T. Boros László (szerk.): Magyar politikai lexikon - magyar politikusok 1914-1929 (Budapest, 1930)
J
Jendrassik Alfréd 198 Jeszenszky Sándor báró tette a járás ügyeit. 1917-ben Szatmármegye és Szatmárnémeti város főispánjává nevezték ki és egy éven át viselte e méltóságot. Az összeomláskor visszavonult minden szerepléstől s birtokán gazdálkodott. 1891 óta tagja Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának. 1920-ban a vármegye közigazgatási bizottságának tagja, mezőgazdasági bizottságának pedig elnöke lett. Igazgatóválasztmányi tagja a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarának, elnöke a Szatmármegyei Takarékpénztárnak, valamint több társadalmi egyesületnek. Politikai Programm tekintetében az egységes párt tagja. Szatmár-Ugocsa-Bereg egyesített vármegyék törvényhatósága küldötte be a felsőházba. Jendrassik Alfréd, ny. h. államtitkár. 1866 júl. 1-én született. Tanulmányait a budapesti kir. József műegyetemen végezte és 1891-ben építészi oklevelet nyert. A kereskedelemügyi miniszter felhívására 1893-ban állami szolgálatba lépett és 1899-ig többnyire nagyobb állami építkezések helyi ellenőrzésével és művezetésével lett megbízva. 1899-ben a kereskedelemügyi minisztérium magasépítési osztályához rendelték be, hol a nagyszebeni és a brassói magy. kir. postaházakat tervezte. 1903-ban a belügyminisztériumba helyezték át. Itt az építkezések összes ágazataival, de főként a közegészségügyi építkezésekkel foglalkozott. Hogy a közegészségügyi építkezések tervezéséhez szükséges szaktudást megszerezhesse, részben állami segítséggel is több külföldi tanulmányutat tett. A magyar orvosok és természetbúvárok vándorülésének 1911-ben a „modern kórház-építkezés alapelvei“-nek megírására hirdetett pályázatán pályaműve a kitűzött díjat elnyerte. Kórháztervezései úgy a legkisebb községi, járási és járvány kórházakra, mint a nagyobb, sőt a legnagyobb törvényhatósági és állami kórházakra, továbbá speciális intézményekre is kiterjedt. Foglalkozott a szociális lakásüggyel és hivatalból részt vett a londoni és bécsi lakásügyi kongresszusokon. 1922-ben nevezték ki h. államtitkárrá és 1926-ban, szolgálati ideje betelvén, nyugalomba vonult. Jenő főherceg, volt főrendiházi tag. 1863 május 21-én született Gross-Seelowitzban, Morvaországban. József nádor unokája. 1877-ben lépett a hadseregbe, 1878-ban megkapta az aranygyapjas rendet. 1884-ben, a hadiiskola elvégzése után a Radetzky-huszárokhoz helyezték, 1885-ben, mint századost a vezérkarhoz osztották be. 1890-ben már a 10. gyalogezred parancsnoka, kevéssel azután pedig a 41. gyalogezred tulajdonosa lett. 1891 őszén a 13. huszárezred parancsnoka, 1893-ban vezérőrnagy, 1896-ban altábornagy, 1901-ben pediglovassági tábornok lett. 1908-ban kinevezték hadseregfelügyelőnek. A világháborúban, 1914 decemberében, Potiorek visszahívása után átvette a Szerbia ellen harcoló osztrákmagyar hadsereg főparancsnokságát. Olaszország beavatkozása után az olasz fronton küzdő hadsereg főparancsnoka lett s nemsokára vezérezredes. 1918 tavaszán a főparancsnokságtól visszalépett. Az összeomlás után Svájcba költözött. Jeszenszky Ferenc, volt országgyűlési képviselő. 1846 máj. 21.én született a baranyamegyei Bükkösdön. Tanulmányai elvégzése után egy ideig Baranya megye szolgálatában állott, majd visszavonult birtokára gazdálkodni. 1881—1901-ig és 1905 után, utoljára azután 1910-ben a szentlőrinci kerület választotta meg országgyűlési képviselőjévé Justh-párti programmal. Meghalt 1912 októberében. Jeszenszky Sándor báró (nagyjeszeni), felsőházi tag. 1857-ben született, a család tolnamegyei birtokán. A jogot Budapesten végezte, azután pedig Belgiumba ment, ahol folytatta tanulmányait. Külföldi útjáról visszatérve, Tolna megye tb. főjegyzője lett, mikor azonban megnősült, Nógrád vármegyébe költözött. Ebben az időben volt uralmon Bánffy Dezső báró, akivel szemben Jeszenszky Sándor híres ellenzéki álláspontra helyezkedett és a nógrádmegyei ellenzék vezetője lett. Később csatlakozott a szabadelvű párthoz, majd Tisza István lelkes hívei közé tartozott. 1885-ig tagja volt a főrendiháznak, az