Magyar Rendőr Kalendáriuma, 1949
Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban
234 • Vörösmarty Mihály: GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN A költemény 1844-ben keletkezett. Vörösmarty az Akadémia könyvtárában meglátogatta Toldy Ferencet, felnyitott néhány könyvet, majd beszélgetett vele s olyan megjegyzéseket tett, melyek e versben is előfordulnak. Az emberiség boldogságának problémájáról benne forrongó gondolatok ehhez a látogatásához kapcsolódnak a költeményben. Ebben a versében Vörösmarty megírja azt a szebb, új kort, amely után mindenki vágyik. Az élet értelmét a munkában látja, de a költő a maga korában még nem láthatta, hogy az új világ kialakulását haladásellenes, feudális erők gátolják, és az átalakulás társadalmi harcok között megy végbe. Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós. Az emberiségnek elhányt rongyain komor betűkkel, mint a téli éj. Leírva áll a rettentő tanulság: „Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha isten ésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait“. Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáltan elhenyéljük a napot? Az Isten napját! nemzet életét! Miért e lom? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon, de egykor Zsivány ruhája volt. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szűz gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján. És itt a törvény — véres lázadók, Hamis bírák és zsarnokok mezéből Fehérre mosdott könyvek lapjain. Emitt a gépek s számok titkai! De a kik a ruhát elszaggatták, Hogy majd belőle csinos könyv legyen, Számon kívül maradtak: Ixion Bőszült vihartól űzött, kereken