Magyar Rendőr, 1938 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

V. ÉVFOLYAM BUDAPEST 1938. JANUÁR 1­1. SZÁM MAGYAR RENDŐR A MAGYAR KIRÁLYI RENDŐRSÉG SZAKLAPJA Vitéz BENEDEK GÉZA, m. kir. rendőrfőfelügyelő NAGY VALÉR m. kir. rendőrtanácsos HAJÓS LÁSZLÓ m. kir. rendőrfőfelügyelő DR. RIBICZEY GYULA m. kir. rendőrtanácsos DR. KRISZTINKOVICH ANTAL m. kir. rendőrtanácsos DR. SZATHMÁRY RÓBERT m. kir. detektívfelügyelő SZENTGÁLI GUSZTÁV m. kir. detektív Megjelenik 1-én és 15-én. — Előfizetés egy évre 20 P. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Andrássy­ út 23. III. em. — Tel.: 1-241-48 193« Itt van megint az új esztendő, megérkezett ez is. Elénk toppant az idők végtelenségéből, hogy felváltsa a csöndben elköszönő 1937-es évet, amely máris a múlté lett a maga kevés kis örömével, boldogságával, de annál több bajával, gyászával és szomorúságával együtt. Nehéz, küzdelmes idők folyamán megszoktuk már eddig, hogy kétkedve, reménységek nélkül vártuk a titokzatos újesztendőt. Ha ilyenkor jobbat is kivántunk magunknak és másoknak, ha régi, jószokáshoz híven le is írtuk az udvariasság „b. u. é. k.“ betűit,­­ belül­ről kétkedők maradtunk, igyekeztünk beletörődni abba, hogy az új sem lesz különb a réginél. Vágyakat temető, reményeket letörő elődök után nem nagyon bízhattunk az utódban sem. És most mégis mintha derengene. Mintha valamivel jogosultabb lenne bizakodásunk az Úrnak 1938. eszten­dejében. Nem vagyunk csodavárók, és ha az 1931-ben kulminált világválság óta az a bizonyos hét szűk esz­tendő csakugyan le is telt, nem ujjongunk a népszerű időjóssal, aki most a bibliai bő esztendők eljöttét hir­deti. Mi a realitások talaján állunk és csak tényekre építünk. Január elseje, újév napja mndjárt hoz nekünk valami kis örömet, szerény biztatást. Nincs ok a „fizetéseme­lés­" hozsannájának harsogására, hiszen minden érde­kelt jól tudja, hogy nem ajándékhoz jutunk, hanem a válságos idők kényszerintézkedése következtében csök­kentett illetményeinknek egy nagyon kis hányadát kap­juk most vissza. Úgyszólván filléreket azokból a jelen­tős összegekből, amelyeket éveken át a haza oltárára raktunk áldozatul. És most sem a visszacsinált csök­kentésnek örvendünk elsősorban, hanem annak a vi­gasztaló ténynek, hogy a szomorú, kényszerítő okok megszűntek, a folyamat megállt, s az állam pénzügyi helyzete nemcsak nem romlik tovább, de bíztatóan ja­vul. A magunk kis körében, leegyszerűsített háztartásá­ban érezzük ennek első jelét, január elsejének első örö­meként. De ne­­álljunk meg az anyagiaknál, nézzünk távo­labbra is az újév küszöbén. Meg kell látnunk a pirka­­dást trianoni éjszakánk sötét égboltjának peremén is. Még ugyan csupán annak az igazságnak felismeréséig jutott el a világ, hogy a magyar kérdés megnyugtató rendezése nélkül nem lehet orvosolni Középeurópa po­litikai és gazdasági sebeit, de ez a megismert igazság a mi oldalunkon áll és érlelteti azt a meggyőződést, hogy a dolgok összefüggése révén a nemzetek békéjének is elsőrendű érdeke: a magyar revízió. Talán nem véletlen, hogy ennek a kétségtelen, törté­nelmi igazságnak megismerése, ennek a meggyőződés­nek kialakulása idején köszönt ránk Magyarország első nagy királyának kilencszázados ünnepe. Szent István­nak, az államépítő fejedelemnek emlékére a vallásos kegyelet szentévvé nyilvánította az 1938-as esztendőt, amelyet áldott nevének szentel felekezeti különbség nélkül minden magyar. Nemcsak itt, e szű­k határokon belül szorongó magyarok, de a föld minden magyarja, az elszakított területeken szenvedők és a tengereken túlról hazavágyódók is. És amikor a szentistváni gon­dolat kapcsol össze a kilencszázados közös múlt erejé­vel mindannyiunkat, amikor az ő szelleme ihlet meg minden magyar testvért, ez a nagy erő nem maradhat teljes, meggyőző hatás nélkül a külvilágra sem. Min­dennél erősebb tüntetés lesz ez az ezeréves Magyar­­ország mellett, amelynek dicsőséges múltját, elvitatha­tatlan jogait, egységes, ép területét és népességét vette tagadásba a győztes hatalmak esztelen békediktátuma. Szent István esztendejében fog lezajlani Budapesten az Eucharistia ünnepe is. Katolikus hívők nagy népván­dorlása — tengerentúlról is már eddig negyvenezernél több jelentkező — zarándokol el hazánkba Krisztus Király előtt hódolni. És egyben megismerni Magyar­­országot, amely felé 1938-ban az egész művelt világ figyelme irányul. A rend, a béke országa felé. Mit várhatunk mi várjon ettől a mozgalmas, esemé­nyekben gazdag új esztendőtől? Talán nagyon sokat. De az eredmény nem csupán a Gondviselés kegyétől függ, nekünk magunknak is résen kell lennünk, hogy 1938 minden mozzanata hazánk üdvére váljék, s hogy ez az év csakugyan boldogságot hozzon a magyarra. Ami az országnak dicsőség, erkölcsi és anyagi áldás, a hívőnek áhitat és ünnep,­­ az nekünk a komoly kö­telességteljesítés egész sorát is jelenti. Próbaköve lesz 1938 a magyar rendőrség tudásának, teljesítőképessé­gének. A határtól határig, az ország szívében és talán minden városában. Örömünk és igaz boldogságunk, ha ezekből akként vehetjük ki részünket, hogy méltóak maradunk jó hír­nevünkhöz és a magyar rendőrség minden tagja közre­munkálhat a közös, szent cél érdekében, hogy a most beköszöntő 1938-as esztendő végre valóban boldog új­esztendő legyen!

Next