Magyar Rendőr, 1939 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
Vitéz Bonczos Miklós dr. a belügyminisztérium új politikai államtitkára Magyarország kormányzója a belügyminiszter előterjesztésére vitéz Bonczos Miklós dr.-t, Csongrádi vármegye főispánját, államtitkárrá nevezte ki. Vitéz Bonczos Miklós dr., a belügyminisztérium új államtitkára 1897-ben született s a Ludovika Akadémia jeles eredménnyel való elvégzése idán nyomban a harctérre került, ahol többszöri sebesüléssel, rokkant főhadnagyként fejezte be harctéri szolgálatát, amelynek elismeréséül vitézzé avatták. Ezután jogi tanulmányokat folytatott, s ezek befejeztével ügyvédi vizsgát tett és Szentesen nyitott ügyvédi irodát, ahol rövidesen hatékonyan kapcsolódott bele a város és Csongrád vármegye közösségi életébe. Csongrád vármegye hét évvel ezelőtt tisztifőügyészévé választotta, majd ez év márciusában főispán lett. Vitéz Bonczos Miklós államtitkárt december hó 16-án vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter ünnepélyes külsőségek között iktatta be új hivatalába. KRÓNIKA A „KÖZIGAZGATÁSI VEZÉRKAR“ létesítése — Magyari Zoltán professzor szerint —• a közigazgatás észszerű megszervezésének szükségességével mindinkább elkerülhetetlenebbé válik. Az 1870 óta megtízszereződött feladataink sorában észrevehetőleg elkülönülnek ugyanis a kitűzött célok megvalósítását szolgáló, ú. n. funkcionális feladatok (a gyakorlati közigazgatás teendői) és másrészről a szervezet fennállását és működését biztosító ú. n. institucionális feladatok. Ezeknek az utóbbiaknak ellátását sorolja Magyary Zoltán a közigazgatási vezérkar munkakörébe, amely: szervezési, személyzetpolitikai, gazdasági-tervezési, kodifikációs és eredményvizsgálati osztályokra tagozódnék. A professzor elgondolása szerint ez a közigazgatási vezérkar egységes, központi szerv lenne a miniszterelnök mellett, ennek kizárólagos rendelkezésére, országos hatáskörrel. Nem a mi különvéleményünk kedvéért foglalkozunk most itt ezzel az országszerte nagy érdeklődést keltett kérdéssel, de hiba volna elhallgatnunk, hogy részünkről a rendőrség institucionális feladatainak ellátását — éppen a rendőri igazgatás különleges voltára tekintettel — csakis rendőri szervek kezében látnánk biztosítottnak és eredményesnek. Azt sem hallgatjuk el, hogy mi ugyanezzel a nagyjelentőségű kérdéssel már ismételten foglalkoztunk a Magyar Rendőr hasábjain és egy ízben vezércikkünkben (Az egészséges kiválasztás, 1937 aug. 1.) kifejezetten javasoltuk, hogy az u. n. „vezérkari elv“ a közigazgatás minden vonalán érvényesüljön, de legfőkép a rendőri szolgálat terén. Szerénytelenek volnánk, ha a kezdeményezés körül érdemekre akarnánk hivatkozni, mi csak felhívjuk olvasóink figyelmét a magyar közigazgatás kiváló tudósának erre a munkájára, amelyet a rendőri igazgatásnak gyakorlati munkája is érdeklődéssel fogad és — legalább elvben — örömmel tesz magáévá. * ÓRÁK ALATT derített ki a fővárosi rendőrség legutóbb két gyilkossági ügyet. Mindegyikben valami titokzatosság lebegett a „szenzációs esemény“ körül. A Ráday utcai rablógyilkosságnál napok múlva találtak rá a lakásában megfojtott asszonyra, a pestszenterzsébetinél pedig hetek múltán az üzletében leütött kereskedő holttestére. Alig voltak nyomok, alig merült fel néhány, jelentéktelennek látszó adat, a rendőrség nagyrészt a következtetések logikai láncolatán jutott el a tettesekig. Mind a két nyomozás iskolapéldája volt a tökéletes bűnfelderítő detektívmunkának, amely gyorsaságával megnyugvást kelt a legszigorúbb bíráló, a nagyközönség körében, szép eredménye pedig jogos büszkeséggel töltheti el mindazokat, akiknek tervszerű, céltudatos munkája a rendőrség jóhírnevét és megbecsülését megint öregbítette. A BŰVÉSZET a közlekedési rendőr munkája, mondta legutóbb az angol légügyi miniszter, amikor Franciaországból hazatért. Az előkelő véleményt, amelynek dicséretében minden közlekedési rendőr osztozhatik, egyébként a következőkkel okolta meg: „A rue Royal-on rettentő forgalmi zűrzavarba kerültem. Már azt hittem, hogy sohase fogok kikerülni belőle, amikor hirtelen feltűnt a közlekedési rendőr egy kis fehér bottal a kezében. Egy perc alatt minden rendbejött.“ Hátha még azt is kibűvészkedi a közlekedési rendőr, hogy egyáltalán ne támadhasson az úttesten „forgalmi zűrzavar“? * A RÉSZEG LOGIKÁJA komoly jogi kérdést adott fel egy angol rendőrbírónak. A terhelt, aki botrányt okozó részegségért állt előtte, a tárgyalás során azzal védekezett, hogy — ne bis in idem! — őt nem lehet másodszor is megbüntetni ugyanazon cselekmény miatt. Egyszer már ugyanis, hat napja, elítélték részegségért, mivel pedig azóta folyton iszik, ezért az újabb kihágásért is meglakolt. — A bíró igen helyesen — és a mi jogi felfogásunknak is megfelelően — akként döntött, hogy a terheltet nem a részegsége miatt, hanem a részeg állapotában okozott botránya miatt bünteti meg, ebben pedig nem lehet tettazonosság a hat nap előtti botránnyal. Amint látjuk, Angliában is vannak ötletes részegek, de van jogász rendőrbíró Amerre most magyar fiúk járnak. ..» (Pál Miklós felvétele.) MAGYAR RENDŐR ■ Egy rendőrtiszt^ jegyzetkönyvéből Van, aki akkor is szid, ha dicsérni akar. S van, akinek a szidása is dicséret. * Ha bonyolult ügy intézése közben kételyed van, hallgass a szívedre. Meglásd, mindig jó tanácsadónak bizonyul. * A hűséget általában nem azért szegik meg, hogy eskűszegők legyenek, hanem mert egyesek más, esküvel nem fogadott hűséget, adott körülmények között, kötelezőbbnek vélnek. K. G.