Magyar Rendőr, 1940 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-01 / 1. szám
MAGYAR RENDŐR Furfangos postai csekkcsalás Irta: Dr. Szathmáry Szóbert detektívfoltfelügyelő Az alábbi érdekes esetek főszereplője tisztességes úri családból származott, ahol a bűn és bűnözés, mint családi tulajdonság ismeretlen fogalom volt. A főbűnös nevét éppen ezért, no meg hogy az esetleges javulásra módot nyújtsak, úgynevezett színpadi névvel cserélem fel. Úgyszintén idegen nevet használok bűntársainak szerepeltetésénél is. Tehetem ezt nyugodt lelkiismerettel annál is inkább, mert ez a fiatalember — amint alább olvashatjuk — az élet színpadán valóban nagy színészi képességekről tett bizonyságot. Ami a javulásra vonatkozik, az csak olyan formális, szükségszerű feltevés, mivel erre, sajnos, a legcsekélyebb kilátás sincs. Ezt a feltételezést a szóbanforgó fiatalember a közelmúltban — amidőn az egyik fogházban tanulmányi látogatást tettem — előttem élőszóval is megcáfolta. —• Mit fog csinálni, ha kiszabadul? — kérdeztem a most rabruhában járó világfit. Válasza ilyenforma volt: — Valami újabb mókát, — mosolygott hozzá. — Miért nem hagy fel ezzel az élettel? — intéztem hozzá a további kérdést. — Nem tudok kaland nélkül élni, — mondotta és meghajtva magát, jelezte, hogy vége az audenciának. Nevezzük ezt a fiatalembert Tollas Mátyásnak, akiről bevezetésül tudnunk kell azt, hogy amikor első büntetését, a két és félévi börtönt kitöltötte és újra szabad lett, mint bűnbánó ifjú felkereste a fivérét és két férjnél lévő nőtestvérét, akik mindhárman a legkifogástalanabb életet élték és élik ma is. Nincs bennük semmi a züllésnek indult fiú rossz hajlamaiból. Itt meggyőző erővel ecsetelte helyzetét, melynek fővonása az volt, hogy mint büntetett előéletű ember, nem élhet Magyarországon, — ahol mindenki ismeri — s ezzel az ürüggyel ötezer pengőt csalt ki, azzal az ígérettel, hogy ezzel az összeggel kivándorol Amerikába és ott új életet kezd . .. Dolgozni akar .. . A testvérek szívesen segítették a csak megtévedtnek, de nem megrögzöttnek vélt öccsüket, már csak azért is, hogy a családi szégyent okozó fiút a magyar fővárostól minél messzebb tudják. A két nővér átadta a pénzt és jó tanácsokkal látták el az Újvilágba készülő fiút. Ez érzékeny búcsút vett és elvált tőlük azzal, hogy másnap útnak indul. Néhány nap múlva pedig már hajón lesz, amely oda viszi, ahol senki sem ismeri őt, ahol tisztességes új életet kezdhet... Mindez azonban csak ígéret maradt... Tollas nem utazott sehová sem, hanem amíg a pénz tartott, vígan és előkelően élt a fővárosban. Amikor fogytán volt már a pénze, ismét gondolkozni és tervezgetni kezdett, hogy miképpen szerezzen megint pénzt. Nővéreitől és rokonaitól nem kérhetett, hiszen ezek már várták tőle a levelet Amerikából. Ilyen töprengés közben elhatározta, hogy megszállott területen nagyobbszabású csekkcsalást fog elkövetni. Már a pontos tervet is kidolgozta, csak megfelelő segítőtársra lett volna szüksége. Nem kellett erre sem soká várakoznia, mert összetalálkozott egy, a fogházból már jól ismert, ugyancsak jó családból származó, de a bűn útjára tévedt fiatalemberrel. Ezt a fiatalembert nevezzük Patkósy Nándornak, aki elcsapott államhivatali díjnok volt. Patkósyt nem kellett kérni a bűncselekményben való közreműködésre, mert maga is a Tollas által kitervezett hasonló bűncselekmény elkövetésén töprengett, amelyhez szintén társ kellett volna. Elképzelhető, milyen nagy volt az örömük, mikor egymásra találtak. Még néhány napig, amíg a pénz töredéke tartott, együtt járták a kéteshírű éjjeli mulatóhelyeket, azután pedig vonatra ültek és egy pozsonymegyei, megszállott területen lévő város közelébe utaztak. Helyesebben csak Patkósy szállt ki a községben, míg Tollas tovább utazott Pozsonyba. Nézzünk most utána, hogy miért szállt ki Patkósy éppen ebben a községben. Ezt a községet ugyanis Tollas már előzőleg jól ismerte, mert abban az időben, amikor még nem lépett a bűn útjára, a község közelében lévő városkában lakó rokonainak a birtokán töltött néhány nyári hetet. Így emlékezett arra, hogy a községi postamesterséget egy öreg postáskisasszony bérli, aki a még nála is jóval idősebb nőtestvérével — egy tanítónak az özvegyével — lakik együtt. Ezeket szemelte tehát ki újabb áldozatainak. Patkósy, Tollas utasítására, egyenesen a postára ment és ott 20 cseh koronát adott fel az egyik pozsonyi nagyobb bankhoz címezve, Tárkányi Mihály névre, amely mögött — mint látni fogjuk — természetesen Tollas rejtőzött. Alighogy Patkósy a 20 cseh koronát feladta, Pozsony irányából autó érkezett, amely a község postahivatala előtt állt meg. Elegáns, szőkehajú, borotváltarcú, vastagüvegű pápaszemet viselő, 30 év körüli, aktatáskás úr lépett ki abból és határozott léptekkel indult be a postahivatalba. Csehül köszönt és csak csehül akart beszélni a megriadt két öreg nénivel, akik előtt, mint a postaigazgatóság revizora, dr. Dobrovoda László postatitkár mutatkozott be, miközben valamilyen arcképes igazolványfélét, meg egy pecsétes hivatalos írást lobogtatott azzal, hogy pénztárvizsgálatot tart a hivatalban. Az állítólagos postatitkár fellépése biztos és határozott volt, ezért gondolni sem lehetett arra, hogy csalás van készülőben. A két öreg alázatosan és készségesen állt a titkár úr rendelkezésére, aki eleinte nagy hangon utasítgatott és rendelkezett, később azonban megenyhült és dicsérni kezdte a két öreget azzal, hogy a postamesterség vezetését rendben lévőnek látja s ezért ilyen értelmű jelentést is tesz felettes hatóságának. A két öreg boldogan hálálkodott, amit a titkár úr kegyesen elhárított magától. Majd az iránt érdeklődött, hogy van-e a községben vendéglő vagy kávéház, mert néhány tojásból rántottát és teát szeretne inni. A két öreg boldogan vállalkozott, hogy majd ők elkészítik a kívánt ételt, amíg a titkár úr a hivatalvizsgálattal végez. A két öreg néni a konyhában a teafőzéshez és a rántottasütéshez fogott, míg a titkár úr egyedül maradt a hivatalnak elnevezett kis szobában. Ezt az egyedüllétet aztán arra használta fel, hogy azt a csekklapot, amin Patkósy előzőleg 20 cseh koronát feladott, kicserélte egy 400.000 cseh koronáról kiállított csekkel, amelyet az előtte kéznél lévő hivatalos bélyegzőkkel külsőleg is rendesen kezelt csekknek tüntetett fel. Amikor a két néni elkészült a rántottával és a teával, addigra a titkár úr is elkészült munkájával. Az étel elfogyasztása után gavallérosan megfizette a szabadkozó néniknek az ételek árát azzal, hogy ő, mint hivatalos személy, nem fogadhatja el ingyen. Azután elbúcsúzott, beült az autójába és visszautazott Pozsonyba. A hamisított csekk pedig ment a maga útján, szabályszerűen.. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, amikor megmondom, hogy a titkár úr Tollas Mátyás volt. Pozsonyban már várta őt a megbeszélt helyen Patkósy, akivel azután másnap délelőtt elment ahhoz a bankhoz, ahová addigra a feladott 20 cseh korona helyett a titkár úr által kicserélt és postailag kezelt, 400.000 cseh koronáról szóló csekk alapján megérkezett az ottani postahivatal értesítése, hogy a községben feladott és Tárkányi Mihály részére küldött 400.000 cseh koronával a postatakarék elismerte a bank számláját. A bankban igen előzékenyen fogadták a bemutatkozó Tárkányi Mihály földbirtokost. Az összeg kifizetése előtt az igazgató udvariasan, mentegetőzve kért a földbirtokostól igazolást, aki ezt természetesnek véve, megnyugtatta az igazgatót, hogy nem sérelmezi, sőt helyesnek találja az óvatosságot ilyen nagy összeg kifizetésénél. A már előzőleg elkészített hamis útlevéllel és egyéb okmányokkal azután elfogadhatólag igazolta magát. Beszélgetés közben azt is elárulta az igazgatónak, hogy Pozsonyban szándékozik letelepedni és itt a környéken nagyobb birtokot vásárolt, melyre a felvett 400.000 cseh korona foglalóul szolgál. A bankigazgató boldog volt, mert a távozóban lévő földbirtokos még megígérte, hogy a banknak állandó ügyfele lesz. 400.000 cseh koronával a zsebében, Tollas és Patkósy még aznap elutazott Bécsbe, ahol elegánsan kiöltözködtek. Azután a Diana-Badh kávéházban Tollas egy előkelő osztrák báró nevére kiállított hamis útlevelet vásárolt, míg Patkósy, ugyancsak az itt vásárolt hamis útlevél szerint, mint osztrák állampolgár, ezután már a báró titkáraként szerepelt. Nagyon közelnek találták Bécset Pozsonyhoz, annál is inkább, mert néhány nap múlva a lapok nagy betűkkel közölték azt a vakmerő szélhámosságot, amit a községbeli postahivatalban két ismeretlen szélhámos elkövetett s amelynek eredménye az lett, hogy a pozsonyi főposta a banknak kifizette a 400.000 csehkoronát, míg a bank kellő igazolás után — amit már tudunk — a csalók egyikének a kezeihez fizette ki a tekintélyes összeget. A két szélhámos személyleírását közölték a lapok s mivel elfogásuk esetére nagyobb jutalmat is kitűztek, jobbnak látták Bécset sietve elhagyni és a francia fővárosba utazni. (Folytatjuk)