Magyar Rendőr, 1969. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-03 / 26. szám

f , I­fH­ interjúja dr. Sós György rendőr vezérőrnaggyal, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjével a jubileumi megemlékezésről Felkerestük DR. SÓS GYÖRGY rendőr vezérőrnagy elvtársat, a Budapesti Rend­őr-főkapitányság vezetőjét, hogy érdeklőd­jünk terveikről, amelyekkel a felszabadulás 25. évfordulójának megünnepléséhez kí­vánnak hozzájárulni. — Hogyan készül a Budapesti Rendőr-főkapitányság a felszabadu­lás 25. évfordulójára? - 1970-ben ünnepli népünk hazánk fel­­szabadulásának 25. évfordulóját. Nem be­szélhetünk erről az évfordulóról úgy, hogy ne emlékezzünk meg a szovjet hadsereg történelmi jelentőségű győzelméről, amely­­lyel vereséget mért az emberiség történe­tének legszégyenletesebb hatalmára, a német fasizmusra. Ez a történelmi győze­lem egyúttal hazánkban is összezúzta a 25 éves Horthy-Szálasi-uralom népelnyo­­m­ó, brutális rendszerét. Ezzel együtt ösz­­szeomlott a fasiszta rendszer támasza is - a rendőrség, a csendőrség és a hadsereg egyaránt. A felszabadulást követő napokban és hetekben az ország helyzete sürgetően kö­vetelte a közrend és a közbiztonság helyre­­állítását. Jól emlékszünk ezekre az időkre. Sokan kihasználták ugyanis a felszabadu­lást közvetlenül követő időszak zűrzavaros helyzetét - loptak, raboltak és gyilkossá­gokat követtek el. Vidéken és a főváros környékén fegyveres bandák veszélyeztet­ték az állampolgárok életét és testi épsé­gét. A kommunista párt hívó szavára az il­legális harcokban edzett, kipróbált kom­munisták százai választották ekkor hivatá­suknak, hogy a szerveződő demokratikus rendőrség kötelékében fegyvert fogjanak. Százával jött a kommunisták új, fiatal nemzedéke, s mellettük álltak a munkás, paraszt és a néphez hű értelmiségi fiata­lok i is. De segítette munkánkat a régi rendőrség néhány becsületes, jószándékú tagja is. Viharos hónapok voltak ezek, amelyekre mindig büszkék lesznek azok, akik ebben a munkában részt vettek. A Budapesti Rendőr-főkapitányság köz­ponti és kerületi szerveinek vezetői és be­osztottai szívesen - és nem minden büsz­keség­ nélkül — tekintenek vissza az el­múlt negyedszázadra, amely mindannyiunk számára sok és nehéz küzdelmet, áldozat­­vállalást s ugyanakkor figyelemre méltó eredményeket és fejlődést is hozott. Ezért mind a magam, mind a főkapitányság személyi állománya nevében örömmel üd­vözlöm a „Belügyi Szemle” pályázati fel­hívását, amely segítséget nyújt számunkra a jelentős évforduló méltó megünneplésé­hez. Természetesen részt veszünk a .­Belügyi Szemle" pályázatán és közös, kollektív munkával megírjuk a Budapesti Rendőr­­főkapitányság 25 éves harcát, amelyet a főváros közrendjének és közbiztonságának megteremtése és megszilárdítása érdeké­ben végzett. Emlékeink rendezését és a megtett út megírását nem tartjuk öncélú­nak. Azt szeretnénk, ha a visszaemlékezé­sek egyúttal szolgálnák az immár több mint két évtizede a rendőrség kötelékében szolgálatot teljesítők jobb és eredménye­sebb munkáját, s ugyanakkor lelkesítenék a velünk együtt dolgozó és ügyünket to­vább folytató fiatalokat. Szeretnénk, ha ők nem esnének ugyanazokba a hibákba, amelyeket mi - éppen az új hivatásban való járatlanság és tapasztalatlanság miatt - néha elkövettünk.­­ Milyen szervezeti formában tör­ténik az elképzelések megvalósítása, és mit terveznek az összegyűjtött anyaggal? — Hangsúlyozom, hogy a pályázaton való részvétel kollektív munka. Szeretnénk, ha a pályamű megírásában, a megtörtént események, nagy bűnügyek feldolgozásá­ban, a dokumentumok és a régi fényké­pek felkutatásában az állomány minél na­gyobb számmal részt venne. Szeretném egyúttal megragadni az alkalmat arra, hogy ennek érdekében anyaggyűjtésre kér­jem fel a „Magyar Rendőr" széles körű olvasótáborát is. A főkapitányságon bizottságot hozunk létre, számos munkatárssal, akik előre el­készített tematika alapján fognak hozzá az anyag gyűjtéséhez, rendezéséhez és megírásához. A bizottságot - amelynek feladata a szakbizottságok munkájának az irányítása, s az elkészült anyagok lekto­rálása - magam vezetem, a pártbizottság első titkára, Hevesi János elvtárs segítsé­gével. A bizottság tagjai a főkapitány­helyettes elvtársak is. A két szakbizottság közül az egyik - amelyet a második bűnügyi helyettesem, dr. Bíró Sándor rendőr ezredes vezet — a politikai és bűnügyi anyag feldolgozá­sát végzi. A másik szakbizottság— köz­­biztonsági helyettesem, dr. Vörös Balogh István rendőr ezredes vezetésével — a közrendvédelmi, közlekedési és igazgatás­­rendészeti szolgálati ágak történetét dol­gozza fel. Úgy érezzük, hogy a Budapesti Rendőr­főkapitányság kommunistáinak, de az egész állományának 25 éves munkája megérdemli azt, hogy könyv formájában is megörökítsük. Úgy gondolom, nem kell hangsúlyoznom a főváros jelentőségét az egész 25 éves fejlődésünk szempontjából. Budapesten dőlt el a hatalom - a párt vezetésével - a munkásosztály javára, itt alakult meg először a népi rendőrség teljes szervezete. A főváros közbiztonságá­nak megteremtése egyúttal alapot adott a rend megteremtéséhez az egész ország­ban. A könyvet 200—250 oldalra tervezzük és három nagy fejezetben kívánjuk feldolgoz­ni: 1945-től 1948-ig, 1949-től 1956-ig, majd 1957-től napjainkig. Ez a három fejezet felöleli a 25 éves fejlődés minden jelentős korszakát. Most, hoggy visszatekintünk ezekre a korszakokra, azt hiszem, nyugod­tan állíthatom, hogy a feladatok megol­dása egyikben sem volt könnyű. - Tartalmilag mire irányul a ju­bileumi pályázaton való részvétel és a visszaemlékezések összegyűjtése? - 1945-től 1948-ig roppant feladatot je­lentett a rend megteremtése, a felfegyver­zett fasiszta banditák ártalmatlanná tétele s a háborús és népellenes bűnösök bíró­ság elé állítása. Küzdelmünket nemegy­szer gyengítették az emlékezetes koalíciós harcok. Számosan voltak a különböző pár­tokban olyanok, akik nem értettek egyet a megszervezett és fejlődésnek indult de­mokratikus rendőrség célkitűzéseivel, ha­tározottságával a nép ügyének védelmé­ben, összetételével s főleg a kommunis­ták szerepével és jelentőségével. A koalíciós harcok ellenére ebben az első időszakban nagy eredményeket ért el az új, demokratikus rendőrség - olyan vezetők irányításával, mint Rajk László, a reakció által rettegett, vaskezű belügymi­niszter vagy dr. Münnich Ferenc rendőr altábornagy, a budapesti rendőr-főkapi­tány és munkatársai voltak. Az első korszak - a rend helyreállítá­sáért és megszilárdításáért folytatott küz­delem mellett - bővelkedett a gazdasági stabilitás megteremtéséért folytatott küz­delmekben is. A reakció - miután nem tudta megszerezni a politikai hatalmat - támadásainak súlypontját a gazdasági élet területére helyezte át. Először az inf­láció mocsarába akarta süllyeszteni a fel­szabadult nép újjáépítési törekvéseit, majd - amikor ez nem sikerült - központi tá­madást indított a forint értékállandósága ellen. Hősi korszaka volt ez az egész rendőr­ségnek és különösen a budapesti rendőr­ségnek — kifejezetten e célból — szerve­zett egységének, a Gazdasági Rendőrség­nek. A GRO-ban hűséges támaszt talált a dolgozó nép, s ugyanakkor rettegett ellen­felet ismert meg tagjaiban a gazdasági vonalon támadó reakció. Hasonló részletességgel kívánunk foglal­kozni az elmúlt negyedszázad másik két korszakával is. Könyvünkben szeretnénk megszólaltatni olyan elvtársakat­­ a különböző szolgálati ágak területéről­­, akik kiemelkedő érde­meket szereztek a munkájukkal és élen­jártak egy-egy jellegzetes, kiemelkedően fontos feladat megoldásában. Szeretnénk, ha az ő visszaemlékezéseikkel együtt szá­mos kép is bemutathatná ennek a ne­gyedszázadnak a harcait. Az eddigiekben csupán röviden kíván­tam vázolni az elképzeléseinket a pályá­zati mű és ezen túlmenően a budapesti rendőrség 25 éves történetének összeállí­tására. Természetesen optimisták vagyunk és azzal a reménnyel indulunk a pályáza­ton, hogy munkánk nem lesz eredmény­telen - fejezte be nyilatkozatát DR. SÓS GYÖRGY rendőr vezérőrnagy, budapesti­­ rendőr-főkapitány. A Belügyminisztérium képes hetilapja. Főszerkesztő: Dr. Toldy József. Szerkesztőség: Budapest, V., Néphadsereg u. 9. Kiadja a BM Tanulmányi­ és Kiképzési Csoportfőnökség. Felelős kiadó: Rózsa Andor. 61.323SI2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v.: Bolgár Imre Címképünkön: Dr. Horváth Károly rendőrorvos alez­redes, a Pest megyei Rendőr-főkapi­tányság rendőrorvosi csoportjának ve­zetője szűrővizsgálatot tart (Fotó: Bartal Ferenc) Két éj PORTOKMAHT PÁRTUNK KÖZPONTI BIZOTT­SÁGA legutóbbi, 1969. június 28-21-i üléséről két közlemény látott napvi­lágot. Mindkettő olyan okmány, amely az elkövetkező időkre fontos teendőket szab meg a párttagság és közéletünk részvevői számára. Az egyik a beszámoló a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásáról, a közelmúltban 75 párt képviselőjének eszmecseréje alapján az összesített tanulságokról és ezekből adódó, ránk vonatkozó feladatokról szól, a másik az MSZMP tudománypolitikai irányelveit fog­lalja magában, s csak röviden tájé­koztatja a nyilvánosságot a leglénye­gesebb elképzelésekről, minthogy azt a „Társadalmi Szemle” című folyó­irat a legközelebbi számában közzé­teszi. AMI AZ ELSŐ KÖZLEMÉNYT ILLETI, közismert, hogy korunkban az egyes országokban kialakult sajá­tos viszonyok, az ott élő nép hely­zete, a technika és tudomány fejlett­ségi foka, a politikai és szociális kö­rülmények, a forradalmi és haladó erők nemzetközi küzdelmét, straté­giájuk összehangolását és egyezteté­sét rendkívül bonyolulttá teszik. A kommunista és munkáspártok a leg­messzebbmenőkig tiszteletben tartják egymás önállóságát és egyenjogúsá­gát. PÁRTUNKNAK A MOSZKVAI TANÁCSKOZÁSSAL FOGLAL­KOZÓ KÖZLEMÉNYE megállapítja ezt az ott elfogadott okmányokban — elsősorban a fő dokumentumban —, amely „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban s a kommunista és munkáspártok az ösz­­szes antiimperial­ista erők akcióegy­sége” címmel jelent meg. A főok­mányban foglaltakon kívül, a pártok küldöttei egységes állásfoglalását tar­talmazza az az okmány is, amely a Vi­etnam népének nyújtandó nemzet­közi támogatás fokozását szorgal­mazza, s az is, amely a világbéke megvédésére szólítja fel a becsületes emberek százmillióit. Végül Lenin halála 100. évfordulójára teendő elő­készületekről bocsátottak ki felhívást az értekezlet részvevői. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak közleménye elégtétellel nyug­tázza a testvérpártok elismerését azért a munkáért, amelyet pártunk a nemzetközi tanácskozás előkészí­tése érdekében végzett A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ÁL­­TAL KIBOCSÁTOTT MÁSODIK KÖZLEMÉNY — abból a körülmény­ből kiindulva, hogy napjainkban a vétlenül hat a termelésre és a társa­dalom egész életére — kimondja, hogy hazánk szocialista építőmunká­jának gyorsítása érdekében mind na­gyobb gondot kell fordítani a tudo­mányos alkotás, a kutatás támoga­tására s a már elért, nemzetközileg is elismert eredmények fokozására. „A KÖZPONTI BIZOTTSÁG EL­UTASÍTJA AZ OLYAN NÉZETE­KET — húzza alá a közlemény —, amelyek a békés egymás mellett élés elvét kiterjesztik az ideológia terü­letére, s a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak fejlődésével velejárónak tekintik a marxizmus-leninizmus és a burzsoá ideológiák közeledését. Szükséges, hogy a marxista-leninista erők moz­gósításával, ideológiai eszközökkel is megalkuvás nélkül harcoljunk az im­perializmus fellazítási törekvései ellen.” TUDOMÁNYOS ÉLETÜNK IDŐ­SZERŰ FELADATAINAK MEG­OLDÁSA CÉLJÁBÓL a Központi Bi­zottság javaslatokat tett az illetékes állami és társadalmi szerveknek azokra az intézkedésekre, amelyek meggyorsíthatják a kívánt eredmé­nyek elérését. Vadán Ferenc

Next