Magyar Rendőr, 1969. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-03 / 26. szám
f , IfH interjúja dr. Sós György rendőr vezérőrnaggyal, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjével a jubileumi megemlékezésről Felkerestük DR. SÓS GYÖRGY rendőr vezérőrnagy elvtársat, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjét, hogy érdeklődjünk terveikről, amelyekkel a felszabadulás 25. évfordulójának megünnepléséhez kívánnak hozzájárulni. — Hogyan készül a Budapesti Rendőr-főkapitányság a felszabadulás 25. évfordulójára? - 1970-ben ünnepli népünk hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját. Nem beszélhetünk erről az évfordulóról úgy, hogy ne emlékezzünk meg a szovjet hadsereg történelmi jelentőségű győzelméről, amelylyel vereséget mért az emberiség történetének legszégyenletesebb hatalmára, a német fasizmusra. Ez a történelmi győzelem egyúttal hazánkban is összezúzta a 25 éves Horthy-Szálasi-uralom népelnyomó, brutális rendszerét. Ezzel együtt öszszeomlott a fasiszta rendszer támasza is - a rendőrség, a csendőrség és a hadsereg egyaránt. A felszabadulást követő napokban és hetekben az ország helyzete sürgetően követelte a közrend és a közbiztonság helyreállítását. Jól emlékszünk ezekre az időkre. Sokan kihasználták ugyanis a felszabadulást közvetlenül követő időszak zűrzavaros helyzetét - loptak, raboltak és gyilkosságokat követtek el. Vidéken és a főváros környékén fegyveres bandák veszélyeztették az állampolgárok életét és testi épségét. A kommunista párt hívó szavára az illegális harcokban edzett, kipróbált kommunisták százai választották ekkor hivatásuknak, hogy a szerveződő demokratikus rendőrség kötelékében fegyvert fogjanak. Százával jött a kommunisták új, fiatal nemzedéke, s mellettük álltak a munkás, paraszt és a néphez hű értelmiségi fiatalok i is. De segítette munkánkat a régi rendőrség néhány becsületes, jószándékú tagja is. Viharos hónapok voltak ezek, amelyekre mindig büszkék lesznek azok, akik ebben a munkában részt vettek. A Budapesti Rendőr-főkapitányság központi és kerületi szerveinek vezetői és beosztottai szívesen - és nem minden büszkeség nélkül — tekintenek vissza az elmúlt negyedszázadra, amely mindannyiunk számára sok és nehéz küzdelmet, áldozatvállalást s ugyanakkor figyelemre méltó eredményeket és fejlődést is hozott. Ezért mind a magam, mind a főkapitányság személyi állománya nevében örömmel üdvözlöm a „Belügyi Szemle” pályázati felhívását, amely segítséget nyújt számunkra a jelentős évforduló méltó megünnepléséhez. Természetesen részt veszünk a .Belügyi Szemle" pályázatán és közös, kollektív munkával megírjuk a Budapesti Rendőrfőkapitányság 25 éves harcát, amelyet a főváros közrendjének és közbiztonságának megteremtése és megszilárdítása érdekében végzett. Emlékeink rendezését és a megtett út megírását nem tartjuk öncélúnak. Azt szeretnénk, ha a visszaemlékezések egyúttal szolgálnák az immár több mint két évtizede a rendőrség kötelékében szolgálatot teljesítők jobb és eredményesebb munkáját, s ugyanakkor lelkesítenék a velünk együtt dolgozó és ügyünket tovább folytató fiatalokat. Szeretnénk, ha ők nem esnének ugyanazokba a hibákba, amelyeket mi - éppen az új hivatásban való járatlanság és tapasztalatlanság miatt - néha elkövettünk. Milyen szervezeti formában történik az elképzelések megvalósítása, és mit terveznek az összegyűjtött anyaggal? — Hangsúlyozom, hogy a pályázaton való részvétel kollektív munka. Szeretnénk, ha a pályamű megírásában, a megtörtént események, nagy bűnügyek feldolgozásában, a dokumentumok és a régi fényképek felkutatásában az állomány minél nagyobb számmal részt venne. Szeretném egyúttal megragadni az alkalmat arra, hogy ennek érdekében anyaggyűjtésre kérjem fel a „Magyar Rendőr" széles körű olvasótáborát is. A főkapitányságon bizottságot hozunk létre, számos munkatárssal, akik előre elkészített tematika alapján fognak hozzá az anyag gyűjtéséhez, rendezéséhez és megírásához. A bizottságot - amelynek feladata a szakbizottságok munkájának az irányítása, s az elkészült anyagok lektorálása - magam vezetem, a pártbizottság első titkára, Hevesi János elvtárs segítségével. A bizottság tagjai a főkapitányhelyettes elvtársak is. A két szakbizottság közül az egyik - amelyet a második bűnügyi helyettesem, dr. Bíró Sándor rendőr ezredes vezet — a politikai és bűnügyi anyag feldolgozását végzi. A másik szakbizottság— közbiztonsági helyettesem, dr. Vörös Balogh István rendőr ezredes vezetésével — a közrendvédelmi, közlekedési és igazgatásrendészeti szolgálati ágak történetét dolgozza fel. Úgy érezzük, hogy a Budapesti Rendőrfőkapitányság kommunistáinak, de az egész állományának 25 éves munkája megérdemli azt, hogy könyv formájában is megörökítsük. Úgy gondolom, nem kell hangsúlyoznom a főváros jelentőségét az egész 25 éves fejlődésünk szempontjából. Budapesten dőlt el a hatalom - a párt vezetésével - a munkásosztály javára, itt alakult meg először a népi rendőrség teljes szervezete. A főváros közbiztonságának megteremtése egyúttal alapot adott a rend megteremtéséhez az egész országban. A könyvet 200—250 oldalra tervezzük és három nagy fejezetben kívánjuk feldolgozni: 1945-től 1948-ig, 1949-től 1956-ig, majd 1957-től napjainkig. Ez a három fejezet felöleli a 25 éves fejlődés minden jelentős korszakát. Most, hoggy visszatekintünk ezekre a korszakokra, azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy a feladatok megoldása egyikben sem volt könnyű. - Tartalmilag mire irányul a jubileumi pályázaton való részvétel és a visszaemlékezések összegyűjtése? - 1945-től 1948-ig roppant feladatot jelentett a rend megteremtése, a felfegyverzett fasiszta banditák ártalmatlanná tétele s a háborús és népellenes bűnösök bíróság elé állítása. Küzdelmünket nemegyszer gyengítették az emlékezetes koalíciós harcok. Számosan voltak a különböző pártokban olyanok, akik nem értettek egyet a megszervezett és fejlődésnek indult demokratikus rendőrség célkitűzéseivel, határozottságával a nép ügyének védelmében, összetételével s főleg a kommunisták szerepével és jelentőségével. A koalíciós harcok ellenére ebben az első időszakban nagy eredményeket ért el az új, demokratikus rendőrség - olyan vezetők irányításával, mint Rajk László, a reakció által rettegett, vaskezű belügyminiszter vagy dr. Münnich Ferenc rendőr altábornagy, a budapesti rendőr-főkapitány és munkatársai voltak. Az első korszak - a rend helyreállításáért és megszilárdításáért folytatott küzdelem mellett - bővelkedett a gazdasági stabilitás megteremtéséért folytatott küzdelmekben is. A reakció - miután nem tudta megszerezni a politikai hatalmat - támadásainak súlypontját a gazdasági élet területére helyezte át. Először az infláció mocsarába akarta süllyeszteni a felszabadult nép újjáépítési törekvéseit, majd - amikor ez nem sikerült - központi támadást indított a forint értékállandósága ellen. Hősi korszaka volt ez az egész rendőrségnek és különösen a budapesti rendőrségnek — kifejezetten e célból — szervezett egységének, a Gazdasági Rendőrségnek. A GRO-ban hűséges támaszt talált a dolgozó nép, s ugyanakkor rettegett ellenfelet ismert meg tagjaiban a gazdasági vonalon támadó reakció. Hasonló részletességgel kívánunk foglalkozni az elmúlt negyedszázad másik két korszakával is. Könyvünkben szeretnénk megszólaltatni olyan elvtársakat a különböző szolgálati ágak területéről, akik kiemelkedő érdemeket szereztek a munkájukkal és élenjártak egy-egy jellegzetes, kiemelkedően fontos feladat megoldásában. Szeretnénk, ha az ő visszaemlékezéseikkel együtt számos kép is bemutathatná ennek a negyedszázadnak a harcait. Az eddigiekben csupán röviden kívántam vázolni az elképzeléseinket a pályázati mű és ezen túlmenően a budapesti rendőrség 25 éves történetének összeállítására. Természetesen optimisták vagyunk és azzal a reménnyel indulunk a pályázaton, hogy munkánk nem lesz eredménytelen - fejezte be nyilatkozatát DR. SÓS GYÖRGY rendőr vezérőrnagy, budapesti rendőr-főkapitány. A Belügyminisztérium képes hetilapja. Főszerkesztő: Dr. Toldy József. Szerkesztőség: Budapest, V., Néphadsereg u. 9. Kiadja a BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség. Felelős kiadó: Rózsa Andor. 61.323SI2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v.: Bolgár Imre Címképünkön: Dr. Horváth Károly rendőrorvos alezredes, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság rendőrorvosi csoportjának vezetője szűrővizsgálatot tart (Fotó: Bartal Ferenc) Két éj PORTOKMAHT PÁRTUNK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA legutóbbi, 1969. június 28-21-i üléséről két közlemény látott napvilágot. Mindkettő olyan okmány, amely az elkövetkező időkre fontos teendőket szab meg a párttagság és közéletünk részvevői számára. Az egyik a beszámoló a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásáról, a közelmúltban 75 párt képviselőjének eszmecseréje alapján az összesített tanulságokról és ezekből adódó, ránk vonatkozó feladatokról szól, a másik az MSZMP tudománypolitikai irányelveit foglalja magában, s csak röviden tájékoztatja a nyilvánosságot a leglényegesebb elképzelésekről, minthogy azt a „Társadalmi Szemle” című folyóirat a legközelebbi számában közzéteszi. AMI AZ ELSŐ KÖZLEMÉNYT ILLETI, közismert, hogy korunkban az egyes országokban kialakult sajátos viszonyok, az ott élő nép helyzete, a technika és tudomány fejlettségi foka, a politikai és szociális körülmények, a forradalmi és haladó erők nemzetközi küzdelmét, stratégiájuk összehangolását és egyeztetését rendkívül bonyolulttá teszik. A kommunista és munkáspártok a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartják egymás önállóságát és egyenjogúságát. PÁRTUNKNAK A MOSZKVAI TANÁCSKOZÁSSAL FOGLALKOZÓ KÖZLEMÉNYE megállapítja ezt az ott elfogadott okmányokban — elsősorban a fő dokumentumban —, amely „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban s a kommunista és munkáspártok az öszszes antiimperialista erők akcióegysége” címmel jelent meg. A főokmányban foglaltakon kívül, a pártok küldöttei egységes állásfoglalását tartalmazza az az okmány is, amely a Vietnam népének nyújtandó nemzetközi támogatás fokozását szorgalmazza, s az is, amely a világbéke megvédésére szólítja fel a becsületes emberek százmillióit. Végül Lenin halála 100. évfordulójára teendő előkészületekről bocsátottak ki felhívást az értekezlet részvevői. Az MSZMP Központi Bizottságának közleménye elégtétellel nyugtázza a testvérpártok elismerését azért a munkáért, amelyet pártunk a nemzetközi tanácskozás előkészítése érdekében végzett A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ÁLTAL KIBOCSÁTOTT MÁSODIK KÖZLEMÉNY — abból a körülményből kiindulva, hogy napjainkban a vétlenül hat a termelésre és a társadalom egész életére — kimondja, hogy hazánk szocialista építőmunkájának gyorsítása érdekében mind nagyobb gondot kell fordítani a tudományos alkotás, a kutatás támogatására s a már elért, nemzetközileg is elismert eredmények fokozására. „A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ELUTASÍTJA AZ OLYAN NÉZETEKET — húzza alá a közlemény —, amelyek a békés egymás mellett élés elvét kiterjesztik az ideológia területére, s a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak fejlődésével velejárónak tekintik a marxizmus-leninizmus és a burzsoá ideológiák közeledését. Szükséges, hogy a marxista-leninista erők mozgósításával, ideológiai eszközökkel is megalkuvás nélkül harcoljunk az imperializmus fellazítási törekvései ellen.” TUDOMÁNYOS ÉLETÜNK IDŐSZERŰ FELADATAINAK MEGOLDÁSA CÉLJÁBÓL a Központi Bizottság javaslatokat tett az illetékes állami és társadalmi szerveknek azokra az intézkedésekre, amelyek meggyorsíthatják a kívánt eredmények elérését. Vadán Ferenc