Magyar Rendőr, 1970. február-június (24. évfolyam, 5-25. szám)

1970-02-05 / 5. szám

A CSEHSZLOVÁK kommunista PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁ­NAK ÜLÉSE, PR­ÁGA: a KB plená­ris ülésének elnöksége a prágai vár spanyoltermében Január 28-án ülé­sezett, s személyi változásokról és gazdasági kérdésekről döntött MAGYAR­ NDK TÁRGYALÁSOK, (áll): Willi Stoph, Günter Mittag, BERLIN: balról az NDK küldött- Wolfgang Rauchtfuss. Jobbról a Kä­sige, balról jobbra: Hermann Axen, bár János és Fock Jenő elvtársak ve- Erich Honecker, Walter Ulbricht zetésével a magyar küldöttség tagjai E S K • • U L P O L / T / K A KAIRO: az Arab Liga tagállamai­nak és a Perzsa-öböl arab emirátu­sainak tájékoztatásügyi miniszterei az arab—izraeli konfliktussal kap­csolatos arab propaganda módszerei­nek megjavításáról tanácskoztak (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat) A berlini találkozó H­azánk, a szocialista országok közössége, sőt egész Európa szempontjából igen fontosnak ítélhetjük a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és állami vezetőinek berlini talál­kozását, tárgyalását. Nem érhet vád, hogy nagy szavakat használunk, mert így igaz: hazánk és az első német békeállam barátsága s egysége egyformán megfelel nemzeti érdekeinknek és a szocialista tábor érdekeinek, ugyanakkor pedig a kontinens békéjét, biztonságát szolgálja. A múlt és a jelen tapasztalatai diktálják ezt a megállapítást. A magyar nemzet századokon át sokat és sokszor szenvedett a német hódító törekvésektől. S ma is van egy német állam, az NSZK, amely az utóbbi húsz év­ben újraélesztette a militarizmus szellemét, amely mindmáig nem volt hajlandó elismerni a második vi­lágháború után kialakult helyzetet, s amely eddig a hi­vatalos állami politika rangjára emelte a revansizmust, a visszavágás szándékát. A bonni imperializmussal szemben — a szocialista közösség első frontvonalában — a Német Demokratikus Köztársaság áll és harcol. Ez a helyzet határozza meg — és teszi, ha szükség lenne rá, érthetővé — az NDK magatartását. —­­— Amikor most Bonnban — az eddigi nyugatnémet po­litika csődjének felemás beismeréseként — új és rugal­mas politikát helyeznek kilátásba, de egyelőre konkrét tettek nélkül és láthatóan a régi szándékok teljes fel­adása nélkül, akkor szükséges az NDK-val való egy­ség ismételt bizonyítása. Kell az is, hogy a szocialista országok vezetői közösen és egységesen megkeressék és megtalálják az NSZK-val kapcsolatos további poli­tikai, diplomáciai fellépés mikéntjét. Mindez már átvezet az európai biztonság szélesebb problémakörébe, amely köztudomás szerint napjaink sokat vitatott és rendkívül időszerű kérdéscsoportja. A szocialista országok — a budapesti felhívás szelle­mében — egyre fokozzák aktivitásukat, hogy minél előbb létrejöjjön és eredményt hozzon az összeurópai biztonsági értekezlet. A berlini találkozó két, szocializmust építő ország baráti kapcsolatainak elmélyítését is szolgálta, mivel szó volt az együttműködés továbbfejlesztéséről az élet minden területén, a gazdaságtól a kultúráig. A Német Demokratikus Köztársaság fontos társunk a szocialista világrendszerben, erős fegyvertársunk a szocializmus győzelméért vívott harcunkban, hiszen elég csak arra utalni, hogy máris feljutott a világ tíz legnagyobb ipari hatalma közé. Érdemes aláhúzni végül a berlini megbeszéléseken kifejezésre juttatott közös eltökéltséget: mindkét or­szág a Szovjetunióval való legszorosabb szövetségben kíván dolgozni, harcolni s előrehaladni. Pálfy József A jaltai tanácskozás Negyedszázada — 1945 februárjában — a szovjet ** nép fegyveres erői a hatalmas front teljes hosszá­ban — Kelet-Poroszországtól a Balkánig — mindenütt erőteljes csapásokkal zúzzák szét a náci seregeket. Bu­dapest egyik fele már szabad, csak Budán tartja meg magát a bekerített náci-nyilas banda. Lengyel földön végigszáguldva, átkelnek az Oderán é­s február 2-án egy olyan útkereszteződésnél állnak a szovjet katonák, ahol a táblán ez áll: „Berlin 55 km". Két nappal ké­sőbb kezdődik meg a Krímben, Jaltában a modern kor történetének egyik legfontosabb tanácskozása, a szov­jet, amerikai és angol legfőbb vezetők konferenciája. Sztálin, Roosevelt és Churchill a nácik teljes leverése előtt három hónappal újra egyeztették álláspontjukat. Néhány nappal előbb a főhadiszállásán Hitler beje­lentette: közvetítők útján olyan értesülést juttatott el Londonba, amely szerint „az oroszok 200 000 németet akarnak harcba vetni kommunista tisztek vezetésével”, és reméli, hogy ennek hatására „Churchill belemegy a megegyezésbe a közös ellenség ellen”. Göring egyene­sen azt számítgatta, hogy hány napig kell még várni, amíg „távirat jön nyugatról”. A jaltai tanácskozás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy szétzúzott minden efféle náci reményt; a fasizmus elleni harcban szövetséges hatalmak közé (bár az angol és amerikai szovjetellenes körök is remény­kedtek ilyesmiben) már nem lehetett éket verni. A jaltai tanácskozás kilencfejezetes záróközlemé­nye leszögezte, mi még a tennivaló Hitlerék katonai megsemmisítésében­ határozott a levert „Reich” nég­y övezetre osztott megszállásáról és nagyon komoly dön­téseket hozott a német militarizmus és nácizmus felszá­molásáról. Roosevelt és Churchill Jalta után a szovjet katonai vezetés rendkívüli eredményeinek méltatása mellett mindenekelőtt a szovjet politika egyenességé­ről és következetességéről beszélt. Churchill például a parlamentben kijelentette: „Nem ismerek olyan kor­mányt, mely szigorúbban és pontosabban eleget tenne kötelezettségeinek, mint a szovjet kormány.” Ma — 25 évvel Jalta után — visszapillantva az ér­tekezletre, azt kell mondanunk: a szovjet kormány be­tartott minden ott kötött megállapodást — az ENSZ-re vonatkozót, a Japán elleni katonai fellépést, a náciz­mus maradványai elleni kíméletlen harcot a maga meg­szállási övezetében —, ám a nyugati hatalmak hama­rosan elfeledték jaltai ígéreteiket. Mégis: Jaltára úgy tekintünk, mint a fasizmus ellen vívott győzelmes harc fontos politikai állomására, a teljes győzelem előtti po­litikai erőösszegezésre. A Krím-félszigeten lezajlott értekezlet volt a nácik megsemmisítésének végső politikai megalapozása, s kí­sérlet a szövetségesek háború utáni együttműködésének megalapozására. Nem a jaltai vendéglátókon múlott, hogy a második cél nem sikerült. Éppen az egyik jaltai tanácskozó fél, Churchill indította el — nem is sokára — a hidegháborút a hírhedt fultoni beszédével... Gárdos Miklós A Magyar Népköztársaság Belügyminiszterének parancsa Budapest, 1970. február hó 2-án ELVTÁRSAK ! Az újjászervezett magyar tűzoltóság 25 esztendővel ezelőtt alakult meg. Negyedszázada óvja és védi a tűzkártól a társa­dalom és állampolgárainak vagyonát Budapest tűzoltósága számára a jubileumot különösen ün­nepélyessé teszi az is, hogy fennállásának 100. évfordulóját ünnepli. „ Az eltelt idő alatt a Belügyminisztérium többi szervéhez hasonlóan a tűzoltóság is nagy utat tett meg. A felszabadulás után romos laktanyákban és korszerűtlen felszereléssel kellett a tűzrendészet feladatokat végrehajtani. A tűzoltóság mindenkor elismerésre méltóan helytállt, ami­kor a reakciós erők gyújtogatásokkal igyekeztek kárt okozni Ma már pártunk és kormányunk gondoskodásának ered­ményeként a tűzoltószervek korszerű laktanyákkal és felszere­lésekkel rendelkeznek. Biztosítva vannak azok a feltételek, me­lyek elősegítik, hogy minél eredményesebb legyen népünk és népgazdaságunk vagyonának tűz elleni védelme, a károk el­hárítása. A tűzoltóság feladatai eredményes ellátásában nagy sze­repe van a társadalmi összefogásnak. A gyárak, üzemek, ter­melőszövetkezetek, társadalmi szervek és intézmények komoly segítséget adnak ahhoz, hogy népgazdaságunk fejlődését a tűzesetek okozta károk minél kisebb mértékben akadályoz.Nagy jelentősége van az önkéntes tűzoltók közel kétszáz­­ezres táborának, akik fáradtságot nem kímélve, önzetlenül és áldozatkészen tevékenykednek azért, hogy az állampolgárok és a társadalom tulajdonát a tűz pusztításától megvédjék. ELVTÁRSAK ! Köszöntöm az évforduló alkalmából a tűzoltóság hivatásos állományát, az önkéntes és létesítményi tűzoltókat és a tűzren­dészet valamennyi társadalmi aktivistáját. Az évfordulón kegyelettel emlékezünk meg azokról, akik esküjükhöz híven, életük feláldozásával is teljesítették vállalt kötelességeiket Meggyőződésem, hogy a jövőben tovább fejlődik, erősödik a hivatásos, az önkéntes és létesítményi tűzoltóság együttmű­ködése. Növekszik szakmai felkészültsége, ütőképessége, mely hozzájárul szocialista hazánk célkitűzéseinek megvalósításához, népünk és népgazdaságunk vagyonának tűzvédelméhez. Bízom abban, hogy a tűzoltóság egész állománya elkövet mindent annak érdekében, hogy pártunk és kormányunk által elénk állított feladatokat minél eredményesebben végrehajtsuk. Ehhez kívánok valamennyiüknek sok sikert, erőt, egészséget. BENKEI ANDRÁS s. k. belügyminiszter

Next