Magyar Rendőr, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-14 / 2. szám
TEVÉKENYEN SEGÍTIK A RENDŐRSÉGET Az elmúlt évek hagyományaihoz híven a XVII. kerületi munkásőrség ezúttal is a nyilvánosság előtt adott számot arról, hogy miként teljesítette megtisztelő feladatait az elmúlt esztendőben. Az egységgyűlésre a Dózsa György Művelődési Házban került sor, amelynek ünnepi köntöst öltött színházterme zsúfolásig megtelt ez alkalomra. Ezt megelőzően a munkásőrök díszegysége erőt és fegyelmet demonstrálva vonult végig a kerületi parancsnokságtól a Dózsáig, a kerületbeli lakosok teszésnyilvánításától kísérve. Az elnökségben helyet foglalt: Tóth Róbert, a kerületi pártbizottság első titkára, a kerület állami, társadalmi és kulturális életének vezetői, és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg képviselői, Nyikoláj Gribisev ezredessel az élen. A beszámoló hűen tükrözte a kerületi munkásőrség áldozatkész munkáját, amit fokozottan segítenek a gazdasági vezetők is. Ezt követően került sor a kiváló szakasz, raj, parancsnok és munkásőr címek, a 10 éves szolgálati érdemérmek, az ötéves szolgálat után járó emléklapok kiosztására, a leszerelő és tartalék állományba kerülő munkásőrök búcsúztatására, s ami talán a legfelemelőbb volt — az előképzős munkásőrök ünnepélyes eskütételére. — Kádár elvtárs is hangsúlyozta a kongresszuson, hogy a népi hatalom védelmében a polgári védelem, az önkéntes rendőrök és munkásőrök tízezrei is tevékeny részt vállalnak — mondatta az ünnepség utáni beszélgetésünkkor Laczkó Gyula munkásőr, a kerületi munkásőrség „közrendvédelmi felelőse", s röviden ismertette az együttműködésük főbb megnyilvánulásait. — A kerületi rendőrkapitánysággal szoros az együttműködésünk, e célt segítik a félévenként készülő közös tervek. Az elmúlt esztendőben c fokozott feladatokat is együtt láttuk el. Tevékeny részt vállaltunk a biztosításokban, a gépjármű és szállítmány ellenőrzésekben. A bűntett és eltűnés miatt körözött személyek felkutatásában és elfogásában. Sokat jelent számunkra, hogy naprakészen ismerjük a kerület és fővárosunk közbiztonsági helyzetét s ebből adódóan a legsürgősebb feladatainkat is. Nagy hasznát vesszük a rendőrök által tartott oktató előadásoknak, amelyek eligazítanak bennünket a fegyverhasználat, bilincselés tekintetében csakúgy, mint a bűnüldözési módszerekben való eligazodásban. De lenne egy kérésünk: kapjanak a munkásőrök az eltűnt vagy körözött személyeikről készült fényképekből rendszeresen. A rendőrkapitányság illetékesei megerősítették a munkásőrparancsnokságon hallottakat: — Vrtilóban tevékeny részt vállaltak a munkásőrök a közrend védelmében. Különösen egy sok gondot okozó huligán galeri felszámolásában segítettek sokat. Ezenkívül a búcsú alkalmával is kitűntek, midőn bűnözők támadtak a rendőrökre. Segítségükre valóban mindig számíthatunk. M. K. Munkásőrök, rendőrök a tanácskozás szünetében (Fotó: Kristóf) TANKÓ GÉZA rendőr főtörzsőrmester Szolgálat közben érte a halál, motorkerékpár baleset áldozata lett Tankó Géza r. főtörzsőrmester elvtárs, a csornai járási rendőrkapitányság körzeti megbízottja. 15 évi szolgálata alatt, munkája elismeréseként az Árvízvédelmi Emlékérmet, valamint a 10 és 15 éves szolgálatért járó kitüntetéseket kapta meg. Tankó Géza r. főtörzsőrmestert a Győr-Sopron megyei Rendőr-főkapitányság saját halottjának tekintette. Nagy részvét mellett, katonai díszpompával helyezték örök nyugalomba. EMLÉKÉT KEGYELETTEL MEGŐRIZZÜK. AZ ÉLET HÍDJA 41K0-ben csak hidászok által ácsolt ideiglenes pén- Izfin tonhidak kötötték össze a pesti és budai parti. "A tét, hogy a német fasiszták által felrobbantott hidakat valamiképpen, legalább részben, pótolni lehessen. Egyetlen igazi híd építéséhez mérnökök és munkások, mindjárt a felszabadulás után kezdtek hozzá, felhasználva a rendelkezésre álló nagyon kevés anyagot. Szűkös gazdasági lehetőséget és minden emberi áldozatkészséget, melyet az őszinte segíteni akarás szállított napról napra az építkezéshez. A Boráros téren még pontonhíd állt, egyszer a gyalogosokat engedték át rajta, másszor a járműveket és mindig csak egy irányban, de azt is csak addig, míg a fagy és a jégzajlás nem veszélyeztette az átkelés biztonságát. Akkor lebontották. Az épülő Kossuth-hídhoz csoportosan jöttek a munkások a MÁV főműhelyeiből, a MÁVAG-ból, a csepeli gyárakból, a GANZ üzemeiből, jöttek vidékről, a Győri Vagon- és Gépgyárból, Ózdról, Diósgyőrből, jöttek az ácsok és a kubikusok, magyar katonák és a szovjet hadsereg műszaki alakulatainak harcosai. Rohambrigádok szerveződtek és hatalmas iramban folyt a munka. A társadalom minden rétegében erősödött a szolidaritás: a munkások és kisfizetési alkalmazottak, a növekvő pénzromlás ellenére, miközben maguk is hiányt szenvedtek a legelemibb szükségletekből, gyűjtöttek a híd építésére, élelmet küldtek a gyenge ruházatú, sokszor elégtelenül táplálkozó munkásoknak. Volt olyan nap, melyre az egykori építők azért emlékeznek, mert különös örömet jelentett számukra, hogy a tejcsarnokok összefogtak és kocsikon ajándéktejet szállítottak nekik, mindenkinek jutott belőle egy-egy bögrével. Az első híd volt ez, amely a Regensburgtól a Feketetengerig érő Duna-szakaszon átívelte a folyót. Jelentősége nem a maradandóságában rejlett elsősorban, hanem abban a hatalmas társadalmi összefogásban, amely létrehozta. A kommunisták voltak a nagy összefogás legodaadóbb szervezői, ők ösztönözték az embereket erre a szinte páratlan, önfeláldozó helytállásra. A krónika följegyezte, hogy 1945 karácsony estéjén mindössze kétórás munkaszünetet tartottak a Kossuth-híd építői, Szilveszter éjszakáján pedig egy-egy pohár bort ittak nehéz munkájuk közben, hogy köszöntsék egymást, az új esztendőt és szerencsét kívánjanak művük befejezéséhez. A négyszáz méter hosszú híd alkatrészeit a legkülönbözőbb gyárak készítették. Kemény tél volt, veszedelmes jégtok,üszők gyülekeztek a Dunán, miközben dolgoztak az eryyők, a József Attila úszódaru, a hidraulikus prések, a betonkeverők. Ifi Jfl január 15-én, kedd reggel már megindult a SHuH részleges forgaloma a hídon. Senkinek sem volt Ilies szíve visszatartani az embereket az átkeléstől, hiszen Pestről Budára vagy Budáról Pestre menni látogatóba eddig a napig nagy vállalkozásnak számított. A hivatalos régnyitásra 18-án, pénteken került sor. Akkor sem jutott idő ünneplésre: reggel nyolc órakor megindult a hídon a forgalom, a pártvezetők és állami vezetők együtt örvendeztek az építőkkel, közösen költötték el ebédjüket. Este a Nemzeti Színházban rendeztek díszelőadást a tiszteletükre. A következő vasárnapon, a főváros felszabaduláságának első évfordulójával összekapcsolva, a Parlament előtti téren ünnepi munkásnagygyűlést tartottak. A Kossuth-híd már évekkel ezelőtt — minthogy eleget tett rendeltetésének — lebontásra került. Több mint egy évtizedig szolgált, megkönnyítette az élet, a termelés, a forgalom normalizálódását Budapesten. Hozzájárult az ország vérkeringésének gyorsulásához. Az utána épült hidak már mind korszerűbben, mind nagyobb anyagi és technikai felkészültséggel, mind modernebb kivitelezésben, tartósabb anyagból épültek, de azért ,,az élet hídja" az emberek emlékezetében még hosszú ideig a Kossuthhíd marad. Vadász Ferenc Kedves Lapterjesztőink! AZ 1971-ES ÉVRE LEHETŐSÉGÜNK NYÍLOTT A „MAGYAR RENDŐR” PÉLDÁNYSZÁMÁNAK EMELÉSÉRE. ENNEK ALAPJÁN FELHÍVJUK LAPTERJESZTŐINK SZÍVES FIGYELMÉT, HOGY FEBRUÁR HÓNAPRA — INDOKOLT ESETBEN — MÁR ELFOGADHATJÁK AZ ÚJ ELŐFIZETŐK JELENTKEZÉSÉT. KIADÓHIVATAL