Magyar Rendőr, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-22 / 16. szám

— Hogyan született meg az ifjúsági törvény gon­dolata? Miért van szük­ség az ifjúság életviszo­nyainak törvényi szabá­lyozására? — Az ifjúság, az ifjú nem­zedék fejlődését, alakulását minden társadalom különös figyelemmel kíséri. A külön­böző társadalmi osztályok sa­ját harcuk folytatóját látják az ifjúságban; joggal, mert — ahogyan Marx és Engels mondta — „a történelem nem egyéb, mint az egyes nem­zedékek egymásutánja, ame­lyek mindegyike kiaknázza azokat az anyagokat, tőkéket, termelőerőket, amelyeket va­lamennyi elődje reá hagyo­mányozott. Ilyenképpen tehát egyfelől a ráhagyott tevé­kenységet folytatja, egészen más, megváltozott körülmé­nyek között, másfelől a régi körülményeket módosítja, egé­szen megváltozott tevékeny­séggel.” Véleményünk szerint szocialista államunk ezért fordít annyi gondot, anyagi és szellemi energiát az ifjú­ság nevelésére. Az elemzések egyik köz­ponti kérdésévé vált, hogy társadalmunkban a párt ifjú­ságpolitikáját megvalósító me­chanizmusnak számos fogyaté­kossága van; a különböző ál­lami és társadalmi szervek részvétele az ifjúság nevelésé­ben nem kielégítő. A KISZ- nek aránytalanul sokat kel­lett a magára vállalnia az új nemzedék nevelésében. Egyes szervek és intézmények mun­kamegosztása, munkastílusa már nem felel meg az előt­tünk álló feladatoknak. A párt Központi Bizottsága if­júságpolitikai állásfoglalásá­nak egyik alapgondolata ezen a szemléleten és főleg gya­korlaton kívánt változtatni, amikor hangsúlyozta: az if­júság nevelése össztársadalmi feladat, ebben konkrét köve­telményeket kell támasztani a szocializmus minden állami és társadalmi intézményével szemben. Az ifjúsági törvény megalkotásának egyik indoka éppen ezeknek a konkrét kö­vetelményeknek jogi megfo­galmazása, amelynek alapján az ifjúság nevelésében meg­valósítható a társadalmi mun­kamegosztás. Amikor az ifjúsági törvény létrejöttének szükségességét vizsgáljuk, szólni kell azokról a feladatokról, politikai és gazdasági tényezőkről, ame­lyek társadalmunkat és ezen belül ifjúságunkat joggal fog­lalkoztatják. Talán külön ta­nulmányt kíván ezeknek a kérdéseknek alapos elemzése, miután az ifjúság a politikai és gazdasági kérdések leg­többjében hallatja szavát. Po­litikai fejlődésünk lényegesen nagyobb lehetőséget biztosít a mi ifjúságunknak, mint amilyenekkel a ma élő és dolgozó felnőtt nemzedék va­laha rendelkezett. — Hogyan valósul meg az ifjúság részéről felme­rülő komplex igények va­lóra váltása az ifjúsági tör­vény, illetve majd az ab­ból fakadó végrehajtási jogszabályok és rendele­tek kapcsán? — Az ifjúság egyre növek­vő társadalmi szerepe, a reá háruló egyre nagyobb köve­telmények teljesítése, a ben­ne rejlő energiák társadalmi hasznosítása teszi szükséges­sé az átfogó ifjúsági törvény megalkotását. Ez a jogalkotás széles körűen biztosítja az if­júság igényeinek kielégítését, a szocializmus építésébe való bevonását. Meg kell vizsgál­nunk azt a mindnyájunkat foglalkoztató kérdést, hogy jogalkotásunk szempontjából eddigi szabályainkhoz viszo­nyítva, valóban előrelépést jelent-e a törvény. Utalni kívánok arra, hogy az általános jogi rendezés hiányát részben az ifjúságról szóló kormányhatározatok megjelenése szüntette meg. Ezek a határozatok egyes ágazatokra vonatkozó felada­tokat állapítottak meg, de közismert, hogy végrehajtá­suk nem volt kielégítő. A jogforrási hierarchiában el­foglalt helyük a törvénynél alacsonyabb szintű. Bár a hi­vatalos lapban megjelentek, de az egész társadalomhoz való kapcsolatuk közvetett, az államapparátuson az állami szerveken keresztül valósul meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a kérdéskomplexum törvényi szabályozása jogilag is több garanciát jelent, figyelem­be­­véve a törvény jogszabályi fejlődését, elfoglalt helyét, nagyobb társadalmi, politikai, jogi jelentőségét. Ha a tör­vénytervezetet tovább vitat­juk, pontjait tovább tisztít­juk és az Országgyűlés tör­vényerőre emeli, akkor lehe­tővé válik, hogy a kormány­­határozat részletesebb végre­hajtási szabályokat, hatáso­sabb intézkedéseket valósít­son meg a végrehajtás érde­kében.­­ A jogalkotás szem­pontjából milyen a ma­gyar ifjúsági törvény nemzetközi kapcsolata? — A magyar tervezet maxi­málisan figyelembe veszi a nemzetközi tapasztalatokat. Az NDK törvénye az első ilyen szocialista jellegű vál­lalkozás, amely alapos előké­szítő munka után megalkotott jogszabály. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Komszomol jelenleg sokkal nagyobb joggal rendelkezik, mint a KISZ. A Szovjetunió­ban a Legfelsőbb Tanácsban van Ifjúsági Bizottság, Bul­gáriában ifjúsági ügyek hi­vatala működik, amelynek jogszabályalkotási és ellenőr­zési jogköre van. A szocialista országok igen nagy érdeklődéssel kísérik az ifjúsági törvénnyel kapcsola­tos kezdeményezéseket, ter­veket és kölcsönösen tanulnak egymástól. A nyugati ifjúság más okok és indítékok miatt figyeli előkészületeinket.­­ Számukra szinte elképzelhe­tetlen az a széles körű de­mokratizmus, amely például a mi törvényalkotási folya­matunkat jellemzi, vagy egy ilyen törvény elfogadása. Ennek a törvénynek a je­lentőségét többek között az adja, hogy hazánk gazdasági, társadalmi, politikai viszonyai, valamint az ifjúság céltudatos alkotó munkája lehetőséget teremtett a törvényszintű megvalósításra. — Mi a véleménye tit­kár elvtársnak, hogy az eddig ismert törvényter­vezet eléggé biztosítja-e a jogok és a kötelességek jó megértését, s ha meg­valósul, egyértelmű lesz-e a végrehajtása? — Az ifjúság jogainak és kötelezettségeinek realizálá­sában államigazgatási, gaz­dálkodó, társadalmi és más szervek vesznek részt. Ennek megfelelően nagyon sok fel­adatmeghatározó szabályra van szükség. E feladatmegha­tározó normák csak a meg­oldandó feladatkört szabják meg. Érvényesülésükhöz to­vábbi jogszabályok sora, konkrét jogalkalmazási tevé­kenység és céltudatos szer­vező munka szükséges. Az ifjúsági törvény cím­zettje nem lehet más, csak maga az ifjúság. Szólni kell a szervezetekhez, a felnőttek­hez is, a jogok és kötelezett­ségek helyes arányainak meg­határozásával. Az a vélemé­nyünk — s már erre koráb­ban is utaltunk —, hogy az ifjúsági törvénynek az egész ifjúsághoz kell szólnia. Összefoglalva elmondhatom, hogy a készülőben levő if­júsági törvény nem az eddig érvényben levő különböző jogszabályok szintézisét adja csupán, hanem ennél jóval többet nyújt és jóval előbbre mutat. Azt is őszin­tén kifejezésre kell juttatni, hogy a készülő ifjúsági törvé­nyünk csak egyik eszköz­e és feltétel a párt ifjúság­politi­kájának megvalósításához. Előremutató elemei szocialis­ta hazánk politikai, gazda­sági és kulturális fejlődésé­vel arányosan — a szükséges feltételek megteremtésével —*■ valósíthatók meg. Biztos va­gyok abban, hogy törvénybe iktatása, majd a gyakorlatban megvalósulása komoly ered­ménye lesz a magyar szocia­lista társadalom és egész if­júságunk számára — fejezte be nyilatkozatát dr. Vajó Pé­ter elvtárs. Fábián Sándor A K­Hiftp interjúja dr. Vajó Péterrel A KISZ Központi Bizottság titkárával a készülő mf"+ + " ifjúsági törvényről fJTBTI A szövetkezeti vagyon védelme Felkerestük Szabó Istvánt, az MSZMP Központi Bizott­ságának és az Elnöki Tanácsnak tagját, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa és a nádudvari Vörös Csillag Tsz el­nökét, hogy nyilatkozzék a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek és a rendőrség kapcsolatáról, a tsz-vagyon védelmé­ről, s ezzel összefüggésben a bűnüldöző szervekkel való együttműködésről. — Ismeretes — mondotta —, hogy a tsz-ek többsége vi­déken, s főként falvakban működik. Természetes tehát, hogy a körzeti megbízottakkal szinte mindennap érintkez­nek. A mi gazdálkodási területünkön két-három körzeti megbízott szolgál és velük rendszeresen találkozom, hogy közös gondjainkat megbeszéljük. Beosztásom révén országos szinten is ismerem e gazdasági szektor vagyonvédelmének problémáit. Elmondhatom, hogy a helyzet egyre kedvezőbb. Az utóbbi időben a fejlődés színvonalával egyenes arányban növekszik a szövetkezeti ta­gok életszínvonala. Ezzel párhuzamosan — bár még bőven akad tennivaló —­ mindinkább érvényesül a szövetkezeti eszme fontosságának felismerése és a közösségi szellem. Azt hiszem, ez az alapvető, amiből ki kell indulnunk, amikor a tsz-ek és a rendőrség kapcsolatáról beszélünk. Először azt kívánom hangsúlyozni, hogy elengedhetetlen követelmény a rendszeres, elvszerű együttműködés megvalósítása. Azzal is tisztában vagyok, hogy a rendőrség nem mindig képes hathatósan intézkedni a társadalmi tulajdon védel­mére. Ez egyébként is a tsz-ek vezetőségének és az ellen­őrző bizottságoknak a dolga elsősorban. A nevelési, és szerve­zési feladatok megoldásában azonban sokat segíthetnek a körzeti megbízottak. A szövetkezetek vezetőségei ellenszol­gáltatásként a legrátermettebb embereket ajánlják önkén­tes rendőröknek. Emellett erkölcsi és esetleg anyagi segít­séget is nyújthatnak a legszükségesebb felszerelés — gumi­csizma, esőköpeny stb. — beszerzéséhez. Tapasztalataim szerint a tsz-ekben, a lopások, a takarmá­nyokra, és üzemanyagokra — gázolaj, benzin —, korlátozód­nak. Ez készteti a szövetkezeteket arra, hogy a rendőrség fokozottabb támogatását kérjék. Nagyon eredményes lehet a mezőőrökkel való szoros együttműködés is. A másik fontos terület a közúti közlekedés. A mi közös­ségünkben és községünkben több mint kétszáz erőgép van, köztük mintegy 160 gumikerekes. Ezek naponta többször is megfordulnak a község főútvonalain és emiatt nagy a közle­kedési balesetveszély. Ehhez még hozzászámítandó az át­menőforgalom is. Sajnos, nem ritka, hogy az ittas vezetés következtében felborult traktor, vontató emberéletet követel. Ennek megelőzése érdekében nagy visszatartó hatása lenne annak, ha bizonyos időszakokban gyorsan mozgó­ gépkocsizó közlekedési járőrök ellenőriznék a forgalmat az utakon. A szondázás, az általános alkohol­kontroll sok embert meg­mentene a börtöntől, vagy a tartós megrokkanástól, sőt oly­kor a haláltól is. Az ellenőrzés a közösség vagyonvédelmét is szolgálná, hiszen erre nem elegendő a községek egy-két körzeti megbízottja. Meggyőződésem, hogy a tsz-ek vezetői és tagsága között, a belügyi szervek segítőkészsége szintén kielégítő. Tudjuk azt is, hogy nagyon nehéz a falvakban szolgáló rendőreink feladata. A szövetkezetek és a pártszervezetek irányítói tisztában vannak azzal is, hogy a lopások megakadályozása nem csak rendőri ügy. Különösen nehezebb az intellektuá­lis visszaélések, bűncselekmények felderítése. Sajnos ebből fakadnak a súlyosabb esetek is, amelyek a közösséget káro­sítják. E vonatkozásban a legfontosabb a szövetkezeti er­kölcs tudatosítása és a körültekintő szervezés, ellenőrzés. Persze, mindenütt akadnak megtévedésre hajlamos embe­rek, akik egyébként hasznos tagjaki lehetnek a közösségnek. Az idejében való figyelmeztetés talán visszatérítené őket at­tól, hogy bűnbe sodródjanak. E tekintetben is hatásosan együttműködhetünk — fejezte be nyilatkozatát Szabó István elvtárs. —n —!

Next