Magyar Rendőr, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-03 / 22. szám

Az idegenlégiós őrparancsnok Hazadisszidált, majd jogerősen másfél évre ítélték. Erről azon­ban elsősorban a múltja tehet! A 42 éves, hontalan Waektler­­Mátyás, volt bodajki lakos, akit a Népköztársaság Elnöki Tanácsa ,1968 szeptemberé­ben megfosztott magyar állampolgárságától­, 1970. novem­ber 15-én lépte át jogellenesen a magyar országhatárt — mégpedig befelé... Hogy miért szökött haza? A „nyugat” már felégett mögötte! Egyszer — félig még gyerekfejjel — már túljutott a magyar határon. Mint fiatal SS-katona páncélököllel a Dunántúlon harcolt. Megsebesült, s oszt­rák földön fogságba esett. — Menj haza, öcskös, anyádhoz! — valami ilyet mon­dott neki az a szovjet katona, aki a fegyverétől megszaba­dult, didergő gyerekemberre rátalált, s hogy meg ne fagy­jon, ráterített egy jó meleg köpenyt. — Becsületes ember akarok lenni! — fogadta meg ek­kor, de mire túljutott a felnőttkoron, szinte hazajárt a börtönbe. 1956. január 6-án — összbüntetésül — hét és fél évet kapott... Az ellenforradalom idején „szabadult”. Akkori magatar­tását homály fedi, de tény, hogy Győr térségében tüdőlö­vést kapott, és — legalábbis a vallomása szerint — Bécs­­ben ébredt csak fel egy kocsmában. Élettársa és két kis­gyermeke idehaza maradt. *­* 1957 elején már Svájcban élt, s mivel a munkához nem nagy kedve volt, betont egy vadászlakba. Észrevették és a nyomába eredtek, ezért továbbállt egy országgal. Francia­­országban közelebbi kapcsolatba került az alvilággal. Tud­ta, ha elkapják, hosszú évek következnek a börtönben. Nem maradt más választása, belépett a „pokol”, ponto­sabban az idegenlégió marseilles-i kapuján. Algéria! A Sidi-Bel-Abbes-i­­kaszárnya udvarán 40 fokot mutatott a hőmérő higanyszála­s árnyékban. De hol vált­ott árnyék? A saját bőrén tapasztalta, hogy a Rejtő-regényekből is­mert őrmesterek jótékony szamaritánusok a valódiakhoz képest. Szökni akart, de elkapták. Véresre verték, s utána beásták a homokba. Feje felett perzselt a nap, de túlélte a kiképzést is. S azután felcsillant előtte a remény, hogy még igazi idegenlégiós őrmester is lehet. General Satán ejtőernyőse lett. Két ugrása balul sike­rült, de az orvosok hiába mondtak le az életéről. Később hasbalőtték, sőt a heréit is elvitte egy algériai golyó. Szám­talan lőtt és szúrt seb tarkította a testét , de végül őrmes­ter lett, sőt őrparancsnok. Először egy oráni bányában szolgált, ahol állatok mód­jára dolgoztatták a foglyul ejtett szabadságharcosokat. Majd ezer kilométerrel került délebbre, ahol a rabok ara­nyat bányásztak. Többször is rész­t vett az Algír környéki bányákban a rabok lázadásának leverésében, s már-már letelt az öt év szolgálata, amit még Marseilles-ben vállalt, de valaki kioktatta: nem biztos, hogy megéri a végét, s akkor fuccs a fejpénznek. (Van úgy néha, hogy a kiszolgált légioná­rius hősi halott lesz, még mi­előtt a pénzt felvehetné.) Meg­szökött ... Fegyvercsempész lett, jól keresett — persze nem éppen veszélytelen foglalkozásnak mutatkozott a Kongóba irá­nyuló fegyverszállítás. Sikerült „kiugrania” a buliból. Pén­ze volt bőven, de végül mégis börtönbe került, csakúgy, mint 1­952—1956 között. Most is egymás után hangzott el felette az ítélet, de immár német nyelven. *** Nyugat-németországbeli raboskodása idején akadt kezébe egy magyar emigráns újság, s abban egy magyar anya kérése: a fiát keresi, aki a tudomása szerint az idegen­légióban is szolgált. Vacktler egy levélben „megnyugtatta” az anyát: „A Sanyi fia meghalt, mutter, belevaló srác volt, hősiesen harcolt a Sátán papa ejtőernyőseként, s amikor a karjaim között ki­lehelte a lelkét, az volt a kívánsága, hogy Vacktler parti adja majd át a mamának a bajonettjét és az ejtőernyős­­jelvényét ...” Wacktler később csomagot is kért, de hama­rosan megtörtént a­­baj. A Sanyi gyerekről kiderült ugyan­is, hogy nagyon is él — mégpedig Nyugat-Németországban. A fia ,halála” «miatt majdnem eszét vesztett édesanya le­velében mocskos bitangnak nevezte Wacktlert, aki nem­hogy szégyellte volna i magát, fenyegető levelet küldött Ma­gyarországra, amelyet a címzett beszolgáltatott a rendőr­ségnek.. **» Bizony, nem volt könnyű dolga a vizsgálótisztnek! Serényi Sándor őrnagy, a Fejér megyei Rendőr-főkapitányság politi­kai vizsgálati alosztályának vezetője azonban szinte óramű pontossággal állította össze Wachtler nem mindennapi életút­ját. Ezután következett a jogerős ítélet. Martinkó Károly (Fotó: Balázs János) BÁRÁNYBŐRBEN Mostanában a „Lenni, vagy nem lenni” izgalmas kérdése foglalkoztatja a SZER veze­tőit és munkatársait. Az európai haladó közvéle­mény egyre erélyesebben kö­veteli a SZER működésének megszüntetését, mert műkö­dése zavarja a megegyezést Európa népei között. A nyu­gatnémet—szovjet és a len­gyel—nyugatnémet szerződé­sek szelleméből természetsze­rűleg következnék, hogy az NSZK kormánya ne adjon lehetőséget, hogy területéről naponta mintegy 80 adásórán keresztül a szocialista orszá­gok ellen uszító szövegeket sugározzanak. Még nem lehet tudni, hogy a Brandt-kormány mit kíván tenni ebben az ügyben. Egye­lőre még nem történt semmi, ha csak nem tulajdonítunk valamiféle jelentőséget Con­rad Ahlers államtitkár, a kor­mány szóvivője homályos ki­jelentésének, melyet a rádió egyik sportadásában fogalma­zott meg: „A szövetségi kormány a két rádióadó (a SZER az európai szocialista országok és a Sza­badság Rádió, a Szovjetunió felé sugároz) működési enge­délye meghosszabbításának kérdését az olimpiai játékok­kal összefüggésben nem fogja megvizsgálni; hogy a keleti politikával összefüggésben fog­ja-e, az más kérdés.” A hamis látszat fenntartása A SZER és a Szabadság Rádió jelenlegi státuszának további fenntartásával kap­csolatban amerikai hivatalos körökben is megoszlanak a vélemények. Egyre többen vannak azon a véleményen, hogy az „előnyök”, melye­ket ezek az adók a nyugati világ számára nyújtanak, ke­vésbé állnak arányban azzal a hatalmas tehertétellel, ame­lyet jelentenek. A magyar sajtóból is isme­retesek azok a viták, véle­mények és ellenvélemények, javaslatok és ellenjavaslatok, melyek a Szabad Európa Rá­dió és a Szabadság Rádió helyzetére, jövőbeni irányí­tására és finanszírozására vonatkoznak. Különösen nagy izgalmat okozott a münche­nieknél Clifford Case szená­tor javaslata: „...a CIA he­lyett, mely titokban finanszí­rozza a rádió tevékenységét, a SZER költségvetését ezentúl az amerikai törvényhozás ha­tározza meg.” Régi dolog, hogy a SZER müncheni vezetői — és irá­nyítói, támogatói Washing­tonban és New Yorkban — makacsul ragaszkodnak állí­tásukhoz, amely szerint a Sza­bad Európa Rádió két té­nyezőtől függ: az Igazgató Ta­nácsoktól, valamint egy orszá­gos alapot gyűjtő szervezettől. Ennek némileg ellentmond fent említett Case szenátor vizsgálatainak eredménye, mely szerint a rádióállomás költségvetésének 90 százalékát a CIA biztosítja ... Miért oly lényeges a SZER hovatartozásának, finanszíro­zásának kérdése? Erre vilá­gos választ ad a SZER igaz­gatójának, ifj. John Richard­­sonnak egyik levele Eastland amerikai szenátorhoz: „Béké­ben a SZER az egyetlen olyan eszköz, amelynek segítségével e térség (a szocialista orszá­gok) elérhető és ott befolyást gyakorolhatunk. A felelős amerikai vezetők irányításá­val és ellenőrzésével úgy szólnak honfitársaikhoz, mint­ha szabadon, saját országaik területén jelentetnének meg hazafias ellenzéki sajtót.” Vi­lágos, hogy ez a felszínes lát­szat is azonnal megszűnne, ha az amerikai kormány nyíl­tan vállalná a védnökséget. Megmagyarázzák a bizonyítványt Nemcsak a szocialista or­szágok közvéleménye, hanem a nyugati demokratikus sajtó, köztük a nyugatnémet lapok egy része is tűrhetetlennek tartja azt a helyzetet, hogy az amerikai adminisztráció az NSZK területét használja fel a Szabadság Rádió és a Szabad Európa Rádió hul­lámhosszain a Szovjetunió és a szocialista országok elleni kommunistaellenes rágalom­hadjárat, ideológiai diverzió folytatására. Ennek tulajdonítható, hogy a SZER jelenlegi helyzetének védelmezői most nagy propa­gandakampányt indítottak annak bizonyítására, hogy szó sincs a szocialista országok elleni uszításról, propaganda­hadjáratról. Ernst Langendorf, a SZER szóvivője megmagya­rázta, hogy a rádióadó egyet­len feladata „kitölteni azt a hatalmas űrt, melyet a kom­munista sajtó nyitva hagy”, majd a továbbiakban hang­súlyozta, hogy „mi nem poli­tizálunk, mi magyarázzuk a politikát”. Langendorf panaszkodott, hogy a SZER-re még min­dig ránehezedik az a szemre­hányás, hogy az 1956-os ma­gyarországi események idején „veszélyes” hangnemet ütött meg. És rögtön bizonyítja a SZER teljes ártatlanságát. Adenauer volt szövetségi kancellárra hivatkozik, aki a magyarországi ellenforrada­­lommmal kapcsolatos lázító és uszító adások magnetofon­szalagjainak két évig tartó „szigorú” vizsgálata után — nyilvánosan — „felmentette” minden vád alól a müncheni szerkesztőket. Langendorf még azt is ta­gadja, hogy a SZER kommu­nistaellenes lenne. Azt mond­ja: „Azok az újságírók, akik az NSZK-ban és másutt a Szabad Európa Rádiónak és a Szabadság Rádiónak azt a hí­rét költik, hogy kommunista­­ellenes propaganda-hullámon lovagolnak, rendszerint alig vesznek annyi időt maguknak, hogy tanulmányozzák a prog­ram-összeállítást és az adá­sok kéziratainak tartalmát.” Ezek szerint igazán szép do­log az amerikai kormánytól, a CIA-tól és az ún. „magántá­mogatóktól” , akik közé so­rolják Truman, Eisenhower, Johnson volt elnököket, a na­gyobb részvénytársaságok több száz vezetőjét —, hogy a SZER „kommunistabarát” propagandájára sok száz mil­lió dollárt költenek. Álcázott terepen támadnak Langendorf szerint a ma­gyar adósok egyik felelőse, a Levente Kasha nevezetű egyén személye legalkalma­sabb arra, hogy felszámolják azt a rögeszmét, hogy a SZER-nél „vaskalapos emig­ránsok” ülnek „kommunista­ellenes szemellenzővel”. És ugyan miért alkalmas erre Levente Kasha? Erre is vá­laszt kapunk. „A fiatal ma­gyar ugyanis magát őszintén baloldalinak nevezi.” Ezzel az „érveléssel” valóban nem le­het szembeszállni. Azonban ez sem a csúcs a „kommunista­­ságban”. A csehszlovák osz­tály egyik szerkesztője, aki azelőtt a CTK hírügynökség belgrádi tudósítója volt, állí­tólag Lenin-képet rakott fel SZER-beli irodájának falá­­ra(!). Dr. Hanus Hajek, a cseh­szlovák osztály egyik vezető­je kijelenti: „A békés egymás mellett élés hívei vagyunk — ez a SZER irányvonala.” Majd nyomatékosan hangsú­lyozza: „Nálunk volt kommu­nisták, szociáldemokraták és konzervatívok működnek együtt.” Ezt magyarra úgy le­hetne lefordítani, hogy a kü­lönböző árulók, renegátok bé­késen megférnek a tősgyö­keres, patinás fasisztákkal. Miért is ne tennék, egy a gazda, egy a fizetés? Túlzott optimizmusra a SZER közeli megszüntetését illetően nincs különösebb okunk, hiszen Nixon elnök a Szabad Európa Rádiónak nemrég küldött levelében „korlátlan csodálatáról” biz­tosította a rádió vezetőségét. Az természetesen igaz és ezt a Szabad Európánál is bőven hangoztatják, hogy 1956 után bizonyos változások következ­tek be az egyes adások hang­nemében. A direkt módsze­rekről, a nyílt uszításról, lází­­tásról áttértek az indirekt, hajlékonyabb, ravaszabb, dif­ferenciáltabb propagandára. Kínos erőfeszítéseket tesznek, hogy az objektivitás, a semle­gesség, a jóakarat álarcában tetszelegjenek. Nem egyszer hangoztatták, hogy legfőbb céljuk a szocia­lizmus „megjavításának”, a „nagyobb demokráciának”, az egyén „szabadságának” előse­gítése. Keresik a réseket, a gyenge pontokat, hogy fella­zíthassanak, árthassanak a szocializmus ügyének. 1956 óta egyre jobban húzzák ma­gukra a báránybőrt, hogy far­kas mivoltukat eltakarják. Ezt kénytelenek tenni, mert ma már nem lehet nyíltan a szocializmus ellenségeként fel­lépni. ÚJ HÍR: A Nixon-kormány­­zat úgy döntött, hogy tovább folytatja a „Szabad Európa Rádió” finanszírozását, de a dollármilliókat a kémszolgá­lat helyett egy „magántársa­ság” csatornáin keresztül jut­tatja el a hírhedt rádióhoz. A­­kormányzat ezzel kapcsola­tos kérését eljuttatták a kong­resszushoz. A CIA-n keresztül eddig — Case szenátor szerint — éven­ként mintegy 30 millió dollárt biztosítottak a két rádióállo­másnak. Ha viszont a kor­mány mostani javaslatát elfo­gadják, akkor 40 millió dollá­ros évi költségvetéssel, adó­­mentességet élvező társaságot hoznak létre, amely külön fel­hatalmazás nélkül egy cen­tet sem fordíthat más célra, mint a SZER és a Szabad­ság Rádió támogatására. Dr. Major Ferenc ÁLLAMBIZTONSÁG

Next