Magyar Rendőr, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-06 / 1. szám
T A MAGYAR RENDŐR SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGÁNAK A Magyar Szocialista Munkáspárt Belügyminisztériumi Bizottsága nevében szeretettel köszöntöm a MAGYAR RENDŐR-t megjelenésének 25. évfordulóján. Az eltelt negyedszázad alatt a Magyar Rendőr eredményesen szolgálta a Belügyminisztérium állományának és segítőinek tájékoztatását, politikai és szakmai nevelését. A jubileumi évforduló alkalmából a Szerkesztő Bizottságnak és a lap minden munkatársának további eredményes munkát kívánok. Budapest, 1972. január 6. A MAGYAR RENDŐR SZERKESZTŐSÉGÉNEK Negyedszázada még szerény külsővel ugyan, de már akkor is gazdag, olvasmányos tartalommal jelent meg a Magyar Rendőr első száma. Kis létszámú szerkesztői gárdája nagy-nagy elhatározással arra vállalkozott, hogy az újságírás sajátos eszközeivel aktív segítője legyen a belügyi vezetés fontos célkitűzéseinek — az írott szó erejével hirdesse az újat, mozgósítsa és szervezze a személyi állományt a párt által meghirdetett nagyszerű feladatok, a néphatalom és a közbiztonság védelmére. A Magyar Rendőr negyedszázadon át töretlenül szolgálta ezt az ügyet, s betöltötte a kommunista sajtó hármas - kollektív propagandista, agitátor és szervező - szerepét, így nemcsak feladatot vállalt az ország rendjének és közbiztonságának megszilárdításában, hanem szerény részese is az elért eredményeknek. A lap ma már - mint a Belügyminisztérium képes hetilapja — az állomány politikai és szakmai ismereteinek gyarapítására irányuló munkássága mellett különösen a belügyi szervek sokoldalú együttműködésének jelentőségét méltatja, bemutatva a társadalmi segítők sokoldalú segítségét is. Ennek során igen sokat tett a társszervekkel való kölcsönös kapcsolatok, a fegyverbarátság ápolása, elmélyítése érdekében. Az évforduló alkalmából szeretettel köszöntjük testvérlapunkat, és munkatársainak, szerkesztői kollektívájának erőt, egészséget, s további sok sikert kívánunk. ELVTÁRSI ÜDVÖZLETTEL: Belügyi Szemle szerkesztősége Dr. Déri Pál rendőr alezredes főszerkesztő Hazáért szerkesztősége Kovács Jenő határőr alezredes főszerkesztő Tűzvédelem szerkesztősége Beszteri Lajos tűzoltó alezredes főszerkesztő Munkásőr szerkesztősége Ökrös László főszerkesztő 3 ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ nIrta: Benkei András belügyminiszter Negyedszázaddal ezelőtt, 1947. január 1-én jelent meg a demokratikus magyar rendőrség és egyben az új belügyi sajtó első kiadványa, a Magyar Rendőr. A lap születésnapja hazánk történelmének olyan időszakában volt, amikor a Vörös Hadsereg által felszabadított ország minden erejével az új élet feltételeinek megteremtéséért dolgozott. A Magyar Rendőr megjelenésétől kezdve a kommunista sajtóra kötelező lenini normák érvényesítését tekintette munkája eszmei alapjának. Ha visszatekintünk a két és fél évtized alatt megtett útra, megállapíthatjuk, hogy ennek a célkitűzésnek a megvalósítása sok áldozattal és fáradsággal járt. A lap régi példányait olvasva, tanúi lehetünk belügyi szerveink nehéz munkájának. A háború következtében erősen fellazult közbiztonság helyreállítására demokratikus rendőrségünk eredményes harcot folytatott. A rendőrség személyi állományának jelentős része hűséges, áldozatkész védelmezője volt a demokratikus vívmányoknak, s a rendelkezésre bocsátott törvényes eszközökkel harcolt a reakciós erők ellen. Támogatta a kommunista párt által kitűzött - a szocializmus irányába mutató - demokratikus célokat. A munkásosztály hatalmának kivívására irányuló döntő roham azonban még hátra volt; az osztályellenség még jelentős politikai pozíciókkal rendelkezett, s ő birtokolta a termelőeszközök nagy részét is. Az állami életet koalíciós kormányzat irányította. Bonyolult körülmények között kellett megbízható közrendet teremteni és biztosítani a forradalmi célok folyamatos megvalósítását. Az értékálló forint lehetővé tette, hogy a demokratikus rendőrség tagjai a körülményekhez képest megfelelő fizetést kapjanak; volt fegyverzetük, egységes ruházatuk, s megkezdődtek a rendőrtanfolyamok és a tanosztályok. A bonyolult ideológiai és politikai viszonyok különösen indokolttá tették a rendőrség tagjainak világnézeti nevelését. A tudat alakítását, formálását a marxista-leninista elmélet és a célokat világosan meghatározó kommunista politika alapján kellett biztosítani. E feladat megvalósításában jelentős része volt a Magyar Rendőrnek is. A lap első számában dr. Szebenyi Endre miniszteri osztályfőnök, a BM Közrendészeti Főosztályának vezetője vezércikkében köszöntötte a jelentős eseményt, s ebben kifejtette, hogy a demokratikus rendőrség politikai és szakképzettségének emelését, a bajtársi együttérzés erősítését, a fiatal magyar köztársaság védelmét hivatott elsősorban szolgálni az új sajtókiadvány. Az útravaló azt is feladatul jelölte meg, hogy a lap célkitűzéseit világos, mindenki számára érthető cikkek, fotók útján biztosítsa. Munkatársul hívta a rendőrség egész személyi állományát, a főkapitányságok vezetőit éppúgy, mint a portyázó rendőrjárőröket. A Magyar Rendőr kezdettől fogva pártosan foglalt állást, cikkeiben a demokratikus vívmányok védelmére, a szocialista perspektíva elérésére mozgósította az állományt. Azt igyekezett elősegíteni, hogy minél tökéletesebben megvalósuljon a párt politikája a rendőri munka gyakorlatában. Sokat tett az állomány szakmai műveltségének megszerzése és növelése érdekében is. Mozgósította az alkotó munkában való még következetesebb részvételre. A közügyek iránti érdeklődés felkeltése ügyében is jelentős tevékenységet fejtett ki. A lap ilyen irányú szervező tevékenysége is részes abban, hogy a rendőrök tömegesen dolgoztak az újjáépítési rohammunkákban, részt vettek a falujárásban és egyéb társadalmi, politikai tevékenységben. A személyi kultusz következtében jelentkező hibák és torzulások sajnos egy időre visszavetették az eredményes munkát. Az ellenforradalom időszakának eseményei pedig a lap szerkesztőségében sem múltak el nyomtalanul. A kommunista kollektívának azonban megvolt az ereje ahhoz, hogy szilárdan helytálljon és kivesse soraiból azokat, akik a nehéz hetekben nem feleltek meg az előlegezett bizalomnak. A forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása s az MSZMP elvi politikája gyorsan megértésre és támogatásra talált a szerkesztőségben is. A lap az ellenforradalom fegyveres leverése után következetesen harcolt a párt politikai célkitűzéseinek megértetéséért és megvalósításáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt szilárd és következetes marxista-leninista politikai vezetése 1957-től biztosította a szocialista forradalom célkitűzéseinek folyamatos megvalósulását hazánkban. Megteremtette alapját a politikai stabilizációnak, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a szocialista nemzeti egység megvalósításának és a gazdaságirányítás reformjának. A X. pártkongresszus pedig kijelölte a szocializmus teljes felépítésének további programját. A Magyar Rendőr elismerésre méltóan küzdött e politikai célok megismertetéséért és azért, hogy e feladatok megvalósítását biztosítani tudjuk. A szocialista törvényesség helyreállítása és szilárdítása szerveink központi feladata volt és ma is az. Tudni kell helyesen bánni az adminisztratív eszközökkel és vigyázni arra, hogy az ellenségre irányuló csapásaink csak az ellenséget érjék. Jó munkát végzett és végez ma is a Magyar Rendőr, amikor pártunk politikájához híven kommentálja a törvényeket, a különböző jogszabályokat és belső utasításokat. Ezzel megkönnyíti azok alkalmazását és segíti a törvényesség érvényesítését. A szerkesztőség eredményesen valósította meg az olvasók bevonását a lap munkájába. Széles körű levelezői és tudósítói hálózat alakult ki. Az újságírók rendszeresen konzultálnak az olvasókkal. A megjelenő írások jelentős részét vezetők, parancsnokok és rendőrök készítik. Ez termékenyítően hat a lap munkájára. Erősíti a belügyi vezetés és a személyi állomány közötti kapcsolatot, rendszeres és kölcsönös információ-áramlást tesz lehetővé, elősegíti a problémák, a tapasztalatok felszínre hozatalát. Jelentős időszak kezdődött a lap életében, amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1969. november 28-án megtárgyalta a Belügyminisztérium munkájával kapcsolatos jelentést és határozatában hosszabb időre megszabta a Belügyminisztérium és szervei feladatait, tevékenységének irányát, ez a Magyar Rendőr munkájára is irányadó. A belügyi állomány a laptól választ várt és választ is kapott számos kérdésre, így kell ennek lenni a jövőben is! A Magyar Rendőrnek elsőrendű kötelessége, hogy következetes és céltudatos hirdetője legyen a kongreszszuson és a KB határozatában kijelölt feladatoknak. Legyen a lap a párt és a belügyi vezetés fóruma, erősítse a szocialista és internacionalista szellemet, a belügyi szervek és más fegyveres testületek közötti szoros együttműködést és fegyverbarátságot. A szocializmus teljes felépítésének időszakában nem csökkennek, hanem növekednek a sajtó s általában a tömegkommunikációs szervek feladatai. A közelmúltban tartott országos újságíró aktívaértekezlet — ahol Kádár elvtárs is felszólalt — többek között a következőket szögezte le. A szocializmus építésének mai szakaszában, amikor a feladatok bonyolultabbá váltak, jelentősen megnőtt a tudati tényezők szerepe. Ezért a tömegtájékoztatási eszközök, intézmények sokat tehetnek azért, hogy a tömegek megismerjék, megértsék, elfogadják és végrehajtsák a párt politikáját, választ kapjanak a miértekre és a hogyanra. A politikának ez az igénye összhangban van a közvélemény kívánságával, hiszen az is azt várja, kéri a sajtótól, hogy világítsa meg a párt politikájának céljait, indítékait, a tapasztalatok általánosításával segítse a gyakorlati munkát, s mindezzel formálja a közvéleményt. A Magyar Rendőr az elmúlt negyedszázadban megvalósította e célokat. A jövő nagy feladatai viszont újabb erőfeszítéseket követelnek. A lapot szerkesztő kollektíva tekintse feladatának az erőteljes és aktív, politizáló légkör kialakítását. Növelje a politikai jellegű publicisztikai írások számát és színvonalát. Tegyen erőfeszítéseket a szakmai, szolgálati feladatokat — különösen a kapitányságok és az őrsök parancsnoki munkáját — mélyebben elemző, segítő írások számának növelésére. Javítani kell a lap szerkesztését, a közölt fotók színvonalát. Még nagyobb teret kell adni az olvasók véleményének, közölni kell a szolgálatban szerzett tapasztalatokat, mások érdeklődésére is számottartó észrevételeket. Az elmúlt huszonöt év eredményei alapján joggal bízhatunk abban, hogy a lap szerkesztői, szerkesztő bizottsága s az újságot magáénak tekintő sok-sok aktíva a jövőben is eredményesen oldja meg a párt és a belügyi vezetés által kitűzött feladatokat.