Magyar Rendőr, 1973. január-június (27. évfolyam, 3-26. szám)
1973-01-18 / 3. szám
BUDAPEST száz éve A letűnt múltat, a feudálkapitalista örökséget s ugyanakkor a szocialista építőmunka évtizedeit hozza szinte tapintható közelbe a Várban megnyílt Budapest száz éve című kiállítás. Az egyesüléstől a máig ível, s hatalmas feltárulkozó képeskönyvként ismerteti meg a látogatót az ország szíve évszázados történetének leglényegesebb eseményeivel. Kevés szöveggel, ám hatalmas anyag sikeres csoportosításával maradandó élményt nyújt, szinte könyveket pótol. Gondoskodik erről több korszerű lehetőség is — így például az egykorú hangfelvételek sugárzása a rádió archívumából, valamint a dokumentumfilmek vetítése. A legértékesebb dokumentumok között említjük: először láthatja a közönség Korvin Ottó búcsúlevelét; szerepel a tárlaton a csepeli munkásezred 1919-es zászlaja; a főváros felszabadításában részt vett Budapest Hadosztály több csapatzászlaja, amelyeket a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma adott kölcsön. A bemutatott tárgyak közül ugyancsak nagy érdeklődést vált ki az első Bánki-motor, a saját kora világszínvonalon állt gép, továbbá az első hazai atomrészecske-gyorsító. A gazdag kulturális anyagban legkiválóbb íróink — köztük Ady, József Attila, Móricz Zsigmond - leveleivel ismerkedhet meg a közönség. S nemcsak Budapest, de hazánk évszázadának történetéből is többet tud meg a kiállítás látogatója, ugyanis százéves fővárosunk históriája döntően meghatározta az egész ország fejlődésének irányát is. Ezért is érdemes néhány órát eltölteni a magyar valóság legfontosabb fejezetét bemutató s kitűnően rendezett kiállításon. Cs. Gy. KIBŐVÜLT HATÁSKÖR A Belügyminisztérium központi szerveinek feladatai közül újabb hatáskör került át a budapesti, illetve a megyei rendőr-főkapitányságokhoz. A belügyminiszter elvtárs utasítása alapján 1973. január 1-től azoknak a külföldi állampolgároknak, akiket bűncselekmény miatt sérelem ért, nem kell Budapestre utazniuk a feljelentésük megtételét igazoló okmány kiállítása és átvétele végett, mert ezeket január 1-től a budapesti és a megyei rendőr-főkapitányságoknak adják ki. Nem nagy dologról van szó, hiszen az utolsó négy-öt év adatait figyelembe véve, általában évenként mindössze 300-350 külföldi állampolgár kért igazolást arról, hogy velük szemben valamilyen bűncselekményt követtek el, és ezzel kapcsolatos feljelentésüket megtették az illetékes rendőrkapitányságon. A miniszteri utasítás módosítása előtt az volt a gyakorlat, hogy a külföldi állampolgárok — a sérelmükre elkövetett bűncselekményről — az illetékes budapesti, megyei, városi, járási, kerületi rendőrkapitányságokon megtették feljelentésüket, azonban a feljelentés megtételét igazoló okmányt csak a BM Központi Panasziroda adhatta ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a feljelentések 40%-át a Budapesti Rendőr-főkapitányság, illetve a kerületi rendőrkapitányságok, 60%-át pedig a Veszprém, Fejér, Somogy, Vas és Csongrád megyei Rendőr-főkapitányságok, illetve városi, járási kapitányságok vették fel, akkor képet kaphatunk arról, hogy mennyit kellett utazgatniuk a külföldi állampolgároknak ahhoz, hogy az igazolást megkapják. Ez a centralizált ügyintézés bürokratikus volt, emellett szükségtelen költségeket, fáradságot és munkát okozott mind a külföldi állampolgároknak, mind a belügyi szerveknek, de nem használt az idegenforgalomnak sem. Ezekre az igazolásokra feltétlenül szükségük volt a külföldi állampolgároknak, mert csak ezek birtokában tudták a határátlépésnél, illetve hazájukban a biztosító társaságoknál és egyéb hatóságoknál igazolni, hogy magyarországi tartózkodásuk alatt milyen károsodás érte őket, s hogy ezzel kapcsolatban a magyar belügyi szervek előtt feljelentésüket megtették. Az új rendelkezések előírják - többek között -, hogy az igazolások kiadását, valamint az ezzel járó adminisztrációs feladatok megszervezését és végrehajtását a rendőr-főkapitányságok titkárságvezetői végezzék. A rendelkezések szerint az igazolásokat két példányban kell kiállítani, ezekből egy példányt a külföldi állampolgár kap, a másolat pedig az irattárba kerül. (Ahhoz - úgy gondoljuk - nem kell külön kommentár, hogy milyen fontos a másolatok pontos elkészítése és az ügyintézési szabályoknak megfelelő kezelése.) Az igazolások kiállításához szükséges személyi adatokat a külföldi állampolgárok útiokmányaiból és az esetlegesen rendelkezésre álló egyéb iratokból lehet megállapítani. Az igazoláson az állampolgárság megjelölése mellett fel kell tüntetni az útlevél számát is. Az igazolásban a külföldi állampolgárt ért sérelem (kár) tételes felsorolásánál a kapitányságon felvett jegyzőkönyvet kell figyelembe venni. Ettől eltérő adatokat, illetve egyéb felelősségre utaló megállapítást az igazolás nem tartalmazhat. Befejezésül három dologra hívjuk fel a figyelmet: a külföldi állampolgár ellopott vagy elveszett útiokmányaival kapcsolatosan az igazolás kiadásában változás nincs, azt továbbra is a BM KEO budapesti, illetve megyei szervei intézik. A budapesti, illetve a megyei rendőrfőkapitányságok csak bűncselekmények eseteiben és a feljelentés megtétele után adhatnak ki igazolást. - A külföldi állampolgárok elveszett tárgyainak bejelentéséről szóló igazolást a tanácsi szervek adják ki. . . Dr. Losso Ferenc rendőr alezredes rr .S& ________________________________________________ PPSzámháború Nem könnyű kimozdulni a megszokott, beidegződött ritmikus munkatempóból — különösen akkor, ha az még többletmunkát is jelent. Január elsején ugyanis ez történt a postai irányítószámok bevezetésével, ami jelentős terhet okoz a különben is elfoglalt ügyintézőknek és levelezőknek. Mindenképpen újításról van szó. Csakhogy ez az újítás nem egyszerűsítette a levelezést, s nem csökkentette, hanem növelte szerveink adminisztrációs munkáját is. Ez a baj azonban még csak hagyján! A nagyobb az, hogy január elseje óta sok belügyi szervnél számháború folyik. Hol az ügyintézők és postázók vagy a postát kézbesítők és a posta között, hol pedig a szervek vezetői és a pénzügyi szervek között dúlnak csatározások. Hogy mi ennek az oka? Sajnos, nem készültünk fel időben és megfelelően egy újszerű feladat végrehajtására. Az ügyintézők és ügyvitellel foglalkozók most aztán sűrűn fohászkodnak és szaladgálnak. A „fekete holló” ugyanis már hónapok óta hirdeti az irányítószámok bevezetését, de még ma sincs egységesen rendszerezve, hogy ezeket a bűvös számokat ki írja a borítékra: az előadó vagy a postázó, és hogy mennyi segédlettel lássanak el egy-egy szervet. A kapitányságokon és más belügyi szerveinknél naponta több száz borítékot kell megcímezni és arra a feladó szerv, valamint a címzett irányítószámát is ráírni. S ezeket a számokat három füzetből kell kikeresni, ami olyan nagy munka, hogy a postázó ezt képtelen egyedül elvégezni. Célszerű tehát, ha az ügy előadója címezi meg a borítékot és írja az irányítószámot a küldeményre. Általában ez is történik. Csakhogy ehhez az érintett előadókat is el kellett volna látni az irányítószámok jegyzékeivel! Miután azonban ez sok helyen nem történt meg, megy a vita: a számháború. A posta ugyanis átadókönyvvel egyetlen küldeményt sem vesz át, ha nincs rajta irányítószám. Viszont pl. a főváros egy-egy kerületi kapitányságát mindössze 5—6 irányítószám-jegyzékkel látták el. Ez pedig édeskevés a folyamatos munka ellátásához. De van más is. Az V. kerületben például a bűnügyi és közrendvédelmi osztály nem is kapott ilyen jegyzéket, bár a levelezésük napi több tucatra rúg. Most vagy szaladgálnak azokhoz, akiknek van jegyzékük, vagy pedig saját pénzükön vásárolják meg. Többen az utóbbit választották a belügyi munka érdekében. Ugyanez a helyzet az igazgatásrendészeten is, ahol hivatalosan csak egy jegyzékgyűjteményt kaptak, holott az előadók — négyen vannak, de nem egy szobában dolgoznak — naponta és személyenként 50-60 levelet is postáznak önállóan. A 40 forintos irányítószám-gyűjteményből viszont a kapitányságok egyet sem kaptak, így aztán külön gond a címzés a postafiókkal rendelkező szervekhez. Ha már bevezették az irányítószám-rendszert, akkor joggal elvárható, hogy elsősorban az állami szervek hajtsák azt végre. De hogyan, ha nem biztosították hozzá időben a szükséges feltételeket? Talán nem vagyunk azért olyan szegények, hogy a plusz munka vállalása mellett az ügyintézők saját pénzükön vegyék meg a segédleteket is?! Milliós nagyságrendű levéltömegekről van szó, ami érinti a lakosság ügyeinek gyors és kulturált intézését. (szilvást) HHBHBKHHnBtnHHHHHH pp A 20 éves BELÜGYI SZEMLE pályázati felhívása A Belügyi Szemle mindig nyilvánosságot biztosított a belügyi munka korszerűsítését segítő tanulmányoknak, gondolatoknak. A társadalmi fejlődés azonban velünk szemben is újabb követelményeket támaszt Ennek viszont csak akkor tudunk megfelelni, ha közrebocsátjuk a gyakorlati munkában szerzett gazdag tapasztalatokat és az új megoldásokat célzó gondolatokat A szerkesztőség a folyóirat megjelenésének 20. évfordulóján szeretne minél nagyobb szerepet vállalni ebben a munkában. A feladat nagyobb, mint amivel az elmúlt évek pályázatainál kellett szembenéznünk. A beérkező pályázatok között egyaránt számítunk új tudományos értékű megoldásokra, a bűnüldöző munkában kikristályosodott évtizedes gyakorlati tapasztalatokra. Ezek a szempontok rendkívül kiszélesítik a pályázókként szóba jöhető személyek körét és megnövelik a szervező munka felelősségét. Minden bűnügyi dolgozó elősegítheti a pályázat sikerét önálló részvétellel vagy csupán a többieknek nyújtott segítő biztatással is. Egyébként nemcsak egyének, hanem csoportok is részt vehetnek a pályázaton. Egy-egy téma alapos feldolgozása sokoldalúságot igényel és ez legkönnyebben kollektív munkával biztosítható. A pályázat részletes feltételeit a Belügyi Szemle 1973. évi januári száma közli, tehát ezúttal csak a témaköröket és a díjakat ismertetjük: I. Elemzések, a statisztikai módszerek felhasználása a döntés előkészítésében. II. Új természettudományi ismeretek, technikai eszközök adaptálása a belügyi munkában. III. Szociológiai, pszichológiai, pedagógiai ismeretek, módszerek belügyi alkalmazása. IV. Szolgálati tapasztalatok, nyomozások. Díjak : 3X1 1. díj 5000 Ft 3X2 II. díj 3000 Ft 3X3 III. dij 2000 Ft 3X3 IV. dij 1000 FtA IV. kategóriában: 1. díj 3000 Ft II. dij 2000 Ft III. díj 1000 Ft Beküldési határidő: 1973. augusztus 1. Eredményhirdetés: 1973. december 7. A Belügyi Szemle szerkesztősége felkéri valamennyi belügyi dolgozót, hogy a pályázat sikerét segítse elő. Egyben eredményes munkát kíván a pályázóknak. Ny. L. 1 2 3