Magyar Rendőr, 1973. január-június (27. évfolyam, 3-26. szám)
1973-05-17 / 20. szám
GYORSASÁG ÉS SZAKSZERŰSÉG Mind a hárman az V. kerületi kapitányság rendőrei. Valamennyien az utcán teljesítenek szolgálatot. Abból a fajtából valók, akiket úgy szoktak jellemezni : nemcsak néznek, látnak is. Ezért tudnak olyan példásan intézkedni, ahogyan a legutóbb is tették. Az ügy tanulságai megérdemlik a nyilvánosságot Aznap este — mint annyiszor — a Szabadság téren teljesített szolgálatot Pilisi Géza főtörzsőrmester a melléje beosztott próbaszolgálatos Konrád Antal szakaszvezetővel. A kései óra ellenére volt még némi forgalom, mégis felfigyeltek egy nőre. A Beloiannisz utca irányából közeledett, nem látta a rendőröket, sietős léptekkel odament a Szovjet Hősi Emlékműhöz. A rendőrök egy pillanatra sem vették le róla szemüket, látták, hogy a nő elővesz valamit a kabátja zsebéből, majd az emlékművet övező díszítő virágok fölé hajol, azután sietős léptekkel elindul a Perczel Mór utca irányába. Gyorsan kellett dönteni, s az elgondolást körültekintően nyomban végrehajtani. Így történt. Az egyik rendőr meggyőződött arról, hogy a nő cédulát, éspedig ellenséges tartalmú írást rejtett el az emlékműnél, a másik rendőr pedig előkészítette, hogy az izgatás bűntettét elkövető ne nyerhessen egérutat. Még tanút is sikerült biztosítaniuk! Az elfogott nő nem is tehetett mást: a kapitányságon beismerte a bűncselekményt Nem véletlen, hogy a rendőrök ilyen jól oldották meg a feladatukat Alapos eligazítást kaptak, s a szempontokat az adott helyzetnek megfelelően alkalmazták. Két nemzedék jó erényei szerencsésen találkoztak e sikeres, közös intézkedésben. Pilisi főtörzsőrmester a korosabb rendőröknek azt a típusát képviseli, amelyik vonzóan egyesíti magában a hivatásszeretetet, a becsületes szolgálatellátást, a tapasztalat gazdagságát A próbaszolgálatos Konrád szakaszvezető pedig a legfiatalabb, még kezdő rendőrnemzedék javának erényeiből villantja fel például a tanultak alkalmazásának készségét. Ezt egyébként néhány önállóan végrehajtott, jó intézkedésével ugyancsak bizonyította már. A két nemzedék tagjainak példás intézkedését, ez esetben egy röpcédulázó tettenérését és elfogását megfelelően értékelte a felsőbb vezetés, főkapitányhelyettesi elismerésben és jutalomban részesültek. Ugyancsak éberségből, szakszerűen végrehajtott intézkedésből vizsgázott jelesre Grád László főtörzsőrmester. Egyik éjjel szolgálatteljesítés közben felfigyelt arra, hogy az Irányi utca egyik házának falára felszerelt nyilvános telefont valaki rendeltetésének nem egészen megfelelően használja. Gyanúja fokozódott, amikor közeledtére a „telefonáló” futásnak eredt A rendőr egy pillantást vetett a készülékre. A széttört telefon igazolta gyanúját. Azonnal intézkedést kezdeményezett. Megfigyelte a gyanús férfi menekülésének irányát, és segítségre kérte fel az éppen arra tartó taxist. A gépjármű természetesen gyorsabbnak bizonyult az üldözöttnél. Az elfogott telefonrongáló ruházatának átvizsgálása a feltételezett eredményt hozta: zsebéből előkerült a telefonkészülékről leszerelt membrán, ezért, a rendőr előállította a kapitányságra. Grád főtörzsőrmester intézkedésének értékét csak növeli az a körülmény, hogy sok a telefonrongáló, aránylag azonban kevés kerül közülük rendőrkézre. Egy megint ráfizetett , az éber szolgálatellátás eredményeként. (csizmadia) Pilisi főtörzsőrmester és Konrád szakaszvezető gyakran intézkednek Szívesen ad útbaigazítást Grád főtörzsőrmester (Fotó: Beke Béla) ELFOGÁSI AKCIÓ Alig egy esztendeje, hogy a Magyar Rendőrben írtunk arról a veszedelmes szenvedélyről, s amelynek két Pest megyei fiatalember hódolt. Alkatrészekből saját maguk állítottak össze és engedély nélkül tartottak fegyvert — „hobby”-ból — állították, és természetesen csupán a céllövést gyakorolták. Ismét hasonló esettel találkoztunk, azzal a különbséggel, hogy ezúttal egy elszánt bűnöző kezébe került fegyver. • 1973. január 13-án eltűnt érdi lakásáról Gombár Sándor. Felesége annak rendje és módja szerint bejelentette az „eltűnést” a rendőrőrsön. Ám, hogy a férj miért és hogyan tűnt el, arról a házastárs hallgatott. Gombárnak ugyanis január 13-án kellett volna megkezdenie a rá jogerősen kiszabott egy évi börtönbüntetést, lőfegyverrel való visszaélés miatt. Korábban egyszer már megízlelte a börtönt. 1968-ban 2 év és 6 hónapra ítélték el hasonló bűncselekmény és hétrendbeli betörés miatt. Ilyen előzmények után határozta el, márpedig ő nem vonul be ismét a börtönbe, inkább magához veszi fegyverét és tőrét, és ha kell, mindenkivel szembeszáll. Így ballagott ki motyójával Érdparkváros sziklás, erdős környékére, és egy üregben rendezte be „otthonát”. Amint kitavaszodott, és az erdei tisztásokon feltünedeztek a sétálgató, kiránduló párok, besötétedéskor egyiknek-másiknak enyhén szólva szokatlan élményben volt része. Az erdőből egy szakállas, bajuszos férfi lépett ki, kezében puska, az övében tőr. Durva hangon rászólt a párra: „A férfi tűnjön el, a nő marad! Különben lövök” — és puskáját célzásra emelte... Az idősebb férfi gyorsan tovasietett, a társaságában levő nő is vele akart tartani, de a fegyveres férfi visszatartotta és erőszakoskodni kezdett. A további molesztálásnak csak a közeli léptek zaja vetett véget. Egy másik alkalommal egy ,fiatal lányt és udvarlóját zaklatta a titokzatos, fegyveres ember. Ezúttal már két lövést is leadott. A lövedékek a megrémült pár feje fölött süvítettek el. Sőt azzal fenyegetőzött, hogy a harmadik lövés már nem téveszt célt. A fiút elzavarta, majd a fiatal lánnyal szemben erőszakosan lépett fel. A síró-zokogó lányt csak a fiú által hozott segítség szabadította ki nehéz helyzetéből. A támadó kereket oldott. Végül is a pontos személyleírás vezetett nyomra. Így alakult ki az a feltevés, hogy a titokzatos erdei ember nem lehet más, mint a büntetett előéletű, szökésben levő Gombár Sándor. Időközben a bíróság elfogatóparancsot adott ki Gortbár ellen, aki saját készítésű puskával és éles lőszerré átalakított szögbelövő lövedékekkel már korábban is vadászott fácánra. A három napig tartó felkutatási akcióban a nyomozókon kívül a karhatalmat, az érdi rendőröket és nyomozókutyát is igénybe vettek. Az akciócsoportot Köves Imre alezredes, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályvezetője irányította. Gombár Sándor húgának lakását — ahová időnként hazalátogatott — Vörös Sándor őrnagy és Horváth András hadnagy blokkolta. A bűnöző az elfogása előtti pillanatokban a zsebéhez nyúlt, ahol a tőr lapult. Ám a rendőrök elővigyázatossága miatt nem tudta használni. A tervszerű akció tehát további bűncselekmények elkövetésében akadályozta meg Gombárt, akinek a puskája — a szakértők szerint — emberélet kioltására is alkalmas volt. Rozs Mihály Gombár Sándor, elfogása után — a hónapok óta növesztett szakállal és bajusszal (Fotó: Kristóf László és Kosztolni József) Ezt a tőrt is magánál hordta? — kérdezi Érchegyi Ferenc hadnagy, a vizsgálótiszt Gombártól a kihallgatás során KÖZBIZTONSÁGIRIMIOR