Magyar Rendőr, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-22 / 34. szám
SZABADSIGIND Átgördül a sínpályán a sárga villamos, tovazúg az úttesten a zsúfolt autóbusz. Sietnek a járdán, akik dolgukra mennek, és andalogva sétálnak a szerelmesek. Meg-megállnak, mintha a folyam hullámainak szeszélyes játéka érdekelné őket a legjobban ... Megszokott kép ma ez egy Duna-hídon. Ám a pillanat akkor, 35 esztendeje, 1946. augusztus 20-án nagy, szívmelengető, jelképpé magasztosuló maradt. Megindult az élet a Szabadság-hídon. Újra egyesült Pest és Buda az eredeti helyén és szépségében újjávarázsolt első, végleges híd átadásával. Múltra emlékeztetett és jövőt idézett az akkori jelen nagyszerű pillanata. Gondolatokat kavart. Történelmünk napfényesebb tájairól érkezőket s a siralomvölgyéből feltolulókat. Jelképpé merevült pillanatokat. 1896. október 4. délelőtt 11 óra. A Vámház téren felállított díszsátorban a monarchia apostolának titulált ember megnyomja a villanykapcsoló gombját, és a mozgásba hozott légkalapács beveri az F. J. monogramos utolsó szegecset is a Ferenc József-hídba. Ezzel újabb, sorrendben a negyedik híd kötötte immár össze — ezúttal a Vámház tér és a Sárosfürdő között — a két városrészt. Fontos szükségletet elégített ki a nemzetközi pályázatot nyert, s rekordidő alatt megépült híd. Feketeházi János, Czekelius Aurél, Nagy Virgil alkotása, amelynek vasszerkezetét a MÁV Gépgyárban készítették. Fontos szükségletet elégített ki, mert a világvárossá szépülő, iparilag is fejlődő főváros igényelte már a nagy kerülő kikapcsolását, a József- és a Ferencváros összeköttetését a Lágymányossal meg Kelenfölddel. Annál is inkább, mivel a Lánchíd nem volt alkalmas teherforgalomra. Megvalósult tehát az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelkezése, a nagy folyam fölött feszült a két mederpilléren nyugvó, háromnyílású, konzolos rácstartós szerkezet, csúcsain a soha nem létezett madárral, jelképnek is beillően szimbolizálva az úri Magyarország millenniumának mámoros hangulatát. De újabb kép rémlik fel az emlékezet vetítővásznán, a haláltusáját vívó tőkés-földesúri rend vérbe és gyalázatba torkolló fasizmusa utolsó gaztettének elborzasztó látványa: a folyóba robbantott vasszerkezetek — közöttük a hullámsírban fekvő Ferenc József-híd. Megroggyant pilléreinek magasba ívelő csúcsain fájdalmas mementóként terjesztette ki szárnyait a soha nem létezett turulmadár... Aztán a reménykedés első pillanata: vöröscsillagos katonák gyors munkájának eredményeként 1945. március 21-én áthaladhat az első civil is a faszerkezeten. De a nemzet életét megújító tavasz merész terveket melengetett. Másfél év múltán megvalósul az álom. Eredeti helyén és szépségében ível át a Duna felett a Szabadság-híd. Széchi Károly és Huszár Győző elképzelését váltották valóra 25 hónap alatt a Ganz Hajógyár munkásai a fővárosi dolgozók önzetlen támogatásával. S bár azóta erősebbé, korszerűbbé épült a híd, a hullámsírjából 35 esztendeje történt feltámadása mégis története legnagyszerűbb pillanata, mert a nép országának egyik fegyvertényét idézi. CSIZMADIA GYÖRGY (Fotó: MTI) A Ferenc József-híd pusztulása után Megindul a forgalom a cölöpözött faszerkezeten Két daru emeli be az utolsó összekötő ívet Régi szépségében pompázik a Szabadság-híd A híd korszerűsítésének egyik pillanata Az alkotmánynapi tűzijáték fényében Rohammunkában a fővárosiak