Magyar Rendőr, 1983. július-december (37. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-02 / 26. szám

ja, az elkövetőké magas szinten stagnál. A bűnözés alakulását meg­határozó, korábban is ismert kri­­minogén tényezők hatása nem csök­kent, sőt néhány újabb jelenség ki­alakulásával, megerősödésével is számolni kellett. A legnagyobb számban vagyon el­leni bűncselekményeket követnek el hazánkban, ez az összbűnözés mintegy 60%-át jelenti. Három va­gyon elleni bűncselekményből egy a társadalmi tulajdont, kettő pedig a személyek javait károsítja. Az okozott kár 1982-ben megközelítet­te az egy milliárd 600 millió forin­tot, ami több mint négyszerese az öt évvel korábbinak. A tulajdont károsító bűncselek­mények között társadalmi veszé­lyessége miatt is fokozott figyelmet érdemel a betöréses lopások növeke­dése. Jellemző az is, hogy az 1977. évi 15 esettel szemben 1982-ben már 244 olyan betörés történt, ahol az eltulajdonított érték meghaladta a százezer — köztük öt esetben —, az egymillió forintot. A betörőtolvajok az utóbbi idő­ben fokozott érdeklődést tanúsíta­nak a magánlakások iránt. Felis­merték, hogy az állampolgárok bir­tokában mind több, könnyen mobi­lizálható érték halmozódik fel. Ezek védelmére gyakran a legele­mibb óvintézkedéseket sem teszik meg. A szervezett bűnözőcsoportok ezt kihasználva nappal, a lakók tá­vollétében követik el a betöréses lopásokat. A társadalmi tulajdon elleni be­töréses lopások zöme a kereskedel­met károsítja. Az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények társadalmi veszé­lyessége is fokozódott. Az élet elleni támadások többségét változatlanul a primitív indulati tényezők és a mértéktelen alkoholfogyasztás mo­tiválta. Emellett mind több olyan emberölés történt, amit a tettesek előre kitervelten, nyereségvágyból vagy más ■ aljas indokból, illetve szexuális motivációval követtek el. A rablások száma az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt, ha­sonlóképpen az okozott kár is. Mind több a személyek javai elleni rab­lást követnek el a nappali órákban, kevésbé elhagyatott helyen, vala­mint idős emberek sérelmére. S ha­bár súlyosabb sérülést okozó erő­szakos cselekmények viszonylag rit­kán fordulnak elő, szaporodnak a csoportosan, durvább módon elkö­vetett esetek. Minden évben fény derül jó né­hány olyan szervezett módon, hosz­­szú időn át elkövetett, különösen nagy kárt okozó bűncselekményre — főleg csalásra és sikkasztásra —, amelyeknél a kár meghaladja a mil­liós értéket. Ezeket a bűncselek­ményeket szinte kivétel nélkül elő­segítette a belső ellenőrzés felüle­tessége és hatástalansága, eseten­ként pedig az ellenőrzésre hivatot­tak is részt vettek az elkövetésben. Közvéleményünk igen élénken reagál a szocialista elosztás rend­jét torzító vesztegetésekre, ennek ellenére egyes területeken a jogta­lan anyagi előny elvárása, sőt ki­követelése szinte bevett gyakorlat­tá vált. A csúszópénz társadalmilag elítélt jövedelemforma, de a korlá­tozására tett intézkedések nem bizo­nyultak megfelelőnek. A vagyon elleni és a gazdasági bűncselekményekben az elkövetők harácsoló életszemlélete, a munka nélküli jövedelemszerzés és a lu­xusigények kielégítésének szándé­ka játszik döntő szerepet. A társadalmi tulajdon fosztoga­tását esetenként a társadalmi kö­zömbösség is elősegíti. Sok esetben tapasztalható a felettes szervek el­lenőrzésének hiánya, vagy a felü­letes ellenőrzés. A belső ellenőrző apparátus működése sokszor formá­lis, nem tartják be a belső szám­viteli és bizonylati rendet. A hivatalokban, a boltokban és a pénzintézetekben még mindig nem kielégítő a pénztárak, irodahelyisé­gek, raktárak technikai biztosítá­sa. A bűncselekmények megelőzé­sét hátráltatja, hogy nem sikerült megfelelő előrehaladást elérni a riasztó és a biztonsági berendezé­sek felszerelésében és használatá­ban, a gyártási és a karbantartási kapacitás megteremtésében. A pénz­kezelés szabályainak megsértése is több esetben vezet súlyos, nagy kárt okozó bűncselekmény elköve­téséhez. A bűnelkövetőkről szólva a leg­főbb ügyész hangsúlyozta, hogy emelkedett a büntetett előéletűek s a visszaeső bűnözők száma és aránya, fokozódik a fiatalkorúak bűnözési intenzitása, a cigány la­kosság bűnözésben való részvétele pedig aktívabbá vált. Szervezett bűnözői alvilágról azonban továbbra sem beszélhe­tünk. A legfőbb ügyész a következők­ben arról szólt, hogy ma már nem lehet a bűnüldözést a régi módon, a korábbi szemlélet alapján foly­tatni, irányítani, szervezni. A való­sághoz jobban igazodó, a jelensé­gekre gyorsan reagálni képes bűn­üldözői munkára van szükség, sok­kal rugalmasabb szervezésre, haté­konyabb és gyorsabb felderítő munkára kell törekedni minden szinten. A bűncselekmények és az elkövetők felderítése ma már nem biztosítható rutin tevékenységgel. A bűnüldözés irányítása és annak napi gyakorlata nagyobb követke­zetességet, leleményességet és cél­ratörő szervezési formákat, felde­rítési módszereket igényel. Ilyen irányú lépések már eddig is történtek, s igazolják, hogy a bűn­üldözés irányításában a hatékony­ság növelésére való törekvés az utóbbi időben nagyobb szerepet ka­pott. Az elért eredményeken túl azon­ban még nagyon sok a tennivaló. Ha például a nyomozás eredmé­nyességét vizsgáljuk, akkor súlyos problémákkal találkozhatunk. 1982- ben a felderítés eredményessége minden eddiginél kedvezőtlenebb volt. Csaknem 40 ezer bűncselek­mény elkövetője maradt felderítet­lenül — ez 47,3%-os felderítési eredményességet jelent országosan —, s kivált a fővárosban rossz a helyzet. A felderítési arányok — a bűn­­cselekmények egészét tekintve — egyes helyeken és egyes bűncselek­ményi kategóriákban annyira ala­csonyak, hogy esetleges további romlásuk kedvezőtlen társadalmi következményekkel is járhat. Ezért a bűnüldözés irányításában közpon­ti helyet kell elfoglalnia az ered­mények javítására irányuló intéz­kedések kidolgozásának, és minden rendőri szervnél maximális erőki­fejtésre van szükség az eredményes­ség fokozása érdekében. Az előadó ismertette a Legfőbb Ügyészség ez év elején összegezett vizsgálati tapasztalatait az ered­ménytelen nyomozások okairól, a nyomozások időbeni elhúzódásának összetevőiről. A legfőbb ügyész a továbbiakban a büntető eljárások időszerűsége biztosításának a követelményeit tag­lalta, majd a jogalkalmazás jogpo­litikai irányelvei érvényesülése ta­pasztalatainak kapcsán arról szólt, hogy a büntető eljárás során dif­ferenciálni kell a cselekmény és az elkövető társadalmi veszélyességé­nek foka szerint, ideértve termé­szetesen azt is, hogy alapvető kö­vetelményként az ítélkezésnek gyor­san és hatékonyan kell alkalmaz­kodnia a bűncselekmények számá­nak és a bűnözés struktúrájának változásaihoz. A legfőbb ügyész ezt követően a büntetés-végrehajtási tapasztala­tokat, valamint a szabálysértések témakörét elemezte, különös tekin­tettel arra, hogy a szabálysértési törvény 1983. szeptember 1-i ha­tállyal módosul. Kitért az előadó a szignalizációk fontosságára, amely gyakorlatot, mint hangsúlyozta, a külső szer­veket érintően és az igazságügyi s a bűnüldöző szervek egymás közöt­ti jelzéseit illetően is tovább kell fejleszteni. Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész azzal zárta tájékoztató előadását, hogy a mai gazdasági és társadal­mi viszonyok között, amikor a jobb, hatékonyabb, eredményesebb és fe­gyelmezettebb munkavégzés általá­nos követelmény hazánkban, a bűnüldöző és az igazságügyi szer­veknek is meg kell tenniük a szük­séges lépéseket ahhoz, hogy a köz­rend, a közbiztonság és a törvé­nyesség javításával még szilárdabb bázist nyújtsanak a társadalom építő feladatainak, eredményesebb gazdálkodásának megvalósításához. A legfőbb ügyész előadását kö­vetően Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályve­zetője szólalt fel. Mindenekelőtt átadta a bűnüldö­ző és az igazságügyi szervek dolgo­zóinak a Központi Bizottság és sze­mély szerint Kádár János üdvözle­tét és jókívánságait.­­ Ez az értekezlet — emelte ki beszédében — hozzásegít ahhoz, hogy a bűnüldöző és az igazságügyi apparátus a feladatokat azonos mó­don értékelje, a végrehajtásban pe­dig egységes legyen. A legfőbb ügyészi értékelés — amely az érintett tárcák vezetőinek egyetér­tését tükrözi — korrekt és előremu­tató. Kritikusan elemezte a bűn­üldöző és az igazságügyi szervek munkáját, s pontosan megjelölte a további munka fő irányát, a napi tennivalókat. A Központi Bizottság a közel­múltban értékelte a XII. kongresz­­szus óta végzett munkát, és megál­lapította, a kongresszusi határozat végrehajtása sikeresen folyik, ha­zánk belső helyzete szilárd, s hogy a kongresszusi határozatban meg­fogalmazott feladatok helyesek, azokon alapvető változtatás nem szükséges. Megállapította a Köz­ponti Bizottság azt is, hogy szilárd a közrend, a közbiztonság, a szo­cialista törvényesség érvényesül. Jó érzéssel mondhatjuk, hogy a bűnül­döző és az igazságügyi szervek a kongresszusi határozatból reájuk háruló feladatok időarányos részét teljesítették — fejtette ki Rácz Sándor, majd a helytállásukért és az elért sikerekért a Központi Bi­zottság nevében köszönetét fejezte ki. — Fontos azonban látni s tudni, hogy a Központi Bizottság a kong­resszusi határozat további sikeres megvalósítása érdekében maga­sabbra állította a mércét a társa­dalmi, a politikai és a gazdasági élet minden területén, hangsúlyoz­va, hogy a jövőben még szervezet­tebb és feszesebb munkára van szükség — folytatta beszédét az MSZMP KB osztályvezetője. — Mindezt megköveteli a jelenlegi fe­szült nemzetközi és a nehezebb bel­ső helyzet, de ezt kívánja egész dolgozó népünk is, amely kedve­zően fogadta a Központi Bizott­ság nyílt az egyértelmű s minden kérdésre őszinte választ adó határo­zatát. A továbbiakban a bűncselekmé­nyek alakulását, a rendőrök, az ügyészek s a bírók munkáját, a Bűnüldöző és az igazságügyi szervek közötti kapcsolatot, valamint a tör­vényességet értékelte s elemezte a Központi Bizottság osztályvezetője. A bűncselekmények száma az el­múlt 6 évben folyamatosan emelke­dett, a tavalyi bűnözési mutatók 1965 óta a legmagasabbak. Az is­mertté vált bűncselekmények szá­ma pedig 1983 első negyedévében 8,7 %-kal több volt, mint az előző év hasonló időszakában. — A bűnözéssel szembeni küz­delmet az eddigieknél is kiemeltebb feladatként kell kezelni — hang­súlyozta —, és ebben a harcban szükség van a társadalom még szer­vezettebb összefogására is. A bűncselekmények felderítése terén sajnálatosan nyugtalanító a helyzet. Az a tény, hogy egyetlen évben megközelítőleg 40 ezer bűn­­cselekmény elkövetőjét nem sike­rült felderíteni, rendkívül súlyos kritika a bűnüldöző szervek mun­káját illetően. A bűncselekmények­nek ilyen nagymértékű növekedése, a felderítő munka további romlása társadalmi-politikai kérdéssé vál­hat. Súlyos következményei lehet­nek annak, ha nem sikerül úrrá len­ni a nehézségeken. A bűnüldöző és igazságügyi szer­vek gondjai ismertek a Központi Bizottság előtt, s tudott az is, hogy a rendőrök, az ügyészek és a bírák egyaránt sokat tesznek azért, hogy eredményesebb legyen a tevékeny­ségük. Elsősorban hatékonyabb munkavégzésre, a teendők fokozot­tabb ésszerűsítésére van szükség. S különösen emelni kell a vezetőkkel szembeni követelményeket, az irá­nyító és az ellenőrző munka szín­vonalát. A rendelkezésre álló erőket és eszközöket még ésszerűbben kell felhasználni, s ha szükséges, átcso­portosításokat is végre kell hajtani a bűnözés növekedésének megállí­tása, visszaszorítása érdekében. A bűnüldöző és az igazságügyi szervek dolgozói jó érzéssel vehetik tudomásul, hogy munkájuk jó mi­nősítést kapott a Központi Bizott­ságtól — emeli ki Rácz Sándor —. A jövőt tekintve azonban még in­kább biztosítani kell számukra, hogy jól értsék és következetesen képvi­selhessék a párt politikáját, az erre épülő állami rendelkezéseket. Javí­tani kell ennek érdekében politi­kai és szakmai tájékozottságukat, hogy még könnyebben, jobban el­igazodjanak a párt politikájában és a jogpolitikai elvek alkalmazásá­ban. A vezetők fordítsanak kiemelt fi­gyelmet a munkahelyi légkörre, a munkakörülmények javítására. In­dokolt esetben a korábbiaknál él­jenek jobban az elismeréssel. A bűnüldöző és az igazságügyi szervek kapcsolatában — szigorú elvi alapon — az eddiginél is szo­rosabb együttműködésre van szük­ség. Segítsék egymást munkájuk­ban, és határozottabban lépjenek fel a nemkívánatos jelenségekkel szemben. A törvényesség megtartása és megtartatása alapvető feladat. Ezt minden körülmények között szem előtt kell tartani, hiszen a szocia­lista törvényesség történelmi, ta­nulságainkon alapuló nagy vívmá­nyunk. A bűnüldöző és az igazságügyi munka minden mozzanatát jogsza­bályok határozzák­ meg, és a jog­­politikai elvek hatják át; a rend­őrök, az ügyészek, a bírák ne ad­janak helyet befolyásolásnak, be­avatkozási kísérletnek — fejezte be hozzászólását Rácz Sándor. A jövő­re vonatkozóan pedig a bűnüldöző és az igazságügyi szervek dolgozói­nak, munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánt. MARTINKÓ KÁROLY Az értekezleten megjelenteket dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke köszöntötte Rácz Sándor, az MSZMP KB köz­­igazgatási és adminisztratív osztálya vezetőjének hozzászólása Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész tájékoztatója (Fotó: Beke Béla) A tanácskozás résztvevői nagy figyelemmel hallgatták a legfőbb ügyész tá­jékoztatóját

Next