Magyar Rendőr, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 1. szám

KUBA nemzeti Ünnepe Sorsfordító nap volt a karibi szigetország életében 1959. január elseje. Menekülni kényszerült a népnyúzó diktátor, s a zsarnoki rend felett diadalt aratott forra­dalmi harci egységek havannai bevonulása nyomán tör­ténelme új szakaszát kezdhette meg a nemzeti hős, José Marti költő sokat szenvedett népe. Hosszú, göröngyös és véres út vezetett a nemzeti és társadalmi kizsákmányoltság igájából a szabadság nap­jáig. Ám a forradalmárok rettenthetetlen csapata végig­járta az utat. 1953. július 26-a, a Moncada laktanyának Fidel Castro vezetésével vívott ostroma már a felszabadító mozga­lom új szakaszának nyitányát jelentette; két év múlva hatalmas sztrájkok, tömegtüntetések jelezték, hogy a gyűlölt rezsim talpa alatt megingott a talaj. 1956. de­cember 2-án a legendás Granm­a hajó Oriente tartomány partjainál való kikötésével kezdetét vette a fegyveres harc, amely azután az 1958 decemberében, a Santa Clara-i csatában a népi erők elsöprő győzelmével végző­dött, s 1959. február 19-én Fidel Castro alakíthatott kormányt. Eladdig soha nem próbált útra lépett a kubai nép, és a munkások, a parasztok, a diákok fegyveres erejére támaszkodva valósította meg a radikális földreformmal, a nemzeti burzsoázia vagyonának kisajátításával a felsza­badító harc legfontosabb követeléseit, elhárítva közben a néphatalom megdöntésére törő legsúlyosabb kísérletet is imponáló az elmúlt huszonhat év. Tízszeresére növe­kedett az acéltermelés, háromszorosára a gépgyártás és a villamos energia előállítása. A gazdaság átlagos évi 4,7 százalékos növekedési üteme állja a versenyt Latin- Amerika bármelyik országának tempójával. S bár a vezető ipari ágazat, a cukoripar az 1983-as teljesítményével a harmadik legjobb eredményét érte el, a cukor rendkívül alacsony világpiaci ára érzékeny veszteséget okozott a népgazdaságnak. De úrrá lett ezen a bajon is az ország, mert rendelkezett a legszüksége­sebb feltétel­ekkel, a szocialista társadalmi viszonyok­kal, a szocialista közösség megértő támogatásával. Az eredmények értékét csak növeli, hogy a gazdaságot, az életszínvonal alakulását jelentős védelmi kiadások ter­helik. Hogyan oldja meg az ország a termelés fokozásának és a védelem erősítésének kettős követelményét? Nos, a KGST XXXIX., éppen Havannában­ megtartott ülés­szakán adott választ a kérdésre a Kubai Kommunista Párt első titkára: a gazdaság ,1984-ben 9,8 százalékos növekedést ért el, miközben továbbra is teljesíti inter­nacionalista kötelességeit több ázsiai, afrikai, latin-ame­rikai ország irányában. Akkor, 1959-ben, az új év első napjával új világ virradt a kubai népre. Huszonhat év során minden megpróbál­tatást leküzdve felépítette a nyugati félteke első szo­cialista államát. Nemzeti ünnepén k­öszöntjük a testvér­országot és népét, további sikereket kívánunk új élete békés építésében. CS. GY. MEGEMLÉKEZÉS A Rendőrtiszti Főiskolán ünnepségen emlékeztek meg az összoroszországi Rendkívüli Bizottság — a VCSK — létrehozásának 67. évfordulójáról. A főiskola parancs­noksága nevében Gergely Attila ezredes köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a meghívott vendégeket, közöttük az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli had­seregcsoport több magas rangú parancsnokát, párt- és Komszomol-szer­vezeteinek képviselőit. Ünnepi beszédében Pallagi Ferenc vezérőrnagy, cso­portfőnök emlékeztetett arra, hogy 67 évvel ezelőtt a Népbiztosok Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista For­radalom vívmányainak védelmére, az ellenforradalmi erők elleni harcra hozta létre az állambiztonsági szer­vet, amelynek megszervezésével és vezetésével a szocia­lista forradalom kiemelkedő személyiségét, F. E. Dzer­­zsinszkijt bízták meg. A szónok méltatta a csekisták hősies küzdelmét az ellenforradalmárok és az interven­ciósok elleni harcban, azokat a történelmi tetteket, ame­lyekkel biztosították az első szocialista állam biztonsá­gát és szuverenitását. A szovjet állambiztonsági szerve­zet történetének 67 éve számtalan példáját adta a hő­sies helytállásnak, az áldozatvállalásnak, az igaz ha­­zafiságnak és a proletár internacionalizmusnak. Az ünnepségen adták át az évforduló alkalmával ren­dezett vetélkedő díjait a kimagasló eredményeket elérő hallgatóknak, majd a BM Határőrség zenekara adott műsort. SZ. GY * méh MraaimaiGi­nts Az Ideiglenes Nemzet­­gyűlés megalakulásának 40. évfordulójára emlékez­ve ünnepi ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Belügyminisz­tériumi Bizottsága. Kovács György, a pártbizottság első titkára elnöki meg­nyitójában köszöntötte az elnökségben helyet foglaló dr. Kamara János altábor­nagy, belügyminisztériumi államtitkárt, az MSZMP KB tagját, a KISZ és a Közalkalmazottak Szak­­szervezete Belügyminiszté­riumi Bizottságának titká­rait és a meghívottakat, akik között nagy számban jelentek meg olyan idő­sebb elvtársak, akik aktív részesei voltak az ellenál­lási mozgalomnak, majd a felszabadulást követően el­sők között léptek be a kommunista pártba, vállal­ták a nehéz szolgálatot a megalakuló demokratikus karhatalmi és rendőri szer­veknél. Az ülés elnöke hangsú­lyozta: az évforduló, a megemlékezés jelentőségét növeli, hogy a belügyi pártszervek, a kommunis­ták ma fokozott figyelem­mel készülnek az MSZMP XIII. kongresszusára, ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulójára és az ország­­gyűlési képviselők, vala­mint a tanácstagok válasz­tására. Az 1985-ös eszten­dő az ideológiai, politikai munkának azért is fontos időszaka, mert a hitleri fasizmus és a japán m­ili­­tarizmus felett aratott győ­zelem 40., a Varsó Szerző­dés megalakulásának 30., a helsinki záróokmány alá­írásának 10. évfordulójáról való megemlékezésre is sor kerül. Ezek az ünnepi ese­mények hozzájárulnak a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus eszméjének erősítéséhez, a cselekvőképesség fokozásá­hoz, feladataink mind eredményesebb megoldásá­hoz. Az elnöki megnyitó után Rotvász István, a pártbi­zottság titkára mondott ünnepi beszédet. A törté­nelmi eseményeket idézve a szónok felelevenítette, hogy a Dunántúlon még tombolt a háború és a nyi­las terror, amikor a fel­szabadított területeken megindult a normalizáló­dás, az új élet építésének folyamata. A katonai fel­szabadítás nemcsak elsö­pörte a megszállókat, akik­re a nyilas uralom támasz­kodott, hanem szétzúzta az ellenforradalmi rendszer államapparátusát, és ezzel megteremtette a demokra­tikus kibontakozás lehető­ségét. A fasizmus sötét évei, a féktelen elnyomás és a ki­zsákmányolás, az állami politika rangjára emelt kommunista- és szovjetel­­lenesség sem tudta kiölni a proletariátusból, az elnyo­mott milliókból a demok­rácia, a nemzeti független­ség, a szabadság eszméjét. 1944. december 3-án a fel­szabadult országrész de­mokratikus pártjai, a sza­bad szakszervezetek Szege­den elfogadták az MKP programjavaslatát és jel­szavát: „Lesz magyar újjászületés”, majd meg­alakították a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Frontot, amelyben a pártok együt­tesen vállalt harca öntött formát. A front fóruma és közjogi megtestesítője lett a közös harcnak. A Ma­gyar Nemzeti Függetlensé­gi Front legfontosabbnak a fasiszta Németországgal való szakítást tartotta, és követelte az összes fasisz­ta törvén­y visszavonását, a fasiszta intézmények fel­számolását, a háborús bű­nösök felelősségre vonását, a demokratikus szabadság­­jogok maximális biztosítá­sát, a demokratikus föld­reformot, a parasztság földhöz juttatását,­ a nagy­tőke politikai és gazdasági hatalmának visszaszorítá­sát. A program hangsúlyozta, hogy erősíteni kell a szomszédos országokkal való őszinte, jó viszonyt, együttműködést és szoros szövetséget kell kialakítani a Szovjetunió népeivel. Vé­gül a kibontakozás fontos feltételeként sürgette a demokratikus átalakulás programja a nemzetgyűlés összehívását és az ideigle­nes kormány létrehozását. — Az ország felszabadí­tott területein — mondta az ünnepség szónoka —, központi intézkedés nélkül is tettekre készen, elsőként a kommunista pártszerve­zetek alakultak meg, oly­annyira magától értető­dően, mintha a megelőző 25 esztendőben nem bör­tön vagy halál járt volna a kommunista szervezke­désért. Itt kell szólni arról — emelte ki Rotvász István —, mert ez is történelmi tény, hogy az MKP azon­nal, az első feladatok kö­zött szervezte meg a szét­vert és megsemmisült Horthy-csendőrség helyén a helyi közbiztonság vé­delmét. E rendfenntartó erőkbe a párt a kommu­nisták legjobbjait küldte, hogy ők őrködjenek az új társadalom születésénél, hogy fegyverrel a kézben védjék népünk biztonságát. A 400 éves debreceni re­formátus kollégium orató­riumában ünnepélyes kere­tek között, 1944. december 21. és 22-én megalakult a dolgozó magyar nép szu­verenitását megtestesítő 230 tagú Ideiglenes Nem­zetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a létrejövő új, népi demok­ratikus hatalom legfelsőbb államhatalmi intézménye lett, célul tűzve maga elé a kommunista párt által kidolgozott és a Magyar Függetlenségi Front által elfogadott programot. Ezzel az egyesült antifasiszta de­mokratikus és forradalmi erőkre támaszkodva létre­jöttek a népi állam alap­jai. 1944. december 22-én, ta­nácskozásának második napján az Ideiglenes Nem­zetgyűlés megválasztotta a kibontakozó forradalmi át­alakulás központi végre­hajtó szervét, Magyaror­szág Ideiglenes Nemzeti Kormányát. Az antifasiszta erők, a dolgozó nép jelen­tős sikere s egyben a népi demokratikus forradalom első legnagyobb eredménye és vívmánya a népha­talom, az új magyar álla­miság megteremtése volt.­­ E rövid megemléke­zés során az Ideiglenes Nemzeti Kormány összes fontosabb intézkedéseinek méltatására nincs lehető­ségünk, de a rendeletek közül egyet mégis szüksé­ges kiemelni. Ez pedig a belügyi munkával kapcso­latos — mondotta Rotvász István. — Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a belügyi tárcát Erdei Ferenc, a kommunista párthoz közel álló Nemzeti Parasztpárt képviselője kapta. Az első belügyminiszternek nagy nehézségekkel kellett meg­küzdenie. Legfontosabb fel­adatai közé tartozott az egyre inkább szélesedő né­pi demokratikus forra­dalom önvédelmi és erő­szakszervének, a rendőr­ségnek mielőbbi megszer­vezése. Az Ideiglenes Kor­mány az első rendeletei között intézkedett a köz­rend, közbiztonság helyre­­állítása érdekében váro­sonként, községenként a polgári őrségek megszer­vezésére. A születőben levő új ál­lam e létfontosságú szer­veinek létrejötte természe­tesen nem ment egy csa­pásra. Sok feladat várt megoldásra a törvényes rend biztosításában, a fel­tételek megteremtésében. Minden nehézség ellenére azonban­­a rendőrség szer­vezetének kialakítása az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány működése alatt be­fejeződött, és viszonylag rövid idő alatt helyreállt a közrend és a közbiztonság. Az ország nyugalma, a ter­melés és az újjáépítés meg­indulása is jelezte a Bel­ügyminisztérium, a demok­ratikus rendőrség áldozatos munkájának eredményessé­gét. Az elmúlt négy évtized fényesen bizonyította, hogy nem volt hiábavaló ,a ma­gyar kommunisták harca országunk szabadságának, függetlenségének, új, de­mokratikus társadalmi rendjének, szocialista nem­zeti egységének megterem­téséért. Bebizonyosodott, hogy a negyven évvel ez­előtt megfogant nemzeti összefogás, a demokratikus nemzeti egységfront-poli­tika nem alkalmi jellegű, nem taktikai kérdés volt, hanem pártunk politikájá­nak szerves része, egész továbbfejlődésünk előre­lendítő ereje lett nemcsak a romok eltakarításában, hanem az újjáépítésben, a szocialista építőmunka el­múlt négy évtizedének minden szakaszában — zárta ünnepi beszédét a pártbizottság titkára. Az ünnepi ülés követke­ző szónoka dr. Bozsik Já­nos ezredes volt, aki pá­lyatársai, egykori harcos­társai nevében szólt a rendőri szolgálat kezdeti időszakának nehézségeiről, szépségeiről. Újlaki Ágota hadnagy, a KISZ BM Bi­zottságának tagja pedig a belügyi fiatalok nevében mondott köszönetet a har­cos elődöknek, ígéretet té­ve arra, hogy egykori munkájuk nem marad be­fejezetlen, hitük tovább él a Belügyminisztériumban ma dolgozók között. A forró hangulatú ünne­pi ülést neves énekesek, színészek műsora zárta. L A. A pártbizottság ülését Kovács György nyitotta meg (Fotó: Sebestyén Jenő) Az ünnepség részvevői

Next