Magyar Sajtó, 1944 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1944-01-15 / 1. szám

VI. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1944 JANUÁR 15. MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1­5-ÉN.­­ AZ ORSZÁGOS MAGYAR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT IOI SAJTÓKAMARA TAGJAI TAGDÍJ FEJÉBEN KAPJÁK. HÁZIKÖZPONTUNK TELEFONSZÁMA: *428—5511 NEM KAMARAI TAGOKNAK AZ ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY HÓNAPRA 1.50­0. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLÁNK SZÁMA: 11.230 AZ ÚJSÁGÍRÓKÉPZÉS KÉRDÉSEI írta: Dr. MIHELICS VID (Befejező közlemény.) Ilyenek elsősorban a német egyetemeken és műszaki, valamint kereskedelmi és gazdaságtudományi főiskolák mellett szervezett sajtó­tudományi intézetek, amelyek az illető egyetemen, vagy főiskolán működő, rendes, graduálási joggal bíró sajtótudományi tanszékhez kap­csolódnak. Már 1930-ban 16 egye­tem, 2 műegyetem és 5 kereske­delmi főiskola rendelkezett Német­országban sajtótudományi tanszék­kel és intézettel. A legrégibb sajtó­tudományi intézet a heidelbergi, még 1895-ből, az első főhivatású tan­széket pedig 1924-ben a müncheni egyetem kapta. Legújabb a bécsi tudományegyetem sajtótudományi tanszéke és intézete, amelyet 1942- ben állítottak fel. Hasonló alapokon működik Olaszországban a perugiai egye­tem fasiszta államtudományi kará­nak sajtótudományi tagozata. A tanulmányok itt négy éven át tartanak. Újságírásra képesítő ok­levelet azonban csak olyanok kap­hatnak, akik a tanulmányok két utolsó évében legalább egy-egy tri­­meszteren át gyakorlatot végeztek a már említett római újságírófő­­iskolán. A sajtótudományi doktorá­tust ettől függetlenül megszerezhe­tik a hallgatók. Különösen a német sajtótudomá­nyi tanszékeknek és intézeteknek, mint előadásuk rendjéből is ki­tűnik, szaktudományos jellegük van. Nem lehet azonban kizárnunk őket a szorosan vett újságíróképzés köréből sem, mert a német Schrift- Zeiter-Gesetz jelentékenyen rövi­­debb újságírójelölti gyakorlati időt, mindössze fél évet kíván meg azok­tól az újságíró jelöltektől, akik a sajtótudományi intézet előadásait az előírt óraszámban végighallgatták és az előadott tárgyakból sikeresen vizsgáztak. A bécsi intézet 1942 má­jus 7-én történt megnyitásakor az intézet kinevezett igazgatója, Kurth, külön is hangoztatta, hogy az inté­zet alaposan képzett utánpótlást óhajt a német sajtó rendelkezésére bocsátani. A sajtótudomány egyetemi mű­velése egyébként más országokban is követésre talált. A párisi egye­tem mellett 1937-ben, a berni egyetem mellett 1942-ben szervez­tek sajtó­tudományi tanszéket és intézetet. Harmadik helyre azt a kérdést tettem, hogy az eddigi felfogás szerint mi az az ismeretkör, amely­re az újságíróképzésnek ki kell terjeszkednie. A választ a külön­böző típusú intézmények tananya­gának áttekintése nyújtja. Ezt a tananyagot három csoportba oszt­hatjuk és pedig: 1. az általános mű­veltséget szolgáló tárgyak; 2. sajtó­­tudományi ismeretek; 3. gyakorlati tudnivalók és ügyességek. Ami az általános műveltséghez szükséges tárgyakat illeti, vala­mennyi intézmény tanrendjében első helyen szerepel a politika és közjog, a történelem, a közgazda­ságtan, az irodalom- és művészet­­történet, továbbá a társadalompoli­tika. A sajtó­tudományi ismeretek nagyjában felölelik mindazokat a tárgyakat, amelyeket a német sajtó­tudományi intézetek oly módsze­resen összefoglaltak. Ide tartoz­nak tehát: sajtó­történ­elem, a lap­előállítás menete, a külföldi sajtó áttekintése, az újságismeret, a fo­lyóiratismeret, a sajtójog. A tananyag harmadik csoportjá­ban már igen nagy eltéréseket talá­lunk, attól függően, hogy milyen típusú intézménnyel állunk szem­ben. Az első típusba tartozó sajtó­főiskolák természetesen a legbő­vebb oktatást nyújtják, többnyire teljes és rendszeres szerkesztőségi munkát végeztetnek hallgatóikkal. A newyorki Columbia­ egyetem sajtófőiskolája például saját napi­lapot, két hetilapot, egy havi folyó­iratot, egy negyedévenként meg­jelenő folyóiratot és évkönyvet ad ki. A már újságírókkal foglalkozó intézmények inkább szerkesztés­tant, hírszolgálati technikát nyúj­tanak, a tördelés módjaira és a műfajokhoz igazoló újságírói stí­lusra oktatják hallgatóikat. Idegen nyelvek tanulását és a gyorsírás elsajátítását mindegyik intézmény megkívánja. Jellemző, hogy még az angol sajtófőiskolákon is két modern nyelvből kell vizsgázniuk a hallgatóknak. Ezekben bátorkodtam taglalni az újságíróképzés három fő kérdésé­­nek alakulását. Beszámolóm ter­mészetesen nem igényelheti a tel­jességet, hiszen a már régóta tartó háború miatt külföldi lapok és könyvek nehezen jutnak hozzánk. A felrajzolt háttér azonban, úgy hi­szem, elég éles ahhoz, hogy job­ban megítélhessük az újságírókép­­zésnek azt a módját és menetet, amely hazánkban alakult ki. Hazánkban, mint ismeretes, már

Next