Magyar Sajtó, 1971 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
A kongresszus után Munkájáról, négyéves tevékenységéről — a sajtó, a TV és a Rádió révén — tulajdonképpen a nagy nyilvánosság, ország-világ színe előtt adott számot a párt „két gazdájának”, a magyar népnek és a nemzetközi munkásmozgalomnak. A kongreszszuson elhangzottak és a határozatok így tulajdonképpen már ismertek. Széles körű népszerűsítésükért, főként pedig megvalósításukért mégis neki kell gyürkőznünk, a munka dandárja még előttünk van. Egészen bizonyos, hogy az újságírók számára a kongresszus szelleme és határozata lesz az új évben és az elkövetkezendő néhány esztendőben is az a forrás, amelyből tevékenységükhöz ihletet, bátorítást, útmutatást meríthetnek. A témák és a teendők e gazdag tárházából ragadjunk ki néhány gondolatot, csupán érzékeltetésül, annak felvázolására, hogy egyáltalán milyen újságírói lehetőségekkel élhetünk. A múlt tapasztalatait hasznosító, az ország fejlődését, jövőjét meghatározó kongresszusról írni s a kitűzött célok eléréséért a toll erejével küzdeni minden, a szocializmus ügyének elkötelezett újságíró számára megtisztelő kötelesség. Azonban csak kötelességszerűen írni kevés. Ennél lényegesen többre — ahogyan ezt a párt legfelső fóruma megfogalmazta —, az ügy iránti lelkesedésre is szükség van. Természetesen senki ne gondolja, hogy az ötvenes évek frázisokkal teli, lomtárba tett lerendezéseit óhajtja vissza bárki is. Azt azonban bátran állíthatjuk, hogy az MSZMP politikájának lelkes népszerűsítése valóban belső meggyőződésből fakadhat. A kötelességen, a meggyőződésen túl is hálás újságírói teendő az MSZMP politikáját magyarázni, számára újabb híveket megnyerni. Ezt a politikát a testvérpártok is nagyra értékelték a kongresszuson, hazánk lakosságának nagy többsége már korábban elfogadta, magáénak vallja, és e politika változatlan folytatására most már egymás után a harmadik kongresszus adta meg a felhatalmazást a néppel, a párttagsággal teljes egyetértésben, egységben. Ez az egység azonban nem egyszer s mindenkorra adott. Ennek megerősítésében közreműködni állandóan megújuló napi újságírói feladat is. Az egység ugyanis a közösen végzett munka során formálódik, alakul. Az MSZMP politikájától idegen a fejbólintó helyezkedők, a mindennel egyetértők látszategysége. A tanácskozáson is kifejezésre jutott, hogy az egység feltételezi az együttgondolkodást, a közös töprengést a gondokról, az eredmények megbecsülését csakúgy, mint a hibák kritikai elemzését, bírálatát. Tehát csak az alkotó, demokratikus viták, az érvek és az ellenérvek kovácsolhatják ki azt az egységet, amely egyedüli biztosítéka, hogy a közérdek közakarattá, majd közös cselekedetté váljon. A párt legfelsőbb szintű tanácskozása e téren is példát mutatott. A felszólalók érezték és tudták, hogy ezen a fórumon minden szónak súlya, nagy hazai és nemzetközi visszhangja van. Mégis, a kongresszus szellemét az ünnepélyesség ellenére az