Magyar Sajtó, 1977 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Így Haladunk Mi Nem tudom, hogy van az, de főszerkesztői minőségemben sohasem kapok kérdéseket. A legokosabb cikkek jelennek meg a Magyar Sajtóban, de soha kollégák egyszerű kérdést ezekkel kapcsolatban a laphoz nem intéznek,, legföljebb még okosabb véleményüket fejtik ki 6—8 oldalon. Ezzel szemben mióta szatirikus cikkeket írok a lapba, számosan úgy fordulnak hozzám, mint orákulumhoz. Például kaptam a következő levelet: KÉRDÉS: — Segédszerkesztőnk, aki már öreg újságíró, megvan talán negyvenöt éves is, a múltkor karriertörténeteket mesélt nekünk. (Zárójelben jegyzem meg: abból az alkalomból, hogy ugrattuk őt, miért nem lett már belőle főszerkesztő. Ő meg azt mondta, arra nem alkalmas, mert szeret dolgozni. Márcsak ezért is gyanúsak a történetei, hiszen ezek szerint cinikus és irigy, bár kedveljük, mert lelkesen szeret dolgozni. Hát kiből lesz főszerkesztő? — kérdeztük erre, s válaszul jöttek a történetek.) J. Z. L. kollégánk még be se lépett a laphoz, már kifelé állt a szekere rúdja. Ugyanis sohase tudott megírni egy kiadott témát. Azt mondták neki, hogy tudósítson egy gyáravatásról. Akkor az első flekken arról volt szó, hogy az autó defektet kapott és esett a szürke eső a fagyos föld hegyibe, mint egy fátyolos hastáncosnő a jégen. A második flekken jött a protokoll, szó szerint az MTI-ből. A harmadik flekken aztán idézett az avatóbeszédből, végül azzal a mély gondolattal fejezte be, hogy ily módon „egy állomása következett be hazánk szocialista előrehaladásának, ami nagy lépés előre az iparosítás terén.” Végül is nem volt más hátra, a főszerkesztőnk behívatta és közölte vele, hogy sajnos lapmunkára nem alkalmas, politikailag nincs ellene kifogás, de írni nem tud. Ekkor tért át Z. S. a költészetre. Első versének címe éppen a Gyáravatás volt, így kezdődött: „Fás karrierek zölög / A kémény / Az első / A beszédek / Minden füstölögve, mint / vérben a meleg, mint / idegben az áram / mint belekben az áldott tartalom, mint / újszülöttben az első böffenés / Böfffenés és / termelés.” Hamarosan híre járt, hogy Z. S. tagja egy irodalmi csoportosulásnak. No jó. De mi közünk hozzá? Hát volt. Mert ekkor elkezdett novellákat írni. Első novellájának címe így hangzott: „Hastáncosnő a jégen”. Nem lett egészen világos, hogy miért halt meg a hősnő hastánc közben, de bizonyos, hogy a fátyol a végén befedte, s „úgy feküdt ott, mint egy hókupac a jég tükörén.” Így történt, hogy mikor egyik hetilapunk főszerkesztői széke megürült, megnyerték e tisztségre a neves írót, Z. S.-t. Nagyobb baj azonban nem történt, mert számos újságíró még hónapokig megmaradt a lapnál. 2. T. F. kollégánk mint szakíró került a laphoz, földművelésügyi profillal. Többnyire vezércikkeket írt, aratás, tarlóhántás és sarabolás alkalmából. Emlékezetes egy publicisztikai műve, amelyik így kezdődött: „A kormányrendelet, amely pártunk ösztönzése alapján és dolgozó népünk egyetértésével került beiktatásra és a napokban nyilvánosságot kapott a Magyar Közlöny legutóbbi számában, kétségkívül már tárgyánál fogva is közérdeklődésre tarthat számot, mint ezt címe is bizonyítja, amely így hangzik: „Kmprxzuv trpuzyshkrump (Ez elszedett sor volt, de senki sem vette észre a korrektúránál) 14289/ 1964. Az egyes mezőgazdasági munkálatok elvégzése szervezésének és anyagellátásának tárgyában.” Hamarosan őt is behívatta a főszerkesztőnk és azt mondta neki, hogy sajnos propagandamunkára nem alkalmas, bár szaktudása kétségtelen, így javasolta, hogy az FMTUKP-be helyezzék át a most létesítendő sajtófőnöki tisztségre. T. F. ment az FMTUKP- be, kapott kétszeres fizetést, ösztönzött pro- 32