Magyar Sajtó, 1978 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4-5. szám
oldaláról az első mesterséges égitest küldött fényképet. Pedig az első mesterséges égitest az 1957. október 4-én felbocsájtott Szputnyik—1 volt, míg a Hold túlsó oldalát a pontosan két esztendővel később fellőtt Luna—3 fényképezte le első ízben. Nem mese ez, gyermek! Pósa bácsi, a nagy mesemondó — így titulálja Pósa Lajost a Népszava (február 9.). Kétségtelenül nem sokat veszített azzal a cikket író fiatal kollégánk, hogy ő már nem tanulta az iskolában Pósa bácsi csilingelő, csengő-bongó versikéit. Az azonban tény, hogy amiről ily módon lemaradt, az nem mesék, hanem versek sokasága. A nagy mesemondó címet — ha már a magyar irodalomról van szó — hagyjuk meg inkább Benedek Eleknek. Pleonazmus „Háztáji” hasábjain a Magyarország (7. szám) a szerkesztőség saját „fordítói szervizszolgálatáról” tájékoztat amely magyarból idegenre és idegen nyelvből magyarra fordított cikkek fénymásolatait küldi meg kívánságra az olvasóknak. Most már csak az kellene, hogy valaki magyarról is fordítson magyarra a Magyarország szerkesztőségében. Akkor ugyanis mindjárt kiderülne, hogy a szerkesztőség újítása nem más, mint szolgálatszolgálat. A Káma, amely nem Szutra Fénykép a Népszabadságban (február 18.) azokról a berendezésekről, amelyeket a VILATI készít a Káma Autógyár részére. Cím: „Vezérlőberendezések a Kámának”. A címnek kétségtelenül rövidnek és kifejezőnek kell lennie. De nem ennyire! Merthogy a Káma nem egy gyár, (az adott esetben nem is egyszutra), hanem egy folyó. Igaz, hogy róla kapta nevét a világ legnagyobb teherautógyára. Csakhogy a Tiszai Vegyi Kombinátba érkező gépekről sem lehetne címben azt írni, hogy „Berendezések a Tiszának”! A fenséges híd A budapesti hidak történetéről szóló cikkében azt írja a Magyar Hírlap (február 25.), hogy a Szabadság-híd korábban a császári és királyi fenség nevét viselte. Márpedig ezt a címet többek között Rudolf, majd Ferenc Ferdinánd trónörökös viselte. A feleség cím viszont csak a királynak járt ki. Például Ferenc Józsefnek, akiről a Szabadság-híd korábban el volt nevezve. Le a korrózióvédelemmel! Ijesztő adatot hallottunk a televízió népszerű műsorában, A Hétben február 19-én: „A korrózióvédelem évente 10 milliárd forint kárt okoz az országnak.” Javasoljuk: az illetékesek haladéktalanul adják ki az utasítást az ilyen szörnyű összeget felemésztő, ennyire káros korrózióvédelem megszüntetésére. (KULCSÁR) Konkrét és absztrakt Február 18-án az Esti Hírlap tudósítója így vélekedik: „Célszerűbb a Keletit elkerülni, mert ... itt a legzsúfoltabb a forgalom.” Hadd emlékeztessek ezzel kapcsolatban fontos nyelvi és logikai árnyalatra. Arra nevezetesen, hogy a tulajdonság sosem valamely elvont fogalomé. Az idő például sohasem késhet, ellenben késhet az óra; nem virágzik a növényzet, ellenben virágzik a muskátli, sőt, olykor a kaktusz is. Nem a forgalom zsúfolt tehát, hanem az utca, a pályaudvar. Éppen a nagy forgalom miatt. Ez aztán a teljesítmény! „Az 1500 m-es versenyben Szántó új magyar csúccsal, 3:40.7 perces idővel új magyar csúcsot ért el (Népszava, március 12.). ... És ezzel elérte az új magyar csúcsot! Jelek „Ebben szerepet játszanak az anyanyelvi konferenciák, s általában az óhazából kisugárzó kultúra fényei, továbbá a konszolidáltságnak az a számtalan jele, amelyek benyomásait a nálunk járó turisták visznek magukkal.” (Magyar Sajtó, 1978. 1. szám.) Nagyon remélem, hogy a nálunk járó turisták — kivált anyanyelvi vonatkozásban — másként visznek magukkal „az óhazából kisugárzó kultúra fényeit”.