Magyar Sajtó, 1995 (36. évfolyam, 1-20. szám)
1995-01-16 / 1. szám
n . - Megtanulható-e az újságírás, ha az ember jár az erre a célra rájelölt iskolába ? Bencsik Gyula: A technikai részei mindenképpen, a szövegszerkesztés, a műfajismeret. Magam itthon nem csinálnám, a belső késztetés elhalna egy idő után. Nagyon erős személyiség kell ahhoz, hogy valaki autodidakta úton komoly eredményeket érjen el. Nyitrai Katalin: A televízióban hiába mentem végig egy ranglétrán, és bár nagyon sok mindent megtanultam, úgy érzem, vannak olyan fogások, amelyeket az ember itt tanulhat meg. Az írott sajtóhoz, véleményem szerint, kell egy ilyen iskola. A beszélgetések során is elhangzott, hogy ismeretség. Mennyire fontosak a személyes kapcsolatok? Gócza Anita: Minden területen fontos, akár tetszik, akár nem. Bárhonnan ismersz is valakit egy adott területen, óriási fórod van. Ugyanúgy igaz ez csoportokra is: óriási fórja van annak, aki például X helyen dolgozott, vagy a környezetben mozog. Én nem hiszek abban, hogy ezt le lehet tornászni. Bencsik Gyula: Ez az újságíró-iskola arról is szól véleményem szerint, hogy az ember itt ismeretségeket köthet. A Narancsnál pont az volt a problémám, hogy volt egy rovatülés, a korábban már ebben a közegben mozgó újságírók jöttek a jobbnál jobb témákkal. „Én beszéltem x-szel, y-nal, z-vel”, mindenkit ismertek, én meg hozzájuk képest hátrányban voltam. Ettől az iskolától azt is várom, hogy a kapcsolatrendszerem bővül. Nem beszéltünk még részletesen a tandíjról. Bencsik Gyula: Nem biztos, hogy diplomát kapok itt, mert nem biztos, hogy ki tudom fizetni a tandíjat. Kovács Péter: Szerintem nem drága az iskola. Érdemes lenne megnézni, hogy akik ide járnak, honnan jönnek, milyen anyagi háttérrel. Nyitrai Katalin: Ha közben keresek, és a társam is, aki szintén segít, ha nem is könnyen, de ki tudom fizetni. De ez a 80 ezer forint nekünk nagyon sok. Gócza Anita: Ha az ember nem száz százalékig biztos a dolgában, akkor is érdemes valamennyi pénzt kockáztatni érte. A mai világban már természetes, hogy mindenért pénzt kérnek, ezt az ember vagy megszokja, vagy megszökik. Szabó Miklós: Én ezt úgy oldottam meg, hogy más keretek terhére... ki van fizetve. Mi a véleményetek az iskoláról általában? Azt kaptátok, amit vártatok? Id. Petró Lajos: Tetszik az iskola. Itt rendszeresen, összeszedetten kapom mindazt, amit a szerkesztőségben alkalmanként próbáltam ellesni a többiektől. A vendégelőadók kiválasztása szerintem nagyon egyoldalú. Eddig például sportújságírót nem hívtak. Ha lehetne, én sportújságírásra szakosodnék. Túl sok a belpol, szerintem. Nincsen annyi belpolitikai újságíróra szükség, mint amennyire itt ez központi kérdés. Klasszikus dolgokat tanulunk, de azt is jó lenne elsajátítani, hogy hogyan kell egy Blikk típusú lapba írni. Itt nem számolnak a bulvársajtóval. Pedig van és lesz is. Kovács Péter: Többet vártam az iskolától... én nem akarok bemenni egy szerkesztőségbe és azt írni, amit ők akarnak. Én azért járnék ide, hogy megtudjam, mire vagyok alkalmas, de ez eddig még nem derült ki. Nagyon sok függ attól, hova raknak be gyakornoknak. Az lenne a jó, ha én választhatnék. (Hát így állunk. Határozatlanul, időnként naivan, titkon mindenki a lehetőségre vár és vágyik. Vajon megkapja avagy kiküzdi magának?) Boronyák Rita Az élvonal MAGYAR SAJTÓ ■ 1995. JANUÁR 16.