Magyar Sakkvilág, 1913. április - 1914. március (3. évfolyam, 1-24. szám)

1913-07-13 / 7. szám

Magyar Sakkvilág 103 többnyire tartós, gyakran erős támadással bír, úgy hogy a játék valódi kiegyenlítéséről szó sem lehetett. Persze csak a Lange Miksa teoretikus által ajánlott támadásnál, sáncolással és középcsellel (tehát 3. Ff1—b5, a7—a6! 4. Fb5—a4, Hg8—f6, 5. 0—0, Hf6Xe4! 6. d2—d4-nél). Még jobban veszélyeztetettnek látszott a védelem, amidőn az amerikai Pillsbury 6. .. b7—b5 7. Fa4—b3, d7—d5 után 8. a2—a4 támadó lépést bevezette. Ezáltal az egész védelem olyanyira játszhatatlannak tűnt föl, hogy egyáltalán elhagyták az 5. lépésben az e4-gyalog ütését és inkább megelégedtek a játéknak 6... Ff8—e7-el való beszorzásával, miáltal persze már eleve lemondtak egy teoretikus értelemben vett kielégítő védelemről. Utóbb azonban egymásra következtek a védelem erősbítései, így három év előtt Schlechter a Lasker elleni matchében egy igen fontos lépésre mutatott, amely azonban szélesebb körben ismeretlen maradt, ugyanis 8. a2—a4-re 8... Hc6Xd4 lépésre. Mindinkább kitűnt, hogy ez a Schallopp-féle lépés oly erős, hogy ez legalább is megsemisíti világos előnyét. Ha azonban Schallopp védelmi lépése erősebb volt mint a Pillsbury támadó lépése, akkor el is esett egy része a kétsé­geknek, melyek 5.. . Hf6Xe4 ellen fölmerültek. Most már csak az a nehézség állott fönn, miképpen járjon el sötét, hogy a legszokásosabb 6. d2—d4, b7—b5 7. Fa4—b3, d7—d5 8. d4Xe5, Fc8—e6 9. c2—c3, Ff8—e7 ! változatban 10. Bf1—el után az elfogadható 10. ..0—0 folytatásnál 11. Hf3—d4, Vd8—d7 12. Hd4Xe6, Vd7Xe6 vagy f7Xe6 13. BelXe4-el fenyegető figura­vesztést elkerülje. A feladat nem volt oly egyszerűen megoldható, mert ll...Hc6Xe5 a rákövetkező 12. f2—f3 miatt egy huszárba kerül, míg ll...Hc6Xd4 megerősíti a centrumot és elveszi az e4-huszár visszavonulási útját. Dr. Lasker a pétervári verseny egyik játszmájában kikerülte ezt a szintet, amennyiben a bástyalépésre 10... He4—c5-el válaszolt és 11. Fb3—c2-re az erős ll...Fe6—g4 lekötő­ lépést tette. Az ily módon előálló hadállás előttem védelemképesnek látszik, ámbár mindjárt akkor rámutattam, hogy a jól fejlődött figuráknak többszörös huzigálása nem keltheti a korrektség benyomását. Itt van azonban az új, egyenesen szenzációs felfedezés, melynek apasága felől még később szólni fogok. Sötét all. lépésben mégis ütheti az e5-gyalogot, ha 12. f2—f3 által veszit is egy huszárt. Ugyanis következik 12... Fe7—d6! 13. f3Xe4, Vd8—h4 vagy Fe6—g4. Sötét ellenállhatatlan támadást ér el. Ezen áldozati kombináció rész­leteinek levezetését átengedem másoknak; én szükségtelennek tartom. A világos király védtelenül van kitéve négy ellenséges tiszt támadá­sának ; ilyen esetekben a támadás mindig keresztül tör. Csak kisérel­­tessék meg néhány lépés és meg lehet győződni a sötét játék erősségéről. (Folyt. köv.)

Next