Magyar Sakkvilág, 1917. április - 1918. március (5. évfolyam, 1-26. szám)
1917-04-08 / 1. szám
Mester! Varázslatos szó, káprázatos cím, minden sakkjátszónak legbensőbb, legtitkosabb vágya, végcélja. Birtokáért, eléréséért küzdenek, néha az egész életen keresztül, tűrik a nélkülözéseket, viselik a kritika és gúny ütötte fájó sebeket és végül is csalódottan összetörve hullanak el a küzdelmes élet tomboló viharában. Veszedelmes sziréna sakk és csalogató, csábítgató lidércfény a mester koronája. A törekvés kiemelkedni a mindennapi szürke tömegből, győzni, uralkodni a parancsoló, alkotó genie erejével, jogával, a siker, az elismerés tömjénfüstje, a győzelem érzete csak fokozza varázsát. Hirt, dicsőséget, nevet, s a legtöbbször bánat és nélkülözéssel sülyeszt az ismeretlenség nagy tengerébe. Az a kis számú kedvenc, kinél beváltja ígéretét és az is, a ki eléri célját, a tetőponton, a hit, a dicsőség, a név, a vagyon, a mester cím kétségtelen birtokában — ha visszapillant a fáradalmas küzdelmes útra, ha mérlegeli a végzett munkát, elégedetlenséget, fájdalmas csalódást érez és nem szabadulhat a bántó gondolattól, hogy hamis útra tévedt l és hogy az elhasznált rengeteg energia, a szorgalom, á fáradtság és küzdelem, más célszerűbb életpályán nagyobb, maradandóbb alkotásokra képesítette volna. „Mester“ cím lebeg szemeink előtt, eléréséért dolgozunk és nem vesszük észre, hogy awine-it szórakozás verejtékes munkává,változott. Rántsuk le a vészt okozó bálványt az oltárról és hasznára leszünk sakk kollégáinknak. De nincs is létjogosultsága, hiszen a legjobbnál is mindig akad egy jobb s igy nem tudjuk megállapítani mikor értük el célunkat. Az, aki a másikat legyőzi, oktathatja azt, tanítója, tanítómestere, röviden mestere. Ezt elfogadva, a cél elérése könnyű, az egyéni hiúság is kielégítést nyer és a játék marad nemes szórakozásnak, az energia pedig más hasznosabb téren érvényesül. Megszűnik a torzsalkodás, ellenségeskedés, szorosabbá válik a sakkozók között a kapcsolat, kedveltebb lesz a szaklap, sokasodik a sakkönyvek vásárló közönsége, mert a jó „mester“ holtig tanul. Megelégedettség honoljon Caissa birodalmában, fogadjuk szívesen minden új alattvalóját és üdvözöljük hangos szóval: Isten hozott kedves Mester! Maróczy Géza: Magyar Sakkvilág XI. Követeljük korlátozott áru sakk-kellékek (sakkok, sakkórák stb.) tömeggyártásának és forgalomba hozatalának előmozdítását. XII. Követeljük az előfizetőket! Budapest, 1917 március hava. A szerkesztőség. / Poziciójáték és kombináció. Mostanában gyakran találkozunk a fenti címmel a modern sakkliteratúra lapjain Kis és nagymesterek, szakírók, teoretikusok, sakkprofesszorok (az önmaguk által alapított sakkfőiskolán), azonkívül a legtöbben azok közül, akiknek megadatott az a véletlen, hogy minden hozzáértés és illetékesség nélkül sakkról írjanak, legalább egyszer nyakig ütötték tollukat az ezen kérdésről összeírt frázisok tömegébe. A konklúzió általában pedig az, hogy a pozicíó játék a merő unalom és szárazság. Többnyire természetesen ezt azok mondják, akik nem is érnek, nemcsak a játék lényegéhez, de még közelébe sem. "A kombinációs játék — szerintük — az igazi sakkozás, ami kitűnik már abból is, hogy kombinálni jól-rosszul, minden sakkozó képes. Ez a konklúzió, rendszerint a két kategóriába tartozó egy-egy játszma összehasonlítása útján születik meg, várjon próbált-e már valaki külön poziciójátékról és külön kombinációkról beszélni? A felelet egyszerű. Nem! Mert nincs külön u. n. poziciójáték és külön un. kombináció. A játszma célja mindig ugyanaz. Csak a cél elérésére felhasznált eszközök kétfélék. Finomak és durvábbak. És a sakk csodálatos szépségei azok a varázslók, amelyek a verklimuzsikát is csudaszép szimfóniává változtatják ezek számára, akik fülének Bethoven zenéje elérhetetlen. Hogy a kombináció már t. i. amit ezen elnevezés alatt egyáltalában érteni szoktunk, nem a tökéletes sakk, az talán érthetőbbé válik, ha Réti mester következő gondolatmenetét tolmácsoljuk . Egy kombinációtól korrektséget követelünk. Ha egy kombinációt rápillantásra szépnek találunk, a következő pillanatban már az a kérdés tolul előtérbe, hogy vájjon tényleg „megye”-e ez a kombináció. Ez a lépéssorozat rendszerint vagy valamely látható anyagi előnyt, vagy rögtöni játszmanyerést, vagy pedig valamely más láthatóan kiaknázható elvitathatatlan előnyt biztosít, vagyis egy kombináció megtörténte után általánosítva,azt mondhatjuk, hogy a kombináció megnyerte a játszmát. Ha már most ez a kombináció tényleg „megy", azaz korrekt volt, ez azt jelenti, hogy a legjobb ellenjáték is vesztésre vezet, így azután végeredményképen arra jutottunk, hogy a kombináció kiinduló pontja máris egy vesztett pozíció volt.