Magyar Sakkvilág, 1934 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1934-06-01 / 6. szám

jórészt elvonta figyelmét. Thomas a verseny közepén elfogultan játszott, vesz­tési szériába került. Lelki deprimáltságából későn jutott ki, különben előbb végzett volna. A magyarok, annak ellenére, hogy lemaradtak, nem játszottak rosszul. Mindegyiküknek volt néhány jó momentuma a versenyben és százalékuk is elég magas. G. Réthy egy ideig vezetett a versenyen. Ha az utolsó napokban (különösen ,a függőnapon) fizikailag bírja a versenyzést, feltétlen díjas, örven­detes, hogy az utolsó évben Réthy feljavult és beérkezett a magyar mesterek élvonalába. Steiner Lajostól többet vártunk. A verseny közepe után gyenge kezdése dacára hirtelen elég jól felzárkózott, de a finisben a várt előtörés he­lyett ismét visszacsúszott. Reméljük, hogy ez a formája átmeneti jellegű. Min­denesetre megjegyezzük itt, hogy legjobb játszmáinak színvonala inkább meg­haladja e verseny kimagasló játszmáinak színvonalát, mint nem, tehát csak versenyzői készségét kell visszaszereznie, mert sakktudása megvan. Havasi né­hány jó játszmában (küzdelmes döntetlenekben is) megmutatta klasszisát. Díjas is lehetett volna, ha hirtelen le nem törik. Ez pedig bizonyos volt. Hivatalba járni délelőtt, délután versenyezni, éjjel tudósítást írni heteken át büntetlenül nem lehet. Sterket szintén egy függőnap törte össze. Ha sikerült volna az első függőjátszma megnyerése, úgy a másikat is nyerte volna. Nem sikerült, mire kedvét vesztve a másik félpontot is vesztette. Úgy állt egy időben, hogy a VI- VII. díjra volt reális esélye. A végén ő is összeomlott, Stahlberggel már csúnyán vesztett. Steiner Endre sok jó állást hozott ki, több nyerő pozíciót, amiket ezután remisre rontott, vagy elvesztett, mert­­az időzavarban mindent vissza szokott adni kamatostul, amit sztratégiával 3 és fél órán át leszedett. Messze utolsó volt, az utolsó napokban hirtelen mégis befutott egy alacsony, de elfogadható helyre. Jó sakkozó, de nem jó versenyző. A verseny hírszolgálata a napilapokban és a külföldi sajtóban igen jó volt. Maróczy nagymester a hollandi lapokat is tudósította, a többi idegen mester hazája lapjait. A „Times“ sakkrovatvezetője, Tinsley — aki a Szén­­emlékverseny óta a hazai sakkozóközönségnek is kedves ismerőse — világhírű lapját bő és játszmákkal körített tudósításokkal látta el. Második ittléte alatt egészen a barátunk lett. Csillag Gyula észre nem vehető, tehát jó tornavezető volt. A kitűnően sikerült versenyen nemcsak egy kiváló magyar sakkmester pályája lendült magasba, hanem a magyar sakkozás is nyert egy újabb nagy csatát: a mostoha viszonyok között a sakkélet folytonosságát, az európai sakk­pólus fennmaradását! * * * Dr. Vajda Árpád­ A jubiláló Újpesti Sakkor alapítói közül Csillag Gyula, Breuer Ernő, Barczsa János és Szandter Gyula ma már más körökben hódolnak a sakk sze­­retetének, csak Glatter Vilmos él még régi egyesületének keretében. Magam az alapítás utáni esztendőben kezdtem itt hospitálni s e­bből a hospiciumból 25 éves lakás lett. Az Újpesti Sakkor szolgálatában töltött negyedszázadból bizonyára nemcsak rossz származott az egyesületre és a magyar sakkozásra.

Next