Magyar Sakkvilág, 1945 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1945-01-01 / 1-4. szám

­ Platon a barlagról szóló hasonlatában híven fejezi ki az örök emberi helyzetet: háttal ülünk a Dónak, csak a barlang falán átsuhanó árnyékait látjuk és le, vagyunk bilincselve. Lebilincsel ez a földi valóságunk, meg a kor, amelyben élünk. És mégis: minden korban akadnak olyanok, akik igyekeznek megfordulni ebből a háttal-ültükből és leláncoltságukból, noha véresre sebzik tagjaikat. A sakk arra ösztönzi rajongóit és művelőit, hogy élen küzdjenek a Dóért, a Dobb győzelméért, a summum bonum érvé­nyesüléséért, azért a boldogabb holnapért, amely méltó az erkölcsös élet és lelki­ismeret parancsaihoz, a szabadság vágyához és a legnemesebb gondolkodók eszményeihez. A sorstól még rendelt időm e törekvésnek szentelem. Hűség a sakkhoz és bará­taimhoz éltet s ha erőmből kevésre futja, vigasztal Tolsztoj. Az ember elé tűzött cél örökre elérhetetlen. Megközelítésében áll az emberi élet értelme. Tóth László MARÓCZY 50 ÉVES MESTERI JUBILEUMA 1895 augusztusának végén fejeződött be az angliai Hastingsben a 32 résztvevős nemzetközi főtorna, mely magyar vonatkozásban ugyanolyan fordulatot hozott sakkéletünkben, mint az egyidejű mester­verseny a sakktörténetben: a modern kor kezdetét, nálunk Magyar­­országon, még külön a sakk hőskorának indulását. A magyar nagy­mester itt lett mester, ahol Löwenthal meghalt, páratlan elevenséggel megírt Így kezdtem" c. könyvében júliussal keltezi az összes főtorna­­játszmákat, de a mesterverseny augusztus 5-től szeptemben 2-ig tartott, a főtorna elődöntői is augusztus 19-től 24-ig folytak, augusz­tus 25-én játszották Schallopp német tornakönyve szerint a Maróczy által is közölt Birda Maróczy játszmát, ezt követte a döntő három fordulója, közben pedig az Owen elleni külön játszma a döntő I. cso­portjába való bejutásért, melynek kimenetele az angol tiszteletest annyira deprimálta, hogy a második győztes csoportban minden játsz­máját elvesztette. Eszerint a főtorna valószínűleg augusztus 29-én fejeződött be, így erre a napra, vagy a díjkiosztás napjára, szep­tember 2-re kell tennünk az immár félszázados történelmi dátumot, a mesteri oklevélnek kiadását. Azoknak, akik most kapcsolódnak be sakkéletünkbe, vagy ol­vasóink táborába, megismételjük, hogy Maróczy 1870 március 3-án született Szegeden, tehát 25 éves korában lett nemzetközi mester. Szerinte negyedszázaddal később, a valóságban már 10 évre nagy­mester (München, Monte-Carlo, Ostende, Barmen!) és nemzetünk büszkesége. — Ma, 75 év terhével vállán, töretlen szellemi és friss testi kondícióban elismert vezérünk, kinek dús tapasztalatai, az euró­pait messze meghaladó látóköre, sakkéletünk újjászervezésében nél­­különözhetetlenek. Játszmákkal kísért és a sakkirodalomban egyedül álló visszaemlékezéseinek folytatását és befejezését áhitva várja sakkozó közönségünk, azzal a hő óhajjal, hogy a magyar nagymester ezzel életre művére a koronát feltehesse és a pátriárkák korának bölcs, derűs nyugalmában zavartalanul gyönyörködhessék példájának és nevelésének eredményében: megújhodott, egyre izmosabb magyar sakkéletben. Úgy legyen! Chalupetzky Ferenc

Next