Magyar Sakkvilág, 1949 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-01 / 1. szám
Magyarok a külföldi sakkozók sorában Írta : Maróczy Géza A magyar versenysakkozás ismét az élen halad és az orosz nagymestergárdát és fiatalságot kivéve nincs a világnak olyan nemzete, amelyik hazai sakkozóinkkal, úgy az egyes kiválóságban, mint a csoportos összehasonlításban felvehetné a versenyt. Szabó László az élharcosunk, Barcza Gedeon a következő, de Benkő Pál, Dr. Szily József és Gereben Ernő, — hogy az olympiai számnál maradjak, — ugyanúgy megállják helyüket, mint több mint ötven évvel ezelőtt Makovetz Gyula, Maróczy Géza, Charousek Rezső, Dr. Jakobi Samu és Dr. Noa József tették. Akkor is, úgy mint most, számos magyar tehetség élt külföldön, ahol a sakkmesterség anyagi jövedelmet, megélhetési lehetőséget jelentett, így Weiss Miksa, a newyorki győztes Ausztriában, Gunsberg Izidor, Csigorin nagy ellenfele úgy a versenyeken, mint a döntetlen páros mérkőzésben, Angolországban, vagy báró Kolisch Ignác, aki ötletes játékvezetéséről volt híres és aki Németországban volt otthon. Közülök a legjobban még Weiss Miksa járt, aki a wieni Rotschild-ház jól fizetett bankpénztárosaként fejezte be életét. Kolisch bárónak is sikerült megalapozni öregsége idejét, mert ugyancsak a Rotschild-bankházzal kapcsolatban, illetve segítségével a törökorosz háború idejében nagy vagyonra tett szert úgy, hogy megvásárolhatta a német báróságot is. Gunsbergnek öregségére nem a legjobban ment dolga, de ennek oka a hazárdjáték iránti szenvedélye volt. Mindig teljesen leégve távozott Monte-Carlóból vagy Ostendéből. Sajnos elmondhatjuk, hogy nem egyedüli volt a mesterek között, aki így járt. Nem bizonyos, hogy Ben Akiba vagy más keleti bölcs mondotta, hogy semmi sem új a nap alatt, de, hogy ez az állítás igaz és való, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy manapság is számos eredményesen sakkozó magyarral találkozunk a külföldi sakkversenyzők között. Lilienthal nagymestert mi adtuk az orosz sakkozásnak. Nálunk tanult, itt fejlődött nagymesterré. Kovács Zoltán, aki az ausztriai versenyeken szerepel sikeresen, még hozzánk tartozik, mert állami kiküldetésben tartózkodik Wienben. Ugyancsak állami kiküldetésben van Moszkvában Flórián Tibor mesterünk, akinek a szovjet főváros sakkéletének megismerése kétségen kívül nagyon előnyösen fogja befolyásolni sakktehetségét és szervezési tudását. Hozzánk már mint kész nagymester fog visszatérni. Az olasz sakkozás erőssége Szabados Jenő, több mint 30 éve él Olaszországban és mint versenyjátszó és mecénás az olasz sakkozás egyik tartó oszlopa. Nélküle a velencei verseny, mely Barcza mesterünknek hozott megérdemelt sikert, aligha valósult volna meg. Párizsban Szentkirályi Tóth Vince küzd a francia bajnokokkal. Steiner Lajos is hazaért már Ausztráliába. A svédországi verseny a mesterek tárcájába nyúlt bele, nem hisszük, hogy hamarosan kedvet kap egy újabb európai versenyre. Csehszlovákiában Dr. Ujtelky szerezte meg a cseh mesteri címet. A legszebb eredményt azonban Steiner Herman érte el, aki az USA bajnoksági versenyén győzött. Steiner valamikor még csak figyelte a sakkozókat, megkedvelte a játékot és megtanulta azt, hogy ne csak néző, hanem aktív sakkozó is lehessen. Mint ifjú óriás részt vett 1928-ban a Siesta-versenyen Budapesten; akkor már Amerikából jött és így haladt versenyről-versenyre előre. Két éve győzött a hastingsi mesterversenyen és ma az USA sakkbajnoka. Kétségen kívül hatalmas előretörés. Los Angelesben él, van egy pompás sakkstúdiója és mint a nyugati államok sakkszövetségének elnöke élénk részt vesz az amerikai sakkéletben. Lelkes támogatója a magyar sakkozóknak és hozzánk tartozásának bizonyítéka, hogy több mesterünk kapott már tőle szeretetcsomagot. Nagyobb fia hegedűművész, akiről még hallani fogunk hangversenyeivel kapcsolatban. Pompás második olympiai csapatot tudnánk a külföldön élőkből összeállítani. Kicsiny ország, szegény ország a mienk, de sakktehetségekben és sok másban, gazdagabbak vagyunk a világ hatalmas, nagy nemzeteinél.