Magyar Siketnéma-Oktatás, 1921 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1921-01-01 / 1-8. szám
//S* XXIII. évfolyam. 1—8. szám. 1921. jan.—aug. MAGYAR SIKETNÉMA-OKTATÁS A „SIKETNÉMI-INTÉZETI TAKAROK ORSZ. EGYESÜLETÉNEK“ HIVATALOS LAPJA. aaag «»ts pr. Bare* o sztav. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. TARTALOM. Keményffy Károly: Kegler Ferenc. — A siketnémák gondolkozása és beszéde. — Különfélék: Beszélgetés Radnay Öméltóságával , ügyosztályunk főnökével. — Titkári üzenetek. — Nagyothallók számára iskolák. — Hrrbik Aladár. — Kibővített szaktanács. — Nyugdíjazás. — Kinevezés. — Esküvő. , Eljegyzés. — Gyászhirek. — Irodalom Kegler Ferenc. Lapunk mostani számának fejéről került ide e név: a Magyar Süketnéma Oktatás tíz éven át volt szerkesztőjének neve. 1911. márciusában a S. T. C. E.-nek határozatából kifolyólag Kegler Ferenc, akkori egyesületi titkár vette át szaklapunk szerkesztését. Nem törtetett ezért a szépséges, bár felelősséges megbízatásért, de hívták s ő becsületes lélekkel jegyezte el magát az összeség érdekeivel és szolgálásával így került a hajó árbóckosarába s szirtes vizeken megindult „Előre!“ jeligével. S ott, vezető őrhelyén, az éleslátású kormányosnak nem volt más iránytűje, mint a fáradhatatlan ügyszeretet. Egyik keze ott pihent ettől kezdődőleg az összeség lüktető ütőerén s a másik sem lankadt soha a kormánykeréken. Szeme nyitva volt s napsütésben, borulatban: mindenkor biztosan látta a célt, mely felé haladni sohasem habozott. )S aki most, lapvezéri munkásságának mérlegelése során, végig böngészi a M. S. O. vonatkozó tíz évfolyamát, nem kevés elfogódottsággal s tisztelettel néz utána, midőn Kegler, a hű kormányos, szívéhez forrt ügyünk zászlóját tisztán, szeplőtlenül más kezekbe adja át. Mi nem búcsúzunk tőle! Lapunk aligha tudná könnyen nélkülözni öt, nagy gyakorlati tudású szakférfiút és finom tollú, pontos, pedáns újságírót, — a jövő sorozatos küzdelmeiben, a ránk váró nagy feladatok, súlyos problémák megoldásánál. De nem állhatnánk meg későbbi utódaink előtt egyenes, emelt fővel, nyílt tekintettel, ha tíz évének küzdelmeiből szenny telni! 1 kikerült lobogóját átvéve, azt elsősorban is nem ő előtte hajtanák meg . . . . . . Kegler Ferenc szerkesztőnk: ez a kézfogás nem a búcsúzásé, hanem a háláé! Szegény vándorai a tépett országnak: adhatnánk-e mást neked, — most bús magyar barangolónak — mint hálás elismerést? Küldhetünk-e egyebet hozzád köszöntetünknél ? Ígérhetünk-e neked többet, mint azt, hogy lelkünkben megbecsülünk, mert sohasem voltál idegen érdemek kalóza. De ez a csekély adománya s Ígérete lelkünknek maradandó leend, mert már abból a talajból fakad, amelyet idealizmusoddal s annyi szeretettel és türelemmel Te munkáltál meg, a fiatal generáció életugarán. 70S01? Keményffy Károly.