Ládonyi László (szerk.): Magyar sportévkönyv 2007 (Budapest, 2007)
I. fejezet. Naptár 2006
NAPTÁR ESEMÉNYTÁR NOVEMBER Puskás Ferenc (1927-2006) életpályája 1927. április 2-án született, Kispesten. 1942: a Kispest színeiben döntőt játszott az Ifjúsági Kupában. 1943. december 5-én, a Nagyvárad elleni, 3-0-s kispesti vereséggel zárult mérkőzésen bemutatkozott a magyar első osztályban. 1943. december 8-án, a DiMÁVAG ellen megszerezte az első élvonalbeli gólját. 1945. augusztus 20-án, Ausztria ellen góllal debütált a nemzeti tizenegyben. 1946. október 30-án, Luxemburg ellen (7-2) jutott el először három gólig a magyar válogatottban. Később még négyszer volt legalább ilyen eredményes címeres mezben. 1947 májusában első külföldi klubként a Juventus szerződési ajánlatot tett elé. 1948: 32 mérkőzésen elért 50 találatával először nyert magyar gólkirályi címet, amelyet később további három követett. 1948. november 7-én, a Bulgária elleni válogatott mérkőzésen megütötte ellenfelét, amiért a szövetség öt hónapra eltiltotta, de az akkoriban jellemző különleges bánásmód miatt február 19-én már újra játszhatott. 1949. december 18-ától klubcsere nélkül is új csapatban folytatta pályafutását, mert a KAC-ot Budapesti Honvédra keresztelték. 1950: megszerezte karrierje első bajnoki címét, a későbbiekben még négyszer ünnepelhetett a Honvéddal. 1952. augusztus 2-án az elrontott tizenegyese után góllal járult hozzá a Jugoszlávia elleni 2-0-s győzelemhez, és a válogatottal olimpiai bajnok lett Helsinkiben. 1953. november 25-én az évszázad mérkőzésén két gólt szerzett a Wembleyben, Magyarország pedig 6-3-ra megverte Angliát. 1954. május 23-án megint két gólt rúgott az angoloknak, az aranycsapat ezúttal 7-1-re győzött. 1954. június 20-án, az NSZK elleni vb-csoportmérkőzésen Werner Liebrich szándékosan lerúgta, így legközelebb csak a döntőn játszhatott. 1954. július 4-én a magyar válogatott Puskás vezető gólja dacára 3-2-re kikapott az NSZK-tól a berni Wankdorf Stadionban, és óriási csalódásra csak ezüstérmes lett a világbajnokságon. 1955. január 9-én, a legendás 9-7-es mérkőzésen négy gólt rúgott a Vörös Lobogónak az Üllői úton. 1956. szeptember 30-án, a Vasas ellen (2-2) játszotta az utolsó mérkőzését a magyar élvonalban. 1956. október 14-én Ausztria ellen 2-0-s győzelemmel és góllal tudta le - mint később kiderült - utolsó mérkőzését a magyar nemzeti tizenegyben. Piros-fehérzöld dresszben 85 találkozón 84 gólig jutott. 1956 novemberében elindult a Honvéddal Bécsbe, hogy elutazzon a Bilbao elleni BEK-mérkőzésre. Huszonöt évvel később lépett ismét magyar földre. 1956. november 22-én játszotta az első BEK-meccsét, a Honvéd 3-2-re kikapott Bilbaóban. 1956. december 20-án, Brüsszelben az Athletic Bilbao elleni visszavágón (3-3) megszerezte első BEK-gólját. 1958: megérkezett Madridba, de a Realban először az argentin fővárosban, Buenos Airesben, a River Plate ellen lépett pályára. A dél-amerikai túrán, a San Lorenzo ellen volt először eredményes a királyi gárdában. 1958. szeptember 14-én, a Las Palmas ellen játszotta az első tétmérkőzését a Real Madridban, amelynek csatársorában rajta kívül Kopa, Rial, Di Stéfano és Herrera kapott helyett. 1960. május 18-án vívta az első BEK-döntőjét, az Eintracht Frankfurtot 7-4-re legyőző Real diadalához négy góllal járult hozzá. Előtte és utána egyszer-egyszer volt BEK-győztes a Reállál, de az 1959-es és az 1966-os fináléban sem jutott szóhoz. 1960: 25 találattal először lett spanyol gólkirály, a későbbiekben még háromszor nyerte el a Pichichit. 1960. szeptember 4-én, a Penarol elleni visszavágón duplázott, a Real 5-1-re verte meg uruguayi vetélytársát, és megnyerte a Világkupát. 1960: az addigi legjobb magyar helyezést elénye, Luis Suárez mögött második lett a France Football aranylabda-szavazásán. 1961: megszerezte az öt spanyol bajnoki címéből az elsőt. 1961. november 12-én, a Marokkó elleni vb-selejtezőn mutatkozott be a spanyol válogatottban, amelyben összesen négyszer kapott lehetőséget. 1962. május 2-án, a második BEK-döntőjében, a Benfica ellen mesterhármasig jutott, de a portugálok így is 5-3-ra nyertek. 1962: játékoskarrierje egyetlen nemzetikupa-győzelmét aratta, a Király-kupa döntőjében a Real 2-1-re verte meg a Sevillát, mindkét gólt Puskás szerezte. 1962. június 6-án, Brazília ellen (1-2) játszotta az utolsó válogatott mérkőzését. A spanyol tizenegytől az Adelaidónak adott gólpasszal köszönt el. 1963. január 27-én a Real Madrid többek között az ő mesterhármasával nyert 5-1-re az ősi rivális Barcelona otthonában. 1965. szeptember 22-én,a BEK második fordulójában a Kilmarnock ellen (2-2) lépett pályára utoljára európai kupamérkőzésen. A BEK-ben 41 találkozón 36-szor volt eredményes. 1965. november 21-én, a Sevilla otthonában, a Ramón Sánchez Pizjuán Stadionban játszotta az utolsó bajnokiját, amelyet a Real az ő gólja dacára 2-1-re elveszített. 1967: technikai igazgatóként kezdett el dolgozni a Deportivo Alavésnél. 1969 május 26-án, a Real Madrid-Rapid Wien gálamérkőzésen, a Bernabéu 80 ezer nézője előtt hivatalosan is elbúcsúzott az aktív játéktól. 1969 júliusában megkapta a spanyol élvonalra is érvényes edzői diplomáját. 1970 júniusában a görög Panathinaikosz edzője lett. 1971: edzői pályája legnagyobb sikerét elérve a Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjébe vezette a Panathinaikoszt, a fináléban azonban az akkor már világhódító terveket szövögető Ajax 2-0-ra megverte az athéniakat. A Panathinaikosszal beugróként a Világkupában sem járt szerencsével, a Naciónál 3-2-es összesítéssel nyerte meg a trófeát. 1972: görög bajnoki címet szerzett a Panathinaikosszal. 1974. december 8-án a Murcia-Real Madrid mérkőzésen a hazai csapat kispadján mutatkozott be edzőként a Pamera Divisiónban. 1977: a sikertelen chilei kitérő után kinevezték a szaúdi válogatott szövetségi kapitányává. 1978: a görög AEK Athénhoz szerződött, és bár a csapattól 23 forduló után elköszönt, ő is bajnoknak vallhatta magát. 1979: Egyiptomban, az Al-Masrynál vállalt munkát. 1985: Paraguayban dolgozott, előbb a Sol de Américánál, majd a Cerro Portenónál. 1989: a melbourne-i görög kolónia csapatának, a South Melbourne-nek lett a vezetőedzője, a csapattal bajnokságot (1991) és kupát (1990) is nyert. 1993 áprilisában Jenei Imre helyett magyar szövetségi kapitánynak nevezték ki. 1993. április 15-én, a Népstadionban debütált magyar szövetségi kapitányként, a válogatott 2-0-ra kikapott Svédországtól. A nemzeti tizenegy élén négy meccsből mindössze egyet, az Írország ellenit (4-2) tudott megnyerni. 1993. június 16-án, az Izland elleni világbajnoki selejtezőn elszenvedett 2-0-s vereséggel nem csupán a magyar válogatottól, de a kispadtól is elköszönt örökre. 2002. augusztus 21-én a Népstadiont róla nevezik el Puskás Ferenc Stadionnak. 40