Magyar Statisztikai Évkönyv, 1919, 1920, 1921, 1922 (27-30. Új folyam, Budapest, 1925)

IV Az ország területi megcsonkításának a következménye az a változtatás, hogy az »Éghajlati jelenségek« fejezetben az előző évfolyamokban közölt 14 megfigyelő-állomás — a mai terület jellegzetességének ebből a szempontból való kidomborításával —— 8-ra csökkent s hogy a törvényhatósági táblázatok beosztása a tényleges viszonyokhoz simul. S végül külön is meg kell emlékeznem két fontos és az adatok használatánál szem elől nem téveszthető körülményről. Az egyik az, hogy a közölt négy év adatai nem vonatkoznak pontosan ugyanarra a területre. Az országhatároknak időközben bekövetkezett változása ezt érthetővé teszi s az egyes fejezeteknél, sőt még az egyes táblázatoknál is jegyzetek figyelmeztetnek erre. Megjegyzem azonban, hogy ez a területi különbözőség, amely természetesen a lélekszám­­nál is megvan, az adatok használatát lényegesen nem befolyásolja. A másik körülmény az, hogy a papírkoronákban kifejezett értékadatoknál, első­sorban pedig ott, ahol bizonyos értékcsoportosítások szerint közöltetnek azok, az éven­­kint mutatkozó nagy eltolódások nem annyira az értékek tényleges emelkedésében, hanem főleg az értékmérőül alkalmazott magyar korona árfolyamában mutatkozó hullámzások­nak tulajdoníthatók ; összehasonlításra tehát ezek az adatok nem igen alkalmasak. Meg kell még említenem, hogy ebben az Évkönyvben — az előbbiekkel ellentét­ben — nagyon kevés a visszatekintő anyag. Bármennyire szükséges lett volna minden adatközlésnél a mai terület régebbi, háború előtti adatait is közölni, ennek útját állotta az, hogy a legtöbb adatgyűjtés annak idején nagyobb területi egységek (törvényható­ságok) szerint történt, vagy ha az adatokat kisebb területi egységek szerint gyűjtöttük is, a feldolgozás történt törvényhatóságok szerint vagy épen országosan, úgy­hogy ezeket az adatokat a mai szeszélyesen megcsonkított területre visszavezetni a legtöbb adatnál csak az eredeti anyag újabb feldolgozása útján lehetne, amihez egyrészt hiányoznak anyagi eszközeink, másrészt hiányzik maga az eredeti anyag is. Az adatgyűjtések normális menete több évi erős munka árán most már biztosítva lévén, erősen hiszem, hogy az Évkönyv következő folyama­t a folytatólagosan követ­kező három évről szintén egyesítve — lehetőleg még az 1926. év végén megj­elenhetik s a későbbi évfolyamok már egy-egy évről a régi normális időpontokban lesznek közzé­tehetők. Budapest, 1925 december hónapjában. Kovács Alajos helyettes államtitkár, a m. kir. központi statisztikai hivatal igazgatója.

Next