Magyar Szemle 10. kötet (1930. 9-12. sz.)
Bartucz Lajos: A modern nemzeti tudományról
330 MAGYAR SZEMLE 193 o tudják, hogy az igazságok születését a legtöbbször hipotézisek alakjában való évtizedes, sőt évszázados vajúdás előzi meg s a legkülönbözőbb nemzetek fiai hosszú, fáradságos munkával hordják össze azokat az építőköveket, amelyekből egy-egy igazság temploma felépül. Máskép áll azonban a dolog, ha az elért igazságok, a tudományos megállapítások mennyiségét és időbeliségét is figyelembe vesszük. Mert az egy-egy nemzet tudósai által valamely tudományban elvégzett adatgyűjtő munka és elért eredmények mennyisége jelzi az illető nemzetnek az egyetemes emberi tudomány számára való értékét. Márpedig melyik nemzet ne ambicionálná, hogy a többiek által az emberi társadalom minél értékesebb, minél hasznosabb és nélkülözhetetlenebb tagjának tartassák? Ez már nem csupán a nemzeti hiúság vagy büszkeség, hanem jórészt a nemzeti jövő kérdése is. Ilyen szempontból ítélve, már nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Pascal és Poincaré a menynyiségtan terén, vagy Newton és Thomson a fizika terén francia, illetve angol nemzeti tudományt műveltek, mert hiszen nemzetük géniuszának az egyetemes emberi szempontjából való nagy értékét hirdették, épúgy, mint ahogyan Eötvös báró geofizikai kutatásai a magyar géniusznak szereztek nemzetközi elismerést. E mellett az is lehetséges, sőt a tudományok történetében számos példát is találunk rá, hogy egy-egy geniális szellem vezetése alatt nagy horderejű módszerbeli újítás, felfedezés, szerencsés lelet birtokában vagy bármiyen kedvező körülmény (tudománypártoló uralkodó, megértő miniszter, gazdag mecénás) következtében valamely nemzetnek sok kiváló fia veti magát egyszerre bizonyos tudományág művelésére, így azután az összegyűjtött anyag, elért eredmények, megállapított igazságok száma vagy hordereje oly nagy lehet, hogy azülető nemzet abban a tudományban egy időre magához ragadja a vezető szerepet. Az embertanban és praehistóriában pl. a múlt század közepén határozottan a franciák vezettek, épúgy, mint ahogyan ma a biológiában és örökléstanban a németeké és amerikaiaké az elsőség. Ilyesmihez azonban az is szükséges, hogy az illető nemzet kormánya és társadalma idejében s minden erejével támogassa a kutató tudósok munkáját, különben más nemzetek aratják le annak gyümölcseit. A párizsi Pasteur-intézet minden izében francia intézmény és mégis nemzetközi hatású és munkásságú. Ám vájjon nem ugyanigen lehetett volna-e a magyar Bolyai-intézet és a magyar Eötvös-intézet, ahogy csak e kettőt említsük, — ha az előbbit IOO, az utóbbit pedig 30 évvel ezelőtt megcsináltuk volna? Aligha kétséges, hogy iyen esetekben valamely nemzet a véréből való tudósok útján egy időre az ilető tudományágra is reányomhatja a saját bélyegét. Itt azonban már nem csupán a felfedezett vagy megállapított igazságok száma és ereje hat, hanem a tudományt művelő egyének veleszületett és szerzett tulajdonságai is, legfőképpen természetesen a tudományos rendszer felépítésében megnyilvánuló gondolkodásmódjuk, vagyis az igazság megtalálásának mikéntje és kifejezésének módja. Ezzel azután oda érkeztünk, hogy magával az igazsággal, mint céllal, vagy a tudományos megállapítások számával, mint eredménnyel, a tudomány fogalma még távolról sincs kimerítve. Az ismeretek, igazságok, felfedezések tömege ugyanis magában véve