Magyar Szemle 10. kötet (1930. 9-12. sz.)

Bartucz Lajos: A modern nemzeti tudományról

330 MAGYAR SZEMLE 193 o tudják, hogy az igazságok születését a legtöbbször hipotézisek alak­jában való évtizedes, sőt évszázados vajúdás előzi meg s a legkülön­bözőbb nemzetek fiai hosszú, fáradságos munkával hordják össze azo­kat az építőköveket, amelyekből egy-egy igazság temploma felépül. Máskép áll azonban a dolog, ha az elért igazságok, a tudományos megállapítások mennyiségét és időbeliségét is figyelembe vesszük. Mert az egy-egy nemzet tudósai által valamely tudományban elvégzett adatgyűjtő munka és elért eredmények mennyisége jelzi az illető nem­zetnek az egyetemes emberi tudomány számára való értékét. Már pedig melyik nemzet ne ambicionálná, hogy a többiek által az emberi társadalom minél értékesebb, minél hasznosabb és nélkülözhetetlenebb tagjának tartassák? Ez már nem csupán a nemzeti hiúság vagy büsz­keség, hanem jórészt a nemzeti jövő kérdése is. Ilyen szempontból ítélve, már nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Pascal és Poincaré a meny­nyiségtan terén, vagy Newton és Thomson a fizika terén francia, illetve angol nemzeti tudományt műveltek, mert hiszen nemzetük géniuszának az egyetemes emberi szempontjából való nagy értékét hir­dették, épúgy, mint ahogyan Eötvös báró geofizikai kutatásai a magyar géniusznak szereztek nemzetközi elismerést. E mellett az is lehetséges, sőt a tudományok történetében számos példát is találunk rá, hogy egy-egy geniális szellem vezetése alatt nagyhorderejű mód­szerbeli újítás, felfedezés, szerencsés lelet birtokában vagy bármüyen kedvező körülmény (tudománypártoló uralkodó, megértő miniszter, gazdag mecénás) következtében valamely nemzetnek sok kiváló fia veti magát egyszerre bizonyos tudományág művelésére. így azután az összegyűjtött anyag, elért eredmények, megállapított igazságok száma vagy hordereje oly nagy lehet, hogy az ülető nemzet abban a tudomány­ban egy időre magához ragadja a vezetőszerepet. Az embertanban és praehistóriában pl. a mult század közepén határozottan a franciák vezettek, épúgy, mint ahogyan ma a biológiában és örökléstanban a németeké és amerikaiaké az elsőség. Ilyesmihez azonban az is szük­séges, hogy az illető nemzet kormánya és társadalma idejében s minden erejével támogassa a kutató tudósok munkáját, különben más nemzetek aratják le annak gyümölcseit. A párizsi Pasteur-intézet minden izében francia intézmény és mégis nemzetközi hatású és munkásságú. Ám váj­jon nem ugyanüyen lehetett volna-e a magyar Bolyai-intézet és a magyar Eötvös-intézet, — hogy csak e kettőt említsük, — ha az előbbit IOO, az utóbbit pedig 30 évvel ezelőtt megcsináltuk volna? Aligha kétséges, hogy üyen esetekben valamely nemzet a véréből való tudósok útján egy időre az Ülető tudományágra is reányomhatja a saját bélyegét. Itt azonban már nem csupán a felfedezett vagy meg­állapított igazságok száma és ereje hat, hanem a tudományt művelő egyének veleszületett és szerzett tulajdonságai is, legfőképpen termé­szetesen a tudományos rendszer felépítésében megnyilvánuló gon­dolkodásmódjuk, vagyis az igazság megtalálásának mikéntje és kifeje­zésének módja. Ezzel azután oda érkeztünk, hogy magával az igaz­sággal, mint céllal, vagy a tudományos megállapítások számával, mint eredménnyel, a tudomány fogalma még távolról sincs kimerítve. Az ismeretek, igazságok, felfedezések tömege ugyanis magában véve

Next

/
Thumbnails
Contents