Magyar Szemle 11. kötet (1931. 1-4. sz.)

Gratz Gusztáv: A preferenciális vámrendszer

MADMASZEMLE 1931 JANUÁR XI. KÖTET 1. (41.) SZÁM A PREFERENCIÁLIS VÁMRENDSZER aZ UTOLSÓ IDŐBEN mind sűrűbben emlegetik a preferenciális /­ vámrendszerre való áttérés lehetőségét, amelyben igen sokan a jelenlegi gazdasági válság leküzdésének egyik legfőbb eszközét látják. Bethlen gróf magyar miniszterelnök nem régen a gazdasági kér­désekről tartott egy beszédében kimerítően beszélt a preferenciális vámok eszméjéről. Egyes államok újabban megkötött kereskedelmi megállapodásaikban már most is kifejezetten fenntartják maguknak a preferenciális rendszerre való áttérés lehetőségét, amennyiben elismer­tetik azt a jogukat, hogy egyes államoknak a legnagyobb kedvezmény elvén túlmenő előnyöket nyújtsanak, amelyeket más államok részére megadni nem hajlandók, már­pedig bizonyára nem fektetnének súlyt ennek kimondására, ha nem gondolnának a preferenciális vámokra való áttérés komoly lehetőségére. A genfi Népszövetség gazdaságpolitikai tanácskozásaiban a preferenciális rendszerre való áttérés gondolata szintén vörös fonálként húzódik végig és legutóbb a novemberben lezárult második ú. n. vámbékekonferencia Genfben a keleteurópai agrárállamok kívánságára eléggé barátságos szellemben foglalkozott a preferenciális rendszer behozatalának kérdésével. Már maga az a körülmény, hogy ezt az eszmét elsősorban az agrárállamok vetették fel, amelyekhez mi is tartozunk, mutatja ennek a kérdésnek a mi szem­pontunkból való nogy jelentőségét. Ez érthető is, mert hisz egyedül ez a preferenciális rendszer tehetné lehetővé, hogy más államok a mi kivitelre kerülő mezőgazdasági termékeinknek nagyobb kedvezménye­ket adjanak, mint amilyeneket más országok — pl. a tengerentúli államok—hasonló termékeinek nyújtanak, ami elkerülhetetlenül szük­séges válsággal küzdő mezőgazdaságunk talpraállítására. Mindezek a körülmények eléggé igazolják annak szükségességét, hogy a preferenciális rendszer lényegével a magyar közvéleménynek legszélesebb rétegei is alaposan megismerkedjenek. A nagyobb gazdasági területek megalkotására való törekvés soha­sem volt élénkebb és erősebb, mint a mi napjainkban, dacára annak, hogy az a gazdasági politika, amelyet jóformán az összes államok a háború befejezése óta, de részben már a háború előtti időben is gyakor­latilag követtek, homlokegyenest ellenkező irányban mozgott és mozog még ma is. Hogy a gazdasági politika terén ellentétes irányok küzdenek egy­mással, az természetes és sohasem volt másképpen. Rendszerint két főirány az, amely egymással szemben áll. Az egyik a szabadkereskedelmi .

Next