Magyar Szó, 1900. június (1. évfolyam, 105-130. szám)

1900-06-01 / 105. szám

Junius - tereket. Méltán szállott meg hát mindenkit az a kíváncsiság, hogy mit szól ehhez maga Széll Kál­mán ? Ő sugalmazza-e ezeket a támadásokat is? És miután Széll Kálmán nem akart az ügyhöz hozzá­szólni, pedig Kállay Benjamin, közös pénzügymi­niszter egyenesen kényszeríteni akarta őt rá, a­mi­kor a sajtókampány „nem objektív forrására“ cél­zott, ezért lapunk volt kénytelen rászorítani — tegnapelőtti esti számában — Széll Kálmánt a nyilatkozásra. A tegnapelőttre következett a tegnap és a tegnap esti „Magyar Nemzet“ már nyakába is önti Széll Kálmán nevében Kállaynak a szoká­sos félhivatalos ömlengések generálszaftját. Ez­zel rendben volnánk. Széll Kálmán megfelelt a rárótt kötelességnek. Ámde mit akar ma a „Budapesti Napló.“ Miért szól hozzá ma reggel és miért nem szó­lott már tegnap reggel? Felelet: mert a „Ma­gyar Nemzet“ csak tegnap este nyilatkozott. A „B. N.“ a maga ordreját azonban olyan módon teljesítette, a­melyhez hozzá kell férnie egy-két szavunknak. Hogy a „B. N.“ denunciánsoknak mond ben­nünket, annak csak annyi jelentősége van, mint van annak, ha a kergetett büntevő a közönség megtévesztésére maga kiáltja a „fogjátok meg“-et. A­mi pedig a „B. N.“-nak ezt a mondását illeti: „igazán komikus dolog, hogy épp a fő­udvarmester sajtójával szemben kell hangsú­lyoznunk sugalmazhatatlanságunkat“, erre nézve egy véleményen vagyunk a „Budapesti Napló“­­val, mert mi is komikusnak találjuk, hogy a „B. N.“ éppen nekünk beszél az ő sugalmazha­­tatlanságáról. Budapest, május 31. A Budapesti Hírlap Hollán Ernő halálát illő alkalomnak találta arra, hogy az „osztrák szel­lem“ kísértetét felelevenítse s Hollán Ernő nyug­díjaztatását felpiszkálja. A honvédelmi miniszter erre a cikkre a következő nyilatkozatot küldte meg a lapoknak: Hollán Ernő altábornagy, a honvédelmi mű­is hallatszott többé semmi hír az ő hites urá­ról. Hihetőleg a csatamezőn lelte keresett ha­lálát. Dorka hamar elfeledte úgy a hites férjét, mint Sághy Gyurkát. Nehány hónap múlva botrányos hir keringett felőle, hogy válto­gatja a szeretőket s kárhozatos bűnben él. Eljutott e hir Komáromi György prédikátor ur füleibe is, a ki nagyon felindult ez isten­­telenségen és bár Diószeghi uram minden be­folyását latba vetette, hogy megmentse leá­nyát a nyilvános megszégyenítéstől, mind nem használt semmit. Az erkölcsére büszke Debreczen tanácsa Komáromi György felszó­lalására kimondotta, hogy Diószeghi Dorka asszony személy, minekutána isten nélkü­l való életet élni merészelt, nyilvános pelengérre állittassék mindeneknek példaadásul. A szép menyecske november hó 13-án a templom előtt levő pellengérre állíttatván, nyakvasba tétetett, kitéve az arra elmenők gunyjának; az egyházközségből pedig kikö­­zösittetett. E nyilvános megszégyenítés után nem is maradt Diószeghi Dorka Debreczenben, ha­nem Karcagon levő rokonságához vonult, hol később férjhez is ment. Ott megtért a ke­gyes életre, gyámolitója lett a szegényeknek, ü­gyefogyottaknak, házát istenfélelemben ne­velte úgy, hogy élete alkonyán a karcagi traktus „reconciliálta.“ Az idő halad, megemésztve minden emberi találmányt. Azok a szigorú törvények hozóik­kal együtt az örök feledés mélyébe tűntek s ma már Debreczenben sem állítanak pelen­gérre senkit az ő szive botlásáért. Ma már tudjuk, hogy „mindnyájan gyarlók és esendők vagyunk!“ Színi Péter. MACÍYAE SZÓ Báró Fejérváry Géza nyilatkozata. nisztérium érdemdús volt államtitkára ravatalá­nál kegyeletes érzelmekkel gyászol az egész magyar kir. honvédség, mely a megboldogult­ban azon munkás hazafiak egyikét vesztette el, kik annak idején megvetették jelenlegi fejlődé­sének alapjait. Sajnálatos szokássá vált már szinte nálunk, hogy még az ily komoly alkalmak is alig múl­hatnak el a­nélkül, hogy azok fájdalmas hangu­latába disszonáns hang ne vegyüljön. így ma is a Budapesti Hírlap vezércikkében, mely a megboldogult emlékeit méltatja, ismét felbukkan a régi elkopott frázis „az irigy osz­trák szellemről“, mint amely nem engedte, hogy a boldogult, mint magyar ember és régi hon­véd tiszt oly nagy állásra jusson, mely háború­ban hadtesttel rendelkezik“, és ez lett volna a cikk szerint az oka annak, hogy Hollán Ernő, sok más a honvédségnél alkalmazott magyar származású tábornokkal együtt nyugalomba kül­detett. Nem hiszem, hogy az ily már régen bemodo­­sodott frázisok komoly férfiaknál hitelt talál­janak s épp ezért az ily hangzatos szavakban, ha nem éppen rosszhiszeműséget, legalább nagy­mérvű tájékozatlanságot látok megnyilatkozni, mely csakis a hiszékenyebb közönség­­ félreveze­tésére szolgál. Ez okból, bármily­­enibilis reám nézve régi bajtársam és barátom koporsója előtt ez ügyben nyilatkozni, mégsem hagyhatom szó nélkül az ily híresztelések szárnyra­ bocsátását és pedig annál kevésbbé, mert mindenki, a­ki megfelelő tájékozást szerzett, tudja, hogy úgy a boldogul­nak, mint az említett többi magyar származású tábornokoknak nyugdíjazásánál sem magyar vol­tuk, sem az 1948—49-iki honvédséghez tartozá­suk, sem semmiféle népszerűnek látszó szóla­mokba foglalható okok szerepet nem játszottak, hanem nyugdíjazásuk kizárólag magas életkoru­kon és az azzal járó testi fogyatkozásukon alapult. Ez okból ment nyugdíjba Hollán Ernő bará­tom 1888. év január 26-án saját kérelmére 64 éves korában s én azt hiszem, hogy az, a­ki mint ő, átküzdötte a 48—49-iki viharokat s az állami életünk ujjáébredését követett időszakban oly tevékeny és eredményes munkásságot fejtett ki a közélet nemcsak egy terén, mint épen ő, — sokkal inkább méltó az elismerés koszorújára, semhogy nevét akkor, midőn ravatalon fekszik, üres és valótlan szólamokkal volna szükséges kapcsolatba hozni csak azért, hogy őt még nagyobbnak tüntethessük föl. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi miniszter. Régóta tapasztaljuk, hogy Széll sajtója min­den alkalmat megragad arra, hogy Fejérváry és Lukács minisztereknek kellemetlenkedjék. Érthetetlen. Miért igyekeznek épen ennek a két miniszternek az útjába gabalyodni ? De még ke­vésbbé értjük azt, hogy volt bátorsága a Buda­pesti Hírlapna­k épen a magyar honvédséggel összefüggő ügyben báró Fejérváryt támadni , annak a Budapesti Hírlapnak, a­mely­nek egy szava sem volt a hozzá nagyon közelálló Horánszky Nándor úr színváltoz­­tatásához. Horánszkyval történt meg tudvalevő­leg az az eset, hogy a­mikor legkisebbke al­kalma nyílt hozzászagolni a húsos fazéknak il­latához, azonnal elejtette a honvédség kérdésé­ben húsz esztendeig hirdetett elvi állás­pontját, s politikai hitvallását arculcsapva nem átallotta közmegbotránkozásra egyedül üd­vözítő tannak hirdetni azt, a­mit eladdig a leghevesebben nemzetárulásnak minősített. Fejérváry báró férfias nyilatkozatába”, volt annyi kímélettel a Budapesti Hirlap­ok iránt, hogy eljárásukat rosszhiszeműség helyett csupán tájékozatlanságnak minősítette. Abban azonban biztos lehet báró Fejérváry, hogy nyilatkoza­tával valami célt elérni nem fog. Az ő r •­ ál­láspontját, amelyik a nemzetnek és a i... . ..'reg­nek érzelmi összeegyeztetésére törekszik, az a politikai oldal soha sem fogja méltányolni. Ha azonban ugyanazt kászonclvi szempontból Horánszky csinálja, akkor ott minden meg van bocsátva. «,105. szám 3 A büntető törvény novellája. Budapest, máj. 31. Az igazságügy-minisztériumban június hó 12-én és 15-én szaktanácskozmány fog tar­tatni, melynek tárgyát a büntetőtörvénykönyv novellája képezi.. Az anketten értesüléseink szerint csak a reform kereteit fogják megállapítani, még­pedig azt, vájjon a novella kiterjedjen-e a alapelvek megváltoztatására, avagy pedig csak javításokra és pótlásokra szorítkozzék. A tárgyalás alapjául a dr. Edvi Illés Ká­roly által 1898-ban készült előadói tervezet szolgál, melyet 1898. év őszén Erdélyi Sán­dor alatt egy szaktanácskozmányon már meg­vitattak s melynek szövege akkoriban már végleg megállapíttatott. E munkálatot az igazságügyi kormány nem kormánytervezet gyanánt terjeszti a szakta­nácskozmány elé, hanem csak mint a tárgya­lás alapjául szolgáló anyagot, keretet. A júniusi szaktanácskozmányon felmerülő javaslatok és vélemények alapján fogja Plósz Sándor a novella tervezetét elkészíttetni, még­pedig az idei nyár folyamán, úgy hogy remélhetőleg még az ős­szel újabb szakta­nácskozmány elé­­ kerül a kormány novellater­vezete. A júniusi szaktanácskozmány elé kerülő tervezet magában foglalja a feltételes elítélés kérdését, a pénzbüntetés kiterjesztését s en­nek közmunkákban való lerovását, az indít­­ványi jogkör megszorítását, a fiatalkorú bűn­tettesek számára a bírói megdorgálás intéz­ményét. A büntető törvénykönyv különös ré­sze tekintetében a tervezet a gyakorlatban felmerült hiányok pótlására terjed ki, melyek közül mint legszükségesebbet a lopás egyes minősített eseteinek­ megszüntetését emel­jük ki. A büntetőtörvény novellájának kérdése már régen vajúdik. Több mint egy évtized előtt felvetette az igazságügyi kormány azt a kérdést, hogy a gyakorlati szükség a büntető-törvénykönyv és a kihágásokról szóló 1879. évi XL. tc., mely rendelkezéseinek és mily irányban leendő megváltoztatását, esetleg kiegészítését­ teszi­ szükségessé. A beérkezett véleményeknek, valamint a szakirodalomnak figyelembevételével Szilágyi Dezső igazságügyminiszter­­ megbízásából néhai Sch­edius Lajos kir. kúriai bíró még az 1890. évben törvényterveze­et készített „a Btk. némely határozatainak módosításáról.“ Ezen előadói tervezet, a felsőbíróság és az­ egyetemi tanári kar több kiváló tagjának részvételével tartott szaktanácskozmánynak 16 ülésén az 1891. évben tüzetesen tárgyalva volt Az ankett határozmányaihoz képest átdolgozott és jelentékenyen kibővített novel­­laris törvényjavaslatot Szilágyi Dezső igaz­ságügyminiszter 1892. évi május hó 18-án nyújtotta be a képviselőházhoz. Az egyházpolitikai epoch­ális reformok elő­készítése, a bűnvádi perrendtartás javaslatá­nak tárgyalása és egyéb fontos tennivalók azonban háttérbe szorították a Btk. novellá­jának­­ tárgyalását, mely a képviselőház igaz­ságügyi bizottságában sem kezdetett meg. Erdély Sándor a Btk. novellájának széle­sebb keretben való kidolgozását tartván szük­ségesnek, az 1892. évi törvényjavaslatot visszavonta és uj előadói tervezet kidolgozá­sával dr. edvi Illés Károly budapesti ügyvé­det, a Btk. ismert kommentátorát bizta meg. Dr. edvi Illés Károlyinak e megbízás alapján készitett tervezetét 1888. évi október hó 20-án Erdély Sándor igazságügyminiszter el­nöklete alatt megkezdett s a következő na­pokon folytatott tanácskozmányon vették tárgyalás alá. E tárgyalások alapján készült az a terve­zet, mely a júniusi szaktanácskozmány alap­jául fog szolgálni. A tervezett előttünk ismert alakjában két nagy hiányban szenved. Először is nem tar­talmaz intézkedést a visszaesők tekintetében, a­mire pedig a Btk. elégtelensége folytán

Next