Magyar Szó, 1900. június (1. évfolyam, 105-130. szám)
1900-06-01 / 105. szám
Junius - tereket. Méltán szállott meg hát mindenkit az a kíváncsiság, hogy mit szól ehhez maga Széll Kálmán ? Ő sugalmazza-e ezeket a támadásokat is? És miután Széll Kálmán nem akart az ügyhöz hozzászólni, pedig Kállay Benjamin, közös pénzügyminiszter egyenesen kényszeríteni akarta őt rá, amikor a sajtókampány „nem objektív forrására“ célzott, ezért lapunk volt kénytelen rászorítani — tegnapelőtti esti számában — Széll Kálmánt a nyilatkozásra. A tegnapelőttre következett a tegnap és a tegnap esti „Magyar Nemzet“ már nyakába is önti Széll Kálmán nevében Kállaynak a szokásos félhivatalos ömlengések generálszaftját. Ezzel rendben volnánk. Széll Kálmán megfelelt a rárótt kötelességnek. Ámde mit akar ma a „Budapesti Napló.“ Miért szól hozzá ma reggel és miért nem szólott már tegnap reggel? Felelet: mert a „Magyar Nemzet“ csak tegnap este nyilatkozott. A „B. N.“ a maga ordreját azonban olyan módon teljesítette, amelyhez hozzá kell férnie egy-két szavunknak. Hogy a „B. N.“ denunciánsoknak mond bennünket, annak csak annyi jelentősége van, mint van annak, ha a kergetett büntevő a közönség megtévesztésére maga kiáltja a „fogjátok meg“-et. Ami pedig a „B. N.“-nak ezt a mondását illeti: „igazán komikus dolog, hogy épp a főudvarmester sajtójával szemben kell hangsúlyoznunk sugalmazhatatlanságunkat“, erre nézve egy véleményen vagyunk a „Budapesti Napló“val, mert mi is komikusnak találjuk, hogy a „B. N.“ éppen nekünk beszél az ő sugalmazhatatlanságáról. Budapest, május 31. A Budapesti Hírlap Hollán Ernő halálát illő alkalomnak találta arra, hogy az „osztrák szellem“ kísértetét felelevenítse s Hollán Ernő nyugdíjaztatását felpiszkálja. A honvédelmi miniszter erre a cikkre a következő nyilatkozatot küldte meg a lapoknak: Hollán Ernő altábornagy, a honvédelmi műis hallatszott többé semmi hír az ő hites uráról. Hihetőleg a csatamezőn lelte keresett halálát. Dorka hamar elfeledte úgy a hites férjét, mint Sághy Gyurkát. Nehány hónap múlva botrányos hir keringett felőle, hogy váltogatja a szeretőket s kárhozatos bűnben él. Eljutott e hir Komáromi György prédikátor ur füleibe is, a ki nagyon felindult ez istentelenségen és bár Diószeghi uram minden befolyását latba vetette, hogy megmentse leányát a nyilvános megszégyenítéstől, mind nem használt semmit. Az erkölcsére büszke Debreczen tanácsa Komáromi György felszólalására kimondotta, hogy Diószeghi Dorka asszony személy, minekutána isten nélkül való életet élni merészelt, nyilvános pelengérre állittassék mindeneknek példaadásul. A szép menyecske november hó 13-án a templom előtt levő pellengérre állíttatván, nyakvasba tétetett, kitéve az arra elmenők gunyjának; az egyházközségből pedig kiközösittetett. E nyilvános megszégyenítés után nem is maradt Diószeghi Dorka Debreczenben, hanem Karcagon levő rokonságához vonult, hol később férjhez is ment. Ott megtért a kegyes életre, gyámolitója lett a szegényeknek, ügyefogyottaknak, házát istenfélelemben nevelte úgy, hogy élete alkonyán a karcagi traktus „reconciliálta.“ Az idő halad, megemésztve minden emberi találmányt. Azok a szigorú törvények hozóikkal együtt az örök feledés mélyébe tűntek s ma már Debreczenben sem állítanak pelengérre senkit az ő szive botlásáért. Ma már tudjuk, hogy „mindnyájan gyarlók és esendők vagyunk!“ Színi Péter. MACÍYAE SZÓ Báró Fejérváry Géza nyilatkozata. nisztérium érdemdús volt államtitkára ravatalánál kegyeletes érzelmekkel gyászol az egész magyar kir. honvédség, mely a megboldogultban azon munkás hazafiak egyikét vesztette el, kik annak idején megvetették jelenlegi fejlődésének alapjait. Sajnálatos szokássá vált már szinte nálunk, hogy még az ily komoly alkalmak is alig múlhatnak el anélkül, hogy azok fájdalmas hangulatába disszonáns hang ne vegyüljön. így ma is a Budapesti Hírlap vezércikkében, mely a megboldogult emlékeit méltatja, ismét felbukkan a régi elkopott frázis „az irigy osztrák szellemről“, mint amely nem engedte, hogy a boldogult, mint magyar ember és régi honvéd tiszt oly nagy állásra jusson, mely háborúban hadtesttel rendelkezik“, és ez lett volna a cikk szerint az oka annak, hogy Hollán Ernő, sok más a honvédségnél alkalmazott magyar származású tábornokkal együtt nyugalomba küldetett. Nem hiszem, hogy az ily már régen bemodosodott frázisok komoly férfiaknál hitelt találjanak s épp ezért az ily hangzatos szavakban, ha nem éppen rosszhiszeműséget, legalább nagymérvű tájékozatlanságot látok megnyilatkozni, mely csakis a hiszékenyebb közönség félrevezetésére szolgál. Ez okból, bármilyenibilis reám nézve régi bajtársam és barátom koporsója előtt ez ügyben nyilatkozni, mégsem hagyhatom szó nélkül az ily híresztelések szárnyra bocsátását és pedig annál kevésbbé, mert mindenki, aki megfelelő tájékozást szerzett, tudja, hogy úgy a boldogulnak, mint az említett többi magyar származású tábornokoknak nyugdíjazásánál sem magyar voltuk, sem az 1948—49-iki honvédséghez tartozásuk, sem semmiféle népszerűnek látszó szólamokba foglalható okok szerepet nem játszottak, hanem nyugdíjazásuk kizárólag magas életkorukon és az azzal járó testi fogyatkozásukon alapult. Ez okból ment nyugdíjba Hollán Ernő barátom 1888. év január 26-án saját kérelmére 64 éves korában s én azt hiszem, hogy az, aki mint ő, átküzdötte a 48—49-iki viharokat s az állami életünk ujjáébredését követett időszakban oly tevékeny és eredményes munkásságot fejtett ki a közélet nemcsak egy terén, mint épen ő, — sokkal inkább méltó az elismerés koszorújára, semhogy nevét akkor, midőn ravatalon fekszik, üres és valótlan szólamokkal volna szükséges kapcsolatba hozni csak azért, hogy őt még nagyobbnak tüntethessük föl. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi miniszter. Régóta tapasztaljuk, hogy Széll sajtója minden alkalmat megragad arra, hogy Fejérváry és Lukács minisztereknek kellemetlenkedjék. Érthetetlen. Miért igyekeznek épen ennek a két miniszternek az útjába gabalyodni ? De még kevésbbé értjük azt, hogy volt bátorsága a Budapesti Hírlapnak épen a magyar honvédséggel összefüggő ügyben báró Fejérváryt támadni , annak a Budapesti Hírlapnak, amelynek egy szava sem volt a hozzá nagyon közelálló Horánszky Nándor úr színváltoztatásához. Horánszkyval történt meg tudvalevőleg az az eset, hogy amikor legkisebbke alkalma nyílt hozzászagolni a húsos fazéknak illatához, azonnal elejtette a honvédség kérdésében húsz esztendeig hirdetett elvi álláspontját, s politikai hitvallását arculcsapva nem átallotta közmegbotránkozásra egyedül üdvözítő tannak hirdetni azt, amit eladdig a leghevesebben nemzetárulásnak minősített. Fejérváry báró férfias nyilatkozatába”, volt annyi kímélettel a Budapesti Hirlapok iránt, hogy eljárásukat rosszhiszeműség helyett csupán tájékozatlanságnak minősítette. Abban azonban biztos lehet báró Fejérváry, hogy nyilatkozatával valami célt elérni nem fog. Az ő r • álláspontját, amelyik a nemzetnek és a i... . ..'regnek érzelmi összeegyeztetésére törekszik, az a politikai oldal soha sem fogja méltányolni. Ha azonban ugyanazt kászonclvi szempontból Horánszky csinálja, akkor ott minden meg van bocsátva. «,105. szám 3 A büntető törvény novellája. Budapest, máj. 31. Az igazságügy-minisztériumban június hó 12-én és 15-én szaktanácskozmány fog tartatni, melynek tárgyát a büntetőtörvénykönyv novellája képezi.. Az anketten értesüléseink szerint csak a reform kereteit fogják megállapítani, mégpedig azt, vájjon a novella kiterjedjen-e a alapelvek megváltoztatására, avagy pedig csak javításokra és pótlásokra szorítkozzék. A tárgyalás alapjául a dr. Edvi Illés Károly által 1898-ban készült előadói tervezet szolgál, melyet 1898. év őszén Erdélyi Sándor alatt egy szaktanácskozmányon már megvitattak s melynek szövege akkoriban már végleg megállapíttatott. E munkálatot az igazságügyi kormány nem kormánytervezet gyanánt terjeszti a szaktanácskozmány elé, hanem csak mint a tárgyalás alapjául szolgáló anyagot, keretet. A júniusi szaktanácskozmányon felmerülő javaslatok és vélemények alapján fogja Plósz Sándor a novella tervezetét elkészíttetni, mégpedig az idei nyár folyamán, úgy hogy remélhetőleg még az ősszel újabb szaktanácskozmány elé kerül a kormány novellatervezete. A júniusi szaktanácskozmány elé kerülő tervezet magában foglalja a feltételes elítélés kérdését, a pénzbüntetés kiterjesztését s ennek közmunkákban való lerovását, az indítványi jogkör megszorítását, a fiatalkorú bűntettesek számára a bírói megdorgálás intézményét. A büntető törvénykönyv különös része tekintetében a tervezet a gyakorlatban felmerült hiányok pótlására terjed ki, melyek közül mint legszükségesebbet a lopás egyes minősített eseteinek megszüntetését emeljük ki. A büntetőtörvény novellájának kérdése már régen vajúdik. Több mint egy évtized előtt felvetette az igazságügyi kormány azt a kérdést, hogy a gyakorlati szükség a büntető-törvénykönyv és a kihágásokról szóló 1879. évi XL. tc., mely rendelkezéseinek és mily irányban leendő megváltoztatását, esetleg kiegészítését teszi szükségessé. A beérkezett véleményeknek, valamint a szakirodalomnak figyelembevételével Szilágyi Dezső igazságügyminiszter megbízásából néhai Schedius Lajos kir. kúriai bíró még az 1890. évben törvénytervezeet készített „a Btk. némely határozatainak módosításáról.“ Ezen előadói tervezet, a felsőbíróság és az egyetemi tanári kar több kiváló tagjának részvételével tartott szaktanácskozmánynak 16 ülésén az 1891. évben tüzetesen tárgyalva volt Az ankett határozmányaihoz képest átdolgozott és jelentékenyen kibővített novellaris törvényjavaslatot Szilágyi Dezső igazságügyminiszter 1892. évi május hó 18-án nyújtotta be a képviselőházhoz. Az egyházpolitikai epochális reformok előkészítése, a bűnvádi perrendtartás javaslatának tárgyalása és egyéb fontos tennivalók azonban háttérbe szorították a Btk. novellájának tárgyalását, mely a képviselőház igazságügyi bizottságában sem kezdetett meg. Erdély Sándor a Btk. novellájának szélesebb keretben való kidolgozását tartván szükségesnek, az 1892. évi törvényjavaslatot visszavonta és uj előadói tervezet kidolgozásával dr. edvi Illés Károly budapesti ügyvédet, a Btk. ismert kommentátorát bizta meg. Dr. edvi Illés Károlyinak e megbízás alapján készitett tervezetét 1888. évi október hó 20-án Erdély Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt megkezdett s a következő napokon folytatott tanácskozmányon vették tárgyalás alá. E tárgyalások alapján készült az a tervezet, mely a júniusi szaktanácskozmány alapjául fog szolgálni. A tervezett előttünk ismert alakjában két nagy hiányban szenved. Először is nem tartalmaz intézkedést a visszaesők tekintetében, amire pedig a Btk. elégtelensége folytán