Magyar Szó, 1900. augusztus (1. évfolyam, 157-181. szám)
1900-08-01 / 157. szám
Előfizető» ár Egész évre • • • 28 kor.— fit Fél évre . • t • 14 Negyed évre • • ,7 • • a Egy hónapra.* • •2 » 40 , Egyes szám . . • 8 fillér. Vidéken • • • 10» Szerkesztőség:: ELSŐ ÉVFOLYAM (157. szám.) IV., Sarkantyú.-utcza 3. Politikai napilap. Budapest, 1900. Felelős szerkesztő: Dr. PÁLYX ERE Apróhirdetésekéret Egy szó........................... . 4 fillér Vastagabb betűvel ... 6 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatalt IV. Sarkantyús-fotozat. Szerda, augusztus 1. Királygyilkosság. Budapest, julius 31. (6) Ismét megöltek egy királyt. Nem zsarnokot, népének eltipróját s nem forradalmi lázban dühöngő tömeg. Alkotmányos, igazságszerető, jószivü fejedelem szivét fúrta át a gyilkos golyó, alattvalóinak ünneplése közepette. A királyi áldozat soha semmit nem vétett gyilkosának. S mégis elébe állott, hogy biztos szemmel, nyugodt kézzel, reá süsse a halálos fegyvert. Pedig az áldozat élete neki nem ártott, halála neki nem használt. Kiolt egy emberéletet minden cél, minden haszon nélkül, pusztán a gyilkosság ténye kedvéért. A gyilkolás nem eszköz az elvetemült kezében, mert hisz semmit se akar vele elérni; a gyilkosság maga a cél, s e cél egyúttal motívuma a gaztettnek. Az emberi elme eltévelyedésének valóban nincsenek határai. Ez eltévelyedések legborzasztóbbika: az anarchizmus. Mindennek lerombolása helyébe való építés nélkül. A teljes negáció nevében pusztítás és vérengzés. Elvben képtelenség, mert a rend és tekintély nélkülözhetetlen fogalmának kiirtására tör. Gyakorlatban pedig közveszélyes, mert a legsúlyosabb bűncselekmények: a gyilkosság, rablás, szóval a rombolás megengedhetőségét proklamálja. És az elmének e legveszedelmesebb ragálya ellen az emberi társadalom mindezideig még csak nem is gondolt hathatós oltalomra. A veszett ebet lebunkózzák, a közveszélyes őrültet kiküszöbölik az emberek köréből. De az anarchisták kiirtására semmiféle intézkedést az emberi társadalom nem tesz. Valahányszor újabb és újabb anarchista gyilkosság rémíti meg a világot: a közvélemény világszerte felzúdul, s a sajtó minden országban erélyes óvintézkedéseket követel. De aztán minden marad a régiben. Bizonyos álhumanizmus elrettenti az államokat attól, hogy levonják azokat a végső konzekvenciákat, melyeket az anarchistákkal szemben a józan ész s az önfentartási ösztön ránk parancsol. Pedig az anarchizmus nyavalyája ragadós és az állami és társadalmi élet számos terére kezd már behatolni. A negációra hajló emberi elme a rend teljes felbomlasztásától már-már kevésbbé riad vissza az állami élet oly megnyilvánulásaiban is, melyeknek épen az előre meghatározott rend a létalapja és éltető eleme. Vagy talán nem az anarchia filozófiájának térfoglalását látjuk országszerte a parlamentek utóbbi időben divatossá vált obstrukciójában ? A tanácskozási rendnek, a törvény meghozatalának lehetlenné tevése váljon nem-e anarchisztikus törekvés arra, hogy a törvényhozások legitim többségi akaratának megvalósítása lehetetlenné váljék. Nem a nyers fizikai erő igénybevétele-e az obstrukció, a rend előre megállapított funkcionálásának megakadályozására ? És a parlamenti anarchiának, az obstrukciónak hasonmását megtaláljuk az igazságszolgáltatás terén is. Hát nem az anarchizmus szelleme nyilatkozik meg amaz esküdtszékek verdiktjében, melyek a gyilkosokat törvény és jog ellenére szabadjukra eresztik? Az esküdtbiráskodás oly individualizációja, mely az „Alles verstehen, heisst Alles verzeicen“ álláspontját vallja a magáénak s mely tulteszi magát az emberek társas együletének biztosítására előre megállapított tilalmakon, csakugyan nem egyébb, mint a jogszolgáltatás anarchizmusa. úgy a parlamenti obstrukcióban, mint az esküdtbiráskodásban az egyén fellázad az állam ellen, mely pedig nem egyéb, mint a rendnek megtestesítője s egyúttal a szabadság fentartója, minthogy a bellum omnium contra omnes állapotát el tudja hárítani. De menjünk tovább. A klerikalizmus, dacára az egyházi hierarchia szigorú és kimért rendjének, végelemzésben szintén a szellemi anarchia egyik megnyilatkozása. Csattanó bizonyságát szolgáltatja e megfigyelésünknek a magyar klerikalizmus hivatalos közlönye , a „Magyar Állam“, mely Umberto meggyilkolásáról szóló mai cikkét e szavakkal fejezi be : „Et nunc reges intelligite ! Tanuljanak a királyok igazságot, mert az igazságtalanság igazságot szül s az igaztalanság a királyokat sújtja legerősebben.« Nem egyenes igazolása-e e klerikális kijelentés az őrült gyilkos aljas gaztettének? Pedig ez az igazolás egyenesen beleillik a klerikalizmus szellemi irányzatába. Mert a klerikalizmus sem egyéb, mint az állam egyenes megtagadása, mint az államhatalommal partikuláris hatalmi törekvést szembeállító politikai hitvallás. Elég erős ahoz, hogy megingassa az állam tekintélyét, de gyenge arra, hogy az állam helyébe lépjen a társadalmi együttműködést lehetővé tévő rend fentartására. Ennek tulajdonítandó, hogy az anarchizmus épen azokban az országokban terjed el leginkább, ahol a klerikális agitáció legerősebben dúl, így elsősorban Olaszországban, azután Franciaországban. Holott azokban az államokban, ahol a papizmus befolyása nem tud érvényesülni, mint Angliában, Svédországban, de még az új szellemi áramlatok iránt annyira fogékony német birodalomban is, az anarchista tanok teljesen meddő talajra akadtak. Az emberi szellem mindez eltévelyedései az abszolút elvtelenségben, a rend teljes megtagadásában leírják közös forrásukat. A tett propagandája nem tesz egyebet, minthogy ezt az abszolút negációt a rend legfőbb képviselői, az államfők ellen intézett gyilkos merényletekben juttatják kifejezésre. Itt van végre az ideje annak, hogy az államok komoly védelemre gondoljanak. A megoldás kulcsa csak az lehet, hogy e nemzetközi nyavalya ellen, mely nem ismer nemzeti korlátokat, az államok nemzetközileg szervezkedjenek. Mert a királyokat elvégre is meg kell védelmezni ez útonállók vad merényletei ellen. Ezt pedig szép szóval és sok újságcikkel nem lehet. Az anarchizmus féktelen pusztításának csak kivételes intézkedésekkel lehet útját állani. A humanizmus szavának e kérdésben el kell némulnia. Mert a ragadós nyavalya előrenyomulásának is csak a bacillusok teljes kiirtásával lehet gátat vetni. Mindenekelőtt nemzetközi megállapodás alapján ki kell mondania az összes államoknak, hogy anarchista merényletek feltétlenül halállal bűntettetnek, még ott is, ahol a halálbüntetés különben el van törölve. Az ily anarchista gyilkosságok és gyilkossági kísérletek felett való ítélkezést ki kell venni az esküdtszékek kezéből. Nehogy bizonyos szimpátiák vagy antipátiák a Lipidó-féle felmentéshez hasonló esküdtszéki verdikteket eredményezzenek. Az anarchista merényletekre nézve az államoknak meg kell továbbá szüntetnie a büntetőjogi immunitást. Minden állam adja ki az anarchista merénylőt annak az államnak, melyben a merényletet elkövette. Az anarchista bűncselekmény ne tekintessék egy államban sem politikai deliktumnak. Az anarchisták által elkövetett ily anarchista bűncselekmények tekintetében minden állam azonos büntetőjogi eljárást állapítson meg. Az anarchistákkal szemben az összes államok jussanak megállapodásra a prevenció tekintetében. Nincs józan ember, aki a legmesszebbmenő szabadelvűség szempontjából is e kivételes intézkedések ellen aggályokat táplálhatna. Mert a salus reipublicae supremales mellett hasonló fontosságú sarkalatos állami elvnek kell lennie, hogy a király élete és épsége szent és sérthetetlen. Álhumánus és álliberális frázisok kedvéért az uralkodók életét nem lehet a dühöngő fenevadak szabad prédájává tenni.