Magyar Szó, 1900. október (1. évfolyam, 208-233. szám)

1900-10-02 / 208. szám

He. Előfizetési ár Egész évre . . • . 23 kor« — flL Fél évre . • » • 14 n — » Negyed évre . • « 7 » — * Egy hónapra.. . . 2 * 40 * Egyes szám • • • • • 8 fillér. Vidéken..........................10 „ Szerkesztőség: Budapest, 1900. ELSŐ ÉVFOLYAM (208. szám IV., Sarkantyús-ntcza 3. * Politikai napilap. Felelős szerkesztő : Dr. PAA.YT EUE. Apróhirdetések ára: Egy szó .•••••■ 4 fillér Vastagabb betűvel ... 8 fillér hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatal: IV., Sarkantyus-utcza 9 Kedd, október 2. Apponyi minisztersége, Budapest, d­r. 1. A Buck­y ’ s Birlo•:.vasárnapi száma érdekes történetet mesél el. ,/A­ történet és a mesélés szót szándékosan használ­juk egymás mellett. Lehe, a B. H. elő­adásában történet, de mese bizonyosan van benne, írja ugyanis a következőket: Apponyi grófnak, a Wekerle első bukása idején, maga a felség fölajánlotta a miniszterelnökséget, sőt kérve-kérte, vállalja el a kabinetalakítást egyház­politikája alapján és csináljon magá­nak választást, a­milyent tetszik. A nemzeti párt vezére ragaszkodott az ő ma­gyar nemzeti követeléseihez. A felség is­mételten kérte és kérette Apponyi grófft: mondjon le nemzeti követelé­seiről. Apponyi gróf a miniszterelnöki fölha­talmazás elfogadása elől kitért. A felség kérése teljesítésének ezt a megtaga­dását nem bocsátotta meg Apponyi grófnak idáiglan; innen van, hogy Széll Kálmán nélkülözni kénytelen Apponyi gróf elsőrangú közreműködését az ország­­sorsának intézésében. Ebben az előadásban lehet valami igaz. A Wekerle-kormány első válsága idején Apponyit csakugyan meghall­gatta ő felsége, s nem lehetetlen, hogy felajánlotta neki a felhatalmazást a ka­binet­alakításra. Ez a felajánlás azonban csakis a már elfogadott egyházpolitikai elvek alapján történhetett, annál inkább, mert hiszen Wekerle éppen Apponyi ismeretes híres felszólalásából (mikor házasságjogi rendszerünket nem ritkán szemétdombnak nevezte), kapta meg az­­ alapot ahhoz a meggyőződéshez, hogy a reformok, pártkülönbség nélkül, az or­­szág összes intelligens elemeinek pár­tolásával találkoznak. Hogy azt a beszédet, amit az ország­­­­gyűlésen mondott, Apponyi Albert ő fel­­e­sége előtt elfelejtette volna, még ma sem hisszük. Egy találékony újságíró fantáziája az egész, így úgy, mint az a naiv mondás, a­mely szerint ő­felsége felajánlja a volt nemzeti párt volt vezérének, hogy csi­náljon választást, a­milyen neki tet­szik. Ő­felsége sokkal magasabb szem­pontból nézi a magyar dolgokat, sem­hogy ilyen apró kortes­fogás hozzá fér­kőzhetnék. De hát nem erről akarunk beszélni. A B. H. cikke azt mondja, »a felség ismé­telten kérte és kérette Apponyi grófot: mondjon le nemzeti követeléseiről.« S a cikk szerint Apponyi csak azért nem lett miniszterelnök, mert nemzeti követeléseiről nem akart lemondani. Tudvalevő, hogy báró Bánffy, aki a szóban forgó alkalommal miniszterelnök lett, Apponyi saját beismerése szerint is megvalósította azokat a nemzeti követe­léseket, a­melyeket Apponyi Albert a maga program­jában lényegeseknek tar­tott. Az új katonai iskolák felállítását Apponyi is csak úgy fogadhatta, hogy ezzel megvalósult az az ő úgynevezett nemzeti programmja, a­melynek elej­tését a B. H. szerint Apponyi gróftól a felség kívánta volna. Ha ez igaz, ha igaz, hogy Appon­yi nem tudta keresztülvinni azt, amit Bán­ffy Apponyi beismerése szerint is keresz­tülvitt, akkor a legnagyobb frivolitás Apponyiék részéről: Bánffy Dezső előtt kalapot nem emelni. Ha a B. H. meséje igaz, akkor Bánffy Dezső egy, a nemzeti aspirációk szempontjából annyival kü­lönb államférfi Apponyinál, amennyivel a politikában értékesebb a tett és az ered­mény, mint az Apponyi-féle üres frázis­gyüjtemény. Firczák püspök körlevele, Budapest, okt. 1. A „Magyar Szó“ leg dóbb cikksorozatban foglalkozott azzal a ve­/'érfelmes mozgalom­mal, a m­el­yet az ve," l‘ ■:ont Bazil Tár­sul­a"* a hazafiság köpenye alatt a munkácsi egyházmegyében a görög-katholikus magyar­ság ellen folytat, s leplezetlenül felsorolta azokat a tényeket, a­melyek arra engedtek következtetni, hogy a Szent Bazil Társulat elvakult fanatikusai egyre jobban elhatalma­sodnak az agg munkácsi püspöknek, Fir­czák Gyulának az aulájában. Cikksorozatunk egy­ csomó nyilatkozatot provokált, amelyek teljesen igazat adnak ne­künk, s megszerzik azt az elégtételt, hogy őszinteségünknek meg van már­is az az üd­vös eredménye, hogy Firczák Gyula, aki­nek hazugságában soha egy pillanatig nem kételkedtünk, teljesen dezavuálta a Szent Bazil Társulatot. Ki is adjuk Szabó Jenőnek, a görög-katholikus magyarok or­szágos bizottsága elnökének a nyilatko­zatát : Firczák Gyula munkácsi püspök ő méltó­ságának folyó évi augusztus 16-án kelt pász­torlevelében, mely a népnevelésre nézve tesz alapvető intézkedéseket, a görög-katholikus magyarságra sérelmesnek látszó ruthen jelző tényleg benne foglaltatik ugyan, de a mél­­tóságos püspök által fel vagyunk hatal­mazva annak a kijelentésére, hogy ez a jelző csakis az egyházmegye rutl­en ajkú híveire alkalmaztatott s így az egyház­megye területén lakó magyarságra az egy­át­alán nem vonatkoztatható, miből ön­ként következik, hogy a pásztor’ovéiben hasz­nált „rucáén­“ nép kifejezéshez fűzött következ­tetések is tárgytalanok és helytelenek. Minthogy pedig a görög-katholikus magyar­ság köreiben csakis az Ungváron megjelenő, a Szent Bazil Társulat szócsöveként sze­replő Gür. Kat. üzemié és Kelet címü hír­lapoknak, a magyar liturgia és a naptár egye­­sítés ellen irányuló magatartása idézhette elő nyugtalanságot és érzékenységet, mely a spek ur pásztorleveléből oly messzemenő következtetéseket vélt kiolvashatni, feljogo­sítva érezzük egyúttal magunkat annak a kijelentésére is, hogy a püspök úr tel­jesen távol áll az említett lapoktól és azoknak nagyrészt vele szemben is támadó állásponton levő magatartásával magát egy­általában nem azonosítja. Mindezeknél fogva az orsz. bizottság egyfelől továbbra is teljes bizalommal viseltetik méltó­­ságos püspöke személye iránt, másfelől pedig fentebbi kijelentéseit alkalmasaknak tartja arra, hogy a gör.-kath. magyarság köreiben újból helyreálljon az a nyugalom, amelyre feltétlenül szükségünk van addig is, míg a magyar liturgia törvényesítésére vonatkozó kérelmünk felett az apostoli szentszék vég­legesen határozni fog. Budapesten, 1900­. szeptember 30-án. A görög szertartásu katho­­likus magyarok országos bizottsága nevében Szabó Jenő. Az országos bizottság elnöke utján tehát Firczák Gyula püspök kijelenti, hogy 1. a körlevélben foglalt rutén jelzőt csak rutén híveire alkalmazta; 2. hogy a Szent Bazil Társulat közlö­nyeivel nem azonosítja magát. Az,,­­első kijelen­tésre vonatkozőlag az a megjegyzésünk,hogy bár a szóban forgó kör­levelet a munkácsi aulából megküldték az öszes lelkészeknek,tehát a magyar hívek magyar lelkészeinek’is,­ mégis, mivel maga Fir­czák­­ Gyula püspök rektifikálja, illetve megmagyarázza körlevelének sérelmes pas­­­szusát, az ügy teljesen el van intézve, s meg nem történtnek tekintendő. Mi magunk csak örülünk, hogy cikkeinkkel alkalmat adtunk a munkácsi püspöknek minden kétség elosz­latásaira. Annál inkább örülünk az egész do­lognak, mert Firczák Gyula püspök nem elé­gedett meg ezzel a rektifikálással, hanem egy­ben véglegesen elvágta az útját minden további panasznak, mert a nyilatkozat másik felében kereken dezavuálta a Szent Bazil Társulat közlönyeit s első­sorban a­­ Görög Katholikus Szemlét, amelynek szer­­­­kesztője Kaminszky Géza, a Szent Bazil Társulat igazgatója. Nem történhetik meg tehát a jövendőben az, hogy a Szent Bazil Társulat az ellene intézett támadásokkal szemben úgy, a­mint ezt rendesen meg szokta tenni, Firczák Gyula nevével véde­kezzék. A helyzetnek ez a tisztázása a mi határo­zott állásfoglalásunknak a következménye, s a püspöki nyilatkozat folytán, mint már tisztán fogja látni mindenki, hogy minden bajnak az oka a „Szent Bazil Társulat“, a­mely — legalább a püspöki nyilatkozat kö­vetkeztében azt szeretnék hinni — tól el van szigetelve. Nem is volna most már több Papp Antal, Firczák püspök titkár­ságában egy nyilatkozatot nem 'Tik, ha ■julbuzgó­­n ildött vtímP

Next