Magyar Szó, 1900. október (1. évfolyam, 208-233. szám)
1900-10-02 / 208. szám
He. Előfizetési ár Egész évre . . • . 23 kor« — flL Fél évre . • » • 14 n — » Negyed évre . • « 7 » — * Egy hónapra.. . . 2 * 40 * Egyes szám • • • • • 8 fillér. Vidéken..........................10 „ Szerkesztőség: Budapest, 1900. ELSŐ ÉVFOLYAM (208. szám IV., Sarkantyús-ntcza 3. * Politikai napilap. Felelős szerkesztő : Dr. PAA.YT EUE. Apróhirdetések ára: Egy szó .•••••■ 4 fillér Vastagabb betűvel ... 8 fillér hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatal: IV., Sarkantyus-utcza 9 Kedd, október 2. Apponyi minisztersége, Budapest, dr. 1. A Bucky ’ s Birlo•:.vasárnapi száma érdekes történetet mesél el. ,/A történet és a mesélés szót szándékosan használjuk egymás mellett. Lehe, a B. H. előadásában történet, de mese bizonyosan van benne, írja ugyanis a következőket: Apponyi grófnak, a Wekerle első bukása idején, maga a felség fölajánlotta a miniszterelnökséget, sőt kérve-kérte, vállalja el a kabinetalakítást egyházpolitikája alapján és csináljon magának választást, amilyent tetszik. A nemzeti párt vezére ragaszkodott az ő magyar nemzeti követeléseihez. A felség ismételten kérte és kérette Apponyi grófft: mondjon le nemzeti követeléseiről. Apponyi gróf a miniszterelnöki fölhatalmazás elfogadása elől kitért. A felség kérése teljesítésének ezt a megtagadását nem bocsátotta meg Apponyi grófnak idáiglan; innen van, hogy Széll Kálmán nélkülözni kénytelen Apponyi gróf elsőrangú közreműködését az országsorsának intézésében. Ebben az előadásban lehet valami igaz. A Wekerle-kormány első válsága idején Apponyit csakugyan meghallgatta ő felsége, s nem lehetetlen, hogy felajánlotta neki a felhatalmazást a kabinetalakításra. Ez a felajánlás azonban csakis a már elfogadott egyházpolitikai elvek alapján történhetett, annál inkább, mert hiszen Wekerle éppen Apponyi ismeretes híres felszólalásából (mikor házasságjogi rendszerünket nem ritkán szemétdombnak nevezte), kapta meg az alapot ahhoz a meggyőződéshez, hogy a reformok, pártkülönbség nélkül, az ország összes intelligens elemeinek pártolásával találkoznak. Hogy azt a beszédet, amit az országgyűlésen mondott, Apponyi Albert ő felesége előtt elfelejtette volna, még ma sem hisszük. Egy találékony újságíró fantáziája az egész, így úgy, mint az a naiv mondás, amely szerint őfelsége felajánlja a volt nemzeti párt volt vezérének, hogy csináljon választást, amilyen neki tetszik. Őfelsége sokkal magasabb szempontból nézi a magyar dolgokat, semhogy ilyen apró kortesfogás hozzá férkőzhetnék. De hát nem erről akarunk beszélni. A B. H. cikke azt mondja, »a felség ismételten kérte és kérette Apponyi grófot: mondjon le nemzeti követeléseiről.« S a cikk szerint Apponyi csak azért nem lett miniszterelnök, mert nemzeti követeléseiről nem akart lemondani. Tudvalevő, hogy báró Bánffy, aki a szóban forgó alkalommal miniszterelnök lett, Apponyi saját beismerése szerint is megvalósította azokat a nemzeti követeléseket, amelyeket Apponyi Albert a maga programjában lényegeseknek tartott. Az új katonai iskolák felállítását Apponyi is csak úgy fogadhatta, hogy ezzel megvalósult az az ő úgynevezett nemzeti programmja, amelynek elejtését a B. H. szerint Apponyi gróftól a felség kívánta volna. Ha ez igaz, ha igaz, hogy Apponyi nem tudta keresztülvinni azt, amit Bánffy Apponyi beismerése szerint is keresztülvitt, akkor a legnagyobb frivolitás Apponyiék részéről: Bánffy Dezső előtt kalapot nem emelni. Ha a B. H. meséje igaz, akkor Bánffy Dezső egy, a nemzeti aspirációk szempontjából annyival különb államférfi Apponyinál, amennyivel a politikában értékesebb a tett és az eredmény, mint az Apponyi-féle üres frázisgyüjtemény. Firczák püspök körlevele, Budapest, okt. 1. A „Magyar Szó“ leg dóbb cikksorozatban foglalkozott azzal a ve/'érfelmes mozgalommal, a melyet az ve," l‘ ■:ont Bazil Társula"* a hazafiság köpenye alatt a munkácsi egyházmegyében a görög-katholikus magyarság ellen folytat, s leplezetlenül felsorolta azokat a tényeket, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a Szent Bazil Társulat elvakult fanatikusai egyre jobban elhatalmasodnak az agg munkácsi püspöknek, Firczák Gyulának az aulájában. Cikksorozatunk egy csomó nyilatkozatot provokált, amelyek teljesen igazat adnak nekünk, s megszerzik azt az elégtételt, hogy őszinteségünknek meg van máris az az üdvös eredménye, hogy Firczák Gyula, akinek hazugságában soha egy pillanatig nem kételkedtünk, teljesen dezavuálta a Szent Bazil Társulatot. Ki is adjuk Szabó Jenőnek, a görög-katholikus magyarok országos bizottsága elnökének a nyilatkozatát : Firczák Gyula munkácsi püspök ő méltóságának folyó évi augusztus 16-án kelt pásztorlevelében, mely a népnevelésre nézve tesz alapvető intézkedéseket, a görög-katholikus magyarságra sérelmesnek látszó ruthen jelző tényleg benne foglaltatik ugyan, de a méltóságos püspök által fel vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy ez a jelző csakis az egyházmegye rutlen ajkú híveire alkalmaztatott s így az egyházmegye területén lakó magyarságra az egyátalán nem vonatkoztatható, miből önként következik, hogy a pásztor’ovéiben használt „rucáén“ nép kifejezéshez fűzött következtetések is tárgytalanok és helytelenek. Minthogy pedig a görög-katholikus magyarság köreiben csakis az Ungváron megjelenő, a Szent Bazil Társulat szócsöveként szereplő Gür. Kat. üzemié és Kelet címü hírlapoknak, a magyar liturgia és a naptár egyesítés ellen irányuló magatartása idézhette elő nyugtalanságot és érzékenységet, mely a spek ur pásztorleveléből oly messzemenő következtetéseket vélt kiolvashatni, feljogosítva érezzük egyúttal magunkat annak a kijelentésére is, hogy a püspök úr teljesen távol áll az említett lapoktól és azoknak nagyrészt vele szemben is támadó állásponton levő magatartásával magát egyáltalában nem azonosítja. Mindezeknél fogva az orsz. bizottság egyfelől továbbra is teljes bizalommal viseltetik méltóságos püspöke személye iránt, másfelől pedig fentebbi kijelentéseit alkalmasaknak tartja arra, hogy a gör.-kath. magyarság köreiben újból helyreálljon az a nyugalom, amelyre feltétlenül szükségünk van addig is, míg a magyar liturgia törvényesítésére vonatkozó kérelmünk felett az apostoli szentszék véglegesen határozni fog. Budapesten, 1900. szeptember 30-án. A görög szertartásu katholikus magyarok országos bizottsága nevében Szabó Jenő. Az országos bizottság elnöke utján tehát Firczák Gyula püspök kijelenti, hogy 1. a körlevélben foglalt rutén jelzőt csak rutén híveire alkalmazta; 2. hogy a Szent Bazil Társulat közlönyeivel nem azonosítja magát. Az,,első kijelentésre vonatkozőlag az a megjegyzésünk,hogy bár a szóban forgó körlevelet a munkácsi aulából megküldték az öszes lelkészeknek,tehát a magyar hívek magyar lelkészeinek’is, mégis, mivel maga Firczák Gyula püspök rektifikálja, illetve megmagyarázza körlevelének sérelmes passzusát, az ügy teljesen el van intézve, s meg nem történtnek tekintendő. Mi magunk csak örülünk, hogy cikkeinkkel alkalmat adtunk a munkácsi püspöknek minden kétség eloszlatásaira. Annál inkább örülünk az egész dolognak, mert Firczák Gyula püspök nem elégedett meg ezzel a rektifikálással, hanem egyben véglegesen elvágta az útját minden további panasznak, mert a nyilatkozat másik felében kereken dezavuálta a Szent Bazil Társulat közlönyeit s elsősorban a Görög Katholikus Szemlét, amelynek szerkesztője Kaminszky Géza, a Szent Bazil Társulat igazgatója. Nem történhetik meg tehát a jövendőben az, hogy a Szent Bazil Társulat az ellene intézett támadásokkal szemben úgy, amint ezt rendesen meg szokta tenni, Firczák Gyula nevével védekezzék. A helyzetnek ez a tisztázása a mi határozott állásfoglalásunknak a következménye, s a püspöki nyilatkozat folytán, mint már tisztán fogja látni mindenki, hogy minden bajnak az oka a „Szent Bazil Társulat“, amely — legalább a püspöki nyilatkozat következtében azt szeretnék hinni — tól el van szigetelve. Nem is volna most már több Papp Antal, Firczák püspök titkárságában egy nyilatkozatot nem 'Tik, ha ■julbuzgón ildött vtímP