Magyar Szó, 1901. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1901-03-01 / 52. szám
252. szám, Budapest, február 28. Változások a hadügyminisztériumban. Minden cáfolatok ellencáfolatául Bécsből azt a feltétlenül megbízható hírt kapjuk, hogy úgy a hadügyminisztériumban, mint a legfelsőbb katonai vezetésben rövidesen igen mélyreható változások lesznek. Krieghammer báró, a mostani közös hadügyminiszter, Appel bárót, a jelenlegi bosnyák parancsnokot és a bosnyák országos kormányzóság főnökét fogja ez állásában fölváltani. Appel bárót rendelkezési állományba fogják helyezni, a hadügyminiszter utóda pedig annak jelenlegi helyettese, Schönaich altábornagy lesz. — Beck báró, a vezérkarnak sok év óta főnöke, szintén rendelkezési állományba fog helyeztetni és Pietreich altábornagy kerül a helyére. Más, szintén jelentékeny változások már jóformán meg is történtek. A katonai nevelő- és képzőintézeteknek jelenlegi főfelügyelője, Moravetz altábornagy nyugalomba vonul és utódja a Teréziánum jelenlegi parancsnoka, Drathschmidt altábornagy lesz, akinek a helyére Königsbrunn báró altábornagy kerül. A képviselőház holnap, pénteken délelőtt 10 órakor folytatja az igazságügyi tárca tárgyalását, s ha telik az időből, rátér a honvédelmi tárcára. A görög keleti metropolita tanácsot március 1ű-ére, az iskolatanácsot március 22-ére és a kongresszusi választmányt március 25-ére hívták egybe gyűlésre, Karlócára. MAGYA R SZÓ Az osztrák parlamentarizmus csődje. Budapest, febr. 28. trombitával, tepsikkel csináltak obstrukciót a „jó ízlésű” cseh honatyák. A mostani parlamentben ugyancsak a csehek az obstrukció vitézei, de tepsiverés helyett, a cseh nyelvvel folytatják az obstrukció munkáját. Az osztrák képviselőház szabályai szerint a cseh nyelv egyenrangú nyelv a parlamentben a némettel és a cseh szónokok beszédét is feljegyzik a cseh gyorsírók. Csakhogy ezt a jogot a cseh képviselők soha igénybe nem vették. Németül beszéltek, hogy megértse őket az egész képviselőház. A csehek legújabb taktikája azonban az, hogy cseh nyelven beszélnek, amiből a németek és a többi nemzetiségi képviselők egy árva betűt sem értenek. Világos, hogy a németeket ez vérig boszantja. De hiszen épen ezt akarják a csehek. Órákig elbeszélnek például a jegyzőkönyv hitelesítésének kérdéséhez, természetesen — csehül. A tegnapi ülésen, mint azt már röviden jelentettük, ismét óriási botrány történt a cseh szónoklás miatt. Ezúttal Fressel cseh munkáspárti képviselő volt az önfeláldozó harcos, aki a jegyzőkönyv hitelesítéséhez cseh nyelven több órás beszédet tartott. Eleinte gúnnyal vélték elhallgattatni a németek. De amikor látták, hogy Fressel a gúnyos közbekiáltások dacára is rendületlenül folytatja a cseh ékesszólást, lassan-lassan dühbe jöttek. A vége a dolognak az lett, hogy a radikális német Wolf, Stein, Iro és Schönerer vezetése mellett átrohantak a germánok a csehekhez és valóságos verekedés támadt a két párt emberei között. Hiába csengetett az elnök, hiába függesztette fel az ülést, a tisztelt honatyák püfölték egymást tovább. Az ülésnek újabb megnyitásánál azután valahogy helyreállt annyira a nyugalom, hogy az elnöklő Vetter gróf korholó szavait meghallgatták. Ezek a jelenetek napról-napra ismétlődnek a bécsi képviselőházban. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen parlament nem életképes. S akárki jön a kormányra odaát, ezen az állapoton segíteni nem tud. Hire jár ugyanis, hogy a Korber minisztérium már le adta volna lemondását. A király állítólag el is fogadta és már meg is bízta Dautschot az új kabinet alakításával. Ámde az kétségtelen, hogy a nemzetiségi harcban annyira nekidühödött németekkel és csehekkel ő sem fog bírni. Ausztriában bekövetkezett a parlamentarismusnak és vele az alkotmányosságnak csődje. Minket magyarokat nem igen érdekelne ez a dolog, ha — sajnos — a közösügyes köterjedtségbe estem ! Aki máskor természet szerint mindenkor piros lévén, úgy elsárgult, valamintha sáfránnyal megkenték volna. Már két naptól folyvást nagy gyengeséget érzett — a hideglelés miatt — de elfogta erejét a nyalga. így szólt: „Ne bántsátok Ócskáit, nyugodjon békében, a mi bűne volt, megfizetett érte, ami vitézsége volt, soha el nem felejtik nevével együtt említeni. Legjobb katonám volt, de a szoknya elcsábította. Mással is megtörtént ez. Mink erre nem szóltunk semmit, mert György urfi nevét nem akartuk emlegetni. De ebéd után Sibrik sógorral elmentünk a partokra, amerre Zsuzsikához járogattam valamikor és szomorúkat beszélgettünk urunk betegségéről. De be is fejezem már levelemet. A szomorú levél jobb, ha minél rövidebb. Majd csak gondja lesz ránk is a nagy cselédes gazdának, aki soha meg nem hal. Édes néném, jó éjscakát. És az ének szerint: Ha szeretsz, szeretlek én is. P. S. Pénzünk volna elegendő. A frantzok hat esztendeig se adtak annyit, amennyit itt egyszerre adnak. Majd csak megsegít a jó Isten. Ha az egyik tenyerével eltakarja Erdélyt, a másikával táplál. Nem esünk kétségbe, hanem bízunk és remélünk, hogy valamikor meglátjuk azt a tündérországot. — Nóném, az egészségére vigyázzon! Ámennék oda nem fűzne ehhez a szomorú Ausztriához. De így méltó aggodalommal kerdhetjük : mi lesz ? Ausztria parlament nélkül, Magyarország a választások előtt, delegációs közös ügyek elintézetlenül, vajjon mi fog következni mindebből? Hogyan egyezkedjünk mi egy oly Ausztriával, amelyben rövidesen az abszolutizmus lesz az uralkodó. Mert hogy egy ilyen parlamentarizmus fenn nem tartható , az kétségtelen. S hogy vannak Ausztriában körök, amelyek elérkezettnek látják az időt a régi abszolutisztikus uralom megújítására , az is kétségtelen. Egy szóval bennünket is közelről érdekel az osztrák alakulás és egy lelkiismeretes kormányzatnak kötelessége lenne már ma minden beállható eshetőséggel szemben készen állani. A Bácészfebi 28. A képviselőház mai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg az elnök. A beérkezett irományok felolvasása után Brzorad, Hruby és Fressl képviselők, a két utóbbi cseh nyelven kérdéseket intéznek az elnökhöz. Brzorad azt kívánja, hogy az elnök helyesebben alkalmazza a házszabályokat és feleljen a hozzá intézett kérdésekre. Az elnök azt válaszolja, hogy eddig sokkal nagyobb mértékben óvta meg a szólásszabadságot, mint más parlamentekben szokás. Minthogy azonban látja, hogy ezzel a szabadsággal visszaélnek, ezentúl nem engedheti meg többé, hogy a házszabályok ellenére hosszú beszédeket tartsanak, mikor csak kérdésekről vagy indítványok megokolásáról van szó. Az elnöknek komoly kötelessége, hogy előmozdítsa a ház munkaképességét. Kérve kéri tehát a házat, szívlelje meg szavait és ne hozza őt abba a kellemetlen helyzetbe, hogy szigorúbban kelljen kezelnie a házszabályokat. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Ellenmondás a cseh radikálisok részéről.) A ház azután áttér a napirendre vagyis Heimrich-nak a gabona-határidőüzlet megszüntetéséről szóló sürgős indítványának tárgyalására. Heimrich körülbelül egy óra hosszat beszélt indítványa érdekében. Utána Formánok szólal fel cseh nyelven. Heimrich megokolja indítványát. Előbb csehül, majd németül beszél. Kijelenti, hogy pártja egészen komolyan veszi a benyújtott sürgős indítványokat A parlamentnek nemcsak az úgynevezett államszükségleteket kell elintéznie, hanem elsősorban a népszükségleteket Stein: Minden negyven percben egy parasztjószág kerül dobra Ausztriában. Beimriich: A mezőgazdák a kormány támogatására vannak utalva, de ez nem elég erős, hogy igazán képviselje a mezőgazdaság érdekeit. A szónok azután a mezőgazdasági termények kiviteli vámjának eltörlését kívánja, majd áttér a Magyarországgal való kiegyezésre, amelyért — úgymond — egyik párt sem akarja elvállalni a felelősséget. Azután a gabona-határidő-üzlet kérdésében tartott ankéttal foglalkozik, kifogásolja annak összeállítását s azt mondja, hogy az egész ankét csak arra való, hogy a kérdés megoldását elhalasszák. Nem a kereskedelmet kell korlátozni, hanem csak a mezőgazdasági terményekkel való hazárdjátékot kell megszüntetni, amiért is be kell tiltani a bianko-határidőüzletet, amely a szónok szerint a magyar malmok kivitelének szülöttje. Formánok szintén csehül kezdi beszédét, azután németül folytatja és szintén a gabonahatáridőüzlet káros hatásait ecseteli hosszabb beszédben. Végül elfogadásra ajánlja Heimrich indítványát. Hovorka és Kulr cseh nyelven beszélnek. Steiner Lipót (keresztény szociális) azt mondja hogy ilyen nehéz kérdést nem lehet egy sürgős indítvány benyújtásával megoldani. Ő nem ellensége a tőzsdének, hanem csak a játéktőzsde ellen küzd. Utal a trónbeszédre, amely ezt a kérdést is érintette. A szónok végül kéri a fejt? Kezd már unalmas is, visszataszító is lenni az a komédia, amelyet csehek és németek odaát, a Lajthán túl űznek. Az ember nem tudja, hogy mit gondoljon ama férfiak felől, akiket a választók százezrei a bécsi Reichsrathba küldtek s akik immár esztendők óta ugyanegy nótát, a régi nótát, az obstrukció nótáját fújják. Mert ami most történik a bécsi képviselőházban, az nem más, mint a meztelen obstrukció. A régi képviselőházban síppal, dobbal, egyszerre megállt és hátrafordult. „Ócskai Lászlónak a sorsa derekas volt, mondta urunk. Nem állhatta volna a rodostoi remeteséget az a pendelykergető ember!« Sibrik uram elhamarkodva nyitotta ki a száját: „Áruló volt, fejét vették.® Urunk a földre nézett és elgondolkozva csóválta a fejét: „Nagy vitéz volt, kár érte. Az ő árulására hanyatlott le a mi csillagunk.® Sibrik uram arca pulykavörös lett: „Hát Károli, Károli, nagyságos fejedelem?“ „Károli Sándor csak bevégezte azt, amit Ócskai elkezdett, szólt urunk és tovább ment, így nagyon szomorú kedvvel ültünk le ebédelni a fejedelem házában. A hideglelős szakács dideregve főzte meg az ebédet a jóféle tűznél és mi szomorúan ettük. Hej, ked, bizonyosan nevetné a rántott potykát. Sibrik uram mikor szóhoz jutott egy confidens szálka miatt, amely torkán megakadt és a másvilágra akarta küldeni ármányosságával, elbeszélte Ócskái ebédjét. Ócskái a töltött káposztát szerette malac fivel; jó etyepetyéjü ember volt és a bort se vetette meg. De addig nem esett neki jól semmi étel-ital, amig el nem vonták a kedves nótáját. Bezzeg nem afféle kéthúrú muzsikát pengettek neki, mint itt az örmények pengetnek lakodalmak idején, hanem jóféle magyar muzsikát, amihez táncolni lehetett. Bizony bujdosásunkban még nem vontak nekünk nótát. Majd Zágonban egyszer, ha meglátom határidőt valaha Zágoni Urunk arcára tekintettünk. De micsoda K. Cty. Március 1,