Magyar Szó, 1901. március (2. évfolyam, 52-78. szám)

1901-03-01 / 52. szám

2­52. szám, Budapest, február 28. Változások a hadügyminisztérium­ban. Minden cáfolatok ellencáfolatául Bécs­­ből azt a feltétlenül megbízható hírt kapjuk, hogy úgy a hadügyminisztériumban, mint a legfelsőbb katonai vezetésben rövidesen igen mélyreható változások lesznek. Kriegham­­mer báró, a mostani közös hadügyminiszter, Appel bárót, a jelenlegi bosnyák parancsno­kot és a bosnyák országos kormányzóság fő­nökét fogja ez állásában fölváltani. Appel bárót rendelkezési állományba fogják he­lyezni, a hadügyminiszter utóda pedig annak jelenlegi helyettese, Schönaich altábor­nagy lesz. — Beck báró, a vezérkarnak sok év óta főnöke, szintén rendelkezési állo­mányba fog helyeztetni és Pietreich altá­bornagy kerül a helyére. Más, szintén jelen­tékeny változások már jóformán meg is tör­téntek. A katonai nevelő- és képzőintézetek­nek jelenlegi főfelügyelője, Moravetz altá­bornagy nyugalomba vonul és utódja a Teréziánum jelenlegi parancsnoka, Drath­­schmidt altábornagy lesz, a­kinek a helyére Königsbrunn báró altábornagy kerül. A képviselőház holnap, pénteken délelőtt 10 órakor folytatja az igazságügyi tárca tárgya­lását, s ha telik az időből, rátér a honvédelmi tárcára. A görög keleti metropolita tanácsot március 1ű-ére, az iskolatanácsot március 22-ére és a kongresszusi választmányt március 25-ére hívták egybe gyűlésre, Karlócára. MA­GYA­ R SZÓ Az osztrák parlamentarizmus csődje. Budapest, febr. 28.­­ trombitával, tepsikkel csináltak obstrukciót a „jó ízlésű” cseh honatyák. A mostani parla­mentben ugyancsak a csehek az obstrukció vitézei, de tepsiverés helyett, a cseh nyelv­vel folytatják az obstrukció munkáját. Az osztrák képviselőház szabályai szerint a cseh nyelv egyenrangú nyelv a parlamentben a némettel és a cseh szónokok beszédét is fel­jegyzik a cseh gyorsírók. Csakhogy ezt a jo­got a cseh képviselők soha igénybe nem vet­ték. Németül beszéltek, hogy megértse őket az egész képviselőház. A csehek legújabb takti­kája azonban az, hogy cseh nyelven beszélnek, a­miből a németek és a többi nemzetiségi kép­viselők egy árva betűt sem értenek. Világos, hogy a németeket ez vérig boszantja. De hi­szen épen ezt akarják a csehek. Órákig el­beszélnek például a jegyzőkönyv hitelesítésé­nek kérdéséhez, természetesen — csehül. A tegnapi ülésen, mint azt már röviden je­lentettük, ismét óriási botrány történt a cseh szónoklás miatt. Ezúttal Fressel cseh mun­káspárti képviselő volt az önfeláldozó har­cos, a­ki a jegyzőkönyv hitelesítéséhez cseh nyelven több órás beszédet tar­tott. Eleinte gún­nyal vélték elhallgattatni a németek. De amikor látták, hogy Fres­sel a gúnyos közbekiáltások dacára is rendületlenül folytatja a cseh ékesszólást, lassan-lassan dühbe jöttek. A vége a dolognak az lett, hogy a radiká­lis német Wolf, Stein, Iro és Schönerer veze­tése mellett átrohantak a germánok a csehekhez és valóságos verekedés támadt a két párt emberei között. Hiába csengetett az elnök, hiába függesztette fel az ülést, a tisztelt honatyák püfölték egymást tovább. Az ülésnek újabb megnyi­tásánál azután valahogy helyreállt annyira a nyugalom, hogy az elnöklő Vetter gróf kor­holó szavait meghallgatták. Ezek a jelenetek napról-napra ismétlődnek a bécsi képviselőházban. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen parlament nem életképes. S akárki jön a kormányra odaát, ezen az állapoton se­gíteni nem tud. Hire jár ugyanis, hogy a Kor­ber minisztérium már l­e adta volna lemon­dását. A király állítólag el is fogadta és már meg is bízta Dautschot az új kabi­net alakításával. Ámde az kétségtelen, hogy a nemzetiségi harcban annyira nekidü­­hödött németekkel és csehekkel ő sem fog bírni. Ausztriában bekövetkezett a parla­­mentarismusnak és vele az alkotmányos­­­­ságnak csődje. Minket magyarokat nem igen érdekelne ez a dolog, ha — sajnos — a közösügyes köte­rjedtségbe estem ! Aki máskor természet sze­rint mindenkor piros lévén, úgy elsárgult, valamintha sáfrán­nyal megkenték volna. Már két naptól folyvást nagy gyengeséget érzett — a hideglelés miatt — de elfogta erejét a nyalga. így szólt: „Ne bántsátok Ócskáit, nyugodjon békében, a mi bűne volt, megfize­tett érte, ami vitézsége volt, soha el nem fe­lejtik nevével együtt említeni. Legjobb kato­nám volt, de a szoknya elcsábította. Mással is megtörtént ez.­ Mink erre nem szóltunk semmit, mert György urfi nevét nem akartuk emlegetni. De ebéd után Sibrik sógorral elmentünk a par­tokra, amerre Zsuzsikához járogattam vala­mikor és szomorúkat beszélgettünk urunk betegségéről. De be is fejezem már levelemet. A szo­morú levél jobb, ha minél rövidebb. Majd csak gondja lesz ránk is a nagy cselédes gazdának, a­ki soha meg nem hal. Édes né­­ném, jó éjscakát. És az ének szerint: Ha sze­retsz, szeretlek én is. P. S. Pénzünk volna elegendő. A frantzok hat esztendeig se adtak annyit, a­mennyit itt egyszerre adnak. Majd csak megsegít a jó Isten. Ha az egyik tenyerével eltakarja Er­délyt, a másikával táplál. Nem esünk két­ségbe, hanem bízunk és remélünk, hogy vala­mikor meglátjuk azt a tündérországot. — Nóném, az egészségére vigyázzon! Ámen­­­­nék oda nem fűzne ehhez a szomorú Ausz­­­­triához. De így méltó aggodalommal kerd­hetjük : mi lesz ? Ausztria parlament nélkül, Magyarország a választások előtt, delegációs közös ügyek elintézetlenül, vajjon mi fog kö­vetkezni mindebből? Hogyan egyezkedjünk mi egy oly Ausztriával, a­melyben rövidesen­­­ az abszolutizmus lesz az uralkodó. Mert hogy­ egy ilyen parlamentarizmus fenn nem tart­ható , az kétségtelen. S hogy vannak Ausz­triában körök, a­melyek elérkezettnek látják az időt a régi abszolutisztikus uralom megújítására , az is kétségtelen. Egy szóval bennünket is közelről érdekel az osztrák alakulás és egy lelkiismeretes kor­mányzatnak kötelessége lenne már ma min­den beállható eshetőséggel szemben készen állani. A Bácészfebi­ 28. A képviselőház mai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg az elnök. A beérkezett irományok felolvasása után Brzorad, Hruby és Fressl képviselők, a két utóbbi cseh nyelven kérdése­ket intéznek az elnökhöz. Brzorad azt kívánja, hogy az elnök helye­sebben alkalmazza a házszabályokat és feleljen a hozzá intézett kérdésekre. Az elnök azt válaszolja, hogy eddig sokkal nagyobb mértékben óvta meg a szólásszabadsá­got, mint más parlamentekben szokás. Minthogy azonban látja, hogy ezzel a szabadsággal vis­­­szaélnek, ezentúl nem engedheti meg többé, hogy a házszabályok ellenére hosszú beszédeket tartsanak, mikor csak kérdésekről vagy indítvá­nyok megokolásáról van szó. Az elnöknek ko­moly kötelessége, hogy előmozdítsa a ház mun­kaképességét. Kérve kéri tehát a házat, szívlelje meg szavait és ne hozza őt abba a kellemetlen helyzetbe, hogy szigorúbban kelljen kezelnie a házszabályokat. (Élénk helyeslés és taps a bal­oldalon. Ellenmondás a cseh radikálisok ré­széről.) A ház azután áttér a napirendre vagyis Heim­­rich-nak a gabona-határidőüzlet megszüntetéséről szóló sürgős indítványának tárgyalására. Heimrich­ körülbelül egy óra hosszat beszélt indítványa érdekében. Utána Formánok szólal fel cseh­ nyelven. Heimrich megokolja indítványát. Előbb csehül, majd németül beszél. Kijelenti, hogy pártja egészen komolyan veszi a benyújtott sür­gős indítványokat A parlamentnek nemcsak az úgynevezett államszükségleteket kell elintéznie, hanem elsősorban a népszükségleteket Stein: Minden negyven percben egy paraszt­jószág kerül dobra Ausztriában. Beimriich: A mezőgazdák a kormány támo­gatására vannak utalva, de ez nem elég erős, hogy igazán képviselje a mezőgazdaság érdekeit. A szónok azután a mezőgazdasági termények kiviteli vámjának eltörlését kívánja, majd áttér a Magyarországgal való kiegyezésre, amelyért — úgymond — egyik párt sem akarja elvállalni a felelősséget. Azután a gabona-határidő-üzlet kérdésében tartott ankéttal foglalkozik, ki­fogásolja annak összeállítását s azt mondja, hogy az egész ankét csak arra való, hogy a kérdés megoldását elh­alas­szák. Nem a kereskedelmet kell korlátozni, hanem csak a mezőgazdasági terményekkel való hazárdjátékot kell megszün­tetni, a­miért is be kell tiltani a bianko-határ­­időüzletet, a­mely a szónok szerint a magyar malmok kivitelének szülöttje. Formánok szintén csehül kezdi beszédét, azután németül folytatja és szintén a gabona­­határidőü­zlet káros hatásait ecseteli hosszabb beszédben. Végül elfogadásra ajánlja Heimrich indítványát. Hovorka és Kulr cseh nyelven beszélnek. Steiner Lipót (keresztény szociális) azt mondja hogy ilyen nehéz kérdést nem lehet egy sürgős indítvány benyújtásával megoldani. Ő nem ellen­sége a tőzsdének, hanem csak a játéktőzsde el­len küzd. Utal a trónbeszédre, a­mely ezt a kérdést is érintette. A szónok végül kéri a fejt?­ Kezd már unalmas is, visszataszító is lenni az a komédia, amelyet csehek és né­metek odaát, a Lajthán túl űznek. Az em­ber nem tudja, hogy mit gondoljon ama férfiak felől, akiket a választók százezrei a bécsi Reichsrathba küldtek s akik immár esztendők óta ugyanegy nótát, a régi nó­tát, az obstrukció nótáját fújják. Mert a­mi most történik a bécsi képviselőházban, az nem más, mint a meztelen ob­strukció. A régi képviselőházban síppal, dobbal, egyszerre megállt és hátrafordult. „Ócskai Lászlónak a sorsa derekas volt, mondta urunk. Nem állhatta volna a rodostoi re­meteséget az a pendelykergető ember!« Sibrik uram elhamarkodva nyitotta ki a száját: „Áruló volt, fejét vették.® Urunk a földre nézett és elgondolkozva csóválta a fejét: „Nagy vitéz volt, kár érte. Az ő árulására hanyatlott le a mi csillagunk.® Sibrik uram arca pulykavörös lett: „Hát Károli, Károli, nagyságos fejedelem?“ „Ká­­roli Sándor csak bevégezte azt, amit Ócs­kai elkezdett­, szólt urunk és tovább ment, így nagyon szomorú kedvvel ültünk le ebé­delni a fejedelem házában. A hideglelős sza­kács dideregve főzte meg az ebédet a jóféle tűznél és mi szomorúan ettük. Hej, ked, bizo­nyosan nevetné a rántott potykát. Sibrik uram mikor szóhoz jutott egy confi­­dens szálka miatt, amely torkán megakadt és a másvilágra akarta küldeni ármányosságá­val, elbeszélte Ócskái ebédjét. Ócskái a töl­tött káposztát szerette malac fi­­vel; jó etye­­petyéjü ember volt és a bort se vetette meg. De addig nem esett neki jól semmi étel-ital, amig el nem vonták a kedves nótáját. Bezzeg nem afféle kéthúrú muzsikát pengettek neki, mint itt az örmények pengetnek lakodalmak idején, hanem jóféle magyar muzsikát, ami­hez táncolni lehetett. Bizony bujdosásunkban még nem vontak nekünk nótát. Majd Zágon­­ban egyszer, ha meglátom határidőt valaha Zágoni Urunk arcára tekintettünk. De micsoda K. Cty. Március 1,

Next