Magyar Szó, 1901. április (2. évfolyam, 79-102. szám)

1901-04-02 / 79. szám

2­79. szám. MAGYAR SZÓ szőr nyomkodták a volt miniszterelnök kilincsét, a leghangosabban hirdették : nem is tudom, hol van a Bimbó­ utca. Alig a miniszterelnök hatalmon volt, Önök a legalázatosabb rabszolgái vol­tak , hogy meghalt az oroszlán, nagyot rúgtak rajta, mert Önök nem szabadelvű politikát csinálni mentek az országházba, hanem üzérkedni Önök, tisztelt képvi­selő úr, nem politikusok, hanem zsebrá­kok, akik attól fogadnak el, aki ad. Szélt ígért, tehát jó barátságba keveredtek vele, elpaktálták politikai múltjukat, meg­bízhatóságukat, egyéniségüket, meggyő­ződésüket. Ha Molnár János jött volna Bánffy után, azzal is megmaradtak volna, ha ki tudta volna elégíteni az önök anyagi érdekeit. Igen, uram, bárhogy berzen­kedjék is, ez az igazság. Mi jogon meré­szel ön tehát megkülönböztető védelmet kérni tőlünk? Ön, illetőleg önök, akik csak titokban, suba alatt, mellékutcák­ban merészük a Magyar Szót olvasni, nehogy Széll Kálmán megtudja ? Erköl­csi, elvi alapon állnak önök?Nem, uram. Önöket érdekeik igazgatják. Minket nem. Mi azok vagyunk, akik voltunk , fanatiku­sai a szabadelvűségnek. Ezt a jelszót ír­tuk zászlónkra s ez van rajta ma is, —• megvalljuk, hogy hasznosabb dolog volna Széll Kálmán szekerét tolni üzleti szempontból. De hát mi úgy értelmezzük, hogy a szabadelvűség nem üzlet — ebben eltérünk Önöktől, — már ez is elegendő ok arra, hogy meg­bánjuk, amit jóhiszeműen eddig tettünk Önökért s mosolyogva a papírkosárba dobjuk az ön levelét, igen tisztelt kép­viselő úr. Nem teszünk neki eleget, sőt kijelentünk egyet. Ne tessék nekünk ezentúl leveleket írogatni. Megtudhatja Széll Kálmán s ebből baj lesz. De ne tessék nekünk leveleket írni, mert mi nem törődünk már önökkel. Bánffy Dezső is, mi is ismerjük önöket, nem kérünk önökből, — tisztelet a kivételnek. Megleszünk mi valahogy önök nélkül is, mint ahogy meglesz a többség, —e az ugyanis bizonyos, hogy a parlamentbe önöket ugyan nem ereszti be Széll Kál­mán, dicsérjük is érte az eszét. Csiná­lunk tovább is hazafias, fanatikusan so­­vinista és szabadelvű politikát üzleti szempontok nélkül, de önöket nem hogy védeni fogjuk, hanem üldözzük, mint ahogy a dudásokat üldözni szokás. Budapest, március 30. Képviselőválasztási mozgalom.. Március 30-án Sárospatakon a választó­polgárok rend­kívül népes értekezletet tartottak, kormánypártiak és függetlenségiek egyaránt nagy számmal vol­tak jelen Sárospatakról és vidékéről. Az érte­kezlet abban állapodott meg teljes egyhangú­sággal, hogy országgyűlési képviselőnek szabad­elvű programmal dr. Ballagi Gézát, a kiváló politikust és jogtanért jelölik. A jelenlevő füg­getlenségi választó­polgárok elveik fentartása mellett csatlakoztak a jelöléshez, tekintve Bal­­laginak kiváló személyiségét és rátermettségét, eddigi önzetlen közéleti működését, melyek teljes garanciát nyújtanak arra, hogy a válasz­tók bizalma folytán nyerendő képviselői állását önzetlenül, nem a saját érdekében fogja kiak­názni, hanem az ország és a kerület érdekeit fogja szolgálni. Egyúttal elhatározta az értekez­let, hogy nagy küldöttséget m­eneszt a miniszter­elnökhöz, kormánypárti és függetlenségi pártiak­ból állót, a­mely arra fogja a kormány elnökét kérni, ne állítson a kerületben más, esetleg hi­vatalos jelöltet. — A Kolozsvárit lakó kis­számú oláh intelligencia csínyen töri a fejét s a legközelebbi képviselőválasztáskor nemzetiségi jelöltet akar állítani Mátyás király városában. Természetesen ők maguk tudják legjobban, hogy jelöltjük csúfosan megbukik, de az náluk nem határoz, mert nem azért állítanak oláh képviselőjelöltet, hogy győzzenek, hanem csak azért, hogy tüntet­­­nek a magyarság ellen, csúfot tegyenek Kolozsváron. A jelölt dr. Isacu Aurél, egy gazdag oláh ügyvéd, akit a minap szemeltek ki egy ismert kolozsvári oláh szemé­lyiség lakásán tartott értekezleten. Az oláhok remélik, hogy Isacura 70—80 szavazatot is össze tudnak szedni. — — Ne bántsd a pajtásomat! — kiáltott most Orbán fia és talpra szőkéivé, neki ug­rott a munkásnak. Te goromba! — Eb kölyök, kotródj innen! mit állsz utunkba ! rivalt reá egy másik munkás és félrelökte a fiút. — Te csúnya! Te rossz! — kiáltott a gyá­ros fia és fakardjával neki esett a nagy em­bernek. Pista nem bántott, mit ütöd őt. Ne, te rossz! ne! ne! — és parányi öklével ütötte, verte a munkást, míg azután lábaiba kapaszkodva egészen nekipirulva tolta őt felre. •— Ne nézd csak a bikflceket, röhögött a munkás, mikor a másik fiú is segítségére sie­tett kis barátjának. — Ne félj, én nem hagylak bántani! — kiáltott a gyáros fia, én szeretlek téged! Menj ki, te csúnya, te rossz ! És fürtös fejecskéjével neki támaszkodott az ember-kolosszusnak és úgy lökdöste . . . A munkások neve­tve nézték ezt a jele­netet . . . — Nos Orbán, — szólt most Zsiga, hát van lelked a gyáros ellen törni, ahol fiadat igy szeretik . . . Hát ez a lelketlen gazda, mi? . . . — Eh! előre emberek, kiáltá az izgató hátulról, rúgjátok félre azt a két kölyköt... •— De hiszen azt próbálja meg valaki! rivált fel Orbán és feltörte bikaütő karjain a kabátot. Hitványak vagyunk, gazok vagyunk, én is, te is, valamennyien! Nem zajongani, nem törni-zúzni, elé leérni kell . . . — Gyáva! — kiáltott a háttérben a buj­­togató. — Lökjétek ki! — kiáltott Orbán és a­­ másik percben az izgága már repült ki az ajtóna. — Ma a te porontyod . .. holnap a másé . . . szólt Zsiga engesztelőig, itt nem gőgö­sek az emberek . . . — Ne féljetek gyerekek, nem lesz baj ! — szólt a munkás és felvette a két gyermeket karjaiba. Az egyik is, a másik is átölelte mar­cona fejét és szeretettel simult hozzá . . . A gyáros megjelent az ajtóban. — Le a kalapokkal! kiáltott Orbán és karjain a két gyermekkel, a többi munkások élén járult a gyáros elé . . .­ Beterfii István. A párbaj. — A kardpárbaj veszélytelen kimenetele és an­nak eshetőségei. Irta: felső-eöri Cseresnyés Zoltán. Előszóval ellátta báró Bothmer Jenő. — Bizonyos, hogy a párbajnak nem a rette­gett párbajhősök a fentartói, hanem azok a nyápic kis krakélerek, akik a gyermek vak­ságával merülnek el a rakoncátlan inzultu­sokba és maguk is megszeppennek, amikor megférhetlenségük következéseivel kell le­­számolniuk. Ha ezek aztán hideg verejtéket gyöngyözve, fogvacogva keresztül vergőd­nek a párbajon, a csöppnyi karcolással, amit a karjukra kaptak, megváltani vélik a jogu­kat arra, hogy véresszáj­ú apostolai legyenek a vagdalkozó lovagiasságnak. A bátor férfi, aki szilárdan fogja, ha kell, kardja markola­tát és nem rezzen össze, ha a pisztoly csőve­ Április 2. A „tréfa“ tisztázása. — Hegedűs bocsánatot kér Rakovszkytól. — Budapest, ápr. 1. A szabadelvű klubnak tegnap esti pártértekez­letére zsúfolásig megteltek a termek. Eljöttek oda a fővárosban tartózkodó majdnem összes képviselők, a kormány tagjai, államtitkárok, stb. Az ülés megnyitása után elsőnek Bessenyey szólalt fel, aki a következőket mondotta el: Igaz, hogy e hónap 22-én, midőn a Házban szünet volt, több képviselőtársammal a füg­getlenségi párti padsorok és a gyorsírók asz­tala közötti téren, a napirenden volt tárgyról össze-vissza beszélgettünk, amikor a helye felé igyekvő Rakovszky István képviselő úrnak fenhangon s nem törődve azzal, hogy kik hallják, tréfásan és az akkor már szállongó mendemondák stigmatizálására a következőket mondtam: „Azt beszélik, hogy az Adria rész­vényeinek egy­harmadrésze a miniszter pénz­tárában van, mire Rakovszky István képviselő­­társam minden szó és megjegyzés nélkül a helyére sietett, hogy beszédét megkezdje. Tehát nem alattomos módon, nem besúgás­­sal hanem fenhangon, a körülállók és az ott járó­kelőre való tekintet nélkül mond­tam ezt, nem is gondolva és nem is oly hangon, hogy azt hihettem volna, hogy egy ily képzelhetetlen valótlanságot va­laki komolynak és valónak vegyen. Meg­­­engedem, hogy Rakovszky István képviselő úr komolyan vette. De úgy is vélem, hogy ha valaki valakinek valamit besúgni akar, az nem azt a helyet keresi ki magának, ahol folyton járnak-kelnek. De a besúgás nem ter­mészetes. Rakovszky István képviselő úr beszédét végig­hallgattam s minthogy beszé­dében az általam tréfásan mondott mende­mondát még csak a hatás kedvéért sem emlí­tette föl, ebből azt következtettem, hogy ő is élőnek vette azt az abszurdumot, melyet én annak tekintettem és melyet mindenki annak tekintett. Kijelenti azután, hogy a pártkötelék meg­­­sértése tőle époly távol állott, mint az a szán­dék, hogy a kereskedelmi minisztert akár egyéni, akár hivatali becsületében meggyanúsítsa. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter állt most fel­szólásra és kijelentette, hogy miután Bessenyey képviselő eljárását jellemezte s inten­ciója ártatlanságára nézve bizonyságot adott, kötelességének tartja kijelenteni, hogy erős meg­rovó szavai e reá vonatkozólag elveszítették súlyukat, mert szóló meggyőződött arról, hogy bőr feléje villog az ólomgolyó, jól tudja, hogy a párbaj csak e gyarló emberi társa­dalomnak formákba szorított fogyatékossága. A megsértett önérzet brutális elégtétele, ame­lyet azonban a kódex paragrafusai kiemel­nek a verekedés vad, csúnya állatiasssá­­gából. Íme összeállott két daliás huszár­tiszt, hogy kardforgatáshoz szokott kézzel könyvet írjon a párbaj ellen. Az egyik, Bothmer báró az ország legjobb vívója és legerősebb embere. A máik, Cseresnyés főhadnagy szintén mű­vésze a kardnak és e sorok írója ugyancsak tartózkodnék attól, hogy birokra menjen vele. Nos, ha két ilyen magyar fiú összeáll, hogy könyvet írjon, az ugyancsak „snájdig“ könyv lehet, ugyebár ? Szó sincs róla! A Cseresnyés könyve nem afféle úri dilet­táns munka, amit a kaszinói körök kedvtelé­sére szoktak fabrikálni velen papíron, bőr­kötésben az úri szerzők. Igazi komoly filozó­fus műve az, egy szociológus érett, nemes kontemplálódásaival telve. Nem fortélyokra tanít, nem vívómesteri bravúrokat mutat be, bárba vívó készsége nagyban följogosí­taná erre. Hanem leszáll búvárkodó elméjével az emberi szív mélyébe, ahol az indulatok születnek. Ez indulatokat igyekszik megtisz­títani vérengző hevüktől és a műveit nemes férfi jogos, önérzetes fölháborodásává fino­mítani. Ez okból elsősorban kikél az operett­párbajok ellen, amelyeknek veszélytelensége növeli a krakélerséget, anélkül, hogy fegyvert adna a megbántott kezébe. Ha már az élet valóban terem olyan problémákat, amelyeket

Next