Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-17 / 116. szám
4116. szám. VI MAQYAT2 SZÓ lehet. Az obstrukció vezetésében és szervezésében fő szerep jutott a birodalmi gyűlésnek hatvan tagból álló szociáldemokrata képviselő csoportjának. — Bonyodalom Spanyolországban. Triesztből jelenti ma egy táviratunk, hogy a „VI. Károly császár“ nevű osztrák és magyar hadihajó rendeletet kapott, hogy azonnal induljon útnak Spanyolországba. A hadihajó ma éjszaka szedi fel horgonyait és az utat megkezdi. Amennyiben tudósítónk távirata megfelel a valóságnak, a komoly események előhírnöke lehet ez a hirtelen rendelkezés. Spanyolországban Mária Krisztinia, egy osztrák főhercegnő, a régens-királynő, valószínű tehát, hogy szorongatott helyzetében Ausztria és Magyarország segítségére siet. Ha pedig osztrák és magyar hadihajónak Spanyolországba való indítása szükségesnek mutatkozott, ez csak azt jelentheti, hogy a szép Spanyolországban a papi uralom ellen a nép haragja még korántsem csillapodott le, hanem éppen ellenkezőleg, most van csak komoly bonyodalmakra kilátás. — Salisbury a délafrikai háborúról. Az unionisták és disszenterek tegnapi lakomáján mondott beszédében azt hangoztatta Salisbury miniszterelnök, hogy az utolsó öt évre visszapillantani fájdalmas dolog, de e visszapillantásnál még gondolni sem lehet arra, hogy a birodalom valami igazságtalanságot követett volna el. Ha sajnálni kell is a kiontott vért és a bevételi források megzavarását, mégis vannak dolgok, amelyek ezeket a károkat kiegyenlítik, úgy hogy a hazának minden barátja hálával tekint vissza az utolsó két esztendőre. Külügyminiszter korában gyakran hallotta szóló, hogy Anglia ideje lejárt, hogy Anglia csillaga hanyatlik. Ezeket a nyilatkozatokat hidegen és a megvetés bizonyos nemével hallgata. A világon az a nézet volt elterjedve, hogy Anglia többé nem viselhet háborút. Ez határozottan hibás számítás volt. Éppen az ellenkezője áll. Anglia megmutatta, hogy milyen hatalmat tud kifejteni, hogy mily híven tudja követni az elődök példáját Szóló nem kételkedik benne, hogy a brit birodalom most biztosabban áll és hogy a béke ügye is jobban van biztosítva, mint bármikor ezelőtt. Egy másik döntő momentuma a háborúnak az, hogy mindinkább bebizonyítja — amiben különben szóló soha sem kételkedett — hogy Anglia jogáért küzd. A háború azt bizonyítja, hogy a harc régi összeesküvés eredménye és hogy ha tovább halogatják a háborút, Anglia nem igen kedvező körülmények között lett volna kénytelen belemenni. Sok kiváló politikus azt hiszi, hogy a búroknak soha sem voltak ellenséges szándékaik, noha a brit birodalom határait olyan időben sértették meg, amikor Anglia még egyetlen olyan cselekedetet sem vitt véghez, amely szemrehányásra adhatott volna okot. Ámde telnek az évek és kiderül, hogy ezek az ártatlan búrok temérdek fegyvert halmoztak össze ennek az ártatlan támadásnak a végrehajtására. Most látjuk, hogyan ássák ki a földből ezer számra a töltényeket. Bizonyos, hogy nem úgy nőttek a földben. (Derültség.) Ezeket a fegyvereket azzal a szándékkal halmozták fel, hogy Anglia dél-afrikai gyarmatosait és alattvalóit megtámadják és a búrok bizony nem érdemlik meg az angolok részvétét, ha Anglia egész hatalmával le akarja őket verni. NAPI HÍREK. Uj templom a fővárosban. Ma szentelték föl ünnepélyesen az uj erzsébetvárosi templomot. Az ünnepségen megjelent a király, a kormány, továbbá a katonai és polgári hatóságok fejei. A templom alapkövét még 1895- ben rakták le, ugyancsak a király jelenlétében és ma már felszentelve átadhatták magasztos hivatásának. A szép külsejű templomot Steindl Imre műegyetemi tanár tervei szerint Hauszmann Sándor építőmester építette. A felszentelési ünnepély reggel 8 órakor kezdődött. A fölszentelést dr. Kohl Medárd püspök végezte. Tizenegy órakor jött a király, kit az egész útvonalon lelkesen éljenzett a nagyszámú közönség. A szegényház-téren fehér ruhás iskoláslányok sorfala között robogott az udvari kocsi a templom bejárata elé, ahol Márkus József főpolgármester üdvözölte és köszönte meg a székesfőváros nevében a király kitüntető kegyességét, hogy nemcsak az alapkőletételi ünnepen, hanem a fölszentelésen is megjelent. A király szívélyesen válaszolt: — Örömmel jöttem, hogy részt vegyek a fölszentelés ünnepén. Ez a templom gyönyörű, egyike a főváros legszebb templomainak. A király ezután katonásan üdvözölte a megjelenteket, a templomba ment, ahol kezdetét vette az ünnepi mise, melynek végeztével a király megszemlélte a templomot. A főbejáratnál bemutatták a királynak mindazokat, akiknek a templom építésénél részük volt. Márkus József főpolgármesternek a király ezt mondá: A templomnak úgy a külseje, mint a belsejeigen szép. Feltűnő sok művészi ablak van, ezeket is a főváros csináltatta ? A főpolgármester azt válaszolta, hogy magánosok is ajándékoztak alapítványként üvegfestésü ablakokat a templomnak. Halmos János polgármesterhez a király így szólt: — Nemde a főváros sok templomot épit? — Igenis felség, mert az összes plébániatemplomokról mint kegyur, a székes főváros gondoskodik. Az uj templomról magasztalással szólt Rózsavölgyi alpolgármesternek, az épitőbizottság elnökének, Láng tanácsos alelnöknek és Almády tanácsosnak, az ünnep rendezőjének, akihez e szavakat intézte : — Az ünnep valóban szépen sikerült, nagyon meg vagyok elégedve. Majd Tóthfalussy plébánoshoz fordult: — Hallom, hogy igen sok hive van. — Hetvenezernél több, felség. — És hányan végzek a papi szolgálatot ? tudakolta a király. — Hatan vagyunk felség, felelt a plábános, akitől még megkérdezte, mi fog történni a régi templommal. És megelégedéssel hallgatta, hogy ez a görög katolikusok temploma lesz. Ezután Steindl Aurélt szólította meg: — Örvendek, hogy újra látom. Hogy van ? Majd gratulált a mesternek új művéhez. Most Kauszmann Sándor építőmestert mutatták be a királynak, akitől azt kérdezte : — Mióta építik a templomot ? — Kilenc év óta felség. — Az építés nagyon szépen sikerült, mondotta a király, aki megelégedéssel vette tudomásul Hauszmanntól, hogy a templom összes munkálatait, külső és belső berendezéseit kizárólag magyar iparosok végezték. Ezzel a szemle véget ért s miután ő felsége a jelenvoltak és a főpolgármester búcsú üdvözletét fogadta, kocsira ült és az egybegyűltek lelkes éljenzése közben eltávozott. Az ünnep végén Széll Kálmán miniszterelnök azt a kellemetlen felfedezést tette, hogy díszmagyar ruhájáról egyik magas rendjelének csillaga eltűnt. A miniszterelnök rögtön magához hivatta Splényi rendőrtanácsost, aki rögtön átkutatta a templomot, de a legszorgosabb kutatás mellett sem sikerült ráakadni az elveszett rendjelre, mivel a templomban csakis meghívottak vettek részt, igen valószínű, hogy a rendjel mégis csak megkerül. * Az ünnepélyt majdnem végzetessé válható incidens zavarta meg és valóságos csoda, hogy emberélet nem esett áldozatul. Tíz óra tájban ugyanis a templom bejárata fölött levő baloldali torony egyik, 40—50 kilós kőékítménye levált és közvetlenül a sorfalat álló iskolás leányok mellett zuhant le a földre 10 méternyi magasságból. Az óriási zuhanás hirtelenül nagy riadalmat okozott. Mindenki a zuhanás helyére sietett, de szerencsére sebesülteket nem találtak. Csak egyik leánynak kezét érte a törmelék és jelentéktelen zúzódást okozott. . Mindenesetre különös, hogy az új templom már most kezdi díszeit hullatni, amikor a használatnak átadják. Állítólag az egyik zászló verte le a köékítményt Akár ez volt az oka, akár a szél Május 17. vitte le a díszítményt, mindenesetre nagy mulasztás és vétkes könnyelműség terheli a templom építőit, mert elmulasztották azt a szokásos és kötelező intézkedést teljesíteni, hogy a kinyúló ékítményekbe vasrudat vezessenek és ily módon erősítsék az épülethez. Jó volna, ha a templom ékítményeit most megvizsgálnák és esetleg megerősítenék, még mielőtt a maihoz hasonló eset ismétlődik. A gólya a Quirinálban. A legendák kora lejárt. Igen, igen! Ma már senki sem hiszi, hogy a boldogság eszménye csak a trónok menyezetei alatt lelhető fel. A mai kor gyermekei már nem igen irigylik a királyi pompát, fényt. Ilyen manapság már csak a gyermekmesében létezik, csak a fantáziában él. Azelőtt, ha megkérdeztek egy gyermeket: — No fiam! mi akarsz lenni ?! bizonyosan azt válaszolta: — Kocsis! vagy nem . . . , király akarok lenni ! . Mostanában ?! „Oh jerum, jerum, quae mutatio rerum !* De ki is akarná vállaira venni egy király terheit, ki óhajtaná egy király gondjait ? 1 Hát még egy királynéét, vagy trónörökösnéét? . . . Emlékezzünk csak vissza a szép montenegrói Heléna esküvőjére ! A fényképeken (minden kirakatban látható volt) olyan üdének, igézőnek látszott, pedig olyan sápadt, kifáradt és törődött volt a nagy menyegzői ünnepségeken, mint akár a lakodalmát ülő varróleány. Hjah ! Egy leendő királynőnek mutogatnia kell magát a felséges nép előtt, a deputációkat és az üdvözlők egész hadseregét kell fogadnia ! Mily boldog is volt a szép Heléna, hogy le t zajlottak a gondterhes, fárasztó napok és sziveválasztottjával visszavonulhatott Nápolyba és csak szerelmének élhetett Azután megjött az örökké emlékezetes jul. 29-ike. Az idyllikus életnek örökre vége szakadt. Bresci tőre egyszerre királlyá tette férjét , meg kellett kezdenie a királyság, az uralkodás nehéz mesterségét! Újra deputációzás, újra üdvözlések, koronázás és a többi, mint már ilyenkor szokás. Az ember szive megeshetett a szegény ifjú királyi pár terhes életén. Aztán a nagy kiváncsiság! A sok újságíró ! A temérdek intermien ! Igazán bosszantó lehetett a szerelmes királyi párra. Szépen be is zárták a Quirinál kapuit a kíváncsiak előtt. De hát mit ér ez, ha a kíváncsiságot magát nem tudta elzárni. A kíváncsiság találékony, aztán meg az ajtó és ablaknyílásokon is áthatol. Talán szellőztették a Quirinál királyi termeit, amikor oda is beszállott. És ... és rögtön észrevett valamit. Talán akkor volt jelen ö kandisága, amikor királyi férje fülébe súgott valamit a boldog Heléna. Azt meg tudta, mit szokott a feleség a boldogság mosolyával ajkán férje fülébe súgni — még a Quirinálban is. És szerte hordta indisoréten az egész verőfényes Itáliában. És egész Itáliában megindult a súgás-búgás. Szájról-szájra járt a hitecske. Talán a király fülébe is eljutott. Bizonyosan eljutott. Mert máskülönben nem irt volna levelet. De irt. Megírta népének, hogy inkább valami jótékony célra adják össze filléreiket, ne pedig a bölcsőre. Mert bölcsője van. Az a bölcső, melyben őt is ringatták. Aztán meg már Montenegróból is küldtek egy ezüst filigrán munkával áttört gyermekszoba bútorzatot és ezek között is van már bölcső. Köszöni a figyelmet, de hát felesleges. Az olasz azonban nem engedi még királyától sem szertetépni ábrándjait és erősen készítgeti a bölcsőket. Igen, igen. A városok nagy gyűjtést rendeznek és túl akarják egymást licitálni. Melyiké lesz a legszebb bölcső ?! Olyik aranybölcsőt akar csináltatni ezüst pólyával. De bizonyos, hogy az utóbbinál még a lelkesedés sem mehet a selyemnél.