Magyar Szó, 1901. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1901-08-28 / 202. szám

Au­gusztus 2e>. Vetíts tanácsos azonban úgy találta, hogy tel­jesen­­­ elegendő a fővárosra nézve az ingből szakadt gyönyörűség is, felesleges azt a Duna vizével­ és fokozni, átírt tehát az utczák tisztántar­tásának gondviselőjéhez, Tóth Péterhez és kérdést intézett az együttes öntözés dolgában. A választ csakhamar megkapta és ebben kioktatták a taná­­csoét, hogy ő igen naiv és tapasztalatlan ember, •kinek fogalma sincs arról, hogy a földi öntözéssel kibővített égi locsolásnak az a hivatása, hogy meg­tisztítsa az utczák kövezetét. E magyarázattal a ta­nácsos nem igen lehetett megelégedve, mert véle­ményt kért a vízvezetéki igazgatótól, aki viszont­ azt felelte, hogy semmi köze az egészhez, csak fizesse meg a főváros a víztöbbletet. Világos, hogy ezzel ez a mindenesetre komikus ügy nem lehet befe­jezve és azért legközelebb a főváros közgyűlése is foglalkozni fog a kettős öntözés kérdésével. — Betiltott magyar dal. A péterváradi fő­jegyző, Kassics Béla szolgált reá legújabban a ma­­gyarfaló jelzőre. Nemzetiségi türelmetlenségében arra ragadtatta magát, hogy egy hazafias magyar indulót, amelyet a péterváradi lövészegylet ünnepé­lyén az újvidéki dalárda akart elénekelni, minden indokolás nélkül betiltott. A hazafiatlan főjegyzőt ajánljuk fölöttes hatóságának szíves figyelmébe. El­végre Magyarországban vagyunk, és nem kell tűr­nünk, hogy a mi kenyerünkön élő hivatalnok, ha ő maga bármilyen nemzetiségű is, bennünket szaba­don becsméreljen. — Iskolai értesítés. A Pesti izr. hitközségi fiárvaház elemi nép- és polgári fiúiskolájába a be­iratások folyó évi szeptember hó 1-étől 4-éig dél­előtt 9 órától 12 óráig, délután 2 órától 4 óráig tartatnak meg. Mindkét iskola a főárvaház új épüle­tében (VII., Városligeti-fasor 27. sz.) van elhelyezve. A beiratás mindkét iskolában 5 korona, a két rész­letben fizetendő tandíj összege pedig évi 60 korona. A­ jelenlegi tanévben létesített polgári iskolának most csak 1-ső és 11-ik osztálya nyílik meg. Arra való tekintettel, hogy az egyes osztásokban csak korlátolt számban vétetnek fel tanulók, ajánlatos a minél előbb való beiratkozás. Beiratások: Böser János nyilvános felső ke­reskedelmi- és polgári iskolájában a beiratások augusztus hó 28-án kezdődnek.­­ A Fővárosi Orfeum. Waldmann Imre Fő­városi Orfeuma-ban nemsokára megváltozik a mű­sor. Az igazgató abbeli törekvése, hogy a közönség­nek egyre újabb és újabb attrakcziókat mutasson be, mihamar leveszi a műsorról a kitűnő számok egynémelyikét, hogy újakkal, nem kevésb­é érde­kesekkel pótolja. így például már csak rövid ideig látható Salerno, a bámulatos készségű zsonglőr,, a Les Perez létra ekyi libristák, akiknek mutatványát állandóan a legnagyobb, figyelemmel és érdeklődéssel kíséri a közönség. Egyáltalán elmondható, hogy a Varieté fogalmának a legtökéletesebb módon meg­felel a­ Fővárosi Orfeum, amelynek igazgatója a legbecsületesebb törekvéssel iparkodik a közönség kívánságait teljesíteni. Nyugodt lélekkel ajánljuk az orfeumot a közönség pártfogásába. — Elgázolás. Ma délben a József­ körúton egy egyfogatu bérkocsi elgázolta Kis Sándor nyolcz éves iskolásfiát, akinek a lábszár- és c­ombcsontja eltörött. A mentők a Rókusba szállították. —­ Életuntak. Ebers Viktor debreczeni születésű tizenhat éves vaskereskedőtanoncz a vigadó­ téri csa­­vargőzös hidjáról a Dunába ugrott. Élve kimentet­ték. — Tegnap éjjel Wen­ing­er János hatvankét éves czipészsegéd a Láncrhidról a Dunába akart ugrani, de a hídon levők megakadályozták. — Betörő czigányok. Tegnap éjjel vakmerő betörést követett el ,öt czigány, akik betörtek a ma­gyar kerámiás gyár kőbányai­ úti téglagyárába és ott a Wertheim-szekrényt akarták feltörni. A betörést azonban Kiss József éjjeli őr és Kövér Mihály fel­ügyelő észrevették, mire a czigányok átugorva a kerítésen, menekülni akartak. De Kiss és Kövér nyomon követték őket, mire a­ czigányok egyike az üldözőkre lőtt, de szerencsére senkit sem talált. Majd beugrottak egy Fekete nevű tejesasszony ud­varába, ahol az istállóból gyorsan öt lovat vezettek ki és a lopott lovakon elmenekültek. Most a rend­őrség nyomozza a vakmerő czigányokat. • x Ldnhar­t Vilmos festőt arczképek, szentképek régi képek javítására ajánljuk ; műtermében ; Vili. Hunyadhulcza 27. szám készülnek nemesi és csa­ládi címerek, színházi díszletek és kosztümképek, kávéházi festmények művészi kivitelben. x Választási zászlók és czikkek a legolcsóbban a «Hunyadi Zászlógyárban szerezhetők be." Hunyadv­­ité­zy 27. szám. MAGYAR SZÓ PROTESTÁNS ÜGYEK. Az 1848. XX. t.-cz. E törvény keresztülvitelére a mozgalom, mint tudom, julius hóban indult meg. Azóta naponkint föl-föltünik a klerikális lapok hasábjain az a felekezeti gyűlölködés és szitkozódás, amely eretneknek nevez ben­nünket azért, hogy mi is imádjuk az Istent, és hogy­ hazánk lobogóját sohasem hagy­tuk bepiszkolni, hanem védtük életünk fel­áldozásával a legádázabb csaták dühén is. Miért érezzünk pirulást, hogy Kálvin hívei­nek születtünk, és hogy csak egy nyelvet beszélünk? Hiszen mi is imádjuk Istenün­­ket, s érezzük azt, hogy a hazai föld az, melyen élnünk s halnunk kell. Századokon keresztül küzdöttünk és küzdünk a szabad­ság, egyenlőség, testvériség eszméjéért, hogy az hazánk társadalmában gyökeret verjen. Hitelveinkhez híven a boszu fegy­verét sohasem használtuk. Nem irigyeltük, s nem irigyeljük a magát az egyedüli id­­vezitő hit hirdetőjének tartó római kato­likus egyház vagyoni gyarapodását,, fényét, és pompáját, melyet lépten-nyomon kifejt. De­­ követeljük azt, melyet már a haza föld­jén Őseink kivívtak szellemi felsőségük, hazaszeretetük, s a trón iránti hűségük által. «Az egyházak eltagadhatatlanul nehéz helyzetben vannak — mondja Rákosi Jenő, — kivált az evangélikus református egy­ház, melynek hivő tábora az ősi magyar népből való, abból tehát, amelyet a magyar uralom nagy szempontjából minden kitel­hető módon edzeni és erősíteni kell.» Maga a­ Pesti Hírlap az állam test­veri néző­nek nevez bennünket, pedig a Magyar Állam­ként ha a sorvadás már beáll, az nagy bűne lesz a nemzetnek. A nemzettest azon részét, melytől élete, jövője függ, azt védeni, gyógykezelni kell ; pedig ez a gyógyszer nem is nagy megerőltetésébe kerül az ál­lamnak, csak keresztül kell vinni az 1848. XX. törvényczikket és segélyezve lesznek ezáltal a nemzet azon polgárai, kik száza­dok óta nagy áldozatkészséggel tartották fenn az egyházat. Annak, hogy az ősi forrás ez ideig sem iszaposodott l ® s tisztán csörgedez, tiszta képét adja azon statisztika, melyet az esperesek évi jelentéseikkel fel­terjesztenek. Ha zörgetünk tehát, azt nem azért tes­­­szük, hogy kihasználni akarnék az alkal­mat a közelgő képviselőválasztásra. Ezt a vádat csak a rosszakarat zúdítja felénk, pedig távol áll tőlünk, hogy ezáltal nyomást akar­nánk gyakorolni a szabad meggyőződésre, képviselőinket becsületszóadásra kénysze­rítvén. Ne aggódjék az Alkotmány és Magyar Ál­lam. Mi századok óta oly világi elem között éltünk, mely fölfogva valódi emberi hivatá­sát, valamint hazájához, úgy, vallásához is ragaszkodik és ha kell, áldoz ezután is, mert ez a hitelv az, mely lelkének nyugal­mat ad. Még a más vallásu, de szabadelvű gondolkozásu férfiak sem fognak akadályt gördíteni, azon csekély és jogos követelésünk elé, hogy az 1848. XX. törvényczikk vala­­hára végrehajtassák, sőt azt bizonyára sür­getni fogják. Hogy a nemzet egy rétege va­gyunk, mely a nemzettest idegrendszerét vérrel látja el, mozgatja és fentartja, ez oly történelmi tény, melyet tagadni nem lehet, s amit még az elfogult s egyoldalú gondol­­kozású Magyar Államnak és Alkotmánynak is el kell ismernie, ha szívére teszi kezét, ha a magyar nemzetiségi eszmék iránt fogé­kony érzéke van. Mi látjuk ugyan e mozgalom fogadtatá­sát, látjuk, hogy még azok is, kik nyögnek a felekezet anyagi gondjai alatt, bizonyára általunk nem ismert magasabb politikából nem szólnak e fontos ügyhöz. De Wekerle szava nem volt oly hideg zuhany, mint a körmöczbányai az állami tisztviselőkre, sőt épp e zuhany volt az, mely még inkább fölélénkítette a mozgalom vezetőit. Mi sem riadunk vissza és bízunk, hogy az­ ősök szellemének hatása alatt, kik már csak sírjaikból és a történelem lapjain be­ 202. szám. 7 szélnek velünk, Széll és Wlassics, kiknek most kezükben van letéve az ügy, azt nem ejtik el, hanem politikai érzékük s az el nem odázható kényszerűség meg fogja mu­tatni nekik azt az utat, melyen az 1848. XX. t.-cz. általános megelégedésre megoldható. Nagy-Ölved, Pólya X*ajos, ev. ref. lelkész. A végvári református egyház. Temes vármegyének ez az egyetlen tiszta magyar községe, százéves fennállásának emlékére az elmúlt vasárnapon jubileumot ünnepelt. Ez alkalommal a végvári református egyházról mondunk el egynéhány adatot azon könyv nyomán, melyet «Végvár (Ritt­­berg) nagyközség múltja és jelene* czimen Szmida Lajos és Nikolényi István áll. isk. igazgató ez alkalomra írtak. A református egyház megalapítása, vagyis 1794. év óta megszakítás nélkül mindenkor, a legnehezebb viszonyok között is, mint kiváló magyar egyház teljesítette kötelességét, mert híveit 106 év óta, daczára annak, hogy a tiszántúli egy­házkerület többi községeitől messze, teljesen elszi­getelten él, mindenkor megtartotta erős hitében, nyelvében s az édes magyar haza rendületlen sze­­retetében. Istenben vetett bizalma folytán mindig derekasan állotta ki azon megpróbáltatásokat, me­lyeknek ezen a nemzetiségek által lakott vidéken oly gyakran ki volt téve ! Milyen tiszteletre­méltó alakjai lehettek a végvári magyarságnak a református egyház első prédikátorai, akik a Végvár körül fekvő más hitü egyházak daczára, híveiket évtizedeken keresztül az egyszerű szalma­­födeles tető alá helyezett Istenházának látogatására buzdítani, s hitükben s magyarságukban megállani tanították. Mily erős lehetett a hivők hite, hogy kétségbe nem estek, midőn a hosszú évtizedeken keresztül gyűjtögetett és összegyűlt ezrekből föl­­épitett anyaszentegyházat, az Istennek remek haj­lékát, rombadőlni látták. Zolnay Dániel ötvenhatévi pásztorkodása alatt, a legválságosabb esztendőkben is, híveivel védte és tartotta meg a magyarságnak ezt a védbástyáját. Nemcsak pap volt, ki a szószékről kötelesség­­szerűen hirdeti az evangéliumot, de szerető atyja is volt híveinek ; fölkereste őket otthonukban, vi­gasztalta őket s gyógyító balzsamot csepegtetett a szomornak, a reménytelenkedők szivébe s őket ki­tartásra és Istenben való erős bizalomra buzdította. Hű fegyvertársa volt Csiszár Elek, a tanuló. Együtt járták szabad idejükben a családokat. Ott voltak családi ünnepélyeiken, a családi tűzhely melegénél oktatták a népet a hitre és az édes haza szere­­tetére. Zolnay Dániel lelkész és Csiszár Elek tanító által nevelt ma is élő nemzedék Végvárnak szine-java. Zolnay Dánielnek a végvári temetőben nyugvó porai fölé hálás gyermekeinek kegyelete fehér már­ványból gyönyörű síremléket állított. A végvári ev. ref. egyháznak megalapítása óta a következő lelki­pásztorai voltak: Boros István, Kutassy József, Menszár Ferencz, Dvorszky András, Gönczi Zolnay Dániel, Szigeth­y Elek s a jelenlegi t. Zöld Mihály, aki mint jeles egyházi szónok messze vidéken isme­retes. Az ő fáradhatatlan munkásságának és buzgó­­ságának köszönhető részben, hogy az uj templom felépítése oly rövid idő alatt sikerült, s hogy az egyház új parochiát építtetett. Az egyháznak jelen­legi presbiterei: Tályai Károly, Gurmai András, B. Kovács József, Zs. Kiss András, Zsíros Lajos, K. Tóth József, Tóth Ferencz és Tóth Pál, akik egysz­esmind mint iskolaszéki tagok is működnek. A számos illusztráczióval ékesített könyv képben is bemutatja az ev. ref. egyházat s a vezető férfia­kat. A «Végvár dalvilága és írói* czimü fejezetben a következőket írja: Zöld Mihály ev. ref. lelkipász­tort csak mint jeles egyházszónokot emlegetik; de biztosan tudjuk, hogy irodalmi becsesei biró dolgo­zatainak egész halmazát őrzi fiókjában; csakhogy annyira szerény a tiszteletes ur, hogy a legbizal­masabb körben s tisztelőinek unszolására hajlandó csak egy-egy kisebb beszélykéjét vagy költeményét felolvasni. Nagyobb munkája a «Végvári ev. ref. egyház története», melyet sajtó alá rendezni készül.

Next