Magyar Szó, 1901. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1901-08-28 / 202. szám
Augusztus 2e>. Vetíts tanácsos azonban úgy találta, hogy teljesen elegendő a fővárosra nézve az ingből szakadt gyönyörűség is, felesleges azt a Duna vizével és fokozni, átírt tehát az utczák tisztántartásának gondviselőjéhez, Tóth Péterhez és kérdést intézett az együttes öntözés dolgában. A választ csakhamar megkapta és ebben kioktatták a tanácsoét, hogy ő igen naiv és tapasztalatlan ember, •kinek fogalma sincs arról, hogy a földi öntözéssel kibővített égi locsolásnak az a hivatása, hogy megtisztítsa az utczák kövezetét. E magyarázattal a tanácsos nem igen lehetett megelégedve, mert véleményt kért a vízvezetéki igazgatótól, aki viszont azt felelte, hogy semmi köze az egészhez, csak fizesse meg a főváros a víztöbbletet. Világos, hogy ezzel ez a mindenesetre komikus ügy nem lehet befejezve és azért legközelebb a főváros közgyűlése is foglalkozni fog a kettős öntözés kérdésével. — Betiltott magyar dal. A péterváradi főjegyző, Kassics Béla szolgált reá legújabban a magyarfaló jelzőre. Nemzetiségi türelmetlenségében arra ragadtatta magát, hogy egy hazafias magyar indulót, amelyet a péterváradi lövészegylet ünnepélyén az újvidéki dalárda akart elénekelni, minden indokolás nélkül betiltott. A hazafiatlan főjegyzőt ajánljuk fölöttes hatóságának szíves figyelmébe. Elvégre Magyarországban vagyunk, és nem kell tűrnünk, hogy a mi kenyerünkön élő hivatalnok, ha ő maga bármilyen nemzetiségű is, bennünket szabadon becsméreljen. — Iskolai értesítés. A Pesti izr. hitközségi fiárvaház elemi nép- és polgári fiúiskolájába a beiratások folyó évi szeptember hó 1-étől 4-éig délelőtt 9 órától 12 óráig, délután 2 órától 4 óráig tartatnak meg. Mindkét iskola a főárvaház új épületében (VII., Városligeti-fasor 27. sz.) van elhelyezve. A beiratás mindkét iskolában 5 korona, a két részletben fizetendő tandíj összege pedig évi 60 korona. A jelenlegi tanévben létesített polgári iskolának most csak 1-ső és 11-ik osztálya nyílik meg. Arra való tekintettel, hogy az egyes osztásokban csak korlátolt számban vétetnek fel tanulók, ajánlatos a minél előbb való beiratkozás. Beiratások: Böser János nyilvános felső kereskedelmi- és polgári iskolájában a beiratások augusztus hó 28-án kezdődnek. A Fővárosi Orfeum. Waldmann Imre Fővárosi Orfeuma-ban nemsokára megváltozik a műsor. Az igazgató abbeli törekvése, hogy a közönségnek egyre újabb és újabb attrakcziókat mutasson be, mihamar leveszi a műsorról a kitűnő számok egynémelyikét, hogy újakkal, nem kevésbé érdekesekkel pótolja. így például már csak rövid ideig látható Salerno, a bámulatos készségű zsonglőr,, a Les Perez létra ekyi libristák, akiknek mutatványát állandóan a legnagyobb, figyelemmel és érdeklődéssel kíséri a közönség. Egyáltalán elmondható, hogy a Varieté fogalmának a legtökéletesebb módon megfelel a Fővárosi Orfeum, amelynek igazgatója a legbecsületesebb törekvéssel iparkodik a közönség kívánságait teljesíteni. Nyugodt lélekkel ajánljuk az orfeumot a közönség pártfogásába. — Elgázolás. Ma délben a József körúton egy egyfogatu bérkocsi elgázolta Kis Sándor nyolcz éves iskolásfiát, akinek a lábszár- és combcsontja eltörött. A mentők a Rókusba szállították. — Életuntak. Ebers Viktor debreczeni születésű tizenhat éves vaskereskedőtanoncz a vigadó téri csavargőzös hidjáról a Dunába ugrott. Élve kimentették. — Tegnap éjjel Weninger János hatvankét éves czipészsegéd a Láncrhidról a Dunába akart ugrani, de a hídon levők megakadályozták. — Betörő czigányok. Tegnap éjjel vakmerő betörést követett el ,öt czigány, akik betörtek a magyar kerámiás gyár kőbányai úti téglagyárába és ott a Wertheim-szekrényt akarták feltörni. A betörést azonban Kiss József éjjeli őr és Kövér Mihály felügyelő észrevették, mire a czigányok átugorva a kerítésen, menekülni akartak. De Kiss és Kövér nyomon követték őket, mire a czigányok egyike az üldözőkre lőtt, de szerencsére senkit sem talált. Majd beugrottak egy Fekete nevű tejesasszony udvarába, ahol az istállóból gyorsan öt lovat vezettek ki és a lopott lovakon elmenekültek. Most a rendőrség nyomozza a vakmerő czigányokat. • x Ldnhart Vilmos festőt arczképek, szentképek régi képek javítására ajánljuk ; műtermében ; Vili. Hunyadhulcza 27. szám készülnek nemesi és családi címerek, színházi díszletek és kosztümképek, kávéházi festmények művészi kivitelben. x Választási zászlók és czikkek a legolcsóbban a «Hunyadi Zászlógyárban szerezhetők be." Hunyadvitézy 27. szám. MAGYAR SZÓ PROTESTÁNS ÜGYEK. Az 1848. XX. t.-cz. E törvény keresztülvitelére a mozgalom, mint tudom, julius hóban indult meg. Azóta naponkint föl-föltünik a klerikális lapok hasábjain az a felekezeti gyűlölködés és szitkozódás, amely eretneknek nevez bennünket azért, hogy mi is imádjuk az Istent, és hogy hazánk lobogóját sohasem hagytuk bepiszkolni, hanem védtük életünk feláldozásával a legádázabb csaták dühén is. Miért érezzünk pirulást, hogy Kálvin híveinek születtünk, és hogy csak egy nyelvet beszélünk? Hiszen mi is imádjuk Istenünket, s érezzük azt, hogy a hazai föld az, melyen élnünk s halnunk kell. Századokon keresztül küzdöttünk és küzdünk a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjéért, hogy az hazánk társadalmában gyökeret verjen. Hitelveinkhez híven a boszu fegyverét sohasem használtuk. Nem irigyeltük, s nem irigyeljük a magát az egyedüli idvezitő hit hirdetőjének tartó római katolikus egyház vagyoni gyarapodását,, fényét, és pompáját, melyet lépten-nyomon kifejt. De követeljük azt, melyet már a haza földjén Őseink kivívtak szellemi felsőségük, hazaszeretetük, s a trón iránti hűségük által. «Az egyházak eltagadhatatlanul nehéz helyzetben vannak — mondja Rákosi Jenő, — kivált az evangélikus református egyház, melynek hivő tábora az ősi magyar népből való, abból tehát, amelyet a magyar uralom nagy szempontjából minden kitelhető módon edzeni és erősíteni kell.» Maga a Pesti Hírlap az állam testveri nézőnek nevez bennünket, pedig a Magyar Államként ha a sorvadás már beáll, az nagy bűne lesz a nemzetnek. A nemzettest azon részét, melytől élete, jövője függ, azt védeni, gyógykezelni kell ; pedig ez a gyógyszer nem is nagy megerőltetésébe kerül az államnak, csak keresztül kell vinni az 1848. XX. törvényczikket és segélyezve lesznek ezáltal a nemzet azon polgárai, kik századok óta nagy áldozatkészséggel tartották fenn az egyházat. Annak, hogy az ősi forrás ez ideig sem iszaposodott l ® s tisztán csörgedez, tiszta képét adja azon statisztika, melyet az esperesek évi jelentéseikkel felterjesztenek. Ha zörgetünk tehát, azt nem azért tesszük, hogy kihasználni akarnék az alkalmat a közelgő képviselőválasztásra. Ezt a vádat csak a rosszakarat zúdítja felénk, pedig távol áll tőlünk, hogy ezáltal nyomást akarnánk gyakorolni a szabad meggyőződésre, képviselőinket becsületszóadásra kényszerítvén. Ne aggódjék az Alkotmány és Magyar Állam. Mi századok óta oly világi elem között éltünk, mely fölfogva valódi emberi hivatását, valamint hazájához, úgy, vallásához is ragaszkodik és ha kell, áldoz ezután is, mert ez a hitelv az, mely lelkének nyugalmat ad. Még a más vallásu, de szabadelvű gondolkozásu férfiak sem fognak akadályt gördíteni, azon csekély és jogos követelésünk elé, hogy az 1848. XX. törvényczikk valahára végrehajtassák, sőt azt bizonyára sürgetni fogják. Hogy a nemzet egy rétege vagyunk, mely a nemzettest idegrendszerét vérrel látja el, mozgatja és fentartja, ez oly történelmi tény, melyet tagadni nem lehet, s amit még az elfogult s egyoldalú gondolkozású Magyar Államnak és Alkotmánynak is el kell ismernie, ha szívére teszi kezét, ha a magyar nemzetiségi eszmék iránt fogékony érzéke van. Mi látjuk ugyan e mozgalom fogadtatását, látjuk, hogy még azok is, kik nyögnek a felekezet anyagi gondjai alatt, bizonyára általunk nem ismert magasabb politikából nem szólnak e fontos ügyhöz. De Wekerle szava nem volt oly hideg zuhany, mint a körmöczbányai az állami tisztviselőkre, sőt épp e zuhany volt az, mely még inkább fölélénkítette a mozgalom vezetőit. Mi sem riadunk vissza és bízunk, hogy az ősök szellemének hatása alatt, kik már csak sírjaikból és a történelem lapjain be 202. szám. 7 szélnek velünk, Széll és Wlassics, kiknek most kezükben van letéve az ügy, azt nem ejtik el, hanem politikai érzékük s az el nem odázható kényszerűség meg fogja mutatni nekik azt az utat, melyen az 1848. XX. t.-cz. általános megelégedésre megoldható. Nagy-Ölved, Pólya X*ajos, ev. ref. lelkész. A végvári református egyház. Temes vármegyének ez az egyetlen tiszta magyar községe, százéves fennállásának emlékére az elmúlt vasárnapon jubileumot ünnepelt. Ez alkalommal a végvári református egyházról mondunk el egynéhány adatot azon könyv nyomán, melyet «Végvár (Rittberg) nagyközség múltja és jelene* czimen Szmida Lajos és Nikolényi István áll. isk. igazgató ez alkalomra írtak. A református egyház megalapítása, vagyis 1794. év óta megszakítás nélkül mindenkor, a legnehezebb viszonyok között is, mint kiváló magyar egyház teljesítette kötelességét, mert híveit 106 év óta, daczára annak, hogy a tiszántúli egyházkerület többi községeitől messze, teljesen elszigetelten él, mindenkor megtartotta erős hitében, nyelvében s az édes magyar haza rendületlen szeretetében. Istenben vetett bizalma folytán mindig derekasan állotta ki azon megpróbáltatásokat, melyeknek ezen a nemzetiségek által lakott vidéken oly gyakran ki volt téve ! Milyen tiszteletreméltó alakjai lehettek a végvári magyarságnak a református egyház első prédikátorai, akik a Végvár körül fekvő más hitü egyházak daczára, híveiket évtizedeken keresztül az egyszerű szalmafödeles tető alá helyezett Istenházának látogatására buzdítani, s hitükben s magyarságukban megállani tanították. Mily erős lehetett a hivők hite, hogy kétségbe nem estek, midőn a hosszú évtizedeken keresztül gyűjtögetett és összegyűlt ezrekből fölépitett anyaszentegyházat, az Istennek remek hajlékát, rombadőlni látták. Zolnay Dániel ötvenhatévi pásztorkodása alatt, a legválságosabb esztendőkben is, híveivel védte és tartotta meg a magyarságnak ezt a védbástyáját. Nemcsak pap volt, ki a szószékről kötelességszerűen hirdeti az evangéliumot, de szerető atyja is volt híveinek ; fölkereste őket otthonukban, vigasztalta őket s gyógyító balzsamot csepegtetett a szomornak, a reménytelenkedők szivébe s őket kitartásra és Istenben való erős bizalomra buzdította. Hű fegyvertársa volt Csiszár Elek, a tanuló. Együtt járták szabad idejükben a családokat. Ott voltak családi ünnepélyeiken, a családi tűzhely melegénél oktatták a népet a hitre és az édes haza szeretetére. Zolnay Dániel lelkész és Csiszár Elek tanító által nevelt ma is élő nemzedék Végvárnak szine-java. Zolnay Dánielnek a végvári temetőben nyugvó porai fölé hálás gyermekeinek kegyelete fehér márványból gyönyörű síremléket állított. A végvári ev. ref. egyháznak megalapítása óta a következő lelkipásztorai voltak: Boros István, Kutassy József, Menszár Ferencz, Dvorszky András, Gönczi Zolnay Dániel, Szigethy Elek s a jelenlegi t. Zöld Mihály, aki mint jeles egyházi szónok messze vidéken ismeretes. Az ő fáradhatatlan munkásságának és buzgóságának köszönhető részben, hogy az uj templom felépítése oly rövid idő alatt sikerült, s hogy az egyház új parochiát építtetett. Az egyháznak jelenlegi presbiterei: Tályai Károly, Gurmai András, B. Kovács József, Zs. Kiss András, Zsíros Lajos, K. Tóth József, Tóth Ferencz és Tóth Pál, akik egyszesmind mint iskolaszéki tagok is működnek. A számos illusztráczióval ékesített könyv képben is bemutatja az ev. ref. egyházat s a vezető férfiakat. A «Végvár dalvilága és írói* czimü fejezetben a következőket írja: Zöld Mihály ev. ref. lelkipásztort csak mint jeles egyházszónokot emlegetik; de biztosan tudjuk, hogy irodalmi becsesei biró dolgozatainak egész halmazát őrzi fiókjában; csakhogy annyira szerény a tiszteletes ur, hogy a legbizalmasabb körben s tisztelőinek unszolására hajlandó csak egy-egy kisebb beszélykéjét vagy költeményét felolvasni. Nagyobb munkája a «Végvári ev. ref. egyház története», melyet sajtó alá rendezni készül.