Magyar Szó, 1901. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1901-11-01 / 258. szám
258. szám; MAGYAR SZÓ November 1. Felséges Uri Tanácsot adni nekünk se jogunk, se tisztünk; de akik arra hivattatánk el, hogy az Isten igéjének hirdetői legyünk, kötelességünk fölemelni a szeretet szavát minden alkalmatos és alkalmatlan helyen és időben; kötelességünk, hogy könyörögjünk a kicsinyekért, a szenvedőkért, s keressük az utat a hatalmasok nagylelkűségéhez és irgalmasságához. Esedező szóval járulunk tehát Felséged elé, könyörögvén a Jézus Krisztus nevében: Uram, nem Te kezdted azt az áldatlan vérontást, de szüntesd meg Te. Elég hatalmas vagy rá, hogy kegyelmes lehess, s megszerezd magadnak a szeretet és békesség dicsőségét, valamint a földön, azonképppen a mennyben is. Vess véget, óh Uram, annak a háborúnak, melyben népednek fegyvereit egy testvér-nép, egy keresztyén nép ellen kell fordítanod, s gyakorolj boszuállás helyet irgalmasságot a m Urunknak, Megváltónknak tanítása szerint, íme ezért esedezünk mi, az evangyéliumi keresztyénség igéinek magyarországi hirdetői, Felséged ;lőtt s esedezésünket Felséged elé terjesztjük azon a napon, mikor emlékezetét ünnepeljük a bennünket így Felségeddel és népeivel, valamint a boerok nemzetével egy vallásközösségbe kapcsoló evangyéliomi keresztyénség megújhodásának. Ezen a napon kérjük Felségedet: Vetkőzze le a harag és boszúállás lelkét, öltözzék a kegyelem és szeretet ruhájába, az Úr parancsa szerint megbocsátván az ellenünk vétkezőknek, alamint Ő is megbocsátja a mi vétkeinket. Emlékezzék meg Felséged róla, hogy akik ellen hadat visel, zok testvérei a Krisztusban s az evangyéliomi tisztaságába visszaállított keresztyén anyaszentegyház közöségében, és fejedelmi szavával szüntesse meg valahára a testvérháború borzalmait Szegény lelkipásztorok, az Isten igéjének egyszerű hirdetői vagyunk mi, akik ezzel az esedezéssel elséged színe elé járulunk. De mi bizakodunk nem a magunk erőtlenségében, hanem a Jézus Krisztus fejében. • Bizalmunkat fokozza az a tudat, hogy mint a több évszázad óta viharok és vészek közt rendítetlenül megállótt protestáns magyar egyházak lelkészei egy nemzet millióinak érzelmeit tolmácsolják, s úgy mint a keresztyén tanok hirdetőinek szeretet-sugallta kötelességünk a hitrokon népért endő szózatukat fölemelni. Könnyebbé teszi nekünk e kötelesség teljesitését az a tudat, hogy mi, az Úr igéinek alázatos hitétől, távol állunk a nagyvilág harczaitól, a földi hatalmasságok tusáitól és esdeklésünket egyedül és kizárólag szeretet isteni parancsa sugallja. Az az isteni parancs, amely nem vet ügyet a világi politikára, nem kérdezi és nem kutatja, hogy egy testvérháboru miért, mi okból vitatik, s erősnek, gyengének egyaránt az örök testvériség igéjét tartja lelki szemei elé. Midőn ez isteni parancsnak, mint magasabb "kényszernek engedünk, az az aggodalom sem tarthat vissza bennünket esdeklésünktől, váljon felhat-e irgalmat kérő szózatunk Felséged szivéig. A mindnyájunk fölött őrködő Gondviselés bölcsesége intézi az emberi tetteket, a Gondviselés határozza meg, mely cselekedetnek teremjen gyümölcse s melyik maradjon gyümölcsteán, — a hivő léleknek nem lehet más feladata, mint lelkiismerete sugalmát, erkölcsi kötelességét teljesítve a neki osztályrészül jutott szerepet betölteni, s az eredményt a Mindenható végtelen bölcseségére bízni. E bizalom ad nekünk erőt és bátorságot s rendületlenné teszi e bizalmunkat az a tudat, hogy a Mindenható Felséged szivébe határtalan keresztyén szeretetet lehelt, és nemzetét, a hatalmas, dicsőséges angol nemzetet ugyanő szeretettel az emberiség egyik vezérévé avatta. Valóban, a mi nemzetünk úgy tekintett mindig és tekint ma is Angliára, mint a szabadság, az emberi jogok, a protestáns önérzet bevehetetlen várára s keresztyén erényekben ragyogó mintaképre. Ez a Felséged és hazája iránti mély tisztelet csak növeli bátorságunkat, s éppen a nagy brit nemzet polgárosító hivatásának csodálata késztet bennünket esedezésünkre. Érezzük, hogy Nagy-Britannia már oly nagy és dicsőséges, hogy nagyobbá már csak a keresztyén önmegtagadás és lemondás teheti. S ha a könyörület isteni törvényének enged, minden eddigi győzelménél nagyobb győzelmet arat. Az angol nemzet e legnagyobb diadalát, az emberiségnek mintaképül szolgáló önmegtagadást keresztyén szívvel esedezve, még egyszer kérjük Felségedet, hogy a reformáczió dicső ünnepét irgalmas lélekkel magasztossá tenni, s a háború befejezésével a világ protestáns népeinek igazi örömünnepet szerezni kegyeskedjék. Antal Gábor s. k. Ferencs József s. k. Gyurátz Ferencs s. k. Kun Bertalan s. k. ev. ref. püspök, unit. püspök. ág. h. ev. püspök. ev. ref. püspök. Müller Frigyes s. k. Sárkány Sámuel s. k. Szász Károly s. k. ág. h. ev. püspök ág. h. ev. püspök ev. ref. püspök-