Magyar Szó, 1902. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1902-05-01 / 103. szám

4­103. szám. MAGYAR SZÓ, Május 1 gróf Wilczek Frigyes, gróf Zichy Jenő, ifj. gróf Zichi János. Póttagok: Adamovich Béla, gróf Bethlen Balázs, Biró Lajos, báró Nopcsa Elek, Pildoer Fe­­rencz, Sághy Gyula, Semsey László, Szőts Pál, Telegdy József, Werner Gyula. Ezután folytatják a honvédelmi tárcza költségve­­tésének tárgyalását. Gróf Wilczek Frigyes: A véderőnek lehető fej­lesztése mellett kötelessége a kormánynak, hogy a népet túl ne terhelje. Szükséges a szolgálati idő le­szállítása. A szolgálati idő megszabása a törvényho­zás jogkörébe tartozik. A szolgálati idő leszállításá­nak előnyei volnának sok inproduktív munkával le­kötött munkaerő felszabadítása, az ország pénzügyi terheinek könnyítése. A nép a katonai terhek alól menekülendő, kivándorol. A katonai lóvásárló-bizott­­ságok nem közvetlenül a tenyésztőktől szerzik be a lóállományt, s ez a nép károsodásával jár. Szükségét látja a honvédség vallásos érzelmei ápolásának és a katonai törvénykönyv reformjának. A költségvetést sem ő, sem pártja nem fogadják el. Nessi Pál: A katonai büntetőtörvény revíziójá­nál nemcsak a katonai szempontokat, hanem a hu­manizmus követelményeit is tekintetbe kell venni. Beszél a hivatalos lapban megjelent Fejérváry tábor­­szernagy­hoz intézett királyi levélről. A miniszter­­elnök beszédjéből bizonyítja, hogy a levél Fejérváry­­hoz, mint miniszterhez szólott; ez sérelme az al­kotmánynak. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Kétségbe­­vonja, hogy katonaember lehetne miniszter. Hogy a miniszterhez szólott az a levél, azt bizonyítja az is, hogy a hivatalos lapban jelent meg. A magyar katonaság a magyar szellemtől idegen, és a magyar­­ nemzet nem bizonyos afelől, hogy az ő pénzén fön­­tartott haderő: nem fog-e ellene fölhasználtatni? A honvédség a közös hadsereg mellett háttérbe szorul. A Ludovika Akadémiában túlságosan tért engednek a német nyelvnek. A tisztikar szelleme nem magyar, a magyar elem mellőzésben részesül. A honvédséget magyar ünnepekre nem viszik el, az osztrákra ki­vezényelik. Visontai Soma: Horánszky temetésén sem vol­tak ott. • Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Nem igazi (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: A költségvetést nem fogadja el. Rákosi Viktor : Mikor Fejérváry beteg volt, a kormánypárti lapok is azt írták, hogy a javulás útjára lépett. A tényekből azonban fájdalommal konstatálni kénytelen, hogy Fejérváry mégsem ja­vult meg. Legyen szíves a miniszter úr odafent is szókimon­dónak lenni, ne csak itten. Ő megmondhatja az igazságot. A miniszter megmagyarázhatná odafent, hogy a dinasztia nem lehet sem német, sem szláv császár. Csak magyar. Amikor a kormány magya­rosít, akkor dinasztikus politikát folytat, mert erősíti a Habsburg-dinasztiát. Tanuljon a dinasztia magya­rul, ne pedig a nemzet tanuljon németül, a dinasztia kedvéért. A hadsereg nem a nemzethez, hanem a nemzet alkalmazkodik a hadsereghez. A mi hadseregünkben otthon van a szoczializmus, mert ez a hadsereg nem nemzeti.Nálunk a fekete-sárga zászló és a Goterhalte a jelszó. Gyárakat, műhe­lyeket és nem kaszárnyákat kellene építeni. Egy magyar hadseregért minden áldozatra készek va­gyunk, de nem egy idegen hadseregért. Gúnyolja a delegácziót. A delegácziók beszélhetnek, amit akarnak és Krieghammer azt teszi, amit akar. Miért adnak annyit a tengerészetre ? Talán, hogy Líriából czopfokat hozzanak. (Derültség.) Erre nincsen szük­ség, van elég. Zsaroljuk a népet csak, hogy Német­országgal lépést tudjunk tartani. Ebbe a versenybe tönkre ment Olaszország. Tönkre fogunk menni mi is. Mi a hármasszövetségben éppen olyan kibiczet játszunk, mint Golub­ovszki a zsoké-klubban. A magunk pénzén, a közös hadsereg számára neve­lünk tiszteket. A kivándorlás mind nagyobb arányo­kat ölt. Az elszegényedés óriási. Ilyen körülmények közt nem fogadja el a költségvetést. (Tetszés a szélsőbalon.) A Münnich Aurél személyes kérdésben emel szót. Rákosi azt mondta, hogy ő minden kormánynak megadja magát. Megadja magát annak a kormány­nak, amelynek követésére meggyőződése készteti. Ki akarja mutatni az ellenzék vádjainak alaptalan­ságát, azt bizonyítgatja, hogy a kormány a magyar honvédségért mindent megtett. Tagadja azt, hogy a honvédség kiegészítő része volna a hadseregnek, mert egyik része a haderőnek. A honvédség hiva­tásának magaslatán áll. A kormány által elért eredményeket nem lehet kicsinyelni és nem szabad hálátlannak lenni, ama férfiú iránt, aki a honvédséget újjászervezte. A kor­mány és pártja mindenkor meg fogják a honvédséget védeni igaztalan támadások ellen. Rákosi nyugodtan megszavazhatja a költségvetést, mert a magyar had­seregnek szavazza rr.-­r. Rákosi Viktor r*. elves kérdésben szólal fel és Münnichnek saját szavait czitálja, amelyekben mon­dotta, hogy még a jövő kormányokban is bízik. Münnich Aurél igazat ad Rákosi c­itátumának. Nem képzel jövendő kormányt, amely az ország érdekeit feladja. Még az ellenzékből támadt kormány­ban is bíznék. (Derültség a szélsőbalon.) Kubik Béla haragosan kezdi. Örvend Münnich ama kijelentésének, hogy a honvédség nem kiegészítő része a honvédségnek. Nem viseltetik rajongással egy oly hadsereg iránt, amely mindent Bécsből kap, amely csak Bécs felé néz. Azzal végzi, hogy Münich Auréltól kioktatást nem fogad el. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a tegnapi és a mai napon felhozottakra a magam részéről, amennyire lehet, röviden válaszoljak. (Halljuk ! Halljuk!) Hogy a t. függetlenségi párt részéről a külön magyar hadsereg minden alkalommal hangsúlyoztatik és amaz óhajnak, hogy az létesüljön, kifejezés adatik, az ellen abszolúte semmi észrevételem nem lehet, az egy nézet, melyet én tisztelek, de nem osztok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az a baj !) Mert Magyarország érdeke megköveteli azt, hogy Ausz­triával egyetemben egy nagy tekintélyes véderőt tartsunk fenn. Mihelyt külön magyar hadsereg szer­vezéséről van szó, méltóztassék csak megnézni, akkor sülyed Magyarország kicsiny állama, amely­nek az európai konc­ertben az a súlya nem lesz meg. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Zaj. Hall­juk! Halljuk! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, t. kép­iselő urak, ne méltóz­­tassanak mindjárt felháborodni. (Halljuk ! Halljuk !) hogyha mi egyedül laknánk Európában, ha már egész Európát elfoglaltuk volna, akkor helyes volna, de miután más nemzetek is laknak Európában, ezekre mégis csak tekintettel kell lenni. (Derültség jobbról.) Rákosi Viktor : Inkább független Szerbia, mint leigázott Oroszország lenni! Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én azt hiszem, hogy a t. függetlenségi párt a dolgok meg­ítélésénél a tényleges viszonyokat igen kevéssé veszi figyelembe, hanem inkább csak szíve sugal­latának engedve ad kifejezést, némelykor oly modor­ban, amely egy kicsit hangos. (Derültség.) De azt hiszem, hogy ez a politika tulajdonképpen nem he­lyes. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Az én né­zetem szerint nem helyes, mert magyarán mondva, azt hiszem, ez a politika az, amit úgy­­neveznek, hogy fejjel a falnak megy az ember. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla : Ez az a hangos kifejezés! Egy­oldalú és hangos ! Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Némely­kor­­ megtörténik, hogy Kubik J. képviselő úr is hangosan beszél — csak némelykor történik meg! (Derültség.) Hát bocsánatot kérek, ha most én is hangosan fejeztem ki magamat. (Derültség a jobb­oldalon.) A főelv a véderő szervezésénél nálunk az, hogy a pragmatika szankció alapján a védelem közös. Nessi Pál : A védelmi kötelezettség közös! (ügy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: El­fogadom : a védelmi kötelezettség közös ! Már mostan, hogy állunk a honvédség szellemé­vel, amelyet hangoztatni méltóztattak. (Halljuk! Halljuk !) Horváth Gyula: Csehül álltunk! (Derültség a­­ szélsőbaloldalon)) Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd megmondom, hogy magyarul állunk! (De­rültség.) Hogy állunk azzal az ócsárolt szellemmel? (Hall­juk! Halljuk!) Azt akarják a t. képviselő urak, s első­sorban Tóth Jánost képviselő úr, aki szokása ellenére, tegnap a rendesnél egy kissé élesebben szólt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hogy a honvédség más szellemben legyen nevelve, más szellemben legyen kezelve, mint a nagy véderő többi része. Hát azt akarják, hogy a véderőnek, a monarchia és abban Magyarország váderejének, egyes részei szembe áll­janak egymással és farkasszemet nézzenek? (Felki­áltások a szélsőbaloldalon: Nemi) Az egy olyan abszurdum, aminek a világon nin­csen párja. Horváth Gyula: Abszurdum ilyent mondani ! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A honvédség magyar szellemét illetőleg, hivatkozom Münnich Aurél t. képviselő úrra. (Mozgás a szélső­­baloldalon. Helyeslés jobbfelől.) Még Nessi Pál, t. képviselő úr is, aki a legelevenebb tagja mostanában a t. pártnak. (Éljenzés a szélsőbalon.) ha kezét a szivére teszi, miután a honvédségben szolgált és a honvédség szellemét ismeri, arra a kérdésre, vajjon magyar szellem uralkodik-e a magyar honvédségben, meg vagyok győződve arról, hogy feleletében az igazságnak helyt fog adni, és azt fogja mondani, hogy igenis magyar szellem. Azt hiszem tehát, hogy Tóth János képviselő úr nincs annyira tájékozva a honvédség ügyében, mint Nessi Pál képviselő úr. (Derültség a jobb- és bal­oldalon. Felkiáltások: Nagyon jó! Halljuk! Halljuk!) A véderőről van szó, az egész véderőről, mert a honvédség magyar szelleme ellen, azt hiszem, kifo­gás alig lehet, ha csak nem mesterséges műkifogás. Minden katonának, aki szolgál ezen a véderőben, első és főkötelessége hazáját szeretni és hogy a királyát magasan tartsa. A többi azután magától jön és a fegyelem nagyon sokat segít ott, ab másutt talán más faktorok segítenek. Roppant ne­hezek nálunk a viszonyok, azt az urak éppen úgy tudják mint én, és nekünk kötelességünk beletalálni ezekbe a tényleges viszonyokba. Ma a viszonyokon nem változtathatunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nem.) Hogy önöknél nem hiányzik az óhaj és akarat változtatni a viszonyokon, abban nem kételkedem, azt látjuk mindennap, de nemcsak önök vannak itt. A hadtestekkel és a hadügyminiszterrel igenis németül leveleznek. Miért ? Először mert az elkerül­hetetlenül szükséges, czélszerűségi momentum­a mel­lett van. Mi nem követelhetjük azt, hogy mindenütt tolmácsok és fordítók legyenek. Az lehetetlen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Eötvös Bálint : Tanuljanak meg magyarul azok. Kubik Béla: Magyarországon mindenkinek meg kell tanulnia németül, aki katona lesz. (Zaj.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Idő­vel remélem, hogy Ausztriában is azok a fiatal­emberek, akik a katonaságnál akarnak szolgálni, akik annak a hivatásnak szentelik magukat, talán szintén nagyobb súlyt fognak fektetni a magyar nyelv elsajátítására. Azt mondja a t. képviselő úr, — ismét Tóth János — hogy a honvédséget teljesen alárendeljük a legfőbb vezetés tekintetében a közös hadseregnek. Hát méltóztassék elolvasni az 1890. V. törvényczikk 23-dik §-ának 5-ik bekezdését, amely azt mondja: (olvassa:) «Háborúban az összes honvédség katonai tekintetben az ő felsége által kinevezett hadvezérnek van alárendelve, aki azt magasabb rendű sereg­testekben, és pedig a körülmények igénylete szerint, vagy külön­ vagy a közös hadsereg csapataival egyesítve alkalmazza.» Itt e részben a törvény szerint járunk el, nagyobb testekbe, mint had­osztályokba nem állíthatjuk össze a honvédséget, már a territoriális nehézségeket tekintve sem. Ez megtörténhetik, hát hol van itt a sérelem ! Én nem tudom. Szükséges manapság idegen nyelveket tanulni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső­baloldalon : De nem a németet és nem a honvéd­ségnél !) A német nyelven való előadás bizonyos tantárgyakban, és pedig --vH- • -

Next