Magyar Szó, 1902. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1902-06-01 / 127. (128.) szám
HARMADK ÉVFOLYAM. 127. ««rám. SlöCüoíósi ur £$6sz évre ... 28 km.,— £ li Telétre _ _ 14 „ — „ Regyederre ' 7 ■"Így üócarrt, 2 j, 40 », •folyassiára... S fillér. iO „ Szertersntóség VI . Tejáz-feciút üg. Politikai napilapé Felelős szerkesztő: Dr. PALYI 20 £. Budapest, 1902. . . . jy. .—i—y------------Apróhirdetések Ára? Egy szó ... _ 4 fillér Vastagabb betűrőlM 8 fHlár Hirdetések fürssabás szerint Megjelek minden nap. Kiadóhivatal: VI., Teréz körút 62. Vasárnap, jimlua 1. Egy történelmi asszony. Budapest, május 81. Ravatalod fekszik, ezüst csipkék között, Erdély nagyasszonya. Magyarország hölgyei, akik szigetekben nemes érzelmeket, telketekben fenkölt gondolatokat őriztek a haza, a családi szentély s az emberiség számára,— rajongd pillantást vessetek az elhunyt báró Bánffy Dánielne tűnő alakja után! Mert ő egyike volt a legnemesebbeknek, a legkiválóbbaknak, a legnagyobbaknak ama nők között, akiknek alakját a történelem eszményi magaslatra emeli az utókor előtt. Hazánkban csak Lorántffy Zsuzsanna alakját találjuk hozzája hasonlónak, ha összehasonlítást keresünk. Báró Bánffy Dánielnél született léozfalvi Gyárfás Anna, olyan nő, olyan hitves, olyan anya, olyan honleány, s olyan, minden jó, szép és nemes iránt fogékony lelkű emberbarát volt, aminőnek mását a maga tökéletességében hiába kutatnék a mai asszonyok között. A régi világ szivünkhöz szóló, bájos, utánozhatatlan ana médiája volt az elköltözött melódia, amely mindig fülünkbe cseng, amelyhez hasonló ma egy női léleknek, még a legjavának húrjain sem rezdül. Vannak jó asszonyok, nemes, fenkölt gondolkozású asszonyok, mintaszerű feleségek, kitűnő anyák, kedves, megnyerő, lebilincselő modorú, szellemes, eszes, okos, finomlelkű, a köznapiasságból sok mindenféle jeles tulajdonságuk által kimagasló asszonyok; de olyan asszony, akiben mindez a sok, mindez a valamennyi kiválóság olyan mértékben egyesülne, mint egyesült báró Bánffy Dánielnében — manapság nincsen sehol A mai kor a kisszerüségek kora Magyarországon, s ilyen kor nem szül eszményi nőalakokat. Egy régen letűnt, magasztos korszaknak minden izében klasszikus tisztaságú maradványa volt ő; egy antik oszlop, amelyhez hasonlót nem tudnak faragni többé, s amely előtt meghatottan állunk meg mi, akiket megérint láttán a nagy idők lehellete. Ki volt báró Bánffy Dánielné? — kérdezzétek meg Erdélyrészt. A megpróbáltatása napjaiban igazi, bátorszivü, áldozatra kész honleány; családja körében odaadó hitves; gyermekeinek szerető, szigorú, gondos nevelője minden jóra, nagyra, nemesre, (legidősebb fia báró Bánffy Dezső, Magyarország volt vaskezű kormányelnöke); a művészetnek, különösen a színművészetnek támogatója, bőkezű pártfogója; szegényeknek jótékony, gyöngéd gyámolítója; vallásának, a protestáns vallásnak buzgó hive, és társaságának, a magyar előkelő köröknek *=» nagy szépségénél s kiváló erényeinél fogva — hajdan ' cgillaga, hajlott korában pedig fcsodált mintaképe. Egy régi, igazi magyar nagyasszony, ősi székely családból való, aki meg tudta őrizni lelkének antik vonásait, anélkül, hogy az uj idők változott viszonyai között idegennek találta vagy láttatta volna magát. Igazi nagy szellem, nagy szív, nagy lélek, akinek minden magyar asszony, hitves, anya és honleány megcsókolhatta volna tisztes ruhája szegélyét: — Asszonyom, add, hogy érintésed által hozzád hasonló tehessek. Lorántffy Zsuzsanna eddig úgyszólván egyetlen példányképe volt a magyar nő, a magyar honleány tökéletességének. Báró Bánffy Dánielné Gyárfás Anna íenkölt lelkének elszálltával most majd osztozkodnia kell az elhunyttal a dicsfényen, amely eszményi alakját övezi. Most már Erdély nagyasszonyának szép, fehér feje fölött is ragyog e dicsfény. Báró Bánffy Dánielné, amíg élt, a hazáé, vallásáé, családjáé, s minden szépé, jóé és nemesé volt. Most már — a történelemé. Magyar nők, fonjatok dicskosz ouiát* szelleműit, fenkölt homloka köré! 0 .* Az istenben boldogult báróné háromszéki 13 nemes család ivadéka volt. Ritka szépség volt, mint leaoy, s e szépséget megőrizte mint asszony, sőt mint matróna is haláláig. 1842-ben ment férjhez losonczi báró Bánffy Dánielhoz, ki tevékeny részt vett az erdélyi országgyűlésen. Volt Doboka vármegye főbírája is, ez állását az unió után keresztülvitt szervezés első alispáni állásra változtatta, s báró Bánffy Dániel ezt a tisztet a szabadságharca végéig viselte. A most elhunyt báróné a nagy idők mozgalmaiból is kivette a maga részét. Mikor 1848-ban Erdélyben a nemzeti hadsereget kezdték megalakítani s az erdélyi hölgyek ékszerüket, ezüstjüket fölajánlották a haza oltárára, az akkori hírlapokban olvashatjuk, hogy Hegedűs, Sándor kolozsvári ügyvédnek (Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter képviselő atyjának) gyüjtőívén az első adakozók közt van báró Bánffy Dánielné. Ott volt az unió kimondásánál is, a kolozsvári redutban tartott országgyűlésen mint fiatal, asszony a hölgyek karzatán. Ötven év múlva, az unió kimondásának févszázados jubileumán ugyanabban a teremben részt vett az ünnepen. Roskovics Ignácz történelmi terményén, mely az unió kimondását ábrázolja, lefestette a jelenlevő hölgyek közé a bárónőt is. Az abszolutizmus alatt báró Bánffy Dániel gazdálkodott, az alkotmányos érában főispán volt, s 1876 ban a báróné kegyelmes asszony lett, mert az ura valágos belső titkos tanácsosi méltóságot kapott. Tizennégy esztendővel ezelőtt, 1888 április 29-én lett özvegygv11 a báróné. A család, a következő gyászjelentést adta ki : Losonczi báró Bánffy Dezső, Magyarország nyug. miniszterelnöke, magyar királyi főudvarmester és fivérei: losonczi báró Bánffy Jenő és losonczi báró Bánffy Ernő a legmélyebb fájdalommal tudatják losongei báró Bánffy Dáhl'ehlé szül. Acztolyi Gyárfás Anna Ő Nagyméltósága szomorú, hosszas betegség után május hó 30-án reggeli 6 órakor bekövetkezett csendes, szenvedés nélküli halálát. Nyolczvanegy évi hosszú, boldog élet után száll sírba, özvegységének tizennégy éve után a drága halott, kísérve öt szerető és általa igazán mélyen és önzetlenül szeretett nagy családja fájdalmától; fájdalommal gyászolva menyei: báró Bánffy Dezsőné szül. Máthé Ilona, báró Bánffy Ernőné szül. gróf Esterházi Cecil; siratva unokái Bánffy Kazimir, Bánffy Ferencz, Bánffy Alice, Bánffy Dóra és Bánffy Anna; továbbá unoka vejei báró Feilitzseh Berthold Szabolcsvármegye főispánja és gróf Teleki Ferencz, ugy unokamenyei báró Bánffy Kazimirné sz. tarcsafalvi Pálffy Marie és báró Bánffy Ferenczné sz. széplaki Petrieberreh- Horváth Idi, dédunokái Bánffy Marianne, Bánffy Dani, Bánffy Dezső, Feilitzseh Cecil, Feilitzseh Jenő és Teleki Erzsébet, Margit és Cecil által. A mindenektől tisztelt elhunyta telett érzett fájdalomban osztozik a szélesen kiterjedt rokonság, a Bánffy, Gyárfás, Teleki, Kemén- és Zeyk-családok és mindazok, kik ismertek és hosszú életén keresztül becsülni, tisztelni, szeretni tanulták. A drága halott földi maradványai 1902. junius 1-én d. u. 4 órakor fognak a halottas háznál— (Deák Ferencz-utcza 32.) az ev. ref. egyház szertartása szerint tartandó gyászszertartás után az örök sírba tétel végett vasútra kísértetni és Kolosz-Borsán végső nyughelyére helyeztetni. Áldás és béke poraira1 Boldog nyugalom kisérte sírjában Kolozsvár, 1902. május hó 30-én. * Hogy halála mily általános és országom részvétet keltett, azt a legélénkebben bizonyítja a sajtó minden árnyalatának elfogulatlan nyilatkozata, melylyel a nagyasszonyról megemlékezik és búcsút vesz. Budapesti Hírlap. Alig akadnak már a modern világban hasonmására, csak aki ismerte, tudja, milyen volt a nő, kit nagyasszonynak tisztelt a régi magyar társaság- Aminőnek magyar ember szive a maga asszonyi ideálját, a szive párját áhitja, olyan volt a nagyasszony. Ékessége nem kincs, pompa, rang, de kiváló lelki tulajdonságai voltak, köztük az erős magyar nemzeti érzés. A nagyasszony szerény, mégis tiszteletet parancsoló, büszkesége megilleti, galambszivü, de ha kell, szigorú, nemesen egyszerű és mégis oly bájos, kedves és jóságos, hogy ellenállhatatlanul szimpátiát kelt. Meg van áldva a maguk körében uralkodásra hivatott asszonyok ama ritka tulajdonságával, amellyel akaratukat azokává tudják tenni, akiken uralkodniok kell, így a legkisebb szava, óhajtása parancs, amelyet mindenki föltétlenül, de szívesen teljesít, örül, hogy megteheti. Nagy az asszonyi okossága a nagyasszonynak, meg tud érteni mindent, de a ravaszsághoz nem ért. Gyöngédlelkű, de erős a bánat elviselésében. Magyar Hírlap. Szokásaihoz, életmódjához csodálatosan ragaszkodott a szép öreg asszony, s bár maga az egyszerűség, a közvetlenség, mégis mindenben arisztokrata. Nemcsak őt ismerték, de ő is ismerte egész Kolozsvárt, régebben, mikor még gyalog járhatott, megszólította ismerőseit, iparosokat, kereskedőket, megállóit velük s elbeszélgetett a nap eseményeiről, vagy az illetők apró ügyeiről, bajairól. Most már régen nem sétált. A hatalmas termetű matrónát nem bírták a lábai s így csak kocsin tette meg, minden áldott nap délután négy órakor sétáját.