Magyar Szó, 1902. augusztus (3. évfolyam, 180-198. szám)

1902-08-01 / 180. szám

r Előfizetési év: R­ész évre _ 28 kOT. — fill Fel évre „ „ 14 „ — hegyedévre _ 7 „ — M Egy hónap­ 3, 2 „ 40 „ Esres szám...____8 fillér. Vidáken... ” _ _ 1 .10 Szerkesztőség • VI., Toréz-körut 62. Budapest, 1902. ______________________HARMADIK ÉVFOLYAM_ 180.,«ám,___________________ MAGYAR SZÓ Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Dr. FALVI EDE. Apróhirdetések ára : Egy szó ... ... „4 fillér Vastagabb betűvel_8 fillér Hirdetések díjszabás szerint, Megfeleli minden nap. Kiadóhivatal: VI., Teréz-kertt 62. Péntek augusztus 1 Szentiványi Árpád ügye. Budapest, július 31. Szentiványi Árpád urnak, a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelőjének, az 1848. évi XX. törvényczikk végre­hajtása ellen a képviselőházban tett fel­szólalása annak idején tudvalevőleg meg­ütközést keltett az ág. hitv. ev. egyház körében. Egymásután érkeztek a bizal­matlansági nyilatkozatok. Most egy bi­zalmi nyilatkozatot vettünk. Kiadjuk ezt is. Az a tiszteletreméltó egyéniség, aki nekünk e nyilatkozatot beküldi, hozzánk intézett levelében ugyanazt írja, hogy «aligha­nem lehetetlent óhajtok, midőn e közleménynek a Magyar &?o­-ba való fölvételét kérem», — de mint most meggyőződhet, nem kívánt lehetetlent. Mert mi csak az igazságot keressük, s minden komoly megnyilatkozásnak, még ha álláspontunkkal ellenkezik is, helyt adunk. Mert semmi sem utáltabb előt­tünk, mint némely sajtó­közlöny strucz­­politikája, mely azt hiszi, hogy ha vala­mit agyonhallgat, azzal az ügyet agyon is ütötte. Ám hallja a közönség az el­lenvéleményt is, —gondolkodjék fölötte, Ítéljen s alkossa meg a maga önálló véleményét. Íme álljon itt a beküldött bizalmi nyi­latkozat: A kishonti evang. esperesség Rimaszombatban e hó 28-án tartott közgyűlése nagy és általár,03 ér­deklődés mellett tárgyalta a hazai protestáns egy­házak legidőszerűbb kérdését, az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtását. Kubinyi Aladár esp. felügyelő a közgyűlést megnyitó beszédében elvi magaslatról, mint a két protestáns egyház létét biz­tosító egyik sarkalatos törvényt tüntette fel azt. Glaus Pál főesperes évi jelentésében pedig e tör­vény gyakorlati keresztülvitele iránt tájékoztatta a közgyűlést, majd így végezte jelentését: Ezzel kapcsolatban még egy irányban hívom fel a tisztelt egyházmegye becses figyelmét. Köztudomás szerint az történt ugyanis, hogy egyházkerületünk felügyelőjét, Szentiványi Árpád urat, a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcza költ­ségvetésének tárgyalása alkalmával, az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtása tárgyában elmondott országgyűlési beszéde következtében úgy tüntették föl egyes hírlapi fölszólalók, mint aki ellenkezésbe jött saját egyházkerületével. Olyan szó ez, amely hallgatagon hagyatva, netán komoly következményű lehetne, s amelyet megbí­rálni s fölötte véleményt nyilvánítani jogunk van nekünk is, mint a tiszai egyházkerület egyik alkotó tényezőjének; jogunk van megítélni, hogy az a férfiú, akit az igaz evangélikus áldozatkész egyház­szeretet és hitbuzgóság példányképének szoktunk tekinteni, — akit osztatlan bizalommal emeltünk az egyházkerület kormányzói székébe, s azóta fokozódó bizalommal és ragaszkodással kísértünk működésé­ben, — csakugyan ellenkezésbe jött-e az egyház­­kerülettel és így velünk is? Aki egyházkerületi felügyelünk egyházkormányzói magatartása felett igazságosan akar ítélni, az nem ítéli őt meg egy pártpolitikai nyilatkozat alapján , aki tudja, hogy mily nagy szükségünk van olyan férfiúra, aki az általa képviselt nagy egyházi testület bizal­mából folyó erkölcsi súl­lyal és tekintél­lyel támo­gassa a közegyház érdekeit, az tartózkodni fog attól, hogy azon erkölcsi súly és tekintély ellen felemelje kezét. Hivatkozom az egyházkerületünk által 1895-ben tett , 1899-ben megújított határozati javaslatra, melyet az egyház-egyetemhez oly kérelemmel ter­jesztettünk fel, hogy — szó szrint idézve: »egyhá­zunknak az 1848. évi XX.törvényczikk szellemében tör­ténő állami dotáczióban részeltetése s addig is az alább részletezett 107,025 forintnak, mint évi több segélynek megszavazása tárgyában küldjön az állam kormányhoz s együtt a magyar törvényhozáshoz indokolt feliratota. Másrészt hivatkozom Szentiványi Árpád egyház­kerületi felügyelő úr szóban forgó beszédére, mely két világosan kidomborodó s egymástól megkülöm­­böztethető részből áll: az egyik ugyanis pártpolitikai kijelentés, a másik pedig a tárgy érdemére tartozó elvi nyilatkozat. A pártpolitikai kijelentéstől itt, egyházi körben és téren okvetlenül el kell tekintenünk; a dolog lényege és érdemére tartozó elvi nyilatkozata pedig, szó szerint idézve ez volt: «Én tehát arra kérem a t. kormányt, vagy egyszer s mindenkorra adjon egy olyan összeget, amely által a protestáns egyházak magukat fentarthatják ... vagy ha a jelen viszonyok közt ez nem volna lehetséges, adjon törvény által b­atosítolt nagyobb évi dotácziót.» E nyilatkozatot egybevetvén most már egyház­kerületünknek idézett határozati javasltával: ebből minden magyarázat és indokolás mellőzésével két­ségtelenül kiviláglik tehát, hogy Szentiványi Árpád egyházkerületi felügyelőnknek az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtása tekintetében az ország­gyűlés színe előtt bevallott álláspontja egyházkerü­letünknek e tárgyban elfoglalt álláspontjával teljesen egy és ugyanaz. Az imént elmondottak alapján indítványozom te­hát: tegyen egyházmegyénk felterjesztést az egyház­kerületi közgyűléshez a vég­ből, hogy újítsa meg az 1848. évi XX. t.­ci­kk tekintetében hozott korábbi ha­tározatát s ugyanazt javasolja az egyházegyetemnek is, azon diajtusa kíséretében, hogyh a legutóbbi á­llami költségvetés tárgyalása alkalmával, az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtásának módjára nézve a kor­mány által kijelentett fokozatosság elv­e szerint az állami segélyezés legközelebb az egyházközségi tagok egy­házi járandóság terhének könnyítésére , az egye­temes nyugdíjintézet hivatásának kellő színvonalra való felemelésére irányuljon, s ezzel kapcsolatosan nyilatkoztassa ki egyházmegyénk, hogy egyházkerületi frinevelőnknek, Szentiványi Árpád urnak, az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtása tárgyában az országgyűlés színe előtt kifejtett álláspontját, — el­tekintve az egyházi térre nem tartozó pártpolitikai kijelentéseitől, — a tiszai ág. hitv. evang. egyház­­kerület álláspontjával ugyan azonosnak vallja s azá­t őt változatlan bizalmáról s tántoríthatatlan ragasz­kodásáról továbbra is biztosítja. Ez indítványt Jlledreczky Sándor, Markovits Pál, Liszkay János Rigay György és Kolbenheyer József hozzászólása után, az esperességi közgyűlés egyhan­gúlag elfogadta s az egyházkerülethez felterjeszteni határozta. Ez a tudósítás, melyet szó szerint kö­zölvén, a komoly és érett közönségre nyugodtan bizhatjuk az ítéletet. Nem is tennénk rá semmi megjegyzést, ha nem kellene elmondanunk bizonyos tényeket, melyek vajmi könnyen elmosódnak még a legfigyelmesebb olvasók lelkében is, s melyeknek fölelevenitését a tárgyila­gos igazság követeli. Ezeket a tényeket akarjuk mi elmondani, hogy az ügyben mindenki teljesen tisztán lásson. Szentiványi Árpád ur, midőn az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtása az országgyűlésen szóba került, midőn Veress József erre vonatkozó határozati javaslata fölött kellett dönteni, az or­szág minden részéből az országgyűlési képviselőkhöz érkezett s az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtását sürgő­sen kérelmező felszólalásokra szó szerint a következőket mondotta: «Én reám ugyan semmi befolyással nincsenek ezek a felszólítások, én a magam­ részéről őszintén kimondom, mit sem adok ezekre.» Ezt mondotta a nemzeti és protestáns közvélemény kivánalmára. Az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtásának köve­telményét pedig ezen — ismét szó sze­­rint idézett — szavaival akarta meg­bélyegezni: «Nem helyeslem, hogy ezt a kérdést most vetették fel. Én nem tudom, hol vette eredetét, tudom, hogy egy napilap indította meg. Nem tudom, mi czélja volt, a protestáns érdeket akarta-e szolgálni, reklámot akart-e csinálni a lapnak, vagy talán egy titkos kéz mozgatta. Nem keresem, de kije­lentem, hogy a magam részéről nem he­lyeslem.» Szentiványi Árpád úr tehát nem tudta, hogy az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtásának mozgalma hol vette eredetét, holott e mozgalom éppen az ő elnöklete alatt álló tiszai evang. egyház­­kerületből indult ki. Egyúttal Szentiványi Árpád úr nem fogadta el Veress József határozati javaslatát, mely az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtására irá­nyult. S mindezt azért, mert «politikai pártállása» ezt neki megtiltotta. Száraz tényeket mondottunk el itt s a lelki­­ismeretes olvasóra bízzuk, ítélje meg, váljon Szentiványi úr nem helyezte-e a pártpolitikát a saját egyháza által saját vezérlete mellett hozott határozata, te­hát a saját maga álláspontja fölé? Való igaz az az idézet is, melyet a fenti bizalmi nyilatkozat Szentiványi ur beszédéből közöl s mely szerint Szent­iványi ur, elutasítván Veress József hatá­rozati javaslatát, mely azt kívánta, hogy a kormány utasittassék az 1848. évi XX törvényczikk végrehajtására a felekeze­tek meghallgatásával «a legközelebbi ülésszak alatt törvényjavaslatot beadni»: — azt a kérelmet intézte a kormányhoz, hogy a protestáns egyházaknak nagyobb dotácziót nyújtson. De váljon mennyit nyom a latban e beszédébe szőtt plátói jellegű kérelem azon ténynyel szemben, hogy Szentiványi úr az 1848. évi XX. tör­vényczikk végrehajtása ellen szavazott, holott e törvény végrehajtását saját egyházkerülete sürgette ? Bennünket úgy ez ügyben, mint más ügyekben sem pártpolitikai álláspont, sem személyes elfogultság nem vezet. Mi más­don párton kívül állunk, mint olvasóink igen jól tudják. Szentiványi ur személye nekünk épp oly kevéssé ellenszenves, mint közéletünk bármely más tényezője. Ha Szentiványi ur helyeset, szépet, üdvöset cselekszik, épp oly örömest dicsérjük, mint amennyire kénytelenek vagyunk nem személye, de álláspontja ellen küzdeni, ha hibásan jár el. Kíméletlenek se vagyunk, ha észleljük, hogy valaki tévedését jóvá tenni igyekszik, mert bennünket a nemzet ügye iránti szeretet vezérel s boldogok vagyunk, ha az igaz ügy támaszt nyer bárhonnan, bárkitől; — de senkinek személye nem oly be-

Next