Magyar Szó, 1903. február (4. évfolyam, 28-51. szám)
1903-02-01 / 28. szám
Előfizetési ár: Egész éne _ 28 kor. ÉH. Fél évre_ ... 14 „ — „ Negyed évre... 7 , — „ Egy hop*pm 2 „ 40 „ Egyes szám____8 fillér. Vidéken_ 10 „ NEGYEDIK ÉVFOLYAM 28. szám. Szerkesztőség: VI., Andrássy út 48. Politikai napilap. Apró hirdetések ára: Egy szó ... _ ... ... 4 fillér Vastagabb betüvel_ 8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megyeien minden nap. Kiadóhivatal: VI., Andrássy-út 48. Budapest, 1903.________________________________Felelős szerkesztő: Dr. PÁLYI EDE. Vasárnap, február 1. 99BB9BB A trónörökös rendreutasitotta ( Gregorigot, — Egy rosszakaratú ferdítés czáfolata. — fe Budapest, január 31. Bécsi tudósítás nyomán a magyar lapokban ismét megjelent egy irányzatos hír Ferenci Ferdinand trónörökös ellen. A híresztelés arról szólt, hogy Bécs városának bálján a trónörökös, aki ott az uralkodó képviseletében jelent volt meg, megszólította Gregorigot, az antiszemitizmusáról s magyarfalásáról híres keresztyénszoczialista városatyát, akitől állítólag ezt kérdezte volna: — «No, ön, ugye, benne van a Duna szabályozási bizottságban is?» — Igen, felség — felelte volna Gregorig, s aztán gyorsan hozzátette: — A tartománygyűlésben egész tevékenységemet ennek a kérdésnek szenteltem és mondhatom, hogy a Duna-szabályozás főakadálya egyedül csak Magyarország. Itt okvetlenül hatalmi szóra lesz szükség. — «Helyes!» — mondotta volna erre a bécsi híresztelés szerint a trónörökös. — «Igaza van!» Ez a pletyka tehát a magyar lapokban is megjelent, s laptársaink, noha többnyire fenntartással közölték a hírt, mégis nem fojthatták magukba azt az indokolt megjegyzést, hogy, ha igaz a bécsi tudósítás, akkor ez nem a legjobb világításban mutatja be a trónörökösnek irántunk, magyarok iránt való elfogulatlanságát. Mi, azok után, amiket Perencz Ferdinándnak a magyarok irányában tanúsított jóindulatáról s rokonszenvéről már eddigelé is hallottunk, eleve kizártnak tartottuk olyasminek a lehetőségét, hogy a trónörökös egy dühöncz bécsi városatya kedvéért Magyarországra bárminő kedvezőtlen nyilatkozatot, vagy csak czélzást is tett volna. Az, hogy Gregorigot a cercbe alatt megszólította, magában véve még semmit sem jelent, mert Gregorig magyarfalu ugyan, de Bécs városa bálján, mint városatya, egyúttal házigazda is volt, s igy nem feltűnő, hogy az uralkodó képviselője megszólította. Hogy azonban Ferencz Ferdinánd e puszta megszólításon kivül egyebet tett volna, azt, ismételjük, első percztől fogva nem hittük. Hogy az egészet mindjárt azon melegében meg nem czáfoltuk, annak magyarázata az, hogy a szóban forgó pletykában elvégre is tényekről tétetett említés, amelyeknek mi tanúi nem lévén, azoknak czáfolatába sem bocsátkozhattunk. Hihetetlen ráfogásnak tűnvén föl azonban az egész dolog, igyekeztünk felvilágosítást szerezni a Bécs városa báljáról szellőztetett beszélgetésre vonatkozólag. Ma végre abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egész rosszakaratú és henczegő bécsi pletykának föltétlenül hiteles helyről teljes cáfolatát kaptuk és közölhetjük a nyilvánossággal. Ez az illetékes, helyről érkezett czáfolat szó szerint igy hangzik: A trónörökös és Gregorig. Bécs Városának bálján, ahol Ferencz Ferdinánd kir. herczeg ő cs. és kir. fensége a király képviseletében jelent meg, a fenséges ur a többi között, Gregorig városi tanácsost és fehérnemügyárost is kitüntette megszólításával. A fenséges úr azon kérdésére: — Jól megy most az ön üzlete? ji Gregorig igenlő választ adott s annélkül, hogy ő fenségétől bármiképen biztatást kapott volna, azonnal politikai térre akarta terelni a beszédet és a Duna-szabályozásról kezdett beszélni. Ő fensége ezen tapintatlan magaviseletét látva, szó nélkül bicczentett egyet fejével s faképnél hagyta Gregorigot. — Gregorigék ezen fejbicczentést úgy értelmezték, mintha a trónörökös Gregorig szavait helyeselte volna, pedig tulajdonképen rendreutasítás volt. Ez az igazságr*, minden más erre vonatkozó hireszkd 's rossz? karatu ferdítés. Ez a félremagyarázást nem tűrő tényállás. Gregorigék, amikor a bál után az első elferdített tudósítást közrebocsátották, alkalmasint igen hamar rendreutasítást kaptak helytelen maguk viseletéért, mert a bécsi városházi kőnyomatosban már másnap megjelent egy pótló közlemény, amely az előtte való napi pletyka értékét leszállította. Azonban, miként az a bécsi magyarfaló keresztyén szoczialisták nyilvánvaló érdekeiből következik is, e pótló közlemény mégsem volt teljes czáfolata a trónörökös és Gregorig közt lefolyt beszédről szóló czélzatos tudósításnak. Legilletékesebb helyről kellett tehát az idézett czáfolattal közbelépni, hogy e csúf híresztelésnek vége szakíttassék, s Magyarország leendő királya ismét úgy jelenjék meg a magyar közvélemény előtt, mint akitől nemzetünk irányában távol van minden elfogultság. Ha a trónörökös elfogult a magyar nemzettel szemben, ez csak ama ferde helyzetnek elfogultsága lehet, amely helyzet nem ad neki módot arra, hogy irányunkban érzett jóindulatát s rokonszenvét nekünk, itt közöttünk, valamely megfelelő alkalomkor tudtunkra adja. Valóban, Gulliver meséjére emlékeztető jelenség, látni a jövendő magyar királyt, amint, Magyarországtól távol, megkötött kézzel, úgyszólván mozdulatlanul kényszerül visszafojtani saját egyéniségét, egyéni tudását és hajlamait, mialatt — igen — a törpék apró tűszurásokkal ingerült, magyarjai, sőt saját, átérzett uralkodói hivatása ellen. Jó szerencse, hogy a trónörökös maga még nem veszi nagyon komolyan ezeket a tűszurásokat, s a törpéknek, akik az ajkára adott hamis szavakkal talán az alkotmányos uralkodói, a királyi hivatás és általában a magyar nemzet ellen szeretnék ingerelni, már nem egyszer megadta a lesújtó választ e környezetéhez intézett tréfás szavakkal: — Majd meglássák, hogy nem vagyok olyan ördög, amilyennek festenek. Ferencz Ferdinánd, akinek csak meglett férfikorában ladatott alkalom arra, hogy az uralkodó nehéz hivatására sok tanulmánnyal és tanulással előkészítse magát, valóban férfiasabb és önállóbb egyéniség, semhogy kis Gregorigoknak és nagyfejü titkos izgatóknak tervszerű, de lényegükben üres, eredményükben pedig — hála Istennek — haszontalan áskálódásai komoly nyomot hagynának a lelkében. S ezért nézünk mi várakozással a jövendő elé, amidőn majd lehull a varázsló kötelék s színről szinte láthatjuk a magyar trónörököst a magyarságért való buzgó ténykedése közepette. Ferencz Ferdinánd magyar király lesz. Magyarország életérdeke, hogy királyával békés szeretetben éljen. A trónörökös is érzi és tudja ezt s teljes lelkiismeretességgel készül arra a nagy feladatra, hogy uralkodása áldást hozzon magyar nemzetére. Ferencz Ferdinánd egyike azon kevés fejedelmi személyiségeknek, akik a maguk fejével tudnak gondolkodni s a maguk kezével tudnak irányítani. Nem sablonszerű ember, hanem önálló egyéniség. Ezt tudják róla és ezért törekszenek a magyarság ellenségei rosszindulatú híresztelésekkel és pletykákkal benne a magyarság iránt s a magyarságban ő iránta bizalmatlanságot kelteni. De ez — épen a trónörökös önálló egyénisége miatt — nem fog ellenségeinknek sikerülniük. A trónörökös már tudja, hogy trónjának legerősebb támasza Magyarország lesz és ő ezért meg is fog bennünket becsülni. Bízzunk egyrészt hűségünkben, másrészt igazságunkban és nem fogunk csalatkozni. Ferencz Ferdinánd uralkodói tetteivel meg fogja czáfolni a róla terjesztett hazug híreszteléseket. Bízzunk egymásban és a jövő a mienk. Budapest, január 31. Az aradi püspökség- Temesvárról jelentik, hogy ott tegnap Gáli József főrendiházi tag elnöklete alatt a’temes- és torontálmegyei gör. kel. püspökválasztó zsinati tagok értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy a február 12-én megejtendő aradi püspökválasztáson Hamsea Ágoston archimandritát, Mangra volt ellenfelét fogják jelölni. Amennyire mi a helyzetet ismerjük, kétségbe vonjuk, hogy Hamseának a Mangra ellen folytatott küzdelmek után sikerülni fog az aradi püspöki székbe jutni. A képviselőház igazságügyi bizottsága tegnap délután folytatta, a polgári perrendtartásnak az ügyvédi képviseletet érintő szakaszait. Elsőnek Rabár Endre szólt. Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy a javaslat az ügyvédi kenyérkeresetet csökkenti, utal arra, hogy már az 1893. évi sommás törvény felebbezési rendszere sokkal több módot nyújtott az ügyvédi kenyérkeresetre, mint a régebbi felebbezési módszer. Ballagi Géza kizárólag a perjogi szempontot tartja irányadónak.