Magyar Szó, 1903. február (4. évfolyam, 28-51. szám)
1903-02-01 / 28. szám
28. szám* MAGYAR SZÓ. Február I léséhez való hozzájárulását, miután azonban csak a formáról, csak a külsőségekről van szó, egy fillért sem áldoz a nemzet vagyonából idegen czélra. Az ügyvédek helyzetén az ügyvédi rendtartásban kell segíteni. Határozottan a javaslat álláspontján van. Veszter Imre az ügyvédi kényszert csak ott tartja indokoltnak, ahol az az igazságszolgáltatás érdekében feltétlenül szükséges. Barta Ödön az ügyvédi képviseletben az igazságszolgáltatás egyik biztosítékát látja. Nem tartja helyesnek, hogy a kereskedő akárkit küldhessen képviselőjeként a bírósághoz. Holló Lajos elfogadja a 95. §-t. Szivák Imre két hibát tart kiküszöbölendőnek a vitából. Az egyik az a felfogás, mintha a törvényhozás hivatása nem volna egyéb, mint jogászi összeállítása a kész tervezetnek. A másik az, hogy az ügyvédség támogatása nem osztályérdek, hanem egyetemes érdek. Ebből a szempontból vizsgálva a dolgokat, a miniszter beszéde reá és az ügyvédi karra nagy csalódást hozott és így nem néz bizalommal az életbeléptetési törvény elé sem. Plósz Sándor igazságügyminiszter megjegyzi, hogy már a vita elején kijelentette, hogy az ügyvédi érdekeket lehetőleg szem előtt fogja tartani. Azt azonban nem veszi lelkére, hogy a járásbírósági eljárásban ügyvédi kényszert hozzon be. A többi kérdést azonban nyílt kérdésnek hagyja. A javaslat álláspontja megegyezik a magyar jogfejlődéssel. A magyar jog sohasem volt az ügyvédi kényszer mellett. A javaslat különben is eléggé szem előtt tartja az ügyvédek érdekeit. Ezek után az elnök előterjesztést tett a kérdések feltevésére nézve. A fejezet czímének kérJócídos a fejezet letárgyalása után lehet csak dönteni. Először szavazás alá kerül a 95. § általános elve, azután a részletek. Az általános elv elfogadása nem zárja ki azt, hogy a felvetett összes részletekben a bizottság a javaslattól eltérjen. Az elnök előterjesztésének elfogadása után a bizottság kimondotta, hogy az ügyvédekről és a meghatalmazottakról nem kell külön fejezetben rendelkezni, továbbá egyhangúlag elfogadta a 95. §-ban kifejezésre jutott azt a két általános elvet, amely szerint a járásbírósági eljárásban személyesen, vagy meghatalmazott útján járhat el a fél és meghatalmazott rendszerint csak ügyvéd lehet. A két elvre nézve teendő kivételeknek és az erre vonatkozó indítványoknak tárgyalását a jövő ülésre halasztotta a bizottság. 1 Románia és a kiegyezés Az új osztrákmagyar kiegyezés nagyon kellemetlenül érintette Romániát, melynek ezáltal nagyon meg van nehezítve a nyersterményeknek hazánkba való behozatala.. A bukaresti «Cronica» ismételten nyilatkozott a kiegyezésről. Újabban a román halászat sérelmét tálalja fel, írván, «hogy az osztrákmagyar vámdíj szabás javaslat olyan vámtételt ró a halakra, melyek majdnem lehetetlenné teszik a román halkivitelt továbbra is Magyarországon keresztül eszközölni. A díjtételek felemelését a cseh képviselők kérték, így akarván a halkereskedést egynéhány halnagykereskedő részére egyedárusítani.a Botrány a Reichsrathban. Az osztrák képviselőházban tegnap a rendestől elütő botrány történt. Ezután nem egymással verekedtek a képviselők, hanem az osztrák képviselőházban tanácskozó czukorgyárosokat döngették el. Bent a képviselőházban a czukorjavaslatokat tárgyalták. Időközben egy mellékteremben az egész országból összegyűltek a czukorgyárosok, hogy a kormány meghívására a czukoregyezményt illetőleg megállapodásra jussanak. Amikor ennek hírét vették a képviselők, követelték az elnöktől, hogy tiltassa ki a czukorgyárosokat, mert nem tűrik, hogy a Házban fiók-parlament ülésezzék. Az elnök a nagy lárma következtében kénytelen volt az ülést hosszabb időre fölfüggeszteni. Erre a Schönerer-párti nagynémet képviselők berontottak a czukorgyárosok tanácskozó termébe és kiparancsolták őket. A czukorgyárosok tiltakoztak. Dubleipai gyára megsértette Elders képviselőt, aki erre Duboi karon és vállon ragadta és heves szidalmak közepette az ajtóig tuszkolta, ott pedig nagyot lökött rajta. Hasonló sors érte Thurn-Taxis, Trauttmansdorff és Lobkovitz herczegeket, czukorgyárosokat. A kidobottak elmentek Körber miniszterelnökhöz panaszra, aki sajnálkozásának adott kifejezést a történtek felett. Az ülést azután Vetter elnök ismét megnyitotta és a képviselőház minden különösebb botrány nélkül tárgyalt tovább. A pénzügyi bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap Palk Miksa elnöklése mellett ülést tartott. A pénzügyi tárcza költségvetését ,Szederkényi Nándor, Neményi Ambrus, Bartha Ödön, Hieronymi Károly felszólalásai és Lukács László pénzügyminiszter felfelvilágosításai után, elfogadták. Azután a kisebb tárczák költségvetéseire került a sor. Az udvartartás tételénél a miniszterelnök indokolta, miért van szükség a czivillista emelésére. Komjáthy Béla az ellenzék befolyásának adott kifejezést, mondván, hogy a felemelt czivillistát semmi körülmények közt nem szavazza meg. Ha önálló udvartartásról volna szó, ha Budapesten székelne az udvar, nem tagadná meg a czivillista eme A képviselőház ülése. Budapest, január 31. Hárman szóltak ma a katonai javaslatokhoz: Illyés Bálint, Beöthy Ákos és Kelemen Béla. Illyés Bálint költői lendülettel támadta a javaslatot. Követelte az önálló magyar hadsereget, a magyar lobogót, a magyar vezényszót. Utalt a negyvennyolczas nagy eseményekre, melyek nem volnának tele annyi dicsőséggel, ha nem magyar zászló, magyar vezényszó lelkesítette volna a honvédeket. A függetlenségi párt zajos helyeslésekkel kísérte Illyés beszédét. Beöthy Ákos történelmi alapon ellenezte a katonai kormány szertelen követeléseit Ellenezte őket, mert semmi okot nem talált megszavazásukra. Valaha legalább az orosz «mumussal» rémitgették a nemzetet, most már azt sem teszik. Beöthy beszéde az egész baloldal lelkes tetszésével találkozott. Kelemen Béla szűzbeszédet mondott. Szépen, folyékonyan beszélt s általános volt a vélemény, hogy a függetlenségi párt jó erőt nyert benne. A javaslatot természetesen erős bírálat alá vette s nem fogadta el. Az ülés végén Benedek János interpellálta meg a vallás- és közoktatásügyi minisztert a boncztani intézetben történt dolgokért. Wlassics miniszter rögtön felelt. Tudatta a Házzal, hogy be fogja szerezni annak a sajtóügyi tárgyalásnak iratait, melynek folyamán a boncztani intézetre nézve kellemetlen adatok merültek föl. Megígérte, hogy szigorúan el fog járni Ajtai ellen, ha az iratokban erre alapot fog találni. Részletes tudósításunk a következő: Gróf Apponyi Albert elnök megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után, az elnök bemutatja báró Kaas Ivor zsámbokréti képviselő megbízó-levelét s több irományt terjeszt elő. Sréter Alfréd jelenti az állandó igazoló-bizottság nevében, hogy ez báró Harkányi János megbízó-levelét végleg igazoltnak mondja ki. A napirendhez, a katonai javaslatokhoz elsőnek Illyés Bálint szól. A magyar nemzeti hadsereg szükséges voltát hangoztatja. A katonának a harcz mezején csak a nemzeti szellem, a hazafiság adhat erőt, önérzetet. A honszerelem lángjával szivükben győztek honvédeink. 1848-ben; bizony nehéz volna meghatározni, hogy e dicsőséges ütközetek, e titáni harczok közül, melyik volt szebb. Az ötvenes évekből. — F’Beszélés. — — A Magyar Szé» eredeti tárcsája. — írta: Birá&y Gyula. L Ma már öreg emberek azok, akik történetünkben szerepelnek. Némelyek meg is haltak, mások elvándoroltak, — az Ipolyságon senki sem emlegeti már őket. Az Ipoly, ez a fecsegő selyma, jókedvvel fut a vadvirágos partok között, szerelmes füzei ráhajolnak és suttognak fodrainak. Vajjon miről suttognak? A híres Tyukodiákról tán, akik unalmukban úgy meghíztak, hogy végzetül a házból sem tudtak kimozdulni? Hárman nyomtak valami négy mázsát, a gyarmati vásáron megmérte őket a mészáros. Vagy a jeles tök ültető Sombereki Feriről beszél az Ipoly, aki hat esztendeig nézte a tökök növését a domboldalban, közben semmire sem gondolt, senkivel se beszélt? Szakolczaiék is itt laktak, — a regényolvasó • Szakolczaiék, — akik hétszámra feküdtek az ágyban (férj és feleség,) és regényeket olvastak, egymás kezéből kapkodva ki a köteteket Ó— az érdekes hősökről sokat beszélgetve. — ötvenes évek! Elmúltatok és csupán mulatságos emlékeket hagytatok hátra! A mai halandó nem is tudja már, hogy hajdan mily csendesen éltek e vidám országban és mily szörnyűségesen unatkoztak! Csupán unajom,unalom volt és semmi más. Ötvenes évek! Az országúton zsandár járt és a csendillákban, a zöld szőlőhegyeken vig lengyelek mulatoztak. Ha lengyelek nem lettek volna, talán egészen meghaltunk volna az unalomtól! De itt voltak a lengyelek és igy Tyukodiék olykor mégis kijöttek házukból, Somberek! Feri se figyelte folyton a tök növését- és Szakolczaiék is letették az érdekes regényeket. A lengyelek miatt, ötvenes évek! A hölgyi keblek fennen dobogtak és nagyanyáink nemzeti ,szinti kötőt hordtak a harisnyájukon, mert máshol nem hordhatnak. A keserűség elrepült a szivekből, nem igen haragudtak már senkire, csak éldegéltek csendesen, gondtalanul, reménytelenül. Öreg emberek mesélték nekem, hogy nem is búsultak soha ... Inkább nagyokat mulattak, ha Szomjas Pál, — a híres, — valami országra szóló bolondságot csinált. A gögöcsényi határban még ma is mutogatják azt a tölgyfát, amelyikre Szomjas Pált felakasztották. Nem ugyan őt magát, hanem csak egy ezéd után a nevét. Teringettét, őt magát nem is lehetett volna olyan könnyen felakasztani! Nem olyan fából való ember volt. Még tán az ördög se bírt volna vele. A zsandárok legalább nem tudták elcsípni, pedig nagy pénz volt a fejére kitűzve. Ki is volt tulajdonképen ez a Szomjas Pál? Csinos, sugár, kékszemű fiatalember volt, bolondultak utána a lányok, asszonyok, de a férfiak még jobban. A forradalomból maradt itt, mondják, börtönben is ült, de onnan elszökött. A kövér Tyukodiak, Szomjas Pál egy tréfájáért még a falu másik végére is elmentek. Kutyájuk, mely inkább disznóhoz hasonlított, lihegve törtetett a porban és nagyokat bukfenczezett. Sombereki Ferencz, aki a megyefőnökséget azzal az indokolással utasította viszsza, hogy tökjeit mind ellopkodnék ezalatt, nem rostélt kibékülni régi haragosával, a szomszéd falubeli Zákányi Mátéval, mert Szomjas ■ épen ott tanyázott. Szakolczaiék a nevezetes Rocambole regényt hagyták abba, mikor Szomjas a szécsényi szüretre ígérkezett. Még Bácsky Ferdinánd, a «vörös, báró» is kimozdult Bécsből, ahol állandóan lakott és gögöcsényi várkastélyába költözött, hadd lássa már szinrőlszinre azt a pajkos Szomjast. Nem bizonyos, hogy épen ezért mozdult ki Becsből a báró, de Gögöcsénybe szentül meg voltak győződve, hogy másért nem is jöhet, mint , a Szomjas kedvéért. Tyukodi Simon, aki titokban aulikus ember volt, mert hisz az egész világ forradalmár volt, kérkedve vágta oda az öcscseinek: — A báróval paczkázzon aztán a ti híres Szomjas Páltok! Majd megtanítja az keztyübe dudálni. A nagyur, — a császárnak kedves embere lévén, sok része volt abban, hogy a vidékünkben nemes urak közül temérdeket felakasztottak és bebörtönöztek, — egy hadseregnyi zsandár társaságában érkezett. A négylovas hintáját úgy, körülvették a fegyveres emberek, hogy az ekszczellencziás urból nem látszott semmi, de annál több látszott abból a fiatal hölgyből, aki mellette ült. Az jól kihajolt a hintóból, a