Magyar Szó, 1903. november (4. évfolyam, 259-283. szám)
1903-11-01 / 259. szám
4259B szám? MAGYAR SZÓ. November 1- ben a belső titkos tanácsosi czimet nyerte. A Bánffy-kabinet többi tagjával együtt ő is letette a tározóját, de 1899-ben a Széll-kormányba újból kineveztetett horvát miniszternek s egészen Széll Kálmánnak néhány hónappal ezelőtt történt bukásáig meg is maradt. A Khuen-kormánynak nem volt tagja. 1899-ben a karlóczai, 1901-ben az eszéki első kerület választotta meg képviselővé és a horvát országgyűlés a magyar parlamentbe delegálta. Az alsó. baranya-bácsi ev. ref. .egyházmegye gondnoka és világi elnöke. Lukács László, pénzügyminiszter*. Lukács Lászlói szül. Zalatnán 1850. október 24-én, Lukács Bélával ugyanazon örmény eredetű családból. A gimnáziumi felsőbb osztályait , a jogot Kolozsváron végezte s tanuló korában és azután is nagyobb tapasztalati utazásokat tett Ausztriában, északi s déli Németországban, Francziaországban és Belgiumban. 1874-ben kinevezték rendkívüli tanárnak a győri kir. jogakadémiába, de miután ereje a folytonos előadások terhét el nem viselhette, két évi tanársága után 1876-ban felmentését kérte s atyjának, ki előkelő szakértő bányatulajdonos volt, bányaművei vezetését vette át. Az 1878-iki választások alkalmával a magyarigeni kerület képviselőjévé választották. Ugyanazon kerületet ismételve is képviselte, még 1887- ben, Wekerle pénzügyminiszter, mint már elismert szakértőt, miniszteri tanácsosul hívta meg. De már az 1887-iki országgyűlés tartama alatt ez őt nagyon is fárasztó hivataláról lemondván, újra csak orsz. képviselő lett és Abrudbányát képviselte a parlamentben, hol tagja volt a pénzügyi és elnöke a bíráló bizottságnak. Wekerle még egyszer megnyerte őt minisztériumába államtitkárnak s midőn a körülmények nyomása alatt ő maga lemondott, ő a miniszterelnöki székre báró Bánffy Dezső került, őt ajánlotta ennek saját utódául, mint kipróbált s a politikai élet küzdelmeiben részt nem vett valódi szakértőt. 1879-ben «Az erdélyi nemes fém-bányászat jelene és jövője» czimü tanulmányát adta ki. Jelenleg Körmöczbánya szab. kir. főbányaváros orsz. képviselője. ^ r.’ !Jj Plósz Sándor, igazságügyi miniszter. Plósz Sándor jogtudományi író, született Pesten 1846-ban. Jogi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte, 1868-ban a pesti egyetemen a jogtudományok doktorává avatták. Joggyakorlatát 1866- ban kezdte meg, 1867-ben a pesti pénzügyi ügyészségnél folytatta mint fogalmazó-gyakornok. 1867- ben tollnoknak választották a pestvárosi törvényszékhez, hol gyorsan haladt előre és már 1871-ben mint helyettes bíró működött. 1872-ben a pesti törvényszéknél már biró volt. Ezen állásáról az akkor fölállított kolozsvári egyetemhez ment, hol a polgári törvénykezés, a váltó- és kereskedelmi jog rendes tanárává nevezték ki. 1881-ben a budapesti egyetemhez nevezték ki előbbeni minőségében. Nagy számi jogtudományi munkái a közfigyelmet magukra vonták. 1880-ban Pauler igazságügyminiszter a szóbeli peres eljárás tanulmányozására Németországba küldötte ki. Több perrendtartási munkát dolgozott ki az igazságügyminiszter megbízásából. 1884-ben a Magy. Tud. Akadémia levelező-, 1894-ben pedig rendes tagja lett. 1894-ben az igazságügyminiszteri államtitkárságot töltötték be vele. 1894-től Baja várost képviselte az országgyűlésen. 1899-ben igazságügyminiszterré lett. Miniszteri működését a képviselőválasztási bíráskodásról szóló javaslatnak átdolgozásával kezdte, mely törvényerőre emelkedett. • 1901-ben Baján mint képviselő megbukott, majd Bigyiczán választották egyhangú lelkesedéssel képviselővé. 1898-ban megkapta a Lipót-rend középkeresztjét, 1899-ben pedig titkos tanácsosi méltóságot kapott. Tallián Béla, földmivelésügyi miniszter. 1 Tallián Béla, a török-kanizsai kerület jelenlegi képviselője született 1851-ben a somogymegyei Szabás községben. Atyja Tallián András, az 1848—49-iki harczokban, mint ezredes kiváló érdemeket szerzett. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten és Szegeden végezte. A jogot Pozsonyban hallgatta, ahol 1873-ban államtudományi vizsgát tett. Tartalékos huszárhadnagy, 1873-ban Torontálmegye tiszteletbeli aljegyzője, 1874-ben helyettes, majd főszolgabíró lett a billédi járásban s azután a törökkanizsaiban, 1877-ben a koronás érdemkeresztet kapta, a vizveszélyeknél kifejtett buzgalmáért. 1880- ban főjegyző-helyettes lett s még ugyanebben az évben alispánnak választották, 1886-ban Somogy, 1892-ben pedig Békés- és Csongrád vármegyék főispánjává nevezték ki. Békésben kormánybiztos lett az agrárszoczializmus terjedésének meggátlására. Eme állásairól 1894-ben mentették föl s ez alkalommal a király a Szent-István rend kiskeresztjét adományozta neki. A Balaton- és a Dráva-szabályozás kormánybiztosa volt 1887-ben, illetve 1888-ban. 1896-ban mint szabadelvű pártit választották be a képviselőházba, amelynek a Bánffykormány bukása óta mostanig egyik alelnöke volt. 1901 óta valóságos belső titkos tanácsos. A függetlenségi párt diadala. Budapest, október 31. Tóth János, a függetlenségi párt alelnöke nagy politikai bölcsességre valló beszédet mondott a párt tegnapi értekezletén. Magával az értekezlettel más helyen foglalkozunk, itt csak Tóth János beszédjének gondolatmenetét és jelentőségét kívánjuk ismertetni. Előrebocsátjuk, hogy Tóth János a függetlenségi párt egyik legérettebb, legjózanabbul gondolkodó politikusa, aki a lefolyt küzdelmek során is számtalanszor bebizonyította, hogy mindenkor fel tudja ismerni a politikai helyzet lényegét, és minden helyzetben meg tudja találni pártja számára a követendő utat. Ő volt az, aki az elhamarkodott leszerelésnek útját állva, megmentette a párt országos jelentőségét és ma viszont ő az, aki bizonyos garanciák ellenérben megállásra inti pártjának túlzásba menő elemeit. .. i . i . Tegnap elmondott beszédjében mindenekelőtt hangoztatja, hogy nagyon érzi a helyzet komolyságát és helyesli, ha ily körülmények közt minél többen fejtegetik nézeteiket, hogy a nemzetet fölvilágosítsák. Mert kétségtelen, hogy most a nemzet egyetemes akarata nyilvánult meg és beleütközött a királyi akaratba. A kiegyezés ugyanis nem tudott nemzet és a király közt igazi megegyezést létesíteni, mert a kiegyezési törvényeknek csak azon részei hajtattak végre, amelyek la hatalomnak kedvezők,—■ ama részei azonban, lai melyekben’ a nemzeti jogok csirái vannak lefektetve, soha végre nem hajthatók. Elitéli ugyani a' kilenczes bizottmány nyolczadik pontját, de, — folytatja •— «ha őszinték akarunk lenni,be kell ismerni azt, hogy a kilenczesi bizottság programjmjával is sokat el lehet érni a miagyar nemzeti életben és ez a mi érdekünk, mert ezt mi erőszakoltuk ki.». . jó! Azután igy folytatja fejtegetéseit: lói! «1867 óta katonai téren nemzeti irányban semmit sem sikerült kivivni, most ez a legelső alkalom, hogy nagy eredményeket értünk el. Az első eredmény a katonai javaslatok visszavonása volt, a második most, hogy a kormánypárt kényszerült harminczhét év után programmot csinálni. Azok az intézkedések, hogy ezután a magyar hatósággal csak magyarul fognak levelezni, hogy a tisztképző intézetekben behozandó reformok által évről-évre fokozottabban bevitetik a magyar elem a tisztikarba, hogy a magyar alapítványi helyeket ezután kizárólag csak magyaroknak adják, hogy az intézetekben egyes tantárgyakat magyarul fognak előadni, holott eddig csak a magyar nyelvet tanították heti két órában, — mind olyan vívmány, mely fölött nem lehet egyszerűen napirendre térni. Ha ezt mind végrehajtják, amiként ezt mi követelni fogjuk, az óriási lépéssel viszi előre a mai hadsereget azon állapot felé, amelyben mi azt látni óhajtjuk. Követelni kell, hogy mindenki ismerje el, hogy ez a függetlenségi párt érdeme. A helyzetet Úgy látja, hogy a nemzeti akarat szemközt került a király akaratával. Az a kérdés már most, hogy ilyen helyzetben van-e remény a győzelemre? Ha van remény, akkor nem lehet közöttünk senki, aki a küzdelmet gyengíteni akarná. De ha nincs remény, akkor a nemzetre kell bízni a választást. Csakhogy nem a mai választóközönségre.. Hogy a párt a katonai programmal szemben küzdeni fog, az nem kétséges. Csupán az a kérdés, hogy ezt a küzdelmet rendes, vagy rendkívüli eszközökkel akarja-e a párt folytatni? A küzdelmet tehát nem adja föl a párt, de hogy milyen irányt fog követni és minő eszközöket fog használni, tegye a párt attól függővé, hogy a jövő kormány hajlandó-e a közszabadságok terén a népnek szélesebb rétegeit az alkotmány eánczai közé felvenni. Ezt szegezze a párt az új kormány mellének. Követelje a párt a kormánytól a választói jog kiterjesztését, a cenzus egyenlősítését, a kerületek kikerekítését, új beosztását, az iparos- és munkásosztálynak a választók közé való fölvételét, bizonyos határidőig megvalósítani, hogy igy a nemzet igazi akarata megnyilatkozzék. Ha a kormány ezt megteszi, akkor ne akadályozza meg a párt rendkívüli eszközökkel az állami élet működését, mert az új követelés által alkalmat adt a párt egy tisztább nemzeti akarat megnyilvánítására. Ellenkező esetben a párt nincs abban a helyzetben, hogy a nemzetre apellálhasson, mert a mai választási rendszer talján nem fejeződik ki a nemzet akarata. Azt óhajtja tehát, hogy csak az l előrebocsátott dolgok megtudása; talán határozzon! ial párt az erlhatárb-s Zás módjáról.si lj Mi teljesen és mindenekben aláírjuk Tóth János fejtegetéseit. Tény az, hogy soha még olyan eredményeket nemzeti szempontból Bécs Csel szemben élt nem értünk, mint most. Igaz* hogy a most nyújtott engedmények, bárha a legfontosabb engedmény el is maradt,óriási lépéssel viszik előre a mai hadsereget», még pedig a magyarosodás, a teljes megmagyarosodás felé, I . [ 1 ,/j | | ' i íj,! Meggyőződésünk az, hogy ha ai szabad!! felvüpárt programmjában foglalt nemzeti reformok mind megvalósíttatnak, *—* már pedig fcsak a függetlenségi párt szigorul ellenőrzésén múlna, hogy ez a szerződésileg biztosított Programm'testet öltsön, és akkor, ennek természetes következménye lesz az, hogy az ilyenképpen lényegében magyarrá lett magyar hadseregnek, mint fontos szükséglet, minden küzdelem, minden kardcsapás nélkül meg fog adatni a vívmányok legnagyobbja, a magyar nyelv is. Ehhez a mai engedmények után csak egy-két évtized türelme, nyugodt fejlődése és szigorú ellenőrzése kiéli. Milyen politika volna tehát az, amely, két-három évtized várakozását nem áldozná oly nagyértékű és fontos engedményekért, a milyeneket négy évszázadi harczal nemi tudtak kivinni! | | ■ , |. .11 | 1 ! | I |, | . . . | Tóth János, úgy látszik belátta ezt, azaz ismét megértette a Helyzetet és annak jelentőségét, — és ismét helyes utat jelöl ki pártja számára. Jelszava az, hogy a nemzet és a király került ellentétbe. A király immár legalább részben engedett. Már most a nemzetet kell megkérdezni, hajlandó-e további követelményeit elodázni? Meg kell tehát adni az új választás lehetőségét. Nemi szabad tovább rend-