Magyar Szó, 1904. március (5. évfolyam, 52-78. szám)
1904-03-20 / 69. szám
1904. márczius 20. magyar szó 9. szám • 9 — Vérfürdő az Aradi-utczában. Egy feleség ■ rétel elváltan élő szabólegény pénteken este szörnyű vérengzést követett el egy aradi-utczai kis kávémérésben, hol késsel és revolverrel támadt apósára s annak feleségére. Mindkettőjüket — mint családi boldogsága feldúlóit — el akarta pusztítani a hogy nem igy történt, az csak Korzsinek Ede lakatossegéd bátorságának köszönhető. A megtámadott após így is aligha áldozatul nem esik felbőszült veje tettének, amennyiben oly súlyos sérülést szenvedett s annyi vért vesztett, hogy életben maradásához kevés a remény. A halálosan sebesült após a főváros mulatni szeretői közönsége előtt nem ismeretlen ember, amennyiben ő volt tavaly a Fővárosi Orfeum portása. Hatalmas, tagbaszakadt ember, fülig érő szép bajusszal Mintegy másfél éve Wittmann Ferencz, aki előbb két évig a zsidó kórház s később a Fővárosi orfeum portása volt, az Aradi-utcza 22. számú földszintes házban kávémérést és kifőzést nyitott. Anna nevű feleségével látta el a kis üzlet gondjait s egyszerűen, de tisztességesen éltek annak jövedelméből. Mikor a kávéméréshez fogtak, Wittmann első házasságából származó leányát, Margitot, férjhez adta Kovács József nevű szabósegédhez. Míg a hozományból tartott, addig jól élt a fiatal pár, de az ember mindjobban elhanyagolta a mesterségét s az ivásnak adta magát. A dolog vége az lett, hogy az asszony, nem birta ki vele az életet s mert mostoha anyja miatt haza sem akart menni, szolgálatba állott. A mindjobban züllőző, Kovács, gyakran beállitott az apósához, aki — abban a reményben, hogy talán még kibékítheti a leányával — titkon segélyezte. A fiatal asszony azonban tudni sem akart a mihaszna emberről, aki pedig mind gyakrabban zsarolta apósát. Wittmann végre is kiutasította házából a folyton garázdálkodó vejét. Ez pár héttel ezelőtt foglalkozás nélkül maradt s miután felesége hozzátartozói mit sem akartak róla tudni, egy nagy botrány után, melyet a kávémérésben rendezett, elutazott Ipolyságra. Onnan egymásban küldözte a fenyegető leveleket apósának. A sok fenyegetés hatása alatt Wittmann pár nap előtt a rendőrségen feljelentést tett veje ellen s a rendőrségen meg is ígérték neki, hogy Ipolyságon felelősségre vonják Kovácsot. Hétfőn érkezett a vő utolsó levelező lapja ,J?cm engedem, hogy öreg napjaikat boldogan töltsék, — fejezte be sorait; — én Wittmann-vérben akarok fürdeni Wittmann tartott is veje fenyegetésétől s vigyázott amennyire lehetett. Csütörtökön annál jobban meglepte őket a következő Ipolyságról jött sürgöny ,Józsi meghalt.“ Ma már nyilvánvaló, hogy ő maga küldte a táviratot, hogy ne sejtsék tervét. Pénteken este hét óra felé ugyanis Wittmann egy asztalnál újságot olvasott s a felesége a háttérben foglalatoskodott, mikor egyszer csak feltárult az ajtó s belépett a halottnak jelzett vő. „Amint látják, nem haltam meg“, — mondta, majd hirtelen revolvert rántott elő a zsebéből s az eléje siető Wittmisnnra kétszer rálőtt. A támadás láttára az asszony férje segítségére sietett, amire Kovács úgy látszik el volt készülve, mert egy bal kezében tartott élesre fent késsel mellbe szúrta az asszonyt. A fegyvertelen após és veje között ekkor szörnyű küzdelem keletkezett. Wittmann egy széket tartott maga elé, a cseléd a hátsó ajtón kimenekülve, rendőrért futott. Eközben egy márványasztal eltört s a kirakat-tábláikat is bezúzták. E borzasztó perczben az utcza ajtón minden gondolkodás nélkül berontott Korzsinek Ede lakatossegéd s derékon kapva Kovácsot földre teperte őt. A megvadult gyilkos azonban minden erejét megfeszítve, arra törekedett, hogy kiszabaduljon támadója vasmarkából s már-már sikerült is ez neki, mikor látva ezt a már négy sebből vérző Wittmann, odavonszolta magát a küzdőkhöz és egész súlyával rávetette magát vejére s annak késébe dőlt. Ekkor többen is berohantak s lefegyverezték a merénylőt. A mentő a két lövéstől s három szúrástól vérző embert a Rókusba vitték, a két helyen megszúrt asszonyt később vitték el a zsidó kórházba. A letartóztatott Kovács József, akit a kávémérésben betódult emberek alaposan elvertek, bevallotta, hogy előre megfontolt szándékkal követte el tettét; zsebében megmotozása alkalmával még egy töltött 9 milliméteres revolvert találtak. Az aradi-utczai családi dráma egyik sebesültje, Wittmann Ferencz kitöző-tulajdonos ma délelőtt 10 óra 15 perczkor a Rókus-kórházban meghalt. Az asszony, Schmidl Anna állapota is veszedelmes. Egyre vért hány és kihallgatni sem 1eht. A merénylőt, Kovács József szabósegédet a rendőrség rabkórházába szállíttatta, mert hadonászása közben a bal kezében levő késsel megszúrta jobb keze fejét és súlyos sebet ejtett magán. Szándékos emberölés büntette miatt folytatják ellene a vizsgálatot. W Lé’vész Zaipót férfiszaSjó Budapesti V.» Dorottya*utcza 6a, bevezette a külföldön általános kedvelt infrabecsszélési módozatot úgy, hogy mindenki kis ráfizetéssé! angol.és ÍBitfaa..#3űyerekből. mérték szériái elkészült rafiákat „vissifigfi Bővebb felvilágosi Lag az üzletben. — Windischgraetz temtése. Párisból jelentik: Tegnap délben a Kladrubi-kastélyban a herczegi családi sírboltban eltemették Windischgraetz Lajos herczeg csapatfőfelügyelőt. — Legenda Sándor királyról. A nép fantáziájában Rudolf trónörökös él és bujdosik, Petőfi Sándor orosz rabságban sínylődik s visszatér majd, ha végszükség lesz reá. A nép szeretete fonta a két alak köré ezt a legendát s a nép ajkán él tovább. Most Sándor, a borzalmasan legyilkolt szerb király is belépett a legenda bűvkörébe, amennyiben őróla is elterjed a hit, hogy él s a gyilkos tisztek csak Draga Masinát kaszabolták le. A király csodálatos módon megmenekült s a külföldön tartózkodik. A királyné, így meséli a legenda, tudott az Összeesküvésről és mindent elmondott a királynak. Mikor a gyilkosok betörtek a palotába, Sándor a cselekvés terére lépett. Gyorsan behivta inasát, kiről tudta, hogy az összeesküvőkkel tart és egy jól irányzott ökölcsapással letertette. Azután magára kapta a szolga libériáját, az eszméletlen szolgát pedig saját ágyába fektette. Mikor ezt elvégezte, titkos ajtón a szabadba menekült, fölkapott egy készen álló különvonatra és hajrá! elrobogott. Drága a palotában maradt. Mikor elbúcsúzott férjétől, biztosította a királyt, hogy komornájával ő is menekülni fog. De nem tette meg, hanem föláldozta életét szeretett férjéért. A tisztek a szobába rohanva ugyanis csak annyit láttak, hogy a királynő egy alvó férfi fölé hajlik. Nem sokat fontolgatva rávetették magukat a párra és levágták őket. Sándor csak külföldön értesült felesége haláláról s azóta a szegény ember csak bánatának el. A koronáról és minden földi javakról lemondva, kesereg hitvese halálán. Igy tartja a legenda, mely az utolsó Obrentrics halála nyomán keletkezett. __ A port-arthuri szökevény. Egy fiatal artista, ki tagja volt a Port-Arthurban működő Borovszky czirkusznak, a napokban Bécsbe érkezett, hol érdekes dolgokat beszélt el az izgalmas napokról. A czirkusz tagjai — meséli Belling — előadás után az ő tiszteletére a vendéglőben gyűltek össze. Jókedvükben nem figyeltek az ágyúlövésekre, melyek a tenger felől hangzottak és melyekről azt hitték, hogy üdvlövések. A városban sem nyugtalankodtak az ágyúdörej miatt, mert hisz az utolsó japán jegyzék erős volt ugyan, de hadüzenetre még senki sem gondolt. Másnap megtudták a valót. A japánok támadtak és dél felé bombáikkal elborították a várost. Az orosz lakosság megőrizte nyugalmát, a kínaiakat azonban elfogta a rémület- A czirkusz igazgatója a város kapitányához fordult védelemért, ki arra kérte Borovszkyt, hogy a lakosság megnyugtatására játszék tovább. Kincs, veszély! mondotta, de a tények csakhamar rácáfoltak. Kők, gyermekek, aggok, menekültek, lelkes férfiak’ pedig a zászlók alá siettek. A czirkusz férfitagjai is fegyvert ragadtak, a női tagok a Vöröskereszt rendelkezésére bocsátották magukat. A katonai intézkedések súlyosan érintették Borovszkyt. Ötvenöt, pompásan betanított telmvéT^t vették el „rövid uton“ katonai czélokra. Az igazgató vagyona romjaival — 120 rubelt kapott a lovak darabjáért — ott maradt Port-Arthurban, míg a felesége, férje akarata ellenére Charbinon keresztül menekült. Belling feleségével és két kis gyermekével Szent-Pétervárra utazott. Huszonnégy napig ült vonaton és daczára másodosztályú jegyének, az út nagy részét menekülők közé ékelve, negyedik osztályon tette meg. Naponkint tizenhat katonai vonattal találkoztak, telve Port-Arthur felé siető katonákkal. Berlin Péterváron hagyva feleségét, Bécsbe utazott nővére látogatására. Elbeszélése végén Belling megjegyezte, hogy Port-Arthur két évre el van látva élelmiszerekkel. Érdekes, hogy az izgalmas ágyúzás nem tudta megszüntetni a kapzsiskodást, az élelmi czikkek árai fölszöktek, de a hatóságok csak himnai ujjaira koppintottak a pénzvágyó kalmároknak. Sem katonai, sem polgári körökön nem észlelhető levertség, ellenkezőleg mindenki nagyon bízik az orosz győzelemben. — Mulatság. A Budapesti Leányegyesület márczius 21-én, hétfőn délután 5 órakor tartja az idei utolsó társas összejövetelét a Royal-szálló földszinti termében. Érdeklődőket szívesen lát az egyesület. — Szerencsétlenül járt konzul. Pétervárról jelentik:-Theodorescu román alkonzul tegnap, úgy látszik, saját vigyázatlansága következtében, kiesett a villamos felvonógépből és kevéssel azután meghalt. — Munkások veszekedése. Marseilleből jelentik : A nemzetközi szindikátusnak vagy 2000 munkása szidalmazta a franczia szindikátus munkásait, akik a munkát folytatták annál a hajózási társaságnál,mely a szindikátushoz nem tartózó munkások elbocsátását megtagadta. Verekedés támadt, amelynél több ember, köztük a franczia szindikátus elnöke, megsérült. Életunt napszámos. Paulinyi István napszámos tegnap Tina utcza 9. számú lakásán marólúgot ivott és azután két helyen megszúrta magát. A mentők a Rókus-kórházba vitték. Betegsége miatt akart meghalni. — Felrobbant bomba. Liégeben, amint tegnap röviden megírtuk, ismeretlen anarkisták bombát dobtak reggel három órakor Laurent rendőrfőnök házába. A bomba felrobbant s hét embert veszedelmesen megsebesített. Újabb távirat jelenti. A bombát a ház előtt tarták meg és abban a pillanatban robbant föl, midőn Patyr tüzértiszt át akarta vitetni egy szomszédos kertbe, hogy ott megvizsgálják. Vagy harmincz ember gyűlt össze, kik közül hét megsebesült, közülök négy súlyosan. A legsúlyosabban sérült meg Patyi, aki kényetlen volt mind a két lábát amputáltatok Megsebesült még négy rendőrtisztviselő is. Laurent háza erősen megrongálódott s a szomszédságiban sok ablaküveg megrepedt. Brüsszelből táviratoztak, hogy a merénylet szóba került ma a képviselőházban is. Neujean, Liége szabadelvű képviselője utálatát fejezte ki az anarkista merényleten és részvéttel teljes szavaikban emlékezett meg a merénylet áldozatairól, akiknek részére állami kárpótlást követelt. A szónok emlékeztetett arra, hogy a büntetett a kommün évfordulóján követték el. Miután még a kormány képviselői kifejezték egyetértésüket Neujean fejtegetéseivel, a kamara elnöke utal arra, hogy a hatóságok igyekeznek a bűnösöket kinyomozni és azt a reményét fejezi ki, hogy a merénylet áldozatai felé fog fordulni az egész nemzet részvéte. — Eljegyzés. Rédl Sándor, a m. kir. államvasutak hídvizsgáló ügyosztályának mérnöke eljegyezte Steuer Erzsi kisaszonyt, Steuer Gyula ur leányát Budapesten. — Kutassy Dezső várpalotai ev. ref. lelkész eljegyezte Markó Mariska kisasszonyt. Markó Sándor ságvári. ev. ref. tanító leányát. — Egy porosz tiszt öngyilkossága. Berlinből írják: Lovag Register Károly a holsteini ulánus-ezred főhadnagya lakásán főbelőtte magát s nyomban meghalt. A szerencsétlen tiszt megbukott a törzstiszti vizsgán s efölötti elkeseredettsége adta kezébe a halált hozó fegyvert. — Új mentőállomások a fővárosban: A budapesti Önkéntes Mentőegyesület igazgatósága elhatározta, hogy a főváros külső területén Budán és Kőbányán fiókmentőállomást létesít. A két őrségre azért van szükség, mert a székesfőváros nagy kiterjedése következtében a központi állomás nem képes ellátni a külső szolgálatot. Külömben mind a két helyen állandó őrséget és automobil-szolgálatot rendeznek be. A szervezésen most dolgozik Kovács Aladár dr. kir. tanácsos, a Mentőegyesület igazgatója., — Verekedő öngyilkosjelölt. Bécsből írják: Hochermann Arthur ulánis tegnap délután öngyilkossági szándékból a Duna csatornába ugrott az Augarten-hídról. Két arra haladó ember, névszerint Peklar építési felügyelő és Studer vasúti hivatalnok a katona után vetette magát, ez azonban elkeseredetten védekezett, mert erőnek erejével meg akart halni. Nagy küzdelem után sikerült a makacs ulánust megmenteni, aki a rendőrségen bevallotta, hogy egy büntetéstől való félelem miatt alkart megválni az élettől. — A fogaskerekű forgalma. A svábhegyi fogaskerekű Vasút rendes üzemét folyó évi április hó 2-án kezdi meg. Kedvező időjárás esetén azonban a társaság már a folyó évi márczius hó 21- étől fogva vonatokat fog indítani a következő menetrend szerint: Indulás Városmajor állomásról délelőtt 9 és 11 órakor, délután 2, 3 és 4 órakor. Indulás Svábhegy állomásról délelőtt 10 óra 30 perczkor és 12 órakor, délután 2.30, 3.30 és 5 óra 30 perczkor. Esős időjárás esetén folyó évi április 2-ig ezen vonatok nem indíttatnak.