Magyar Szó, 1922. március (1. évfolyam, 24-49. szám)

1922-03-01 / 24. szám

SZERDA EGER, 1922. március 1. Első évfolyam 24­. szám. ÜU 3 KORONA A Hevesm­egyei Földmives-SzWég hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ögri Nyomda R.-t. (Eger, Gimnázium­­ u. 3. szám) POLITIKAI NAPILAP LAPVEZÉR: MFIYER IfÁNOS ELŐFIZETÉSI ÁR Egész évre 660 K, félévre 330 K, negyedévre 170 K. Egyes szám hétközn­ap 3 K, vasár- és ünnepnap S K. Az objektív Andrássy. Irta: Csabai Miklós. Öreg párbajsegédek sem em­lékeznek olyan esetre, amidőn a szembenálló felek egyike - a Becsületbíróság összeillése előtt - már jól előre kijelenti, hogy döntésbe nem nyugszik bele. A politika furcsa mesterség, ott még ez is lehetséges, a bajvivók és segédeik felőrlőd­nek a vitás kérdések tárgyalá­sában az összeülni készülő, elfogulatlan bíróság döntése azonban locus a non incendo, mert az egyik fél előre hely­telennek és igazságtalannak bélyegzi a döntést. Az igazság­nak érzete olyan biztonságot nyújt az embernek, hogy igaza tudatában még az ördöggel is odaáll, hiszen nem a jelen igazságszolgáltatásban merül ki az igaznak megbecsülése, az igazság örök — s ha most a film is, később annál fénye­bben jut érvényre. Így vallja itt minden olyan ember, aki szilárd morális talapzatra épt­­ette fel meggyőződését, kis és lágy dolgokban egyaránt. Andrássy Gyula, a fekete gróf ‘"nem szeretek a Népszava után indulni, de ennél találóbb el­nevezést még embernek nem adott e nemes sajtólovag) ebben sem olyan, mint a többi ember. Hosszú ideje mozog a politika porondján, oszt néha lapos, kap gyakrabban éles vágásokat, a hatalmat mindig megvetette, mig nem az ő kezében volt s­­alán senkire sem illik olyan él az a bizonyos spanyolviasz példázat, mint őreá. Soha kö­vetkezetlen nem volt, még mi­kor teljes félfordulatokkal vá­gott is ki és a meglepett tö­meget egyik szájtátásból a má­sikba ejtette, még akkor is min­dig ugyanazt akarta: ellenezni mindent, ledönteni mindent, ami nem az ő alkotása, ami nem ő maga. Nincs az az alkotásra alkalmas nagyrahiva­­tott eszme, mely mellé, ha oda­­állott, rögtön le nem sülyesz­­tette volna közönséges frázissá, nincs az a gondolat, amely ter­mékenyíteni tudott volna, ha ő is magáénak vallotta. Az örök tagadás, a megtestesült nega­tívum. Van egy jóféle közmondás az alföldi magyar nép körében s gyökerezik pedig ez abban a hiedelemben, hogy egyes lovak nem indítják a kocsit ha­­­­macska is ül rajta. A magyar közéletben Andrássy ez a gátló tényező. Ezer apróbb-nagyobb példa áll rendelkezésre, hogy ezt bizonyítsuk, csak egyet ra­gadunk ki a többi közül. Gon­doljunk vissza mikor sikkadt el az eredeti keresztény gondolat a politikából ? Mikor kezdte el a nemzetgyűlés a meddő szó­csatákat, mikortól fogva hever ezernyi üdvös sürgős, gyökere­sen magyar érdekeket szolgáló javaslat a Ház asztalán és a miniszterek fiókjaiban, ahelyett, hogy élet került volna beléje és vihette volna az országot közelebb a várt, szebb jövő felé. Bizony azóta, amióta Andrássy a keresztény párt elnökségének díszes pozícióját elfoglalta — gyermekkorától fogva hiányozván belőle nagy elődeinek mindenekelőtt való felelősségérzete — egyetlen olyan lépése nem volt, amely­ből azt láthatta volna az o­r­­szág, hogy vezeti a pártot, har­col annak az eszmének meg­valósulásáért, amelynek magát elkötelezte. De nem tétlenke­dett azért, kezdte a keresztény gondolat mentsvárait egymás­után terelgetni, de az egyedül üdvös kartizmus táborába. — Intrikált titkos megállapodások, kézalatti tárgyalások s Isten tudja még mi egyéb, mind elő­kerültek porlepte politikai fegy­vertárából, folyt a játék, forrt az üst, végül sikerült az aknát is felrobbantani. Jött az októ­beri puccs. Andrássy csinálta, mi természetesebb, mint hogy nem sikerült. De nyomai itt vannak ma is. A kormány hely­zete tagadhatatlanul megingott, sikerült a keresztény tömegekbe éket verni, egyrészt a király­kérdés feszegetésével is — a zsidók pedig ugyanazon a gyé­kényen árulnak, ahol Andrássy és fegyvertársai — mindez szép, de csak fél eredmény. Jön a választási jog— „nil credere" alapelv mellett természetesen nem szűnik meg utolsó lehel­­letig tagadni az ellenvélemé­nyek jogosságát és erősíteni a maga igazát, ámde — nevess tekintetes haza! az eldöntő órában kijelenti, hogy az alkot­mányjogi értekezletet előre is elfogultnak nyilvánítja és annak döntését nem fogadja el. Hiszen ha attól félnénk, hogy Andrássy kijelentései a legkisebb mértékben is alkal­masak arra, hogy a józan köz­véleményt gondolkodóba ejtsék, akkor talán erősebb fegyvere­ket szegeznének ellene. Soha sem látott a közönség tisztáb­ban, mint ma. Rejtett célok itt nincsenek, ez egyszer Andrássy­­nak sem fog sikerülni, hogy a titkos mozgatóerők titokban maradjanak, hiszen a dolog oly világos! Már eleve törvény­telennek bélyegzni az összeülő ország- vagy nemzetgyűlést, már eleve tagadja annak lét­­jogosultságát, hogy aztán annál könnyebben lehessen félretolni e „törvénytelenség" inaugurálóit és visszamenekülni az igaz „törvényességhez" — Károly király, a fenkölt nevű Károlyi Mihály (és Andrássy Gyula külügyminisztersége!) boldog korszakához. Ez az, ami miatt a magyar közvéleménynek nem kell már Andrássy. A dróttalan táviró mellett nem él meg a cigánypostás, a gyorsvonat kor­szakában elpusztul a posta­kocsi, az automobil megöli a négylovas batárt, az igazi szí­nész mellett senki sem hallgatja az intrikus ripacsot. Ne sajnáljuk Andrássyt. Ele­get vétkezett az ország ellen ahhoz, hogy köznemtörődömség kisérje politikai skartba. S az ő egyéni tragikuma eltörpül a magyarságé mellett. Ha az ilyen fényes tehetségű, roppant vagyonú és nagyrahivatott fiai nem a politika sötét kuliszái mögött, hanem valamely tudo­mány, művészet, vagy más kulturtényező formán igyekez­tek volna a hazának használni, bizony más volna ma Magyar­­ország. De az öreg csatár nem tágít, nem juthat hatalomhoz, tehát mást sem akar oda engedni! Eszembe jut az alföldi tanyák kiérdemesült házőrzője, mely a szérüskert napsütésében heve­­részik. Ő maga nem eszi a szénát, de ha a tehén bele­kóstol a boglyába, megugatja. A Kisgazda és Polgári Párt Intéző-bizott­­ságának első ülése. — Saját tudósítónk jelentése. — Budapest, februá­r 28. A Kisgazda és Polgári Párt ma délelőtt tartja első intéző­ bizottsági ülését, amelyen Bethlen István gróf miniszterelnök ismertetni fogja választójogi rendelet egyes pontjait.­­ Utána vita fog megindulni és való­színű, hogy a függő kérdések sorsa ezen dől el. A választás csak a fővárosban és a törvényhatósági joggal felruházott a nyilt szavazás részleges visszaállí­tását alkalmid használja fel egyrészt a kormány elleni támadásokra, más­részt arra, hogy a Kisgazda és Pál-Csütörtökön délután Bethlen István gróf, miniszterelnök vendégül látja városokban lesz titkos, úgy mint azt az eredeti javaslat tervezte. A választóker­ületek száma egyes nagy kerületek kettéosztásával tízzel nagyobbodik. Az ipari keresetekben a munkás­ság választási jogának igazságossá­gát megkönnyítik. A választási névjegyzék összeál­lítása valószínűleg két hónapot vesz igénybe. A választásokat eszerint május közepe előtt nem ejthetik meg. gári Párt sorain végig essön, de erőlködésük újból csak meghiúsul, mert a kisgazdák és vezéreik tudják, hogy ez nem az ő kárukra történik. Az ellenzéki sajtó * Külföldi diplomaták és politikusok a miniszter­­elnöknél, magánál a külföldi politikusokat, diplomatákat és Szerkesztőség, Igazgatóság, kiadóhivatal és nyomda, hová az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők: Eger, Gimnázium­ utca 9. szén.

Next