Magyar Szó, 1923. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
2. OLDAL tyánknak, mint a gyűjtő hölgyeknek és a jószivű közönségnek ezúton is köszönetet mondunk. Ezután következett az este vigabb része. Barta Béla ötletes ellentétekben sorolta fel azokat, akiknek nem illik egymásnak boldog új évet kivánniok, — mind csupa frappáns tréfa. Lóri aktuális rigmusokban búcsúztatta el az óesztendőt s azután elsötétült a terem, befutott az újévi malac, sikoltozás, nevetés, tréfa, megérkezett az újév. A két százesztendős jövendőmondó Nemecsek Aurél és Kelemen Andor végtelenül bölcs dolgokat jósoltak az uj esztendőről. Megmondták például, hogy a tél egészen a tavaszig fog tartani és akkor talán a köztisztviselők szenét is kiosztják stb. Barátságos, családias hangulatban telt el az éjszaka zeneszó és tánc mellett. Ahol hiányzik a jó példa. Vasárnapi számunkban hasonló címmel közölt cikkünkhöz még néhány szót. A cikkben fülünk mondott súlyos dolgokról Heves vármegye alispánjának tudomása volt és már 1922. november elején a következő rendeletet adta ki: „Községi elöljáróságnak Felsőtárkány. Tudomásomra jutott, hogy a község tulajdonát képező Népház annyira elhanyagolt állapotban van, hogy a községnek valóságos szégyene. Felhívom ennélfogva az elöljáróságot, hogy a Népház megjavítása érdekében az 1993. évi költségvetésbe egy olyan összeget állítson be, amely elegendő legyen arra, hogy a Népház a jövő év tavaszán teljesen rendbehozható legyen. Jelen intézkedésem foganatosítását ellenőrizni fogom. 1922. november 6. Az alispán Eger, helyett: Publin sk. vármegyei főjegyző.“ A cikkbe apró tévedés is csúszott be. Nem Novák János, hanem Novák Károly, a jelenlegi doroszlói plébános volt hosszabb ideig Felsőtárkány község plébánosa, akinek nevéhez fűződik az ottani Népház megalapítása és aki annak idején saját költségén egy mozit is ajándékozott a Népháznak. Az Egri Torna Egyesület Szilveszter-estélye a Hungáriában. Az egri Hungária tágas termében az E. T. E. tartott élvezetes műsorral teljes szilveszteri mulatságot. Brachmann Sándor ügyes konferációit általános tetszés kisérte. A szép estély a magyar hazafiság jegyében folyt le. A Petőfi szellemében összeválogatott hazafias magyar tárgyú műsornak minden száma a lelkesedés tapsviharát váltotta ki a termet szinüitig megtöltő ünnepi közönségből. Petőfi: Élet vagy halál c. versét, mely a mai szomorú magyar állapotokra fájdalmasan illik, Krautz Jenő szavalta el mély átérzéssel és EGER 1923. JANUÁR Ho ^3V SZERDA komolysággal, közvetlen előadási modorban. A bájos szépségű Emerich Olga tűzről pattant magyar lánynak öltözve nem mindennapi tűzzel és graciazitással táncolta a magyar szólót, melyet a közönség tomboló tetszése és tapsa fogadott. Jónás Zoltán Petőfi: Ivás közben c. humoros költeményét játszotta el hű előadásban. Szászhonba szűnni nem akaró újrázás szebbnél-szebb mellett énekelte a magyar irredenta nótákat és tüzes népdalokat, mint „Csikországi fenyvesekben...“ „Napról-napra kevesebb az őszi rózsa levele ...“ „Kondorosi csaplárosné...“ „Tovaszálló vándorfelhők . . .“ stb. Ezután „Szilberstein, a telepata“ c. vásári bohózatot adták elő dörgedelmes sikerrel Klein Bori, Szász Imre, Braehmann Sándor és Körösi Sándor. A darab után a legjobb hangulatban reggelig tartott a táncmulatság. A mulatság jövedelméből 5000 koronát a Horthy-akció javára juttatott el az egyesület. MAGYAR SU Megtarthatók-e vasárnapon az egri vásárok? Eger, 1923. január 2. Mult évi utolsó számunkban megírtuk a Magyar Szó olvasóközönségének, hogy Eger város képviselőtestületének közgyűlése elhatározta, miszerint az Egerben tartandó országos vásárok napjául ezután nem hétfőt és keddet, hanem a vasárnapot állapítja meg. A határozat indító oka az volt, hogy a környékbeli községekben és mezővárosokban a vásárokat rendszerint vasárnap tartják meg, csak Egerben van e vidéken köznap a vásár, miáltal ez egri iparosok gazdasági hátrányba jutnak. A határozat ellen semmi kifogásunk, sőt ezt örömmel üdvözölnénk a város gazdasági érdekében, ha ez a határozat úgy ahogy van végrehajtható lenne. Úgy áll ugyanis ez az ügy, hogy a vásár napja törvényileg van meghatározva és azt ilyen formában a képviselőtestületnek megváltoztatni nem lehet. Ismételjük, hogy mi az egri iparosság érdekében rendkívül üdvösnek és célszerűnek tartanók, ha ez a határozat keresztülvihető volna. Mert nem osztjuk azt a nézetet, amit valláserkölcsi szempontból a vasárnapi] vásár ellen felhoznak, azaz oda módosítjuk, hogy vagy érvényesítsék minden községben ezt a szempontot és ne tartsanak seholsem vasárnap vásárt — (ez volna vallási szempontból is egyedül helyes, a hetedik nap megszentelése —) vagy pedig engedtessék meg Egernek is a vasárnapi vásártartás. Úgy értesülünk, hogy Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő megfelebbezi a határozatot és felebbezésének valószínűleg eredménye is lesz. Fölkerestük Trak Géza h. polgármestert, ki e kérdésben úgy nyilatkozott, hogy a vásártartási engedély szerint a városnak jogában áll a vásár napjának meghatározása, de hangsúlyozza, hogy lehetőleg nem vasárnapra tűzendő ki a vásár napjának meghatározása. Majd megtudtuk, hogy 1908. július 25 én a városi képviselőtestület azt kérte a kereskedelmi minisztertől, hogy kirakodó vásárt az állatvásár napján a tarthassák meg, így kívánja ezt a város és az iparosok érdeke. (Ezelőtt ugyanis vasárnap volt a kirakodó, hétfőn pedig az állatvásár). A kereskedelmi miniszter 1908 december 3-án kelt rendeletében hozzájárult e kérelemhez és miután az állatvásárok hétfőn voltak, a kirakodó vásárokat is erre a napra helyezte át. Ezek után nem tudjuk, milyen alapon hozta meg a városi képviselőtestület a kérdéses határozatot s bár szeretnők, ha a határozat a város érdekében valóságra válna, mégis kérdőjel marad előttünk, hogy mikor is lesznek hát most már a vásárok, vasárnap vagy hétfőn ? K. pedig ez hamar szokott bekövetkezni. Ilyenkor azután a termés — ha teljesen tönkre nem megy — csökken és a lisztharmat veszedelemmel a jövő esztendőben újból, talán még nagyobb mértékben lesz dolgunk, mert akkor már a tőke hajtásai a metszés szempontjából szükséges vesszők tele vannak az Uncinula spiralis áttelelő szaporodó szerveivel. Ne legyünk tehát Pató Pálok, hanem ott, ahol a lisztharmat fellépése évente ismétlődő, talán már keserűen tapasztalt jelenség, védekezzünk ellene preventive. Nem elég azonban csak formailag preventive, hanem helyesen kell védekezni; legyen a munkánkban rendszer; a módjára, az időre meg a helyre nézve legyünk következetesek. A lisztharmat többé kevésbé az összes európai szőlőfajtákat megtámadja. Legjobban inklinálnak azonban a mézesfehér, margit, vörös burgundi, vörös kadarka, rizling és furmint. Mily fekvésekben? Ott is, ahol behurcolták, ott is, ahol kedvező viszonyok között befészkelődön és szabadon terjedhet. Mert be lehet azt hurcolni lisztharmatos vesszővel is és terjednek a spórái szomszédról szomszédra. De ép úgy meg lehet gátolni terjedésében és három-négy év leforgása alatt a szőlőből teljesen kiszorítani rendszeres védekezéssel. Alap és főfeltétel a rendes szőlőmunkák idejében való elvégzése, a szőlő földjének tisztántartása — tágabb kötözés — a határmenti bokrok, cserjék és fák kiirtása, vagy ritkítása, hogy a levegőnek szabadjárás biztosíttassék. Ne csak a táblák széleit nézzük, járjuk át azok belsejét, hajtsuk félre a tőkék leveleit és keressük a bajt. Ha alárendelt közegeink vannak, utasítsuk azokat, hogy a szőlőt állandóan figyeljék — ne dolgozzanak csak sablonosan — megfigyeléseiket velünk közöljék, így meglepetések nem érhetnek. A kezelésem alatt álló szőlőtelep 165 kat. hold kiterjedésű. Elhelyezkedik a Sárhegy délkeleti kifutóin, délnyugaton a Sárhegy, északon pedig a Mátra képezi a hátterét. Fekvése nagyobb részben déli és délkeleti, kisebb részben északi. Képviselve vannak mindazon szőlőfajok, melyek lisztharmat iránt inklinálnak. A telep nem képez egyöntetű complexumot, hanem a terep alakulásai folytán két nagyobb és két kisebb részre van tagolva, melyeket kisebb nagyobb völgyek választanak el egymástól. Ezen völgyek részben gyümölcsösök, részben akácfával vannak beültetve. A határait akácfasor és sövény képezi Fent jelzett különböző fekvések dacára a lisztharmat majdnem minden dűlőben fellép, kivéve azt, mely közvetlen az országút mellett fekszik. Ott lisztharmat nem észlelhető soha. Az út mellett fekvő szomszédos szőlőkben sem, de csak egy bizonyos határig. És miért? Nézetem szerint az elhaladó járóművek az országút porát felkavarják, a lég- Tapasztalatok a lisztharmat elleni védekezés körül. írta: Kridlik János szőlőkezelő. (A folyó évi december hó - án Gyöngyösön, Halászy Lajos egri szőlészeti és borászati szakiskolai igazgató elnöklete alatt, a Heves vármegyei szőlészeti és borászati alkalmazottak helyi csoportja rendes Il-ik közgyűlésén felolvasta az író és a tagok beható megvitatása után a budapesti szaklapokban, valamint az egri és gyöngyösi helyi lapokban való közzétételre érdemesnek ítéltetett) A lisztharmat felületes védekezés, vagy teljes közöny mellett terjed — tehát oly táblákban is fellép, ahol előző esztendőben nyoma sem volt. Fellép teljesen száraz és meleg időjárásban ép úgy, mint ahogy kitünően érzi magát, vígan szaporodik és gyorsan pusztít hűvös, esős időben. Fellép közvetlen a virágzási időtől kezdve egészen szüretig. Alattomos és kegyetlen ellensége a szőlésznek (még a borásznak is), nem jelentkezik az irodában, csak egyszerre itt van és aki még akkor sem veszi komolyan, ellensége saját magának, de szőlősgazda szomszédjának is. Amilyen veszedelmes ellenség azonban a lisztharmat, mégis ennek is van egy Achiles sarka: ha fel is lépett már, ha meg is támadta már a fürtöket, még gyors és gondos kezelés által meggyógyíthatók, nem úgy mint a peronoszpóránál, ahol okvetlen preventív intézkedésre van szükség. Igen ám, de csak addig gyógyítható, amíg a szem fel nem reped; a neki kedvező időjárásban A MAGYAR SZÓ Heves vármegye legelterjedtebb napilapja, hirdetései tehát a legnagyobb sikerrel járnak. CD Hirdetéseket felvesz a Kiadóhivatal. 4 #