Magyar Szó, 1923. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

2. OLDAL tyánknak, mint a gyűjtő hölgyeknek és a jószivű­ közönségnek ezúton is köszönetet mondunk. Ezután következett az este vigabb része. Barta Béla ötletes ellentétek­ben sorolta fel azokat, akiknek nem illik egymásnak boldog új évet ki­­vánniok, — mind csupa frappáns tréfa. Lóri aktuális rigmusokban búcsúztatta el az óesztendőt s az­után elsötétült a terem, befutott az újévi malac, sikoltozás, nevetés, tréfa, megérkezett az újév. A két százesztendős jövendőmondó Nemecsek Aurél és Kelemen Andor végtelenül bölcs dolgokat jósoltak az uj esztendőről. Megmondták pél­dául, hogy a tél egészen a tavaszig fog tartani és akkor talán a köz­­tisztviselők szenét is kiosztják stb. Barátságos, családias hangulatban telt el az éjszaka zeneszó és tánc mellett. Ahol hiányzik a jó példa. Vasárnapi számunkban hasonló címmel közölt cikkünkhöz még néhány szót. A cikkben fülünk mon­dott súlyos dolgokról Heves vár­megye alispánjának tudomása volt és már 1922. november elején a következő rendeletet adta ki: „Községi elöljáróságnak Felsőtár­­kány. Tudomásomra jutott, hogy a község tulajdonát képező Népház annyira elhanyagolt állapotban van, hogy a községnek valóságos szé­gyene. Felhívom ennélfogva az elöl­járóságot, hogy a Népház megjaví­tása érdekében az 1993. évi költ­ségvetésbe egy olyan összeget állít­son be, amely elegendő legyen arra, hogy a Népház a jövő év ta­vaszán teljesen rendbehozható le­gyen. Jelen intézkedésem foganato­sítását ellenőrizni fogom. 1922. november 6. Az alispán Eger, he­lyett: Pub­lin sk. vármegyei fő­jegyző.“ A cikkbe apró tévedés is csúszott be. Nem Novák János, hanem No­­vák Károly, a jelenlegi dor­oszlói plébános volt hosszabb ideig Felső­­tárkány község plébánosa, akinek nevéhez fűződik az ottani Népház megalapítása és aki annak idején saját költségén egy mozit is aján­dékozott a Népháznak. Az Egri Torna Egyesület Szilveszter-estélye a Hungáriában. Az egri Hungária tágas termében az E. T. E. tartott élvezetes műsor­ral teljes szilveszteri mulatságot. Brachmann Sándor ügyes konferá­­cióit általános tetszés kisérte. A szép estély a magyar hazafiság jegyében folyt le. A Petőfi szellemében össze­válogatott hazafias magyar tárgyú műsornak minden száma a lelkese­dés tapsviharát váltotta ki a termet szinüitig megtöltő ünnepi közön­ségből. Petőfi: Élet vagy halál c. versét, mely a mai szomorú magyar álla­potokra fájdalmasan illik, Krautz Jenő szavalta el mély átérzéssel és EGER­­ 1923. JANUÁR Ho ^3V SZERDA komolysággal, közvetlen előadási modorban.­­ A bájos szépségű Emerich Olga tűzről pattant magyar lánynak öltözve nem mindennapi tűzzel és graciazitással táncolta a magyar szólót, melyet a közönség tomboló tetszése és tapsa fogadott. Jónás Zoltán Petőfi: Ivás közben c. humoros költeményét játszotta el hű előadásban. Szászhonba szűnni nem akaró újrázás szebbnél-szebb mellett énekelte a magyar irredenta nótákat és tüzes népdalokat, mint „Csikországi fenyvesekben...“ „Nap­ról-napra kevesebb az őszi rózsa levele ...“ „Kondorosi csaplárosné...“ „Tovaszálló vándorfelhők . . .“ stb. Ezután „Szilberstein, a telepata“ c. vásári bohózatot adták elő dör­gedelmes sikerrel Klein Bori, Szász Imre, Braehmann Sándor és Kö­rösi Sándor. A darab után a leg­jobb hangulatban reggelig tartott a táncmulatság. A mulatság jövedelméből 5000 koronát a Horthy-akció javára jutta­tott el az egyesület. MAGYAR SU Megtarthatók-e vasárnapon az egri vásárok? Eger, 1923. január 2. Mult évi utolsó számunkban meg­írtuk a Magyar Szó olvasóközön­ségének, hogy Eger város képviselő­testületének közgyűlése elhatározta, miszerint az Egerben tartandó or­szágos vásárok napjául ezután nem hétfőt és keddet, hanem a vasár­napot állapítja meg. A határozat indító oka az volt, hogy a környékbeli községekben és mezővárosokban a vásárokat rend­szerint vasárnap tartják meg, csak Egerben van e vidéken köznap a vásár, miáltal ez egri iparosok gaz­dasági hátrányba jutnak. A határozat ellen semmi kifogá­sunk, sőt ezt örömmel üdvözölnénk a város gazdasági érdekében, ha ez a határozat úgy ahogy van végre­hajtható lenne. Úgy áll ugyanis ez az ügy, hogy a vásár napja törvényileg van meg­határozva és azt ilyen formában a képviselőtestületnek megváltoztatni nem lehet. Ismételjük, hogy mi az egri ipa­rosság érdekében rendkívül üdvösnek és célszerűnek tartanók, ha ez a határozat keresztülvihető volna. Mert nem osztjuk azt a nézetet, amit val­­­­láserkölcsi szempontból a vasárnapi] vásár ellen felhoznak, azaz oda módo­­­sítjuk, hogy vagy érvényesítsék min­­­den községben ezt a szempontot és ne tartsanak seholsem vasárnap vá­sárt — (ez volna vallási szempont­ból is egyedül helyes, a hetedik nap megszentelése —) vagy pedig en­gedtessék meg Egernek is a vasár­napi vásártartás. Úgy értesülünk, hogy Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő meg­­felebbezi a határozatot és felebbe­­zésének valószínűleg eredménye is lesz. Fölkerestük Trak Géza h. polgár­­mestert, ki e kérdésben úgy nyilat­kozott, hogy a vásártartási engedély szerint a városnak jogában áll a vásár napjának meghatározása, de hangsúlyozza, hogy lehetőleg nem vasárnapra tűzendő ki a vásár nap­jának meghatározása. Majd megtud­tuk, hogy 1908. július 25 én a vá­rosi képviselőtestület azt kérte a kereskedelmi minisztertől, hogy kirakodó vásárt az állatvásár napján a tarthassák meg, így kívánja ezt a város és az iparosok érdeke. (Ez­előtt ugyanis vasárnap volt a ki­rakodó, hétfőn pedig az állatvásár). A kereskedelmi miniszter 1908 december 3-án kelt rendeletében hozzájárult e kérelemhez és miután az állatvásárok hétfőn voltak, a ki­rakodó vásárokat is erre a napra helyezte át. Ezek után nem tudjuk, milyen alapon hozta meg a városi képvi­selőtestület a kérdéses határozatot s bár szeretnők, ha a határozat a vá­ros érdekében valóságra válna, még­is kérdőjel marad előttünk, hogy mikor is lesznek hát most már a vásárok, vasárnap­­ vagy hétfőn ? K. pedig ez hamar szokott bekövetkezni. Ilyenkor azután a termés — ha tel­jesen tönkre nem megy — csökken és a lisztharmat veszedelemmel a jövő esztendőben újból, talán még nagyobb mértékben lesz dolgunk, mert akkor már a tőke hajtásai a metszés szempontjából szükséges vesszők tele vannak az Uncinula spiralis áttelelő szaporodó szerveivel. Ne legyünk tehát Pató Pálok, hanem ott, ahol a lisztharmat fellépése évente ismétlődő, talán már keserűen tapasztalt jelenség, védekezzünk el­lene preventive. Nem elég azonban csak formailag preventive, hanem helyesen kell védekezni; legyen a munkánkban rendszer; a módjára, az időre meg a helyre nézve legyünk következetesek. A lisztharmat többé kevésbé az összes európai szőlőfajtákat meg­támadja. Legjobban inklinálnak azon­ban a mézesfehér, margit, vörös burgundi, vörös kadarka, rizling és furmint. Mily fekvésekben? Ott is, ahol be­hurcolták, ott is, ahol kedvező viszonyok között be­fész­kelődön és szabadon terjedhet. Mert be lehet azt hurcolni lisztharmatos vesszővel is és terjednek a spórái szomszédról szomszédra. De ép úgy meg lehet gátolni terjedésében és három-négy év leforgása alatt a szőlőből teljesen kiszorítani rend­szeres védekezéssel. Alap és főfel­tétel a rendes szőlőmunkák idejében való elvégzése, a szőlő földjének tisz­tántartása — tágabb kötözés — a határmenti bokrok, cserjék és fák kiirtása, vagy ritkítása, hogy a le­vegőnek szabadjárás biztosíttassék. Ne csak a táblák széleit nézzük, járjuk át azok belsejét, hajtsuk félre a tőkék leveleit és keressük a bajt. Ha alárendelt közegeink vannak, utasítsuk azokat, hogy a szőlőt ál­landóan figyeljék — ne dolgozza­nak csak sablonosan — megfigye­léseiket velünk közöljék, így meg­lepetések nem érhetnek. A kezelésem alatt álló szőlőte­lep 165 kat. hold kiterjedésű. Elhelyez­kedik a Sárhegy délkeleti kifutóin, délnyugaton a Sárhegy, északon pedig a Mátra képezi a hátterét. Fekvése nagyobb részben déli és délkeleti, kisebb részben északi. Képviselve vannak mindazon szőlő­fajok, melyek lisztharmat iránt inkli­nálnak. A telep nem képez egy­öntetű complexumot, hanem a terep alakulásai folytán két nagyobb és két kisebb részre van tagolva, me­lyeket kisebb nagyobb völgyek vá­lasztanak el egymástól. Ezen völ­gyek részben gyümölcsösök, rész­ben akácfával vannak beültetve. A határait akácfasor és sövény képezi Fent jelzett különböző fekvések dacára a lisztharmat majdnem min­den dűlőben fellép, kivéve azt, mely közvetlen az országút mellett fek­szik. Ott lisztharmat nem észlelhető soha. Az út mellett fekvő szom­szédos szőlőkben sem, de csak egy bizonyos határig. És miért? Néze­tem szerint az elhaladó járóművek az országút porát felkavarják, a lég- Tapasztalatok a lisztharmat elleni védekezés körül. írta: Kridlik János szőlőkezelő. (A folyó évi december hó - án Gyöngyösön, Halászy Lajos egri szőlészeti és borászati szakiskolai igazgató elnöklete alatt, a Heves vár­megyei szőlészeti és borászati alkal­mazottak helyi csoportja rendes Il-ik közgyűlésén felolvasta az író és a tagok beható megvitatása után a­ budapesti szaklapokban, valamint az egri és gyöngyösi helyi lapokban való közzétételre érdemesnek ítél­tetett) A lisztharmat felületes védekezés, vagy teljes közöny mellett terjed — tehát oly táblákban is fellép, a­hol előző esztendőben nyoma sem volt. Fellép teljesen száraz és meleg idő­járásban ép úgy, mint a­hogy kitü­nően érzi magát, vígan szaporodik és gyorsan pusztít hűvös, esős idő­ben. Fellép közvetlen a virágzási időtől kezdve egészen szüretig. Alat­tomos és kegyetlen ellensége a sző­lésznek (még a borásznak is), nem jelentkezik az irodában, csak egy­szerre itt van és a­ki még akkor sem veszi komolyan, ellensége saját magának, de szőlősgazda szomszéd­jának is. Amilyen veszedelmes ellenség a­­zonban a lisztharmat, mégis ennek is van egy Achiles sarka: ha fel is lépett már, ha meg is támadta már a fürtöket, még gyors és gondos kezelés által meggyógyíthatók, nem úgy mint a peronoszpóránál, ahol okvetlen preventív intézkedésre van szükség. Igen ám, de csak addig gyógyítható, amíg a szem fel nem­ reped; a neki kedvező időjárásban A MAGYAR SZÓ He­ves vármegye legelterjedtebb napilapja, hirdetései tehát a legnagyobb sikerrel járnak. CD Hirdetéseket felvesz a Kiadóhivatal. 4 #

Next