Szabad Vajdaság, 1945. augusztus (2. évfolyam, 175-200. szám)

1945-08-02 / 176. szám

1945 augusztus 2 SABAD VAJDASÁG Színek és képek a magyar k­ultúrszövetség alakuló gyűléséről Egy delegátus feljegyzései 1945 július 22. Ez a nap a vajdasági magyar kulturmunkások nagy találkozója volt Noviszádon. Az alapjait rakták le annak a központi irányító szervnek, mely hivatva lesz az itt élő magyar néptöme­gek kulturális életét tartalommal meg­tölteni és felelős módon irányítani. , Külön meghívót nem kaptunk, csak a »Szabad Vajdaság«-on keresztül tájéko­zódtunk a Kulturszövetség alakuló köz­gyűléséről. Nemrégen­­megalakult egye­sületünk vezetősége rövid eszmecsere után úgy döntött, hogy e sorok íróját küldi a találkozóra. Megvallom őszintén: nagy büszkeséggel töltött el az a tudat, hogy mint régi kultúrmunkás kb. 30.000 magyar munkás, paraszt és értelmiségi­­Kultúrkörét képviselem a közgyűlésen. Éreztem ennek a nagy felelősségnek sú­lyát és lázas izgalommal készültem a lágy útra. A tartományi székváros felé robogott már velem a vonat. Kihajoltam az abla­kon és büszkeséggel vegyes boldogság­gal bámultam bele a kék bácskai égbe; meghatottságtól nedves szemem valóság­gal itta az előttem kibontakozó táj al­földi szépségeit: a haragos zöld, gazdag kukoricatáblákat, a sárgálló búzatartókat és a közöttük meglapuló apró tanyákat, amelyek a nap aranyszínű sugarában fürödtek. Szerettem volna ott ,a vonat­ban, a harmadosztályú fülkében minden­kit magamhoz ölelni testvéri szeretettel, magyarokat, szerbeket, horvátokat, szlo­vákokat, zsidókat. Vajdaságunk közös sorsra utalt, sokat szenvedett népeit és megértetni velük a kölcsönös megértés és szeretet szükségességét... Szerettem volna elárulni nekik, hogy uram éppen az ő szebb és boldogabb jövőjüket szol­gálja, az itt élő és verejtékező népek igazi egységét és testvériségét... Mikor megérkeztem, felkerestem a »Szabad Vajdaság« szerkesztőségét, hogy megtudjam a közgyűlés megtartá­sának pontos idejét és helyét. A szer­kesztőségi szobákban lázas munka folyt. Barátaim, elfoglaltságuk ellenére is, ked­vesen fogadtak. Hellyel kínáltak. Nem győztem a hozzám intézett sok kérdésre válaszolni. Végül, mikor már kifogytak a kérdésekből, kezembe nyomták a fel­szabadult, demokratikus magyar sajtó pár példányát. Kielégíthetetlen mohóság­gal olvastam a pesti »Szabad Szó« és »Szabad Nép« sorait és jóleső érzéssel vettem tudomásul a lapokban az új ma­gyar sajtó és közélet demokratikus szel­lemét és a fasiszta ideológiától való tisz­taságát. Ülök a kicsiny szerkesztőségi szobá­ban és nézem-nézem szerkesztőbarátai­mat, akik a Pokoli hőségben, verejté­kezve és fáradhatatlanul dolgoznak a lap legközelebbi számán és a közgyűlés elő­készítésén. Cseng a telefon, kattognak az írógépek. Az ifjúsági lap szerkesztője fut be lelkendezve cikkével, amelyet Tito marsalnál tett látogatása alkalmával irt. »A vasárnapi számban benne kell le­gyen.« Boldogan mosolygok ,a nagy sür­gés-forgás láttán és gondolatban külön­­külön megszorítom szerkesztőink kezét, hálámat fejezvén ki városunk magyar­sága és az egész vajdasági magyarság nevében azért az odaadó, lelkes mun­káért amellyel itt Noviszádon a vajda­sági magyar néptömegek egész szellemi életét irányítják. Másnap, vasárnap délelőtt 16 órakor az egyes városok és falvak delegáltjai ott találkoztak a szerkesztőség kicsiny szobáiban. Egymásután futottak be Szom­­bor, Kula, Petrovgrád, Bács-Topolya, Kupuszina, Titel stb. kiküldöttei Népü­kért küzdeni akaró, becsületes magyar munkások, parasztok és értelmiségiek. Kicsiny szobában nagy gondolatoktól fűtve szorongtunk és éjféltük ki egy­­mással gondolatainkat. Féltizenegy volt, amikor elindultunk ,a közgyűlés színhe­lyére, a volt báni palotába. A gyönyörű márványfolyosón már vártak bennünket a többi kiküldöttek. Itt várt bennünket Pekle Gyula öreg magyar kulturmunkás is, aki Horvátországból fáradt ide, hogy tolmácsolja a horvátországi magyarság együttérzését. Az öreg magaa von, aki előrehaladott kora ellenére sem sajnálta a fáradságot, csakhogy népét képvisel­hesse, jótesően csodálkoztam és meg­­­fogadtam, hogy tettét követendő példá­nak állítom magam elé. A tartományi fő­bizottság tanácstermé­ben kissé elfogódottan foglaltam helyet. Hasonló elfogódottságot láttam a­ többi kiküldötteken is. Nagy szó ez: Vajdaság magyar kulturmunkásai ma itt ülnek eb­ben a teremben, ahol valamikor a nem­zetiségeket elnyomó reakció székelt és ahová valamikor becsületes magyar em­ber be nem tehette a lábát. Az arcokra feszült érdeklődés rajzoló­dott ki, amikor a Főbizottság elnöke, Levics Alekszandar megkísérelte, hogy magyar szavakkal üdvözölje a megjelen­teket. Később az érdeklődés áhítattá vált az arcokon. A Főbizottság elnöke ezt észrevette és szerb szavakkal fejezte ki megelégedését a magyarság itt megjelent kulturmunkásainak öntudatos magatartá­sáért. Boldogan hallgattam a Szövetség 14 pontból álló alapokmányának ismerteté­sét. Szinte beleszédültem azokba a nagy tervekbe és célkitűzésekbe, amelyek né­pünk számára biztosítják majd kulturális életének szabad fejlődését. Az alapok­mány világosan kimondja, hogy a műve­lődés ezentúl nemcsak egyes kiváltságos személyek privilégiuma, hanem az egész dolgozó nép joga lesz­ a népé, amely elől eddig féltékenyen és tudatosan el­zárták a szellemi fejlődés útját. De ennek a jövőben ellenkezője lesz: a Szövetség gondoskodni fog majd átfogó, mindenre kiterjedő munkájával arról, hogy egyet­lenegy magyar tehetség se kallódjon el; egyetlenegy magyar csoport se marad­jon szellemi irányítás nélkül. Ugyanak­kor gondoskodni fog a szomszéd népekkel való kulturális kapcsolatok felvételéről is. Nemcsak nyugat, hanem kelet felé is ki­tárja kultúránk kapuját. Kapcsolatokat keres majd a világ kultúrájának igazi oltalmazójával, a nagy és hős szovjet­­néppel. Ismertetni fogja irodalmát, képző- és színművészetét. Magyar népegyetem, iskoláink ügye, könyvkiadás, tehetséges íróink és művé­szeink felkarolása, képzőművészeti kiál­lítások rendezése, társas tanulmányi utak külföldre, — de ki tudná felsorolni azt a sok feladatot, amit a Szövetség tűzött­ ki maga elé!... A közgyűlés befejezése után boldog örömmel és megkétszereződött munka­kedvvel utaztam a tartományi székváros­ból haza, a Tisza partjára, hogy elvi­gyem a hirét a nagy eseménynek, hogy meghirdessem otthon a demokratikus vaj­dasági magyarság kultúrájának győzedel­mes és örökké felejthetetlen ünnepét... Thurzó Lajos „Az élő, de agyonhallgatott magyar népi kultúrát akarjuk egyesületeinkben ápolni és feleleveníteni*” Megalakult a titeli magyar kultúregyesület Titel magyar népe csütörtökön tartotta kulturszövetségének alakuló gyűlését. A nyári munkák ellenére szép számban je­lent meg a magyarság ezen a gyűlésen. Guttwein Ádám tanító nyitotta meg a gyűlést és többek között ezeket mon­dotta: — Mindnyájan tapasztaljuk magunkon és környezetünkön, mennyivel többet dol­gozunk most, mint azelőtt. Sok a pótolni­való, sok az építetmunka mindenfelé. A munkatöbbletet szívesen vállaljuk. Példa­ként lebeg előttünk az orosz nép hatal­mas munkateljesítménye, amely az egész világot bámulatba ejtette. Én magam so­kat érintkeztem oroszokkal és iskolai viszonyaik iránt érdeklődve mindegyi­küktől, a legegyszerűbbtől is, azt a vá­laszt kaptam, hogy tíz osztályt járt.­ Nem is akarták elhinni, hogy nálunk négy évvel már be is fejeződik az isko­láztatás,­­ így tudjuk csak megérteni azt a nagy szellemi emelkedést, amelyet ez az ország — a régi reakciós, cári re­zsimmel szemben — elért. Jelentős mun­kateljesítményük egyik alapja a szellemi képesítés növelése. Ezen a téren mi — akármit is beszélt hajdan a propaganda — hátrányban vagyunk.­ A pótlást úgy érjük el, ha a gyermekek iskoláztatását sokkal komolyabban vesszük. A felnőt­tek viszont szorgalommal, önképzéssel pótolhatják a mulasztottakat. A mai ösz­­szejövetelü­nk célkitűzései között is sze­repel ilyen továbbképző szerv megvaló­sítása. Csikós István a kultúrkör feladatairól tartott előadást és ezeket mondotta: — Hosszú évszázadokon át rabságban, láncokban őrizték a tudást. Felszabadult akarat és tudásvágy sugárzik most fe­lém kiváncsi pillantásotokból. Dózsa György, Rákóczi, Kossuth és Ady népe vagytok. Most végre győztünk, a nép álma beteljesedett. Amit Dózsától a ha­ladás mai magyar mártírjáig a nagy ma­gyar harcosok földalatti börtönökből el­indítottak, hirdettek, azt váltsuk most valóra mind. A már évszázadok óta élő, de agyonhallgatott népi magyar kultúrát akarjuk egyesületeink keretében ápolni és feleleveníteni; a józan és őszinte kul­túrát, melyet­­tárnák mélyén, a gyárak zakatoló gépei mellett fáradozók, a szán­tóföldek végtelenjét túró földmunkások, a rongyos, foltos ruhában az iskola pad­jai közé szorult, sártól cuppogó, rongyos cipőben, vagy mezítláb járó emberpalán­ták mind egyaránt óhajtanak. Ezek igaz­ságát tegnap még a börtönök levegőjé­­n*** megüss**, fikSkmmmk­ának lopva vetették papírra. Ma már szabadon hir­detjük a nép igazságát. És a kultúrát, amely mindenkié. Tegnap még minden reakciós államban, így nálunk is meg­bilincselték a testet és úgy vélték, hogy ezzel a lelket is bilincsbe verhetik, meg­semmisíthetik. A szellem azonban utat tör a betonfalon és börtönrácson át is és előtör a legmélyebb földalatti börtönből is.­­ — A felvilágosodott agy nem ismer különbséget ember és ember között, ha az becsületes. Embert ismer csak, legyen bármilyen nemzetiségű. Ápolni és fejlesz­teni akarjuk azt a magyar kultúrát, mely a miénk volt mindig. A reakció soha nem vehette el tőlünk és nem téphette ki lelkünkből. Ez a népi magyar kultúra legyen világítófáklya, mutasson utat a haladás tengerén, a békés együttműkö­dés útján minden néppel, főleg a velünk élő testvéri szerb néppel. A gyűlés ezután megválasztotta a kul­­turegyesület vezetőségét. Elnök lett: Csikós István, alelnök: Ta­kács Bandi, a titeli gazdasági szövetke­zet elnöke, első titkár: Vecsera Mihály, másodtitkár: Ördög Györgyné, az anti­fasiszta nők egyesületének elnöke, pénz­táros Guttwein Ádám tanító, könyvtáro­sok: Major Mariska és Molnár Vali. Vá­lasztmányi tagok: Frúzsa János, Manos Jani, Ördög Lajos, Horváth József, Nagy József, Lakatos István, Apró Ferenc. Házfelügyelő az otthonban: Horváth Kató és Horváth Julis. Felügyelőbizott­sági tagok: dr. Kerényi orvos, Gertner Lili és Popovits gyógyszerész. Megválasztották a szabad népegyetem előadóit is Kiss Péter mérnök, Csikós István állatorvos, dr. Kerényi orvos, dr. König orvos, Najár mérnök, Guttwein ta­nító, Handler Elza tanárnő és Popovits gyógyszerész személyében Az olvasókör vezetői: Sárközi György, Futyer Vali, Nagy Mariska, Vecsera Kató, Varnyu Mihály lettek. A műkedvelés vezetője: Szalai István, a titeli antifasiszta ifjúság elnöke. A színtársulatok főszervezői: Ördög István, Babinski Kató, Rosenthal József, Ditrich Feri, Kuhajda Magda, Nagy Mariska. Zenekari, énekké-' 's dalárda szervezet: Nyers Bakó Is' Ditrich Feri, Gass­­mann, Kalmár Fei A szavalókórus­ szer­vezői: Csikós István, Bicskei Kató, Hor­­vát Julis. Technikai vezetők: Jene­ Ist­ván, Mikics József, Gassmann, Capor festő, Szilágyi György. A gazdasági szervezet és szövetkezet: «trate: sive*i»4|*r._Ve­zetője: Vecsera Mihály, Molnár Vali és Kuhajda Magda. Propagálás és értesítés megszervezői: Kamrás József, Gyenes István, Döme Julis, Söreg Vilmos és Ro­sen­th­al József. A vezetőséget a legnagyobb egyetér­tésben, egyhangúlag választották meg. Szalai István komoly munkára és keve­sebb táncra hívta fel az ifjúságot. E­ör­­dögh Györgyné az asszonyokat hívta fel a vasárnap tartandó értekezletre. A kulturális gyűlés Csikós Istvánt zárói j­avaival ért­­éset 3. oldal Az igazi Petőfi Kultureltás Szentán a nap KOIttt gintestrel A Szentai Magyar Kultúrkör vasár­­nap, július 29-én nagysikerű Petőfi­­estet rendezett. Ez volt az első na­­gyobbszabású kulturelőadás Szentén, amióta az egyesület fennáll. A kezdeti nagy siker a tervbe vett eladássorozat sikerét már előre biztosítja. A közön­ség az előadás minden szereplőjét mele­gen ünnepelte. Az előadók nagyobb­ részt a tanítóképző hallgatóiból k* mt­tek ki. Egész sor igen tehetséges sza­valót és előadót láttunk. Az előadás élénkségét előmozdította az is, hogy a kipróbált újszerű előadás-technikai kí­sérletek sikerültek ha terem különböző pontjain való szavalás, színes reflektor stb.). Maga az előadás két részből állt. Az első részben Petőfi életét ismertette Fazekasné Iván Ilona színesen, főleg versekben mutatva meg Petőfi egész életútját a bölcsőtől a halhatatlanságig. A szöveg közé iktatott versek előadói mind kiforrott szavalókészségükről tettek bizonyságot. Ezután az Apostol tartalmi ismertetése következett érde­kesen, több idézettel elevenné téve az előadást. Az est második felében Thesz Gizel­la olvasta fel ismertetését »Petőfi mint szabadsághős« címmel. Az ismertetés keretében Petőfi legszebb szabadság verseit hallottuk előadni. A szavalók felülmúlták önmagukat. Külön ki kell emelnünk közülük Vince Ilonát és Du­dás Rózsit a tanítóképző két nagyon te­hetséges hallgatóját. Dudás Rózsi az 1848 c. verset szavalta Chopin: Polo­naise forradalmi hangjaival aláfestve. Külön meg kell említenünk Sisák Ist­vánt remek énekszámaiért. Tiszták­ csengő hangja nagy élvezetet nyújtott. Az előadás nagy erkölcsi és tömeg­­sikere azt bizonyítja, hogy a magyar kultúra szeretete nem halt ki beülünk. Gazdagabb vonásu s igazibb Petőfi ar­cot ismert meg vasárnap a szentai kö­zönség. Az előadók igyekeztek a teljes­ségre törekedve egy olyan Petőfivel megismertetni a szentaikat, mellyel ed­dig nem volt alkalmuk megismerkedni: a népvágyók költőjével, a demokrati­kus, szabadságot szerető és követelő költővel. Kamaráson rendezi meg táborozását a szentai pionírszervezet Járási tanítói tanfolyam Szentén Szerdán járási tanítói értekezletet tartottak Szentén az Eugen nagytermé­ben. Az értekezlet célja volt, megbeszél­ni a pionírok nyári foglalkoztatását, va­lamint a pionírtábor megszervezését. Az értekezleten részt vettek az egyes helységek tanítóinak és tanárainak ki­küldöttei, a tanítótanfolyam hallgatói és a pionírszervezet járási vezetői. A meg­beszélést Komárominé, járási tanügyi inszpektor nyitotta meg. Rövid beszéd­ben ismertette az összejövetel célját, szólt a pionírok nyári táborának jelen­tőségéről. Utána Mihaldzsics tanítónő tartott előadást, a pionírfoglalkozás je­lentőségéről és a tanítók feladatairól ez­zel kapcsolatban. Kiemelte a konkrét feladatok jelentőségét és azok elvégzé­sének jelentőségét az iskola és tanuló életében. Az ifjúság részéről Leró D. járási pionirvezető beszélt. Ismertette az­­eddigi munkát. Az ifjúság képvi­selőjének beszédét megbeszélés követte. Megállapodtak abban, hogy a pionirtá­­borozást a Horgos melletti Kamará­son fogják megtartani, ahol elhagyott villák állnak rendelkezésre kb. 100 pio­nír részvételére számítanak, akik taní­tók és pionírvezetők felügyelete mellett fognak nyaralni Kamaráson. Az élelme­zést gyűjtés útján akarják biztosítani.

Next