Szabad Vajdaság, 1945. augusztus (2. évfolyam, 175-200. szám)
1945-08-02 / 176. szám
1945 augusztus 2 SABAD VAJDASÁG Színek és képek a magyar kultúrszövetség alakuló gyűléséről Egy delegátus feljegyzései 1945 július 22. Ez a nap a vajdasági magyar kulturmunkások nagy találkozója volt Noviszádon. Az alapjait rakták le annak a központi irányító szervnek, mely hivatva lesz az itt élő magyar néptömegek kulturális életét tartalommal megtölteni és felelős módon irányítani. , Külön meghívót nem kaptunk, csak a »Szabad Vajdaság«-on keresztül tájékozódtunk a Kulturszövetség alakuló közgyűléséről. Nemrégenmegalakult egyesületünk vezetősége rövid eszmecsere után úgy döntött, hogy e sorok íróját küldi a találkozóra. Megvallom őszintén: nagy büszkeséggel töltött el az a tudat, hogy mint régi kultúrmunkás kb. 30.000 magyar munkás, paraszt és értelmiségiKultúrkörét képviselem a közgyűlésen. Éreztem ennek a nagy felelősségnek súlyát és lázas izgalommal készültem a lágy útra. A tartományi székváros felé robogott már velem a vonat. Kihajoltam az ablakon és büszkeséggel vegyes boldogsággal bámultam bele a kék bácskai égbe; meghatottságtól nedves szemem valósággal itta az előttem kibontakozó táj alföldi szépségeit: a haragos zöld, gazdag kukoricatáblákat, a sárgálló búzatartókat és a közöttük meglapuló apró tanyákat, amelyek a nap aranyszínű sugarában fürödtek. Szerettem volna ott ,a vonatban, a harmadosztályú fülkében mindenkit magamhoz ölelni testvéri szeretettel, magyarokat, szerbeket, horvátokat, szlovákokat, zsidókat. Vajdaságunk közös sorsra utalt, sokat szenvedett népeit és megértetni velük a kölcsönös megértés és szeretet szükségességét... Szerettem volna elárulni nekik, hogy uram éppen az ő szebb és boldogabb jövőjüket szolgálja, az itt élő és verejtékező népek igazi egységét és testvériségét... Mikor megérkeztem, felkerestem a »Szabad Vajdaság« szerkesztőségét, hogy megtudjam a közgyűlés megtartásának pontos idejét és helyét. A szerkesztőségi szobákban lázas munka folyt. Barátaim, elfoglaltságuk ellenére is, kedvesen fogadtak. Hellyel kínáltak. Nem győztem a hozzám intézett sok kérdésre válaszolni. Végül, mikor már kifogytak a kérdésekből, kezembe nyomták a felszabadult, demokratikus magyar sajtó pár példányát. Kielégíthetetlen mohósággal olvastam a pesti »Szabad Szó« és »Szabad Nép« sorait és jóleső érzéssel vettem tudomásul a lapokban az új magyar sajtó és közélet demokratikus szellemét és a fasiszta ideológiától való tisztaságát. Ülök a kicsiny szerkesztőségi szobában és nézem-nézem szerkesztőbarátaimat, akik a Pokoli hőségben, verejtékezve és fáradhatatlanul dolgoznak a lap legközelebbi számán és a közgyűlés előkészítésén. Cseng a telefon, kattognak az írógépek. Az ifjúsági lap szerkesztője fut be lelkendezve cikkével, amelyet Tito marsalnál tett látogatása alkalmával irt. »A vasárnapi számban benne kell legyen.« Boldogan mosolygok ,a nagy sürgés-forgás láttán és gondolatban különkülön megszorítom szerkesztőink kezét, hálámat fejezvén ki városunk magyarsága és az egész vajdasági magyarság nevében azért az odaadó, lelkes munkáért amellyel itt Noviszádon a vajdasági magyar néptömegek egész szellemi életét irányítják. Másnap, vasárnap délelőtt 16 órakor az egyes városok és falvak delegáltjai ott találkoztak a szerkesztőség kicsiny szobáiban. Egymásután futottak be Szombor, Kula, Petrovgrád, Bács-Topolya, Kupuszina, Titel stb. kiküldöttei Népükért küzdeni akaró, becsületes magyar munkások, parasztok és értelmiségiek. Kicsiny szobában nagy gondolatoktól fűtve szorongtunk és éjféltük ki egymással gondolatainkat. Féltizenegy volt, amikor elindultunk ,a közgyűlés színhelyére, a volt báni palotába. A gyönyörű márványfolyosón már vártak bennünket a többi kiküldöttek. Itt várt bennünket Pekle Gyula öreg magyar kulturmunkás is, aki Horvátországból fáradt ide, hogy tolmácsolja a horvátországi magyarság együttérzését. Az öreg magaa von, aki előrehaladott kora ellenére sem sajnálta a fáradságot, csakhogy népét képviselhesse, jótesően csodálkoztam és megfogadtam, hogy tettét követendő példának állítom magam elé. A tartományi főbizottság tanácstermében kissé elfogódottan foglaltam helyet. Hasonló elfogódottságot láttam a többi kiküldötteken is. Nagy szó ez: Vajdaság magyar kulturmunkásai ma itt ülnek ebben a teremben, ahol valamikor a nemzetiségeket elnyomó reakció székelt és ahová valamikor becsületes magyar ember be nem tehette a lábát. Az arcokra feszült érdeklődés rajzolódott ki, amikor a Főbizottság elnöke, Levics Alekszandar megkísérelte, hogy magyar szavakkal üdvözölje a megjelenteket. Később az érdeklődés áhítattá vált az arcokon. A Főbizottság elnöke ezt észrevette és szerb szavakkal fejezte ki megelégedését a magyarság itt megjelent kulturmunkásainak öntudatos magatartásáért. Boldogan hallgattam a Szövetség 14 pontból álló alapokmányának ismertetését. Szinte beleszédültem azokba a nagy tervekbe és célkitűzésekbe, amelyek népünk számára biztosítják majd kulturális életének szabad fejlődését. Az alapokmány világosan kimondja, hogy a művelődés ezentúl nemcsak egyes kiváltságos személyek privilégiuma, hanem az egész dolgozó nép joga lesz a népé, amely elől eddig féltékenyen és tudatosan elzárták a szellemi fejlődés útját. De ennek a jövőben ellenkezője lesz: a Szövetség gondoskodni fog majd átfogó, mindenre kiterjedő munkájával arról, hogy egyetlenegy magyar tehetség se kallódjon el; egyetlenegy magyar csoport se maradjon szellemi irányítás nélkül. Ugyanakkor gondoskodni fog a szomszéd népekkel való kulturális kapcsolatok felvételéről is. Nemcsak nyugat, hanem kelet felé is kitárja kultúránk kapuját. Kapcsolatokat keres majd a világ kultúrájának igazi oltalmazójával, a nagy és hős szovjetnéppel. Ismertetni fogja irodalmát, képző- és színművészetét. Magyar népegyetem, iskoláink ügye, könyvkiadás, tehetséges íróink és művészeink felkarolása, képzőművészeti kiállítások rendezése, társas tanulmányi utak külföldre, — de ki tudná felsorolni azt a sok feladatot, amit a Szövetség tűzött ki maga elé!... A közgyűlés befejezése után boldog örömmel és megkétszereződött munkakedvvel utaztam a tartományi székvárosból haza, a Tisza partjára, hogy elvigyem a hirét a nagy eseménynek, hogy meghirdessem otthon a demokratikus vajdasági magyarság kultúrájának győzedelmes és örökké felejthetetlen ünnepét... Thurzó Lajos „Az élő, de agyonhallgatott magyar népi kultúrát akarjuk egyesületeinkben ápolni és feleleveníteni*” Megalakult a titeli magyar kultúregyesület Titel magyar népe csütörtökön tartotta kulturszövetségének alakuló gyűlését. A nyári munkák ellenére szép számban jelent meg a magyarság ezen a gyűlésen. Guttwein Ádám tanító nyitotta meg a gyűlést és többek között ezeket mondotta: — Mindnyájan tapasztaljuk magunkon és környezetünkön, mennyivel többet dolgozunk most, mint azelőtt. Sok a pótolnivaló, sok az építetmunka mindenfelé. A munkatöbbletet szívesen vállaljuk. Példaként lebeg előttünk az orosz nép hatalmas munkateljesítménye, amely az egész világot bámulatba ejtette. Én magam sokat érintkeztem oroszokkal és iskolai viszonyaik iránt érdeklődve mindegyiküktől, a legegyszerűbbtől is, azt a választ kaptam, hogy tíz osztályt járt. Nem is akarták elhinni, hogy nálunk négy évvel már be is fejeződik az iskoláztatás, így tudjuk csak megérteni azt a nagy szellemi emelkedést, amelyet ez az ország — a régi reakciós, cári rezsimmel szemben — elért. Jelentős munkateljesítményük egyik alapja a szellemi képesítés növelése. Ezen a téren mi — akármit is beszélt hajdan a propaganda — hátrányban vagyunk. A pótlást úgy érjük el, ha a gyermekek iskoláztatását sokkal komolyabban vesszük. A felnőttek viszont szorgalommal, önképzéssel pótolhatják a mulasztottakat. A mai öszszejövetelünk célkitűzései között is szerepel ilyen továbbképző szerv megvalósítása. Csikós István a kultúrkör feladatairól tartott előadást és ezeket mondotta: — Hosszú évszázadokon át rabságban, láncokban őrizték a tudást. Felszabadult akarat és tudásvágy sugárzik most felém kiváncsi pillantásotokból. Dózsa György, Rákóczi, Kossuth és Ady népe vagytok. Most végre győztünk, a nép álma beteljesedett. Amit Dózsától a haladás mai magyar mártírjáig a nagy magyar harcosok földalatti börtönökből elindítottak, hirdettek, azt váltsuk most valóra mind. A már évszázadok óta élő, de agyonhallgatott népi magyar kultúrát akarjuk egyesületeink keretében ápolni és feleleveníteni; a józan és őszinte kultúrát, melyettárnák mélyén, a gyárak zakatoló gépei mellett fáradozók, a szántóföldek végtelenjét túró földmunkások, a rongyos, foltos ruhában az iskola padjai közé szorult, sártól cuppogó, rongyos cipőben, vagy mezítláb járó emberpalánták mind egyaránt óhajtanak. Ezek igazságát tegnap még a börtönök levegőjén*** megüss**, fikSkmmmkának lopva vetették papírra. Ma már szabadon hirdetjük a nép igazságát. És a kultúrát, amely mindenkié. Tegnap még minden reakciós államban, így nálunk is megbilincselték a testet és úgy vélték, hogy ezzel a lelket is bilincsbe verhetik, megsemmisíthetik. A szellem azonban utat tör a betonfalon és börtönrácson át is és előtör a legmélyebb földalatti börtönből is. — A felvilágosodott agy nem ismer különbséget ember és ember között, ha az becsületes. Embert ismer csak, legyen bármilyen nemzetiségű. Ápolni és fejleszteni akarjuk azt a magyar kultúrát, mely a miénk volt mindig. A reakció soha nem vehette el tőlünk és nem téphette ki lelkünkből. Ez a népi magyar kultúra legyen világítófáklya, mutasson utat a haladás tengerén, a békés együttműködés útján minden néppel, főleg a velünk élő testvéri szerb néppel. A gyűlés ezután megválasztotta a kulturegyesület vezetőségét. Elnök lett: Csikós István, alelnök: Takács Bandi, a titeli gazdasági szövetkezet elnöke, első titkár: Vecsera Mihály, másodtitkár: Ördög Györgyné, az antifasiszta nők egyesületének elnöke, pénztáros Guttwein Ádám tanító, könyvtárosok: Major Mariska és Molnár Vali. Választmányi tagok: Frúzsa János, Manos Jani, Ördög Lajos, Horváth József, Nagy József, Lakatos István, Apró Ferenc. Házfelügyelő az otthonban: Horváth Kató és Horváth Julis. Felügyelőbizottsági tagok: dr. Kerényi orvos, Gertner Lili és Popovits gyógyszerész. Megválasztották a szabad népegyetem előadóit is Kiss Péter mérnök, Csikós István állatorvos, dr. Kerényi orvos, dr. König orvos, Najár mérnök, Guttwein tanító, Handler Elza tanárnő és Popovits gyógyszerész személyében Az olvasókör vezetői: Sárközi György, Futyer Vali, Nagy Mariska, Vecsera Kató, Varnyu Mihály lettek. A műkedvelés vezetője: Szalai István, a titeli antifasiszta ifjúság elnöke. A színtársulatok főszervezői: Ördög István, Babinski Kató, Rosenthal József, Ditrich Feri, Kuhajda Magda, Nagy Mariska. Zenekari, énekké-' 's dalárda szervezet: Nyers Bakó Is' Ditrich Feri, Gassmann, Kalmár Fei A szavalókórus szervezői: Csikós István, Bicskei Kató, Horvát Julis. Technikai vezetők: Jene István, Mikics József, Gassmann, Capor festő, Szilágyi György. A gazdasági szervezet és szövetkezet: «trate: sive*i»4|*r._Vezetője: Vecsera Mihály, Molnár Vali és Kuhajda Magda. Propagálás és értesítés megszervezői: Kamrás József, Gyenes István, Döme Julis, Söreg Vilmos és Rosenthal József. A vezetőséget a legnagyobb egyetértésben, egyhangúlag választották meg. Szalai István komoly munkára és kevesebb táncra hívta fel az ifjúságot. Eördögh Györgyné az asszonyokat hívta fel a vasárnap tartandó értekezletre. A kulturális gyűlés Csikós Istvánt zárói javaival értéset 3. oldal Az igazi Petőfi Kultureltás Szentán a nap KOIttt gintestrel A Szentai Magyar Kultúrkör vasárnap, július 29-én nagysikerű Petőfiestet rendezett. Ez volt az első nagyobbszabású kulturelőadás Szentén, amióta az egyesület fennáll. A kezdeti nagy siker a tervbe vett eladássorozat sikerét már előre biztosítja. A közönség az előadás minden szereplőjét melegen ünnepelte. Az előadók nagyobb részt a tanítóképző hallgatóiból k* mttek ki. Egész sor igen tehetséges szavalót és előadót láttunk. Az előadás élénkségét előmozdította az is, hogy a kipróbált újszerű előadás-technikai kísérletek sikerültek ha terem különböző pontjain való szavalás, színes reflektor stb.). Maga az előadás két részből állt. Az első részben Petőfi életét ismertette Fazekasné Iván Ilona színesen, főleg versekben mutatva meg Petőfi egész életútját a bölcsőtől a halhatatlanságig. A szöveg közé iktatott versek előadói mind kiforrott szavalókészségükről tettek bizonyságot. Ezután az Apostol tartalmi ismertetése következett érdekesen, több idézettel elevenné téve az előadást. Az est második felében Thesz Gizella olvasta fel ismertetését »Petőfi mint szabadsághős« címmel. Az ismertetés keretében Petőfi legszebb szabadság verseit hallottuk előadni. A szavalók felülmúlták önmagukat. Külön ki kell emelnünk közülük Vince Ilonát és Dudás Rózsit a tanítóképző két nagyon tehetséges hallgatóját. Dudás Rózsi az 1848 c. verset szavalta Chopin: Polonaise forradalmi hangjaival aláfestve. Külön meg kell említenünk Sisák Istvánt remek énekszámaiért. Tiszták csengő hangja nagy élvezetet nyújtott. Az előadás nagy erkölcsi és tömegsikere azt bizonyítja, hogy a magyar kultúra szeretete nem halt ki beülünk. Gazdagabb vonásu s igazibb Petőfi arcot ismert meg vasárnap a szentai közönség. Az előadók igyekeztek a teljességre törekedve egy olyan Petőfivel megismertetni a szentaikat, mellyel eddig nem volt alkalmuk megismerkedni: a népvágyók költőjével, a demokratikus, szabadságot szerető és követelő költővel. Kamaráson rendezi meg táborozását a szentai pionírszervezet Járási tanítói tanfolyam Szentén Szerdán járási tanítói értekezletet tartottak Szentén az Eugen nagytermében. Az értekezlet célja volt, megbeszélni a pionírok nyári foglalkoztatását, valamint a pionírtábor megszervezését. Az értekezleten részt vettek az egyes helységek tanítóinak és tanárainak kiküldöttei, a tanítótanfolyam hallgatói és a pionírszervezet járási vezetői. A megbeszélést Komárominé, járási tanügyi inszpektor nyitotta meg. Rövid beszédben ismertette az összejövetel célját, szólt a pionírok nyári táborának jelentőségéről. Utána Mihaldzsics tanítónő tartott előadást, a pionírfoglalkozás jelentőségéről és a tanítók feladatairól ezzel kapcsolatban. Kiemelte a konkrét feladatok jelentőségét és azok elvégzésének jelentőségét az iskola és tanuló életében. Az ifjúság részéről Leró D. járási pionirvezető beszélt. Ismertette azeddigi munkát. Az ifjúság képviselőjének beszédét megbeszélés követte. Megállapodtak abban, hogy a pionirtáborozást a Horgos melletti Kamaráson fogják megtartani, ahol elhagyott villák állnak rendelkezésre kb. 100 pionír részvételére számítanak, akik tanítók és pionírvezetők felügyelete mellett fognak nyaralni Kamaráson. Az élelmezést gyűjtés útján akarják biztosítani.