Magyar Szó, 1945. december (2. évfolyam, 279-305. szám)

1945-12-01 / 279. szám

ASMDIN.HmWI' a fi&#famu*ra/ — Szabadság a népnek/ POITARTNA PLACENA U GOTO VIS A VAJDASÁGI NÉPFRONT NAPILAPJA II. évfolyam homlexén, szombat, 1945 december 1 279. szám A nemzetgyűlés két házának történelmi ülése Dozini minden népének közös és edzsedes akarata a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság A királyság fogalma egyértelmű a zsarnoki egyeduralommal és összeférhetetlen népeink szabad fejlődésével Az alkotmányozó nemzetgyűlés kikiáltotta a köztársaságot A kiáltvány, amelyet erről szerkesztettek, megvalósította azt, amit a népek államalkotó ereje évszázadokon keresztül érlelt s egy uj korszakot nyitott meg, amelyben az államszervező erő érvényesül A kiáltvány két pontból áll, az első kinyilvánítja a népeknek azt az akaratát, hogy az ország szövetségi népköztársaság legyen. A másik pont Karagyorgyevics Pétert és dinasztiáját egyszer és mindenkorra megfosztja a tróntól és mindazoktól a jogoktól, amelyek ezzel járnak. Ez Jugoszlávia államéletének kétségtelenül legnagyobb eseménye és a tulajdonképeni megalapozása a további építésnek és szervezésnek. Pontosan meghatározza az irányt, amely felé Jugoszlávia fejlődni fog A Karagyorgyevics dinasztia sötét múltja, kezdve azoktól a tőkeérdekeltségektől, amelyek az 1903-ban történt király gyilkosságot megelőzték, folytatva a Balkánháború imperialkikus törekvéseit, az 1920-as évek kíméletlen elnyomásán, a januári diktatúrán, a marseillesi merénylet mögötti megdöbbentő üzelmeken és a nagyszerb hegemónista törekvéseken keresztül egészen addig, amikor Karagyorgyics Péter egy aesi erőfeszítéseivel és népfelszabadító harcaival szemben nyíltan az ellenség mellé állt, a dinasztiának ez a múltja természetessé tette azt, hogy visszatérését senki se kívánja. A délszláv népek évszázadokon keresztül minden elnyomatás ellenére és minden megmozdulásukban arra törekedtek, hogy egyesüljenek és nagy ország keretében teremtsenek hazát maguknak. Különváltan élő népek voltak, néhol jobban, néhol kevésbé eltérő nyelvezettel és különféle neveléssel, felfogással. Amikor egyesülni akartak, fel sem vetődhetett az a gondolat, hogy valamelyik rész helyi uralkodója álljon az összeszövetkezett népek élére. Az egyetlen és természetes megoldás csak a köztársaság lehetett és amikor 1918-ban a különböző vidékek népei egymás után nyilvánították akaratukat, hogy csatlakozni kivártak az új államalakulathoz, nem királyságra, hanem köztársasági szövetségre gondoltak. A nagyszerb egyeduralmas törekvések ezt a marató, értetődő államformát megakadályozták és megteremtették a Nagyszerbiát, amelynek élén Karagyornyevics Sándor állt, aki 'élőbb diktatórikus nyilatkozatában gyarmattá nyilvánította a többi országrészeket. Ez a rendszer tarthhatatlan volt. Lényegében abból állott, hogy egy kis csoport a saját jogtalan „**yagi előnyeit kereste és ennek érdekében a maiak nem igyekezett a különböző népeiet egymásba olvasztani, hanem mesterségesen is szította az ellentéteket, mert ez fokozta előnyeit. Ez az ország képtelen volt ellenállni annak a támadásnak, amely 1941-ben érte és összeomlott úgy, hogy* minden része különvált. Ez nem a népek széthúzása és nem a népi erő bomlása volt, amit legjobban mutat az a körülmény, hogy a nép mindenütt szívós ellenállást tanúsított a fasiszta megszálló hatalmakkal szemben és amikor Tito marsal vezetésével megkezdték a szervezettellenállás organizálását a név csatlakozott a mozgalomhoz és diadalra vitte azt. Jugoszlávia népei nem akartak különválni és amikor a nép döntésétől függött az ország jövője és sorsa a nép a testvér összefogás mellett döntött. Ezúttal azonban már nem voltak itt azok, akik újabb széthúzást szíthattak volna, mert azok a háború veszélyei elől biztonságos helyre, külföldre menekültek. A nép tehát önként megszervezhette új országát és miután kezében volt a hatalom, természetes volt, hogy népuralmat teremtett és nem segítette ismét hatalomra azt a dinasztiát, amely a nép harcai idején az ellenséget támogatta. A Szövetségi Népköztársaság az egyedüli forma, amelyben Jugoszlávia nemzetiségi kérdései egészségesen és úgy megoldhatók, hogy soha többé trább súrlódások ne keletkezhessenek. A népköztársaság már nevében is kihangsúlyozza, hogy az állam alapjait a nép uralma képezi és ebben az országban egyetlen döntő fórum van: a nép. Minden jog a néptől ered és minden kötelesség teljesítés a népért van. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság egyenjogú népek szövetsége. Nincsenek olyan népei, amelyek egyeduralomra törekszenek. Valamennyi nép célja az, hogy együttes erővel, együttes munkával szabad, erős, hatalmas hazát építsen magának, a testvériség szellemében, szociális jogok biztosításával és a boldogabb, jobb jövő megalapozására. A döntő lépés ezzel megtörtént. Jugoszlávia kikiáltotta a köztársaságot és még szorosabban egymáshoz kapcsolta az ország népeit. A királyság kérdése mindörökre lekerült a napirend 51. Többé nincs olyan erő és hatalom, amely a népeknek ezt a természetes összefogását megbonthatná, kerülni, mert a gondos, hosszas előkészítés biztosítja azt, hogy az új alkotmány minden tekintetben megfelel a nép akaratának és biztosítja a nép jogait. A nemzetgyűlésnek külön bizottságot kell kiküldenie, amely az alkotmány tervezetét tanulmányozza és elkészíti javaslatát a nemzetgyűlés számára. Mielőtt azonban a bizottság megkezdené munkáját, szükséges, hogy a nemzetgyűlés megszabja azt az irányt, amelyet a bizottságnak munkájában követnie kell és meghatározza azokat az elveket, amelyeket az új alkotmányban kívánnak érvényesíteni. Az első lépés a csütörtöki deklaráció volt. A kiáltványban az alkotmányozó nemzetgyűlés úgy döntött, hogy Jugoszlávia nem királyság többé, hanem köztársaság, méghozzá népköztársaság. Ez a fogalmazás külön irányt szab annak a munkának, amelyet az alkotmányt előkészítő bizottság végez. Az új államforma a népuralom köztársasága és az alkotmányban a népuralom biztosítását külön rendelkezésekkel kell szabályozni. Rendkívül nagy jelentősége van a nemzetgyűlés k£í háza által hozott azon határozatnak, amellyel a kiáltványban kifejezésre jutott döntést azonnali hatállyal életbe léptették és ezzel a Karagyorgyevics dinasztiát csütörtöktől kezdődően trónfosztottnak nyilvánítva, az országot ugyancsak csütörtöktől, november 29-étől kezdődően köztársasággá kiáltották ki és az ország hivatalos neve 1945 november 29-én délután fél 6 órától kezdve: Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság. A rendelkezést természetesen mindenütt azonnal végrehajtották és a hivatalos feliratok ennek megfelelően megváltoznak. Az ország visszhangja A köztársaság kikiáltása az egész országban örömteljes visszhangra talált A nép széles rétegei a legnagyobb lelkesedéssel fogadták az alkotmányozó nemzetgyűlés kiáltványát és az az ünneplés, amellyel ezt az eseményt országszerte fogadták, megmutatta, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés döntése a nép minden rétegének akaratát fejezte ki. Az ország minden részéből érkező jelentések arról számolnak be, hogy a nép a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság születésnapján a késő éjszakai órákig táncolt, énekelt, ünnepelt. Azonnali haláival életbelépet a G*os társasági állam orma A nemzetgyűlés kiáltványa jogi formába öntötte a nép elhatározását. Az alkotmányozó nemzetgyűlésnek még sok munkát kell elvégeznie, amíg az alkotmány végleges szövegét kidolgozza és Jugoszlávia 1 új alkotmányát megszavazza. Ennek olyan formaságokon keresztül vezető útja van, amelyeket nem lehet megkerülni és nem is akarják még Megfogadt , hogy megőrizzük és erősítsük a köztársaságot Mint már megírtuk, Noviszád lakossága is lángoló lelkesedéssel ünnepelte november 29-ikét, a Föderatív Jugoszláv Népköztársaság kikiáltásának napját. A rögtönzött tömeggyűlés lelkeshangú táviratot intézett az alkotmányozó nemzetgyűléshez és Tito marsalhoz. föderatív jugoszláv népköztársaság ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSE BEOGRÁD A Föderatív Jugoszláv Népköztársaság kikiáltásának ünnepén, mi, Noviszád polgárai örömteli szívvel üdvözöljük népgyűlésünkről alkotmányozó nemzetgyűlésünket. Megfogadjuk, elesett hőseink emléke örökké szemünk előtt lesz s hogy azok szellemében megőrizzük és erősítjük köztársaságunkat, amely népeink jólétét és boldogságát biztosítja. Éljen az alkotmányozó nemzetgyűlés! Éljen a Föderatív Jugoszláv Népköztársaság! BROZ-TITO IOSZIP MARSAIIAK BEOGRÁD Tito elvtárs! Abban az örömteli pillanatban, amikor nemzetgyűlésünk végrehajtotta a nép által a királyság felett november 11-ikén kimondott ítéletet, önnek is nagy szeretetünk kifejezését küldjük. Önnek, aki népeinké mint kezdeményező a szabadságért vívott harcban vezette és a népakarat megvalósítását, a szabad testvéri közösség — a Föderatív Jugoszláv Népköztársaság —megteremtését lehetővé tette. Éljen Tito marsal! Éljen a Népfront! A népparament deklarációs áilása A népparlamentben a szerbiai képviselők terjesztették be a javaslatot a kiáltvány kibocsátására és ezzel kapcsolatban számos felszólalás hangzott el, amelyek megvilágították az okokat, amelyek a kiáltvány megszerkesztésére késztették a képviselőket. Bár ezt palamenti nyelven vitának nevezik, a valóságban valamennyi felszólaló a határozat mellett foglalt állást és méltatta annak óriási jelentőségét. A vitát Vidmár Joszip, népparlamenti elnök nyitotta meg és az első felszólaló Gyilasz Milován szövetségi miniszter volt, aki a többi között a következőket mondotta: ■— Azt hiszem, nem szükséges sok szót pazarolni az okokra, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy ezt a javaslatot beterjesszük. Négy év harcai és húsz év küzdelmei az elnyomatás ellen és az őszinte népi demokrácia megvalósításáért állanak a javaslat mögött. Csak néhány szóval kívánom megvilágítani, mit jelentett a háború előtt és a háború alatt a királyság és milyen szerepet játszott. Ki kell kiáltanunk a köztársaságot a reakciós, összeesküvő, korrupciós, cselszövő és maradi szerep miatt, amelyet a monarchia 1918-tól a mai napig népünk életében játszott. Különösen ki kell kiáltanunk a köztársaságot azon szerep miatt, amelyet a királyság a legsorsdöntőbb órában játszott, akkor, amikor felteszik egy népnek a kérdést: kiérdemelte-e, hogy előrejusson és boldoguljon és elég erős-e ahhoz, hogy új és jobb életet teremtsen magának. A miniszter ezután arról az áruló szerepről beszél, amelyet a király és klikkje játszott, amikor a népfelszabadító mozgalmakkal szemben az árulókat támogatta. Vannak jó monarchiáik, ahol az uralkodó nem befolyásolja a fejlődést és még kevésbé hátráltatja azt. Jugoszlávia nem tartozott ezek közé, ellenkezőleg a királyság fogalma összeegyeztethetetlen a tagállamok szövetségének államformájával és a jugoszláv kérdés a jugoszláv népek testvéri együttélése más államformában, meg nem oldható. A miniszter azzal fejezte be beszédét, hogy a kiáltvány határozatai megkoronázzák azt a művet, amelyet a népfelszabadító mozgalom a harcokban vérezve megalkotott. DR. KRIZMAN FELSZÓLALÁSA A következő szónok dr. Krizman Hinkó horvát képviselő volt, aki a francia forradalmat említi példának a monarchia elleni harcban, majd megállapítja: — Ebben a történelmi órában, amikor az uralom kérdéséről dönthetünk, csak a nép érdekeit nézhetjük, am mértékadó minden kérdésben. A nép érdeke és az állam jövője parancsolóan követeli, hogy egyszer és mindenkorra véget vessünk a Karagyorgyevicsek szégyenletes uralmának és az államot köztársasági alapon szervezzük újjá. A horvátság szüntelenül ezért küzdött és csak úgy tudta elképzelni az államberendezés megoldását, hogy egyenjogú és egyenrangú tagállamok szövetségéből szervezett köztársaságban szövetkezzenek össze a délszláv népek. Kozbek Edvárd szlovén képviselő a szlovének nevében nyilatkozott. A szlovének történelmük során kezdettől fogva elvesztették népi uralkodójukat és hányatott sorsuk súlyos válságait mindenkor az idegen uralkodók önös érdekei okozták A huszonkét év előtti felszabaduláskor azt remélték, hogy ennek vége szakad és önálló szabad ország keretében élhetnek, azonban a Karagyorgyevics dinasztia uralma alatt ezt nem tudták megvalósítani. Csak a köztársaság biztosíthatja ezt. Don Szalacan Ante a következő felszólaló, aki lelkes, lángoló hangú beszédben üdvözölte a köztársaság kikiáltásának javaslatát és méltatta a köztársaság eszméjét Beszédét nagy lelkesedéssel fogadták. CÁREVICS MILOS BESZÉDE Cárevics Milos, a föderális Szerbia minisztere volt a következő szónok, aki a többi között a következőket mondta: — Szerbia nevében kívánok hozzászólni a kiáltványhoz. Ha mi tiszteletben kívánjuk tartani a néphatalom oszthatatlanságának elvét — és hiszem, hogy ezt akarjuk — akkor biztosítani kell a népnek azt a jogot, hogy maga választja meg az adaméesmát és azt, akit az államvezetés élére (Folytatás a második oldalon)